Válaszok

I. Elméleti keretek

1. A "kettős állampolgárság" kérdése több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti keretben elemezné a "kettős állampolgárság" körül kialakult vitát?

Az 1920-ban megkötött és a sorsunkat végzetesen érintő trianoni békeszerződés a sok évszázada kialakult nemzeti közösségeket megbontó, természetellenes helyzetet teremtett. Minden egészséges nemzeti közösség a saját túlélése és boldogulása érdekében megoldásokat keres arra, ha az állam és nemzet határai nem esnek egybe. Ma a Kárpát-medencében az igazságtalan békediktátum miatt a jelenlegi magyar állam határain kívül közel hárommillió magyar él ősi szülőföldjén kisebbségi sorban. A magyar állampolgárság könnyített - áttelepedés nélküli - megszerzésének jogintézménye része annak a nemzetstratégiai válaszoknak, amelyeket Trianon máig ható következményei hívtak életre.

A szülőföldjén magyar nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtót erős érzelmi és tudati szálak kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és jogi kötelékkel szentesítésének ma már alapvető és szükséges feltétele a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése.

A nemzeti hovatartozás alapján elnyerhető kettős állampolgárság tehát nem utópia, hanem a nemzethez tartozás köteléke és a szülőföldön való megmaradás egyik fontos biztosítéka minden egészséges gondolkodású nemzet számára.

Magyarországnak, - ha egységes nemzetben gondolkodik -, belső jogrendjét megfelelőképpen módosítva, halaszthatatlanul meg kellene jelenítenie azt a feltételrendszert és jogi szabályozást, amely alkalmas a nemzethez kötődés, az anyaországhoz kötődés szavatolására, oly módon, hogy a magyar nemzetiségűt szülőföldjén való megmaradásra késztesse. Aztán döntse el a polgár - és senki más helyette -, akar-e élni a lehetőséggel, hogy nemzetéhez kötődve otthonának érezze anyaországát, anélkül, hogy feladná szülőföldhöz való ragaszkodását!

2. Ki tekinthető határon túli magyarnak?

Az határon túli magyarokért való kormányzati felelősséget megállapító alkotmányos rendelkezés /Alkotmány 6. § (3) bekezdése/ nem definiálja, tehát ezt a fogalmat a történelem során kikristályosodott vállalási elv ("magát magyarnak valló") és kulturális kötődés (nyelv, vallás) ismérveivel értelmezhetjük. Legújabb keletű megfogalmazás szerint: akinek fáj Trianon.

Ki és milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a kérdésről?

A megalkotott joszabályok alapján az arra kijelölt jogalkalmazó szerv, jelenleg a közársasági elnök.

Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban szabályozni?

Szükséges a szabályozás, tehát jogalkotói feladat, mégpedig olyan módon, amely a fent megfogalmazott elvi keretek között a lehető legoptimálisabb módon próbálja tipizálni a követelményeket. A rendelkezésre álló eddigi hazai és nemzetközi gyakorlat bőséges példákkal szolgál erre. A státustörvény tipizálási törekvései jó irányt jelentenek, de természtesen minden jogi norma cizellálható, tökéletesíthető. A cél, hogy senkit ne zárjunk ki, aki a magyarsághoz kötődik, de ne nyissuk túl tágra sem a zsilipet.

3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett megoldást a státustörvény és mire nem?

A státustörvény ismét a figyelem középpontjába helyezte az elszakított területek fogyatkozó magyarsága és az anyaország viszonyát, inkább lélektani előnyökkel járt, de a kiváltott igazolványok száma (jelenleg kb. 800.000) mutatja, hogy azt az áttörést nem érte el, amelyet vártak tőle. A kedvezőtlen román és szlovák rekaciók, majd a 2002-es kormányváltás nyomán dinamizáló, mobilizáló erejét elvesztette a 2003-as, elveket és gyakorlatot is hátrányosan érintő módosítással, a pénzügyi támogatások akadoznak, az oktatási-nevelési támogatás folyósításával az állam felelőtlen módon késlekedik. A jogviszony teremtési cél nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert az uniós csatlakozás miatt létrejövő korlátok leküzdésére nem alkalmas. A népszavazási kérdés tudatosan emelte be a magyar nemzetiség igazolásának egyik lehetséges kritériuma közé, mert a magyar igazolványt kiváltók már nyomatáskosan kifejezték a nemzethez való kötődésüket és őket nem szabad kitenni egy újabb csalódásnak.

A megoldatlanul maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a "kettős állampolgárság" eszközével?

A nemzet egyenjogú tagjává válik ismét minden szülőföldjén élő magyar, ez a legfontosabb elvi alap, a gyakorlatban a Kárpát-medencén és Európán belüli mozgási lehetőséget biztosít az útlevél által, továbbá biztosítja az évszázadok óta kialakult, Trianonnal ellehetetlenített gazdasági, kulturális hálózatok szabad újraszövését és a szabad munkaerő-áramlást.

Ezek a lelki tényezőkön túlmutató előnyök hatékonyan segítséget adnának a megmaradásukhoz, de a gazdasági és szociális lépéselőnybe juttathatják őket a többségi társadalom tagjaihoz képest, akik amúgy kedvezményezettebb helyzetben élnek.

Éppen a jelenlegi állampolgársági szabályok ösztönöznek arra, hogy aki erősen kívánja a magyar állampolgárságot akármilyen okból, az kénytelen annak megszerzése érdekében Magyarországra települni, munkát végezni, léynegében az itteni társadalomba beépülni, tehát a mostani szabályozás gerjeszti az elvándorlást.

Ellenben a magyar állampolgárságot áttelepülés nélkül megszerzők számára egy olyan lelki komfortérzetet jelentene ez a közjogi kapocs, amely a tevékeny, önmegvalósító helyben maradásra buzdítana. Sőt még azt is eredményezné, hogy az áttelepültek lelkileg és gazdaságilag megerősödve visszatérjenek szülőföldjükre és ott befektetőként, vállalkozóként és gazdálkodóként jelenjenek meg, ezáltal is erősítve az otthon maradókat. A romániai horvátok vagy az isztriai olaszok köreiben az anyanemzet állampolgárságának megszerzése után megállt az addig gyors asszimiláció, helyben maradtak és soha nem látott fejlődésnek indultak szülőföldjükön.

"A kettészakadt Németország nyugati fele mindig egységes német nemzetben gondolkodott. A német alkotmány csak egységes német állampolgárságot ismert, amelyet mindkét német államra nézve érvényesnek tartott. A német alkotmány kimondta, hogy a német nép egészét tekintve szabadon rendelkezik önmagával, és továbbra is kitart Németország egységének és szabadságának megvalósítása mellett, ezzel kinyilvánították a német nemzet természetes jogát az átmenetileg felbomlott egységhez."
  Stéphane Pierré Caps: Soknemzetiségű világunk 1996.

4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?

A határon túli magyar szervezetek egyhangúlag támogatják és szükségesnek tartják a magyar állampolgárság kedvezményes, szülőföld elhagyása nélküli megadását, a létében leginkább fenyegetett délvidéki magyarság szervezetei is, ezt a legutóbbi MÁÉRT ülésen kinyilvánították. Ennek fényében nemleges a válasz arra, hogy a közösségi törekvéseket hátrányosan érinti-e, ellenkezőleg előmozdítja azokat. A magyar állampolgárság és abból fakadó előnyök nem helyettesítik azonban az autonómia szükséges intézményét.

5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?

A nemzeti létezés színterein (kultúra, gazdaság, közélet stb.) tekintetében az uniós négy szabadsága mozgásteret növelő hatású, azonban a problémát az okozza, hogy az anyaország európai integrációja, illetve a nemzet határokon átívelű újraegyesítése térben és időben aszimmetrikusan zajlik. Ez mára más eszközzel feloldhatatlan problémákat okoz az integrációból kimaradt vagy várhatóan hosszú távon kimaradó államokban élő magyarság számára.

II. Demográfia és migráció

6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?

A népszavazás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az anyaország uniós csatlakozása után az elszakított nemzetrészeken élő magyarok ne szenvedjenek hátrányt az anyaországgal való kapcsolattartásban, ennek keretében mérséklésre, ha lehetséges kiküszöbölésre kerüljön mindazon hátrány, amelyek az igazságtalan jogfosztás és hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása, illetve ezen keresztül a schengeni határkövetelmények teljesítése miatt mai napig fennállnak és keletkeznek. A másik közvetlen ok a státustörvény módosítással történő kilúgozása. Nem lett volna szükség a népszavazásra, ha 1990 óta a pártok meghozták volna a szükséges törvénymódosítást, de erre nem került sor...

A kérdés egyértelmű és pontos, minden jogi fórumon sikerrel mérettetett meg. Sajnálatos, hogy a 2003. szeptemberben benyújtott kezdeményezés a hatályos népszavazási szabályok fogyatékosságai miatt csak 15 hónap után kerülhet a választópolgárok elé, bár ez eltelt hosszú idő egyúttal teret adott a társadalmi vitának.

7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni, hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése megálljon vagy legalábbis lassuljon?

Az anyaországi és elszakított területeken élő magyarság fogyásának megállítása, mint két cél teljesítése nem zárja ki egymást. A várhatóan nem nagy számban mégis áttelepülést választók itteni gyarapodásuk eredményeit részben haza is juttatnák, ezzel az ottani életesélyeket (családalapítás stb.) is növelik. Ugyanakkor az anyaországból induló befektetések, vállalkozások számára vonzóbb és több esélyt ad a magyarság nagyszámú jelenléte a szülőföldjén, ez pedig a hazai bővülésre és így közvetve a népesség gyarapodásra is jótékony hatással lehet.

Kétségkívül emberi erőforrás tartalékot jelent a határon túli magyarság, de népesedési statisztika javító célzatú betelepítésük nem lehet cél, csak abszolút végszükség helyzetben (mindenképpen kell betelepítés) képzelhető el az részben vagy egészben.

Kétségkívül a hazai társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer működőképessége határán van az aktív munkaképes lakosság egyre aggasztóbban csökkenő száma miatt. Néhány éven belül elkerülhetetlenné válik jelentős számú külföldi munkaerő beáramlása hazánkba, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek maygarok vagy idegen kultúrkörből érkező személyek lesznek, akik kezelhetetlen együttélési problémákat okozhatnak.

8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?

Bár ezt nem érzem tárgykörbe tartozónak, röviden annyi, hogy sajnos nincs hazai tudatos, aktív migrációs politika, ez pedig hosszú távon komoly problmákat okozhat. A fő szempont kellene legyen a magyar nemzeti érdekek előbbre mozdítása a Kárpát-medencében.

9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák mobilitási-migrációs igényeivel?

Az állami eszközrendszer csak diktatúrákban parancsolhatja meg valakinek, hogy menejn vagy maradjon, illetve, hogy hova menjen. Aki mindenáron el akarja hagyni szülőföldjét azt semmilyen jogi szabályozás ebben nem akadályozza meg, ezt mutatja az a sajnálatos tény, hogy a helyben érvényesülés és magyarként való megmaradás nehézségei miatt magyarok tízezrei vándoroltak ki szülőföldjükről az utóbbi 15 évben. Egyébiránt senki nem írhatja elő kötelező parancsként azt, hogy senki nem hagyhatja el szülőföldjét, erre főleg azoknak nincs erkölcsi alapja, akik nem kisebbségi sorban élnek és így nem kénytelenek megtapasztalni nap mint nap a kisebbségi lét gyötrelmeit. Más kérdés, hogy a Kárpát-medencén belüli helyváltoztatás tágabb értelemben nem is minősül szülőföld elhagyásának, mivel ez az egész terület a magyar nemzet természetes lakhelye. Korábban sem okozott senkinek problémát az, ha valaki Nagyváradról Debrecenbe költözött, vagy éppen Budapestről Kassára.

Egyébként minden mértékadó kutatás azt mutatja, hogy teljes életszerűtlen feltételezés az, hogy a határon élő magyarok állampolgárságuk megszerzését követően ezekért az európai mércével mérve sajnálatosan alacsony szintű, megélhetést egyáltalán nem biztosító és döntő többségében nem alanyi jogon, hanem rászorultsági alapon vagy járulékfizetés fejében járó ellátások vagy európai átlagbérek töredékét kitevő bérek érdekében tömegesen hagynák ott egzisztenciájukat, vagyonukat és szülőföldjüket. Hiába magasabbak relatíve az itteni bérek, a megélhetés, otthonteremtés és fenntartás költségei is arányosan magasabbak, tehát nincs miért ide özönleni.

10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, "mennyibe kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok?

Lehet mérlegelni e szempontokat, de az ügy alapvetően nem rövid távú pénzügyi szmponmtok alapján eldöntetndő kérdés. Aki százezres nagyságrendű áttelepülővel számol, annak egyáltalán nincs képe az elszakított magyarok lélektanáról, vágyairól, szokásairól, szociológia jellemzőiről. A népességmozgási adatok azt mutatják, hogy az utóbbi időben kifejezetten lassul az elvándorlás, hiszen javulnak az életfeltételek az elszakított területeken is. Ehhez adna nagy segítséget a kettős állampolgárság. A kettős állampolgárság lépéselőnyt jelentene számukra a többségi nemzetekkel szemben. Lehetőséget a több évtizede halmozódó hátrány csekély lefaragásához. A nemzetstratégiai folyamatok kezelése, irányítása hosszú távú szemléletet igényel. Egy-egy döntés csak évek, esetleg évtizedek múlva hozza meg a gyümölcsét. Aki azt hangoztatja, hogy a kettős állampolgárság évente mennyi pénzbe kerül, az figyelmen kívül hagyja ezt. Ha csak így gondolkodnánk, akkor nem költenénk az erdőkre, a gyermekekre és az autópályákra sem. Nem mindig csak és kizárólag a rövid távú pénzügyi szempontok játszanak szerepet egy nemzet életével kapcsolatos döntésekben, hiszen ezek hosszú távon mindig előnyökkel járnak.

Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai jellegű migrációnak?

Az utóbbi 15 év adatai azt mutatják, hogy az áttelepülés az aktív munkaképes, iskolázottabb rétegeket érintette, akik viszont nem minősültek szociálisan rászorultnak, ellenben a tapasztalat azt mutatja, hogy a közteherviselésben tisztességes módon résztvevő adófizetőkké váltak, ráadásul az ország megtakarította képzésük, oktatásuk egy főre jutó több millió forintos költségét is (ez egy orvos esetén kb. 20 millió forint). Eddig a határon túlról kb. 4500 magyar orvos jött át, ezzel már 10 milliárd forintot spóroltak az államnak. Ha tehát van esetlegesen áttelepülés akkor az az egészségbiztosítási ellátó rendszer javára átlagosan fejenként havonta kb. 8000,- Ft többletbevételt hoz, mivel a munkaképes személyek kisebb mértékben veszik igénybe a magyar szociális és egészségügyi ellátás. Aki nálunk lakhelyet létesít, annak el kell tartania magát és családját munkával, az itt fog adózni jövedelme után, itt fog fogyasztani adózott jövedelméből, mindez pedig növeli a nemzeti jövedelmet, tehát az egyenleg egyértelműen pozitív. A helyes számokon és számítási módokon alapuló számítás szerint minden egyes áttelepülő család évi min. 600 ezer forint többletet hozna.

11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?

A magyar külpolitikának végre el kellene jutnia oda, hogy a prioritás a nemzeti érdekek következetes képviselete, ha úgy tetszik a magyar és ne az európai integráció legyen. Egy ilyen szellemű, védhatalmi jellegű fellépés a dél-tiroli vagy Áland szigeteki autonómia modellek érdekében megkerülhetetlen állami feladat, és pontosan Dél-Tirol esete mutatja, hogy magától egy ilyen eredmény nem hullik az ölbe, azért szívósan kell dolgozni és fellépni minden lehetséges fórumon, ha kell évtizedeken át.

A magyar integráció és ezt ezt szolgáló nemzetstratégia szempontjait sokkal mélyebben kellene minél szélesebb körű kellő forrással ellátott intézményesítéssel beágyazni a magyar törvényhozás, államigazgatás és társadalom szöveteibe.

A Magyarok Világszövetsége politikai és pénzügyi számkivetettségét a politikai szereplőknek meg kell szüntetniük, vissza kell az MVSZ-t emelniük legalább arra a szintre, ahol 2000 május előtt volt, mert ezzel a népszavazási kezdeményezéssel is bebizonyította az MVSZ, hogy erre a szervezetre a fenti célok érdekében szükség van.

A támogatáspolitikában is radikális változásokra van szükség, forrás bővítésre és a az eredményesség növelésre kell koncentrálni.

III. Politikai stratégiák és jogi megoldások

12. A "kettős állampolgráság" körülötti vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról, és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?

Ez egy összmagyar ügy, tehát minden magyarról kellene szóljon, de természetesen különös hangsúllyal a határon kívül rekesztettekről. Az, hogy belpolitikai kérdéssé - is - vált, annak a versengő többpártrendszerből fakadó szükségszerűség az oka.

13. A "magyar kérdés" nincs végiggondolva - állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában. Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?

A már kifejtettek szerint a határon átívelő nemzeti integráció jövőképében.

14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal (pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak ezek a jelenlegi "kettős állampolgárságról" szóló vitában?

A magyar állampolgárság - áttelepülés nélküli - kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes a Magyarországra is kötelező nemzetközi egyezményekkel, így például az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezménnyel, amely szerint minden állam területi felségjogánál fogva önmaga határozza meg, hogy az állampolgársága milyen feltételekkel szerezhető és tartható meg, illetve veszíthető el. Bár az állampolgársági jog megalkotása az állami szuverenitás egyik legmarkánsabb kifejeződése, az államok belső jogalkotásuk mellett a nemzetközi szerződések rendelkezéseit (ajánlásait) is figyelembe veszik. Ilyen nemzetközi szerződés az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény is.

Az Európai Unió 25 tagállama közül több mint 15 ismeri és alkalmazza a kettős állampolgárságot. Portugália, amely tagja az Európai Uniónak és aláírta állampolgárságról szóló egyezményt, állampolgársági törvényében kifejezetten biztosítja a bizonyítottan portugál származásúak részére a kedvezményes honosítást, azaz nem kívánja meg az ilyen kérelmezőktől a helyben lakást. Hasonló szellemiségű jogszabályt fogadott el Spanyolország és Olaszország is.

Észtország és Lettország nemzetközileg elismert nemzeti önvédelmi törekvéseik keretében a területükön élő nagyszámú orosz számára rendkívül szigorú, kifejezetten saját nemzeti, etnikai szempontjaikon alapuló állampolgársági törvénnyel léphettek be az Unióba. Az Európa Tanács erre úgy reagált, hogy "a balti államoknak alapos indokuk van visszaszerezni és megőrizni nemzeti identitásukat, ezért az észt és lett nemzet ilyen eszközökkel való védelme és összetartása méltánylandó".

Az Európai Unió tagállamai széles körben biztosítanak kedvezményeket a honosítási eljárásokban, ezt pedig számos esetben nem kötik bevándorláshoz, tehát az adott állam területén lakáshoz vagy tartózkodáshoz. Vannak etnikai alapú kedvezmények, tehát a nemzetiségi hovatartozás, nemzetiségi származás alapján, ez kifejezetten jellemző Németország, Spanyolország, Görögország és Finnország szabályozásában. Földrajzi és nyelvi alapú kedvezmények, melyek az adott állam kulturális és nyelvi entitásához tartozókat, de főként a volt gyarmati, protektorátusi területeken élőkét érintik megfigyelhetők Franciaország szabályozásában. Tisztán kulturális kötödésen alapuló szabályozás Belgiumban van.

A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása tehát nem ellentétes sem a hazai jogszabályokkal, sem az Európai Unió szabályaival és elveivel, sem pedig a nemzetközi jog egyéb előírásaival.

15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.

Az eredményes népszavazás során szerintem egyértelmű többséget kap az igen, legalább 1 millióval nagyobb számban a nemnél. A népszavazási eredmény jogerős megállapítását követően a Kormány köteles lesz az állampolgársági törvény megfelelő módosítására négypárti egyeztetés után rövid időn belül, még az idén törvényjavaslatot előterjeszteni, amelye az Orszggyűlés akár még az idén el is fogadhat, a módosítás pedig 2005. január 1-én hatályba léphet, a hatálya ki kellene terjedjen a folyamatban levő ügyekre is. Ezzel párhuzamosan a tágabb horizontú jogszabálymódosításokat is el kell kezdeni előkészíteni.

A népszavazás nem várt kedvezőtlen kimenetele esetén akár már másnap a kérdés az Országgyűlés napirendjére tűzhető vagy újra népszavazásra bocsátható, ha nem igen válasz születik, akkor semmi nem dől el végérvényesen, komoly vesztség nincs, inkább egy átmeneti érzelmi-lelki csalódást okozhat, azonban mivel az elmúlt 100 évben már annyi mindent túlélt nemzetünk, hogy ez sem fogja megrendíteni, meg fogja találni akibontakozás új útjait. A népszavazással kapcsolatos társadalmi vita arra mindenképpen hasznos volt, a határon túlra szakított magyarság sorsát a korábbiakhoz képest sokkal mélyebben megismerte a hazai lakosság széles köre, ezzel jobban lehet képes felismerni és megtapasztalni a nemzeti összetartozás érzését és erejét, kifejezésre juttatni szolidaritását az önhibáján kívül magyarként élni kívánó nemzettársaival szemben. A politikai erők is elkezdtek rálicitálni a népszavazásra, ezért ha az ígéretekből bármi is megvalósul az is eredmény, a korábbi stagnáláshoz vagy támogatás csökkenéshez képest.

16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság kérdésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?

Az állampolgársági tövény mellett át kell tekinteni az egész magyar jogrendszert és harmonizálni kell a magyar-magyar integráció követelményeu szerint. Az állampolgársági tövényben egy külön fejezetben kellene szabályozni ezt a speciális honosítási formát, egyszerűsített és rövidített eljárási szabályokkal kell alkalmazhatóvá tenni.

Az egyébként megalapozatlan aggodalmak eloszlatását, továbbá az amúgy is csekély áttelepülési szándékok tompítását jól szolgálná és egyúttal lakcímbejelentésekkel kapcsolatos bármilyen visszaélést kizárhatná, ha a külföldön élő magyar állampolgárok - mai is létező, jelenleg önkéntes - nyilvántartásába való felvételt kötelezővé tennénk, és a státustörvény kedvezményeit a nyilvántartásban szereplő magyar igazolvány tulajdonosok számára az állampolgárság megszerzése ellenére biztosítaná. Ha viszont a külföldön élő, magyar igazolvánnyal rendelkező, magyar állampolgár magyarországi lakcím bejelentést tenne, akkor a külföldön élő magyar állampolgárok nyilvántartásából törölnék és ezzel elveszítené a kedvezményeket, emiatt pedig nem fog „fiktív” lakcímbejelentést tenni senki. Másrészről semmi akadálya nincs annak, hogy a lakcím bejelentésre vonatkozó jogszabályokat úgy módosítsák, hogy az életvitelszerű magyarországi tartózkodás feltételének igazolását még szigorúbb kritériumokhoz kötik. De az is megoldás lehet, hogy ha a határon túli magyar állampolgár itteni lakcímet szeretne bejelenteni, ahhoz neki igazolnia kell azt, hogy a saját államában a lakcímét megszüntette.

17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai jogok nélkül? Lehetséges-e illetve milyen módon lehet a kettős állampolgárok jogait korlátozni?

Jogi értelemben ugyan csak egyfajta állampolgárság van, de a hozzáfűzött jogosítványok körét illetően a ma hatályos jogrendben is számos olyan rendelkezés van, ami különbséget tesz a Magyarországon élő és a magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok között. A választójog, a szociális, családügyi ellátások mind magyarországi lakhelyhez kötöttek, az egészségügyi ellátások szintén, ezen kívül a szociális ellátások esetében a rászorultságot is igazolni kell, illetve az egészségügyi ellátások pedig döntően járulékfizetés-kötelesek. A nyugdíjhoz hosszú szolgálati idő és sok évi járulékfizetés szükséges. Egyébként pedig az állampolgársághoz fűződő jogok köre a lakhellyel rendelkező és nem rendelkező állampolgárok között az indokolt különbségtétel keretei között jogszabályi eszközökkel megfelelően változtatható azon elv szerint, hogy lehetőleg a közteherviselésben való részvétel legyen a pénzbeli juttatások alapja. Végül pedig fontos rögzíteni, hogy számos alkotmányos alapjog és ellátás megillet számos Magyarország területén tartózkodó nem magyar állampolgárt, pl. nálunk dolgozó EU polgárok és családtagjaik jogosultak a családtámogatási ellátásokra (családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás), illetve egyes szociális ellátásokra (átmeneti segély, időskorúak járadéka).

Egy speciális külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény módosításával a "kettős állampolgárság" megadása nélkül?

Ez ma már meghaladott elképzelés.

18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság kedvezményes kiterjesztése?

Eddig még negatív vélemény nem volt, ha lenne is támadás az az intézkedés nemzetközi jogi szempontból támadhatatlan jellege miatt lepattanna. El kell fogadják a helyzetet az utódállamok, s ha elég bölcsek akkor inkább az együttműködés irányait keresik.

19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat betetőzésének?

Kétségkívül szakít, de a magyar állampolgárságnak az elszakított nemzetrészekben élő magyarok számára történő visszaállítása nem valamiféle nemzeti atavizmus kifejeződése, hanem egy létében fenyegetett nemzet védekezési technikája. Nemcsak jogunk, de kötelezettségünk ilyen módon is megőrizni nemzeti identitásunkat.

Bp. 2004. november 22.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás