ANKÉT

I. Elméleti keretek

1. A "kettős állampolgárság" kérdése több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti keretben elemezné a "kettős állampolgárság" körül kialakult vitát?

Vajon mikor volna "rendezett?" A kérdést nem inkább "csak" kezelni lehet? Pontosabban azt az alaphelyzetet, hogy - a döntően nemzetállamok szervezte európai történeti terekben - a magyar nemzet és a Magyarország határa nem esik egybe. De vajon általában a határon túli magyarsággal vagy annak országonként más-más adottságokkal bíró egyes közösségeivel kell a kérdést tisztázni vagy a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgárokkal, mint egyénekkel? A kettős állampolgárság ez utóbbi viszonyból indul ki.

A vita két egymástól eltérő szerkezetben folyik. Magyarországon pártpolitikai erőtérben, a szomszédos országokban pedig a helyi magyar nyilvánosságban. Ez utóbbiban egyértelműen a kettős állampolgárság magyarországi biztosítása mellett foglalnak állást, belevetítve minden probléma végső okának, Trianonnak a felülírását. (Tehát ebben a nyilvánosságban nem volt és ma sincs valódi vita a kérdésről.) Majd az erre - a határon túli elvárás és hit rendszerre - való hivatkozás kerül vissza Magyarországra.

A vita megközelítését két szintre lehet bontani. Az egyik a nagy általános "elvi nemzetpolitikai" logika a másik pedig a részletkérdések szakpolitikai megközelítése. Ez utóbbiban a kisebbségi kérdés mint strukturális probléma jelenik meg, tehát mint politikai (magyarság-, kisebbség-, párt-), jogi (alkotmány-, nemzetközi-), kulturális, biztonságpolitikai, szociológiai viszonyrendszerek összessége.

A közbeszédben egyszerre van jelen a nemzetépítő, az államszervezési és a kérdés jelen formában történő feltevése elleni - a politikai elit rossz teljesítménye következtében kialakult túszhelyzettel szembehelyezkedő - tiltakozás logikája.

Az elemzésben egyrészt a pártpolitikai szempontokat, másrészt a nemzetfogalom és a magyar állam magyarságpolitikai tevékenységének átalakulását tartom kulcsfontosságúnak.

2. Ki tekinthető határon túli magyarnak? Ki és milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a kérdésről? Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban szabályozni?

Pl. engem is annak lehet tekinteni, - bár Szabolcs-Szatmár megyében születtem és most Pest megyében élek - ha Kolozsvárról teszik fel a kérdést. Ezzel az idétlenkedéssel csak arra akartam utalni, hogy már a kifejezéseink is behatárolják nézőpontunkat.

Határon túli magyar a Magyarországgal szomszédos országokban élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező személy. (A máshol élőket amerikai-, ausztráliai, nyugat-európai magyaroknak nevezzük.) Történeti, politikai értelemben magyar az aki annak vallja magát. Jogilag ez az önbevalláson (vállalás) túl a származás révén és a kultúrán keresztül azonosítható. A továbbiakat a vonatkozó jogszabályok megalkotóinak kell eldönteniük a konkrét viszonyokból kiindulva.

A kettős állampolgársággal ez a helyzet alapvetően megváltozna, hiszen kialakulna a magyar igazolvánnyal rendelkezők (státusmagyarok) mellett a nem Magyarországon élő magyar állampolgárok köre. Törvénytervezet hiányában nem tudni, hogy milyen volna a státusmagyarok és a szomszédos országokban élő (persze nem használhatom a "honos" kifejezést, miközben ez a genezis...) magyar állampolgárok jogosultságainak viszonya. (Lehet-e egyszerre mindkettő valaki? Ha nem akkor mi lesz a kedvezményekkel? Ha igen, akkor mi van az állampolgári jogegyenlőséggel?) Nem is beszélve a formalizáltság nélküli határon túli magyarok és az előbbi két csoport társadalmi viszonyáról.

Évekkel ezelőtt Tóth Judit és Sík Endre migrációs vizsgálata kapcsán Tamás Pállal keményem kritizáltuk a határon túli magyarokra használt diaszpóra kifejezést. Hiszen a szomszédos országok magyarsága nem bevándorló, hanem őshonos mai településeiken. Akkor azt a választ kaptuk, hogy "a határok migráltak". S mindenki jót nevetett, hiszen tudtuk, hogy egy nemzetközi kutatás terminológiai egységesítése miatt volt az egész. Vajon, ha ma valaki azt mondaná, hogy az állam átlépett az országhatáron (migrált egyet) kinevetnénk a posztmodern vizíót?

A határon túli magyarok jogi megragadása törvényalkotási feladat. Az azonban társadalomtudományi kérdés, hogy a magyarországi magyaroknak és a határon túli magyarok "haza" fogalma és ezzel geopolitikai látásmódja mennyiben változott meg 86 év alatt? A magyar-magyar viszonyrendszer alapadottsága, hogy míg a határon túliak számára a haza mindazon tér, ahol magyarok élnek, addig a magyarországi közgondolkodásban ez Magyarországra korlátozódik. Tehát az előbbi - a kulturális közösség révén össszekapcsolódó - csoport jóval szorosabban kötődik a magyar történeti térhez (Kárpát-medence), mint a homogén nemzetállamban élő, a magyarságukat "csak" az egyik, kulturális meghatározottságuknak tekintő magyarországiak.

3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett megoldást a státustörvény és mire nem? A megoldatlanul maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a "kettős állampolgárság" eszközével?

A budapesti magyarságpolitika és a határon túli magyar elitek kisebbségpolitikája némileg sarkítva, nem "az emberek", hanem általánosabban a mindenkori "nemzet", "közösség" problémáiból indult ki.

A határon túli igényekre eddig mindig Budapesten adták meg egy-egy politikai döntéssel a választ. A tömegkommunikációs kapcsolat hiányát a Budapestről szervezett, jórészt repatriált határon túliak által működtetett Duna Tv "oldotta meg". A magyar egyetem hiányát a Budapestről elindított, az ottani politikai prioritások meghatározta felsőoktatás fejlesztési programmal "oldották meg". A kulturális autonómiához elengedhetetlen, a határon túli magyarok jogi megragadhatóságát a státustörvénnyel próbálták orvosolni. Tehát a nagy magyarságpolitikai projektek esetében egy-egy hosszú időn át hangsúlyozott intézmény- szükségletet, Budapestről elindítva, az ott kiválasztott határon túli partnerekkel együtt valósították meg. (Ezekben a programokban a határon túli megfontolások a létrehozáskor alárendeltek voltak, mindig később a határon túl Budapestről kiválasztott partnerek beépülésével módosultak.)

A kettős állampolgárság ügye az első olyan projekt, amely határon túlról jött MVSZ- Patrubány Miklós és a vajdasági magyar politikai pártok kezdeményezése.

A kedvezménytörvény lényegében nem problémamegoldásra készült, hanem kedvezmények biztosítására illetve a magyarországi pozitív diszkriminációt szolgálta. Stratégiailag mint egy-egy magyar közösség nemzeti autonómiájának alapját és egy folyamatosan bővíthető keretrendszert, valamint a nyelvország felé kialakított kapocsként képzelték el teoretikus kezdeményezői (Duray Miklós, Lőrincz Csaba). Létrejöttekor ott volt a 2-3 évente újra éledő Schengen félelem is, amelyet a regionálisan megerősödő Magyarországnak kezelnie kellett, hisz nem volt biztos Románia EU-s vízummentessége. A státustörvénnyel megcélzott munkavállalási, határátlépési, intézmény támogatási célokból az oktatási, utazási kedvezmények és a diák és pedagógus igazolványok maradtak meg. De ennél fontosabb három eredmény: egy több száz főt foglalkoztató közép-európai irodahálózat létrehozása (mára ügyfélforgalmuk mérséklődött, de senki nem mer funkcióváltásról gondolkodni); a magyar diplomácia a státustörvény kezdeményezéssel kilépett a eseménykövetésre beszorított szomszédság és magyarságpolitikából. (A kedvezménytörvény kiüresítése szerintem inkább a kormányváltáshoz és nem az EU követelésekhez kapcsolódik. Lásd az Orbán - Nastase paktum létrejöttét.) Harmadikként pedig a Magyarországról érzelminek, szimbolikusnak tekintett gesztus a határon túliak felé, amely azokban a kisebbségi életvilágokban, amelyekben a magyarsághoz való tartozásnak meghatározó szerepe van a Magyarországhoz való kapcsolat manifesztálását - igazolvánnyal formalizálását - jelentette.

A kettős állampolgárságról nem tudjuk míg nincs törvény, hogy mit is hozhat. Maga a népszavazás aktusa azonban a határokon túl mint elengedhetetlen és mindent megoldó döntés jelenik meg a magyar nyelvű nyilvánosságban. A vajdaságban 2003 júliusától, Romániában 2004 nyár végétől jelent meg a magyar nyilvánosságban erőteljesebben a téma (a Magyar Kisebbség évekkel ezelőtti tematikus számait leszámítva). A 2003 őszén a budapesti Külügyminisztériumban tárgyaló vajdasági szakértői csoport és a MVSZ szakértőin kívül a határon túl nem volt a közfigyelem előterében a kérdés. Igazából 2004 szeptembere után vált hirtelen kulcsfontosságúvá. Tehát miközben 1996 óta a magyar útlevél illetve állampolgárság igény jelen volt csak az utóbbi 2 hónapban tematizálódott sorskérdéssé az ügy. Ehhez természetesen hozzájárult a kisebbségpolitikai elit (elkerülhetetlen) felzárkózása a kettős állampolgárság követeléséhez. Hasonlóan az eddigi nagy magyarságpolitikai projektekhez ez a kezdeményezés is mint igény lapangava volt jelen és hirtelen jött elő. Mégpedig úgy, hogy kényszerhelyzetek és döntések sorába sodorta a magyarországi és a kisebbségi politikai eliteket, amelyből megint az ad hoc jellegű lépések és végig nem gondolt: a kívánatos, a lehetséges és a valóságos tények egyensúlyát felborító egyensúlytalan, össze-vissza kapdosó közbeszéd alakult ki.

4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?

Ma a határon túli politikusok mindezt összeegyeztethetőnek látják. Sőt az autonómia, kedvezménytörvény, állampolgárság hármas egységét hangsúlyozzák. Ki merne a mentőöv-álommal: a kisebbségi sorshelyzet remélt felszámolásával szembeszállni?

Azonban míg az előbbi programok Magyarország és egy-egy magyar kisebbségi közösség viszonyából indult ki, addig az utóbbi a magyar állam és a határon túl élő magyar egyének viszonyáról szól. Ezzel a kisebbségi töredéktársadalmakon belül méginkább megerősödik a nyelvországhoz füződő kapcsolat és tovább gyengül az államország iránti lojalitás.

Az adott ország magyarságpolitikájában pedig a kettős állampolgárság méginkább ellene hat az integrációs törekvéseknek. A másik állam iránti egyértelmű lojalitás a szomszédos országok politikai elitjében tovább erősíti a magyar kérdés biztonságpolitikai alapú kezelését. A területi vagy kulturális autonómia ügyében az eddigi elzárkózás mellett újabb, a többségi társadalomban jól kommunikálható érvként jelenik meg az idegen állampolgárok területi ill. intézményi autonómiájától való félelem valamint a "forduljatok Budapesthez" rosszabb esetben "menjetek Budapestre" a viszontválasz. Van-e arra példa, hogy kulturális vagy területi autonómiát bír egy adott államon belül egy szomszédos ország állampolgárságával is rendelkezők komoly létszámú csoportja?

Ettől mentalitástörténetileg sokkal nagyobb gondnak látom, hogy a Magyarországról kapott állampolgárság, mint kedvezmény-eredmény újból eltereli a figyelmet a kisebbségi magyar társadalmak belő szociális és értékválságáról. Nevezetesen a helyi önszerveződés, a belső problémamegoldás kényszeréről. A határon túli magyarság körében, de elsősorban Kárpátalján és Erdélyben még mindig meghatározó a külső, állami, politikai gondoskodás iránti elvárás. Az állam, a párt, a magyar értelmiség, az magyar pártok után ez az elvárásrendszer egyre inkább a magyar államra (illetve képviselőire) tevődik át. Olyan helyi közösségek várják a nemzeti szolidaritást, amelyek saját iskolájuk kifestésére, saját útjaik rendbetételét, saját közintézményeik részbeni fenntartására ... sem képesesek. Ez nem azt jelenti, hogy ellenzem a szolidaritást és a segítségnyújtást, hanem, hogy a teljesítmény nélküli támogatásokkal járó önsorsrontó határon túli infantilizáció jelenségére figyelmeztetek.

Ez a folyamat látszik a kilencvenes években kiépült határon túli civil társadalmi szerkezetekben is. Mivel ezek döntően a magyarországi támogatásokra jöttek létre, amelyeket a kisebbségi politikai elitek osztottak tovább egyrészt pártpolitikai függésbe kerültek, másrészt nem működött a források multiplikációja (hatékony felhasználás során keletkező többszöröződése). Ebből adódóan elszigetelődtek saját országuk civil társadalmi önszerveződéseitől és nem kapcsolódtak be a transznacionális kapcsolathálózatokba sem. Ennek "köszönhető", hogy Szlovákiában és Romániában a többségi civil társadalmi szerveződések hatékonyságban messze lehagyták a kilencvenes évek elején még példaértékűnek tekintett magyar önszerveződéseket.

Tehát nemzetpolitikai retorikában összeegyeztethető, de szociológiai, a kisebbségi társadalmak működését illetően nem erősíti a saját közösség problémamegoldó képességét. Inkább a külső elvárásvilágot a "nekem jár a segítség" mentalitást erősítheti. Ezt természetesen magyarság és kisebbségpolitikai intézkedésekkel illetve társadalompolitikai programokkal lehet kezelni. De ha eddig nem volt erre szándék, honnan jöhet most ?

5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?

Az egyik perspektíva, hogy a kisebbségi elitek méginkább nem foglalkoznak a mindennapok jelenségeivel (a kis emberek nagy problémái), hanem magukat egy tíz és fél milliós kulturális közösség regionális csoportjának tekintik (Csáky Pál).

A másik az elvárások rendszere. A határon túli tömbmagyar területek regionális egységekbe való szervezésére tett magyar kísérletek már csak azért zátonyra futnak, mert Magyarország sem regionalizálta közigazgatását. Erről a szomszéd országok számonkérésekor jó szokás Magyarországon hallgatni.

Harmadrészt világossá kell tenni, hogy a határmenti regionális együttműködési támogatásokon túl minden lényeges támogatásban a nemzetállami központokban döntenek (lásd Gyertyánfy András összefoglalóját erről a problémáról a Regioban). Tehát itt erős pozíciókkal (pl. tudáskészlettel, szakemberekkel) kell jelen lenni. A nyelvi jogok tekintetében pedig az antidiszkrimináción túl inkább az emberi jogok mentén lehet eredményeket elérni (Somsich Réka jogi összefoglalása mellett nemzetközileg is fontosnak tartott Andrássy György, Kontra Miklós és Szilágyi N. Sándor képviselte megközelítése).

Egy teljesen más perspektívából nézve vajon ki írhatná kisebbségi magyar részről azokat a várva várt EU-s pályázatokat? Hiszen sem a nyelvtudással sem a szakértőkkel nem állunk jól. Egyes becslések szerint Szlovákiában 7-8, Romániában 3-4, Vajdaságban 2-3 olyan magyar intézmény van, amely képes egy ilyen pályázat menedzselésére.

Mikor a magyar kormányzati vezetők, szakértők részéről arról esett szó, hogy a határmenti területeken a kistérségi fejlesztési stratégiai terveket minden irányba, ottani magyar szakembercsoportokkal el kellene előre készíteni, a budapesti illetékeseket csak az érdekelte, hogy vajon melyik magyarországi párt állhat a kezdeményezés mögött.

Mikor a határon túl működő ajánló irodák funkció keresése került szakértői körökben szóba és elhangzott az a javaslat, hogy ezek lehetnének a fő foglalkozásban EU pályázatok menedzselésével foglakozó helyi központok, akkor ez ellen két hathatós ellenérvet hoztak fel. Egyrészt azt, hogy az ilyen Eu-s képzésekre a kisebbségi politikai elitek klientúrája kerül és általában "égés a felkészültségük". Másrészt az ajánló irodák állás ügyeit nem szabad bolygatni, hisz azok a kisebbségi pártok háttérintézményei.

Persze a feltett kérdésre lehet abból a perspektívából is válaszolni, hogy Szlovákia és Szlovénia már bent van és Románia is rövidesen tagja lesz az EU-nak. Ez azonban nem oldja meg a szomszédságpolitikában a problémákat hisz a gazdaságpolitikai és magyarságpolitikai konfliktusok folyamatos kezelésre szorulnak. A kettős állampolgárság tekintetében inkább azért érdekes ez a kérdés, mert Szlovákia belépése nem járt tömeges áttelepüléssel (nem is várta senki), de rendkívül intenzív migrációs rendszer alakult ki a két ország között. Vajon ebből kiindulva nem kellene felkészülni Románia, Szerbia és Montenegró valamint Ukrajna felé hasonló migrációs oda-vissza csatornák kialakításával? (A jogi, infrastrukturális környezet kedvezőbbé tételére gondolva.)

II. Demográfia és migráció

6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?

A kettős állampolgárság követelése 1996-ban merült fel az MVSZ IV. világkongresszusán. Ugyanazon az évben, mikor kiderült, hogy a nemzeti autonómia jövőkép a határokon túl évtizedes távlatban nem valósítható meg. A kisebbségpolitikai elitek a kivárás és védekező, sérelmi pozíció helyett a kormányzati részvétel mellett döntöttek. Magyarországon pedig létrejött az első hivatalos összmagyar politikai tanácskozás. Ez azért fordulópont, mert ettől kezdve négy különböző jövőkép stratégi van jelen a külmagyar ügyekben. A kisebbségi elitek a kormányzati pozícióból létják leghatékonyabbnak az érdekérvényesítést; a budapesti (MSZP-SZDSZ) kormányzat az alapszerződések politikáját, az állam-állam megegyezést képviseli; a FIDESZ a schengeni probléma kivédése érdekében illetve Magyarország megnövekedett geopolitikai súlyát kihasználva a státustörvény koncepcióban gondolkodott; a kettős állampolgárságot megvalósítandó politikai célkitüzésként az MVSZ vezetése 1998-ban fogadta el.

1998-tól 2000-ig tart a kérdés genezisének második csomópontja. A kettős állampolgárságról 1998-ban, majd 1999-ben a Magyar Kisebbség tematikus számot jelentetett meg. Borbély Imre pedig a német etnopolitikai hagyományokból kiindulva, a brit példa lapján javaslatot tett a külhoni magyar állampolgárság bevezetésére. A szélesebb nyilvánosság elé 2000-ben került az ügy. Egyrészt azzal, hogy Patrubány Miklós egyeztetéseket kezdett a kérdésről a magyarországi pártok képviselőivel (április). Másrészt, az RMDSZ vezetése, hogy kisebbségpolitikai ellenzéke kezéből kivegye a kezdeményezést és a vele szembe helyezkedő Orbán- kormányt is nyílt színvallásra kényszerítse, a Frunda György elnökjelölt melletti aláírásgyűjtésben a kettős állampolgárságért is aláírásokat gyűjtettek. Ettől a kezdeményezéstől ekkor a státustörvény védelmében, Orbán Viktor és Duray Miklós is elhatárolta magát (október 19., november 18.). Ezzel Markónak sikerült a kisebbségi társadalomban osztatlan népszerűségnek örvendő "megoldást" kizárni az ellene folyó politikai harcból.

A harmadik csomópont 2003 júniusa, amikor Zoran Zsinkovics egy a kettős állampolgárságot nem ellenző nyilatkozatot tett. Ezt követően kezdődött a vajdasági magyar politikai pártok aláírásgyűjtése, majd augusztus 18-án Patrubány javaslata, hogy ne kössék áttelepedéshez az állampolgárság megadását és két nappal később az MVSZ vezetése a népszavazási kezdeményezés mellett döntött.

A negyedik csomópont 2003 november - december. Ekkor folytak a Külügyminisztérium és a vajdasági szakértők közti tárgyalások, ahova meghívták az RMDSZ képviselőjét is, aki akkor az elvándorlás növekedését prognosztizálta. Időközben az MDF a kérdést törvénymódosítással próbálta megoldani, de a nagy pártok ellenállása miatt még tárgysorozatba sem került a javaslat. Ez az a pont, ahol a kormányzat deffenzivába került és a Külügyminisztérium mindenképpen a probléma elaltatására törekedett. A pártpolitikában pedig a kétpártosodás zárta el az MDF problémakezelő javaslata előtt az utat.

Az ötödik csomópont 2004 március-június mikor az volt a döntő kérdés, hogy a FIDESZ milyen álláspontot alakít ki a népszavazással kapcsolatban. A párton belüli dilemmák, nevezetesen egy sikertelen választás politikai vereség lehet illetve a kettős állampolgárság keresztezi az eddig követett autonómia stratégiát nyár elejére, az EU választások utánra tisztázódtak. A FIDESZ vezetése úgy döntött, hogy a jobboldal integrálása és egy számukra mindenképp kedvező pártpolitikai konstelláció kiaknázása érdekében érdemes vállalni, a kezelhetőnek gondolt veszélyeket.

Jelenleg egy politikai túszhelyzet állt elő, amikor egy a kisebbségpolitikában periferizálódott csoport, mint magyarországi társadalmi szervezett kezdeményezett magyarországi népszavazást egy olyan kérdésben, amelyet a pártok konszenzus hiányában, pártokon belüli egyetértés hiányában illetve a szülőföldön való maradás elve (a határon túli szlengben: maradj otthon kiskomám program) alapján megkerültek. A szavazás nem egy törvényről, hanem mivel ügydöntő, így egy "ügyről" szól. Mivel az "ügy" önmagában sok mindent átfog, különböző érvelések vannak arról, hogy eleve miről is folyik a népszavazás.
Patrubány Miklós szerint: a gyors és automatikus honosított állampolgárságra; Obán Viktor egyik megnyilatkozásában arról, hogy az országgyűlés alkosson törvényt a letelepedés nélküli állampolgárságról; más beszédeiben a kettős állampolgárságról; megint máshol a letelepedés nélküli magyar állampolgárságról beszél. Gyurcsány Ferenc a határon túliak állampolgárságának megadását ellenzi a népszavazási nem felhívásával; Csapody Miklós egyértelműen olyan népszavazási igenről beszél, amely lehetőséget teremt a letelepedés nélküli gyorsított honosítással megteremthető magyar állampolgárság megszerzésére. A társadalmi szervezetek reklámjaiban a határon túli magyarság iránti szolidaritást kifejező, a történelmet egy x-el felülíró szavazás jelenik meg. A napi közbeszédben és vitákban pedig az MSZP illetve FIDESZ pártszimpátia szavazás jelenik meg. Az előbbi párt esetében épp ez szakította szét a választóit, hiszen közel harmaduk a párvezetés "nem" szavazatával szemben a népszavazási "igent" támogatja.

Mi vezetett a politikai sodródáshoz?

1. Az MVSZ képes volt a jobboldali szavazóbázisra, retorikára támaszkodva tematizálni a magyar politikai életet. Ezt azzal érhette el, hogy egy politikai konszenzussal bíró kérdésben (maradás és nem evakuálás) szétbontotta a határon túli magyarok helybenmaradása és a magyar állampolgárság közti a magyar politikai gondolkodásban eddig bevett kapcsolatot. Ennek a délvidéki aláírásgyűjtéssel alátámasztott és Magyarországon folytatott tematizálásával leelőzte a döntően a következő közvéleménykutatás illetve parlamenti választás eredményéig és annak erőterében gondolkodó magyarországi politikai osztályt.

Patrubány Miklóst és Borbély Imrét manapság a szélsőjobbhoz sorolják. Lehet, hogy politikailag a MIÉP-hez közel állnak. De ez a jelenség megértésében nem, csak az eltusolásában segít. Azt gondolom, hogy az sem igaz, hogy ezek az emberek a szerb vagy a román titkosszolgálat árménykodásának köszönhetik sikerüket. S azt sem gondolom, hogy mániákus, eszelős személyek volnának. Engem a Borbély Imrével, Borbély Zsolttal, András Imrével folytatott komoly és heves viták és beszélgetések mindig inspiráltak. Logikusan, renszerben gondolkodó értékelvű embereknek ismertem meg őket. Azt hiszem, hogy megértésükhöz Bibó István "túlfeszült lényeglátó" kategóriája vihet közelebb. Az életviláguk központi problémája: a kisebbségi léthelyzet meghaladása/ a kulturális és emberi alávetettség érzet felszámolása körül forog az életük. Az erdélyi, kisebbségi harmincas években már kimondott "nem lehet"-re próbálnak egyfajta posztmodern választ adni. Patrubány habituális világát számomra pontosan rögzítette az a fotó, amelyen székely harisnyába épp mobil telefonon beszél valakivel egy színpad sarkán, biztos a nemzet nagy ügyeiről. Történészként: vajon nem ugyanilyen megszállottak voltak a XIX. század közép-európai nemzetépítői? Csak épp a XXI. századi minták között jelent ez teljesen mást.

A határon túli kisebbségi politikusok a kezdeményezésre választóik elvárásai miatt sem mondhattak nemet vagy nem kezdhettek nyilvános hezitálásba a szülőföldön maradásról vagy az államország iránti lojalitásról stb. Az RMDSZ a választási kampányban pedig nem engedhette meg magának, hogy a kérdés ne első helyen szerepeljen, az autonómia-akarás mellett. Ezzel mintegy elkerülhetetlenül belelavírozva magát egy az új kormányzati részvétellel kialakuló hazug helyzetbe. (S erről óhatatlanul Bibó kiegyezés kritikája juthat eszünkbe.)

2. A magyar parlamentnek meg lett volna a lehetősége a probléma kezelésére az MDF javaslat révén, de ez egyik nagy párt érdekeit sem szolgálta volna. Ma úgy tesznek mintha ez nem is létezett volna. Csapody Miklós így lett egyszerre "nackós" és "kripto" miközben a szakpolitikusok közül egyedül tette a dolgát.

3. A kormányzati apparátus is kudarcot vallott. Ennek két része van. Az egyik a Külügyminisztérium, ahol nem foglalkoztak komolyan sem a vízum probléma megoldásával sem a vajdasági szakértők megoldási javaslataival. (Mindig csak külső nyomásra dolgoztak ki alternatívákat. A helyzetre jellemző, hogy társetgyeztetés során a konzervatívnak tartott Belügyminisztérium sokkal poroblémaérzékenyebb és konstruktívabb volt a kérdésben mint a KÜM és a HTMH képviselői).

Az igazi apparátus gondot azonban a kormányzati magyarságpolitika szakembergárdája jelenti. 2005 szeptemberében Kovács László és Markó Béla megbeszélésein a magyar külügyminiszter világosan megfogalmazta, hogy a határon túli támogatásokról a határon túliaknak kell dönteniük. Ezzel azonban nem csak a támogatások, hanem a budapesti magyarságpolitika felügyelete is részben a kisebbségpolitikusok befolyása került. Ezt a "részben"-t tovább növelte, hogy sem az MSZP-nek sem az SZDSZ-nek nem volt az előző ciklushoz hasonlóan markáns magyarságpolitikával foglalkozó szakpolitikusa. Ezek (Tabajdi Csaba és Törzsök Erika) hiányában azonban automatikusan a legbefolyásosabb határon túli magyar politikus, Markó Béla lett a szakpolitika legerősebb embere. A pártviszonyokba és a minisztériumi apparátus viszonyrendszerbe való be nem ágyazottság másik oldala, hogy az apparátusokban dolgozó erdélyieket is "Markó embereinek" tekintették és így nem tudtak hatékony nyomásgyakorló csoportként működni. Ez vezetett el oda, hogy még a MAÉRT-en sem tudták rávenni a miniszterelnököt és a pártelnököt álláspontjuk megváltoztatására. Most tehát abban a paradox helyzetben vannak, hogy sem az "otthoniak" sem az "itthoniak" nem bíznak meg bennük és végrehajtói szintre szorultak.

Az MSZP és az apparátusok mentségére azonban fel kell hívnom arra a tényre is a figyelmet, hogy Magyarországon kormányváltás, az MSZP-ben vezetőváltás történt nyár végén is ősszel. S ez fontosabb mint az apparátus ostorozásom.

4. Felelős a kisebbségkutatással foglalkozó magyarországi szakmai közeg, jómagamat is beleértve. Pl. ezt az ankétot sem most kellett volna elindítani, hanem szeptemberben. Nem most kellene pénzért esedezni a politikusoknál, hogy mérhessünk, hanem amikor az év során sorra buktuk el a pályázatokat rétegződés, háztartási panel, társadalomtörténeti, összehasonlító közvéleménykutatások stb. ügyben. Nem a források eltékozlásáról kellett volna papolnom/nunk (Gouzsdu Alapítvány 50 M,?; Szegedi és Nyíregyházi folyamat 125-125 M?), hanem közösen le kellett volna ülni és megbeszélni, hogy mit tehetünk közösen és talán együtt felhívhattuk volna a problémára a figyelmet.

Mindehhez hozzá kell tennem, hogy bármi is a véleményem az időpontról és a kérdés szövegéről itt most a szavazás szükséghelyzetéből kell kiindulni és azon belül lehet az érvek és ellenérvek felülírhatóságát számbavenni mindenki egyéni érzelmi-, érték- és tudáskészlete alapján.

7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni, hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése megálljon vagy legalábbis lassuljon?

Nem tudok ilyen megoldásról. Pontosabban az egész magyarországi gazdasági és társadalompolitikát átfogó programokra lenne szükség a magyarországi népességfogyás 50-60 év múlva esetleg elérhető stabilizálására. A nagy kérdés nem pusztán a népességfogyás, hanem a társadalombiztosítási rendszer fenntarthatósága és az aktív keresők az EU átlaghoz képest alacsony száma.

Alapelvekről és társadalomtörténeti folyamatokról beszélhetünk.

1. A német németségpolitikához hasonlóan a magyar politikai elitnek is világosan tisztáznia kell, hogy a magyar állam elvesztett két világháborút ezért a magyar nemzet egy része más államok polgára lett. Ezért a magyar állam felelősséggel tartozik ezen személyek, leszármazottaik, közösségeik iránt. Ennek egyik részeleme, hogy a volt magyar állampolgárok és leszármazottaik számára biztosítsa, egyéni kérés alapján a magyar állampolgárságot.

2. Mint Magyarországon született magyar állampolgár nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy bárkitől azt várjam el, hogy nemzethűségből maradjon a lakóhelyén. Amikor a magyar politikai elit határon túli származású tagjai vagy az onnan házasodók illetve az áttelepedési ügyekben eljáró/kijáró pozícionált személyek meghozták a vonatkozó döntésüket akkor nem az etnikai szállásterület, hanem az egyéni élethelyzet alapján gondolkoztak. Egy demokrata nem várhatja el, hogy mások másként cselekedjenek.

3. A szülőföldön maradás jelszava kiüresedett és hiteltelen. Egyrészt azért mert gyakran óhatatlanul olyanok beszélnek róla akik már elvándoroltak. Másrészt az eddig ezen a címen indított programok vagy a politikai-vállalkozói érdekcsoportok támogatásában merült ki (pl. Kézfogás Alapítvány; határon túli szlengben: új kézmosás) vagy a magyar-magyar integrációban (Duna Tv; kedvezménytörvény). Az ezen túli intézménytámogatásból pedig nagyon kevés esetben alakultak ki indentitáspolitikai-, átfogó a kisebbségi társadalom mindennapjainak mélyére lehatoló programok. Ha végigtekintünk a kisebbségi szféra alrendszerein (politikai érdekvédelem; önkormányzati poziciók; egyházak; civil társadalom; nyilvánosság; kulturális és tudástermelő intézmények;) nem látjuk azokat a mozgalmakat és aktív közéleti csoportokat, amelyek a kisebbségi közösségi élet intenzivitását folyamatosan erősítenék és modernizálnák.

4. A határon túli magyarsággal kapcsolatos társadalomtörténeti folyamatokat nem lehet kormányciklusokhoz kötött intézkedésekkel pozitív irányba, jelentősen befolyásolni. (A kettős állampolgárság valamilyen formában való biztosítása egyszeri lehetőség.) A magyar kultúra és nyelv és Magyarország térségbeli felértékelődése lehet az egyik ilyen kapaszkodó. A másik egy folyamatos migrációs rendszer kialakítása. A harmadik egy a közösség azonosságtudatát, humán erőforrásait, munkaerőpiaci pozícióit fejlesztő intézményrendszer lehetne.

Azonban ez sem segít a természetesen létrejövő vegyesházasságok (20-30%) következményein (a gyerekek 2/3-nak a többségi nyelv lesz az anyanyelve) és a magyar intézmények nélkül felnövő, többségi nemzethez tartozók kapcsolathálózataihoz tartozók egy-két generáció alatti asszimilációján.

A középrétegek Magyarországra való áttelepülése nem evakuációszerűen működik, hanem generációs életpályákon keresztül. Nem a középrétegek: a vállalkozók, tanárok, lelkészek, értelmiségiek hanem döntően ebből a társadalmi rétegből származó fiatalok könnyebb (a kisebbségi pluszterhektől mentesebb) életpályája nyílik meg Magyarországon. Ráadásul a saját társadalmán belül nem is igen tudna olyan mobilitási pályát megvalósítani mint a nyelvországban.

Göncz László a szlovéniai magyarság kulcsregényében az "olvadó jégcsap" metaforát használja erre a folyamatra.

5. Szembe kell nézni azzal, hogy az un. határon túli magyar nemzetrészek a következő évtizedben alapvetően átalakulnak. Az ausztriai és a nyugat-európai magyarság jelentős része diaspóraként él, úgy, hogy Magyarországon lakással, nyaralóval azaz visszavonulási lehetőséggel bír. A szlovéniai és a horvátországi magyar közösségek a kétnyelvűség utáni tömeges nyelvváltás révén egyre inkább egyfajta etnoregionális csoport lesz. A kárpátaljai és a vajdasági magyarság társadalomtörténeti értelemben középosztály hiánya miatt válaszúthoz érkezett. Ha egy évtizeden beül nem alakul ki olyan helyzet, hogy nagy számú, közép és felsőfokú végzettséggel bíró személy kerüljön be a közösségi intézményhálózakba, akkor ezekben a régiókban kevés esély van a revitalizációra. Megmaradnak egyre jobban magukba záruló nyelvi-kulturális közösségként. A szlovákiai magyar társadalom a legkevésbé érintett a magyarországi áttelepülésben, de itt a legnagyobb az asszimilációs veszély (a magyar népesség 30 %-a). A romániai magyarság körében pedig a nagy számokból adódóan még nem égető kérdés a generációs utánpótlás, de előre már látható néhány folyamat: a) a partiumi jelentős munkaerő-elvándorás és magyarországi házassági stratégia, b) a konvertálható felsőfokú végzettséggel rendelkezők - szakmán és korosztályon belüli - tömeges áttelepedése Magyarországra, c) a székelyföldi felemásan képzett munkaerő, pótolhatatlan jelenléte a magyarországi építőiparban (kb. 70.000 fő). d) a Magyarországon középiskolai és felsőfokú tanulmányokat folytatók folyamatos jelenléte és a magyarországi munkaerőpiacon való elhelyezkedése.

6. Ma a Magyarországra való áttelepülést nem a politikai szólamok, nem a jogi nehézségek, hanem egyrészt az 1989 előtt felnőtt nemzedékek inmobilitása, másrészt a így-úgy, de folyamatosan modernizálódó helyi társadalmi és gazdasági életbe való integráció, harmadrészt pedig a szomszédos országok átlagánál jóval drágább magyarországi lakáspiac és a határon túlról konvertálható munkaerőpiaci pozíció fogja vissza. Ha valaki az otthonmaradás érdekében szeretne politikai lépéseket hozni akkor a második tényező, a munkaerőpiaci pozíció a kulcskérdés.

8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?

Migráció kutató sem vagyok. Itt is behatárolja a válaszomat a kisebbségtörténettel foglalkozó szaktörténész mivoltom.

A migráció kutatók évtizede kérik, követelik, hogy ezt a kérdést szakítsák ki az idegenrendészeti megítélés köréből. A legtöbb panasz a magyarországi ügyintézések során az idegenrendészeti, bevándorlási hivatalok munkájára vonatkozik. Ha pl. a Márton Áronban vagy a Transindexen indítanának www.vandor.hu/ro címen egy honlapot azzal, hogy mindenki írja meg esetét és a korrupciós történeteit a "budafoki útról" a "Madarász utcáról" a stb. valószínüleg a nagy látogatottságon túl két dorog derülne ki. Egyrészt az, hogy az egész hivatalos ügyintézést áthatja a felkészületlenség és a korrupció. Ezért is érthető, hogy a magyarul kevésbé beszélők vagy azok akik megengedhetik maguknak ügyvédi irodákon keresztül intézik az egész procedurát a határon túli magyar ügyfelek orra előtt és ezt ők mély sérelemként élik meg. Másrészt mivel az egész hivatali működés a magyar állampolgári kontroll nélkül működik a felkészületlen tájékoztatástól, a hiánypótlásdzsungeleken, újrapecsételéseken át semmi nem korlátozza az emberileg méltatlan ügyintézői közszellemet. Tehát nem csak a magyarok, hanem minden ügyfél méltóságát bántja a rendszer és alkalmazóik. Ezeket a problémákat pedig kormányzati, belügyminisztériumi hatáskörben tisztázni lehet. Ilyen helyzetekbe szoktam arról ábrándozni, hogy egy-egy parlamenti képviselőt elvinnék magammal a budafoki úti hivatalba, hogy szó szerint végigállja a napot (hisz még szék sincs). Vagy elvinném arra a két munkanapra míg egy sima létogató vizumhoz szükséges befogadó nyilatkozathoz összeszedem a tulajdoni lapot, adó és jövedelemigazolást és az idegenrendészeti jóváhagyást. Kis emberek nagy problémái, nem sorskérdések, de a magyar-magyar viszony előítéletrendszeréhez többek között itt formálódnak az előzetes tapasztalatok.

Egy előző válaszomban már utaltam a migrációs rendszerek és kapcsolathálók létrejöttére. Ezt nem akarom megismételni. De eretnek gondolatként fel kell vetnem, hogy ha már úgy is a határon túlról érkezik Magyarországra a szakmunkás, technikus utánpótlás miért nem abba ruháznak be pl. az Apaáczai Alapítványon keresztül - amelyet a Szakképzési Alap támogat -, hogy magas színvonalú technikus és felnőttképzést folytassanak a szomszédos országok magyarok lakta területein? Szinte látom a jól működő romániai "magyar" felnőttképzésben érintett szakembereket, akik erre a javaslatra elhúzzák a szájukat: hisz épp azért tudták ezt piaci alapon, hatékonyan kialakítani, mert nem kerültek bele a a magyar támogatás- és kisebbségpolitikai televénybe.

9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák mobilitási-migrációs igényeivel?

Nem tudom, hogy mennyiben tekinthető klasszikusnak az általam fontosnak tartott kisebbségi társadalomépítés a jogi és politikai érdekvédelem mellett? Ha a határon túli humán erőforrásokat javítja a magyarságpolitika, akkor az adott társadalmon belül és a magyarországi munkaerőpiacon is javítja a határon túli magyarok munkaerőpiaci pozícióit. Ha tegyük föl a határon túli magyarság átlagosan kb. 50-60%-a nem funkcionális analfabéta (Magyarországon ez 25%), ha a magyar középiskolát végzett fiatalok rendelkeznének angol nyelvvizsgával (nem helyivel!), jogosítvánnyal, számítógépes vizsgával (nem helyivel!) és rendbe van téve a fogsoruk valamint rendszeresen átesnének egészségügyi szűrővizsgálatokon nem tartanánk előrébb? Persze ehhez magyarországi politikai szándék, a kisebbségpolitikában pedig a korrupcióval, a nepotizmussal való kemény szembemenetelés kellene. Ki vállalja a konfliktusokat mikor a Sapientia Alapítvány gazdálkodásának felülvizsgálatához sincs elegendő bátorsága a budapesti magyarságpolitikának?

10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, "mennyibe kerülnek" Magyarországnak a határon túli magyarok? Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai jellegű migrációnak?

Nem mérlegelni kellene, hanem a határon túli támogatáspolitika hatékonyságát kellene megvizsgálni, hisz az ilyen irányú támogatás léte 14 éve költségvetési fejezetekben jelenik meg. Erről több tanulmányban, erőmhöz mérten részletes elemzést adtam. Legutóbb a határon túli könyvkiadás támogatás támogatás 12 évéről készített elemzésemet is csak egy zárt ülésen mondhattam el, "nemzetpolitikai szempontok" miatt. A legutóbbi össz-támogatáspolitikai nyilvántartási rendszer tesztelésekor sem találtam rá az elszámolt/nem számolt el lehetőségre. Azt mondták, hogy fejlesztés alatt illetve az egy másik hozzáféréssel jár. Itt tartunk.

Teljesen más kérdés a népszavazási kampányban felmerült számítások ügye, amely a feltételezett áttelepülésre vonatkozik. A kormányzati számítások biztosan túlbecsülték az áttelepülők számát és eleve nagy inaktív (háztartásbeli, nyugdíjas, tanuló) aránnyal számoltak és alacsony jövedelmekkel. Az MVSZ számításokban pedig eleve nagyszülőkkel áttelepülő 2 lakást vásárló kétgyerekes családokkal számoltak. Magam is inkább ismerve a migrációs megoszlásokat az inkább gazdasági előnyök felé hajlok. A tudományos igényű megközelítés azonban az volna, ha az utóbbi évben bevándorlási, tartózkodási engedéllyel bírók vagy az utóbbi évben állampolgárságot kapott személyek adataiból indulunk ki. A nyár folyamán mikor több illetékesnek felvetettem ezt a kutatási elképzelést (engem igazából a letelepedési engedélyhez írandó életrajzok és indoklások narratívája érdekelt volna) adatvédelmi okokra hivatkozva utasítottak el. Később megtudtam, hogy az adatkezelő intézmény munkatársait a kutatásba bevonva, egy gáláns, az anonimizálásért járó honoráriumot felajánlva lett volna esélyem a sikerre. Ezt a szerkezeti költségvetési vizsgálatot azonban népszavazéástól függetlenül, bármikor el lehet végezni.

11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?

Évek óta vitatkozom arról a munkatársaimmal, hogy hol végződik a kutatói és hol kezdődik a szakértői, policy műfaja és szerepe. A következőkben kénytelen vagyok átlépni ezt a határt.

A kormány népszavazási propagandája a racionalitást, a felelős szakszerű döntést hangsúlyozta. Mintha ennek nyomán hozta volna meg a "nem"-ről szóló döntést. Majd folyamatosan visszakozni kényszerült a gazdasági és migrációs számítások terén, a Nemzetpolgár fogalom értelmezésében, a Szülőföld Alap és program költségvetési tisztázatlanságai miatt. Kiderült, hogy a retorika mögött ad hoc anyagok és nem átgondolt stratégia áll. Tehát épp az a nyelv és megközelítés-rendszer járatódott le, amelyet pl. most én szeretnék használni. Ehhez persze hozzájárult a következmények végiggondolásának igényét "szamárságnak" nevező Orbán kijelentés is. Ezért a népszavazás eredményétől függetlenül a külmagyar ügyekben, a sodródó egyensúlyát vesztett magyarságpolitika és kisebbségpolitikák stabilizálása érdekében, kulcskérdés a szakszerű és világos beszéd helyreállítása.

A rövid távú szerkezeti lépésként:

a) A MAÉRT résztvételi és működési rendjének tisztázása az egyik első lépés.

b) A MAÉRT mellett a köztársasági elnök, a miniszterelnök és az MTA elnökének kezdeményezésére pártoktól független stratégia bizottság felállítása. Ez a bizottság integrálhatná, közvetíthetné a hosszú távú magyarságpolitikai és kisebbségpolitikai elképzeléseket, az egyes döntések várható következményeiről elemzéseket adna valamint vállalná a szakpolitikai vitákat.

c) A MAÉRT melletti szakbizottságok rendszeres működtetése ( havonta - két havonta ülésezéssel, a szakminisztériumok államtitkárainak vezetésével). A már régebben meglévő intézmény működtetése a magyarországi pártok és a határon túli pártok szakértőivel egyrészt kölcsönös konzultációs lehetőséget biztosítana, másrészt az államtitkárokon keresztül a minisztériumi közigazgatásban is megkerülhetetlenné tenné a határon túli szakkérdésekkel való foglalkozást.

d) A támogatási rendszer refomjának beindítása: a szülőföld program tisztázása illetve az eddigi támogatási szerkezeteken belül is tisztázni kell a kuratóriumok szerepét, a célprogramokat és azok megvalósulásának eredményeit, és az elszámolási rendszert.

A középtávú (egy éves) szerkezetalakító lépéseket a következőkben látom: a) A határon túli magyarság támogatására szolgáló összeget, a pártpolitikai egymásra ígérgetés megszüntetése érdekében az állami költségvetésben normatív alapon lehetne meghatározni. 2006-ig a mai 0,18%-ról - 0,4-05%-ig lehetne eljutni. (Itt számolni kell a határon túli magyar intézményrendszer támogatás felvevőképességével is, amely a hatékonysága már ma is korlátozott!) A támogatáspolitikán belül a másik fontos lépés volna egy év alatt kialakítani egy olyan határon túli szakmailag akkreditált intézményi kört, amelynek a munkaprogramhoz kötött működtetése (részben vagy teljes egészében) a támogatáspolitika feladata volna. b) A migrációs politikában az idegenrendészeti szemléket helyett társadalompolitikai megközelítés érvényesítése. A vonatkozó jogszabályok deregulációját is végre kellene hajtani. c) A kedvezménytörvény közigazgatási végrehajtása során létrehozott ajánló irodák tevékenységi körét helyi igényeknek megfelelően illetve EU-s felkészülés keretében kívánatos volna módosítani.

Ha prioritásokat kellene kiemelni akkor négy elemre hívnám fel a figyelmet: a) A támogatáspolitika és a kedvezménytörvény hatékonységnövelő továbbfejlesztésére. b) A magyar-magyar meglévő, kialakuló migrációs kapcsolatok intézményesítésére, az oda-vissza kapcsolatok támogatására. c) A nagy gazdasági támogatási programok (pl. munkahelyteremtés vállalkozó támogatáson keresztül) helyett a meglévő humán erőforrások, a határon túli magyar munkaerő pozíciójának javításához szükséges programok Magyarországról vagy külföldről történő bevitele a magyarok lakta régiókba. d) A mérhető szakmai teljesítményhez köthető intézménytámogatás.

III. Politikai stratégiák és jogi megoldások

12. A "kettős állampolgárság" körüli vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról, és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?

Magyarországon a népszavazás és a kettős állampolgárság körüli viták pártpolitikai viszonyrendszerbe kerültek azáltal, hogy a két nagy parlamenti pártnak mind ebben, mind az egészségügyre vonatkozó kérdésben eltérő a véleménye.

Népszavazás körüli érvrendszerekben a jogi, gazdasági, magyarságpolitikai érvek mellet hangsúlyosan szerepelnek a pártviszonyokhoz köthető érvek és ellenérvek is. Ezeket döntően az egymástól vagy a külső körülményektől való félelem határozza meg. Én a következő érveléseket soroltam a pártpolitikai érvek közzé:

- a kettős állampolgárság megadása esetén a FIDESZ növelheti szavazói bázisát, amely a következő kormányzati ciklusokban eldönthetné a választásokat... - a magyar politikai élet a nacionalista zűrzavar, a szomszédok és Európa támadása elé néz, ha az "igen" győz a népszavazáson ...
- ha a FIDESZ-nek az EU-s választáskor 1,5 millió szavazót sikerült mozgósítania és most 2 millió embert, akkor nagy eséllyel indul a 2006-os parlamenti választásokon,
- a sikertelen vagy "nem"-mel végződő népszavazás az MSZP-t erősítené meg

Ha a két nagy párt népszavazáshoz való viszonyát vizsgáljuk a lényeges különbség az, hogy míg az MSZP törvényszöveg hiányában a jogi megoldásról szeretne felvilágosítani illetve a számára el nem fogadható kettős állampolgárságot valamivel pótolni, addig a FIDESZ álláspontja két dimenzióban mozog. Egyrészt a népszavazási igen vagy nem a kulcskérdés. Ha ez megvan akkor kell majd a parlamentnek egy 2/3-os törvényt az ügyben - számukra a letelepedés nélküli magyar állampolgárság kérdésében - meghoznia. Ez az érvelés működik a politikai vitákban. Másrészt az országos kampányban már egyértelműen az állampolgárság, a letelepedés nélküli magyar állampolgárság, Trianon meghaladása, a nemzeti egység követelménye dominál. A két dimenzió nincs egymással ellentmondásba, egy jól működő kommunikációs stratégiáról van szó.

Pártonként követve az igen/nem logikákat és megfontolásokat a következőket látjuk.

A FIDESZ számára a kampány lehetőség a Gyurcsány-kormány tematizációs vezetésének a megtörésére, ez sikerült is. A népszavazási kampányt sikerült úgy megoldania, hogy a potenciális MIÉP szavazókat finoman integrálta, anélkül, hogy Patrubánnyal vagy a magyarországi szélsőjobbal közösen lépett volna fel. (Hasonló míves átkarolás történt a kórházprivatitáció ügyében a baloldali, populista szavazótábor felé.) Az ezekben a napokban elindult kampányban sem az MVSZ, sem az MDF szerepe nem jön elő az Orbán Viktor meghatározta kampányban. Az is világos, hogy ebben a sodródó és soktényezős játszmában a FIDESZ lehet a kezdeményező és az eseményeket irányító fél a Gyurcsány által kimondott, majd a MÁÉRT-en Hiller István által ráerőssített "nem" elhangzása óta. Ha a népszavazás sikeres lesz és az igen győz akkor a FIDESZ keresztülviheti elképzeléseit, ha az MSZP-is akar 2/3-os törvényt. Ha az MSZP nem fogadja el a FIDESZ javaslatokat és ezért nincs törvény akkor ezért az MSZP tehető felelőssé. Ha nem sikeres a népszavazás ezért is a kormányzat tehető felelőssé. Ha a "nem" győz, akkor a következő két évben a FIDESZ a nemzetietlenséggel leharcolhatja az MSZP vezetését. Azt a vezetést, amely a "nem" állásponttal szavazóbázisának 1/3-val szembe került. Tehát a következő két évben a kormányzatot kényszerpályán tarthatja a FIDESZ.

Az MSZP számára a legfontosabb a csapdahelyzetből való kitörés. A kormányzati kommunikációval nem sikerült sem az MSZP választói bázisát a vezetés mögé állítani, sem meggyőző ellen programot (nemzetpolgárság, útlevél, szülőföld alap és program) felmutatni. Az állami, történelmi felelősség propaganda sem jött át, hisz a 2002-es, idegenellenes, 23 millió román vendégmunkás riogatás után a közvélemény nemigen adott hitelt a felvetéseknek. Ráadásul a balliberális értelmiség is megosztott lett a munkahelyvesztés rémével riogató idegenellenes retorika miatt. A párt számára az érvénytelen szavazás lehetne a legjobb opció. Ebben az esetben újra lehetne kezdeni a magyarságpolitika végiggondolását és a FIDESZ tematizációs nyomása alól is könnyebben szabadulhatna.

Az SZDSZ nem mutat különösebb érdeklődést a vita iránt. A teljes állampolgársággal járó következményektől tartva "nem" az álláspontja. A feltételezett áttelepüléssel a szülőföld elhagyása miatt és a bevándorlás magyarországi terhei miatt aggódik. Mint liberális szavazó nem is tudom, hogy az SZDSZ álláspontjában egyáltalán melyik elem egyeztethető össze a klasszikus liberális elvekkel és felelősséggel?

Az MDF a népszavazás veszélye mellett beszorult a nagy pártok versenyébe és technikai, közvetítő megoldási javaslatai, szakpolitikai elkötelezettsége visszhangtalan maradt.

13. A "magyar kérdés" nincs végiggondolva - állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában. Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?

A kérdésről írtam egy könyvet (Tény és való. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Problémakatalógus. Kalligram, Pozsony, 2004.), amely teljesen visszhangtalan maradt.

Kesergés vagy poénkodás helyett inkább Lőrincz Csabát idézem, aki azt szokta mondani, hogy a magyar kérdés "sokszor végig van gondolva, de nincs eldöntve". Lényegében a külmagyar ügyben a két szélső álláspont a kárpát-medencei magyar stratégiai expanzió és a határon túli magyarság nyelvországi migrációja. Ezzel szemben azt gondolom, hogy a 7 országban élő kisebbségi magyarság külön-külön kezelendő. Lesznek nemzetiből nyelvi-kulturális vagy épp etnoregionális csoporttá alakuló közösségek és lesznek évtizedek múlva is élő és mozgalmas közösségek a mai tömbmagyar területeken. A budapesti magyarságpolitika és a határon túli kisebbségpolitikáknak épp az lehetne a közös célja, hogy régiónként kialakítsa azokat a mechanizmusokat, amelyekben az életképes, modern közösségek a nyelvország és az államország felé egyaránt integrálódnának és saját társadalmukat is képesek úgy intézményesíteni, hogy legyen esélyük kulturális identitásuk és társadalmi pozicióik megőrzésére.

14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal (pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak ezek a jelenlegi "kettős állampolgárságról" szóló vitában?

Nem vagyok jogász sem. Ellenben a hungarobalkanizmusokkal és a magyar politikai közszellem gyengeségeivel sokat foglalkozok. Én nem a nemzetközi szervezetektől, hanem a pozsonyi és a bukaresti diplomácia geopolitikai ügyességétől tartok a magyar diplomácia hagyományos nyegleségével és fantáziátlanságával szemben. Valószínűleg a népszavazás után kezdődik a kampány. Ebben azt látom kulcskérdésnek, hogy mennyire lép fel aktív módon a magyar diplomácia illetve ezeket a támadásokat mennyire fogja a FIDESZ és az MSZP a maga álláspontjának igazolására felhasználni, a hiszterizáláson keresztül tovább torzítva a magyar közvélemény évtizedes geopolitikai és külpolitikai tájékozatlanságát.

15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.

A népszavazási eredmények előre jelzése a közvéleménykutatások feladata. Ezek szerint elégtelen lesz a részvétel, a többségben lévő - de nem elegendő - igen érvényesítéséhez (Meridian). A "nem" és az "igen" estében is tartok attól, hogy a határon túli közvélemény hangadó része "megsértődik Magyarországra" illetve a nem és a "nem"-mel szavazókra és méginkább elvárja a magyar-magyar viszonyban a feltételek nélküli támogatást. Ezzel önmagát ebben a viszonyban tovább infantilizálja. Az eliteket aki most a nyilvánosságban vehemens "igen"-ért kiáltanak a magyarországi támogatások növelésével pragmatikusan ki lehet elégíteni. A most a kérdéssel látszólag nem foglalkozó "leneti", a mindennapi világban azonban egy illúzió reményével szegényebbek lesznek. Hogy ez milyen következményekkel járhat az egyéni és a társadalmi közgondolkodásra nem tudom.

16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság késésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?

Ez egy törvényalkotási és jogi szakkérdés. Számomra a Csapody Miklós képviselte törvénymódosítás tűnt eddig a legpraktikusabb megoldásnak.

17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai jogok nélkül? Lehetséges-e illetve milyen módon lehet a kettős állampolgárok jogait korlátozni? Egy speciális külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény módosításával a "kettős állampolgárság" megadása nélkül?

Az állampolgári jogegyenlőség pártján állok. Eddig nem találkoztam olyan jogi érveléssel, amely az állampolgárság nélküli útlevél intézményének működését meggyőzően bizonyította volna.

18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság kedvezményes kiterjesztése?

A népszavazást követően valószínűleg a pozsonyi és a bukaresti diplomácia nemzetközi akcióba lép. Már csak azért is, hogy az adott országok magyar kisebbségi pártjainak a politikai pozícióját gyengíthessék a kormányzati alkukon belül. Itt a nagy kérdés, hogy a magyar diplomácia erre milyen választ képes adni. Eseménykövető védekező magatartást tanúsít vagy offenzívába lép. Ez utóbbiba nemigen hiszek, hisz a kormányzat egyértelműen a kettős állampolgárság ellen foglalt állást és egy esetleges népszavazási igen után sem hiszem, hogy alapvetően változtatna a véleményén. A sikertelen vagy "nemleges" szavazás esetén azonban ez igazolásként jól jöhet: "no lám, mi megmondtuk". Csakhogy akkor már kit érdekel ez a kérdés?

Ennél sokkal fontosabb, hogy újból megerősítést nyert a szomszédos országok államépítő elitjei számára, hogy a magyarság idegen test a nemzetben és ezt az adottságot a magyarságpolitikában a biztonságpolitikai-nemzetbiztonsági szempontból nem lehet elég komolyan venni. Újabb igazolást nyernek a többségi politikai eliteken belül azok a tényezők, amelyek a magyar kisebbségek politikai és társadalmi integrálása ellen, a politikai elszigetelődésük mellett foglaltak állást. Ezek szemléleti és nem rövid távú taktikai kérdések. Az ilyesféle beállítódások a politikában nemzedéki tapasztalatokkal változnak. A magyar "nemzetegyesítő" projektek tanulságaira minden bizonnyal a szomszédos országok elemzői és politikusai is odafigyelnek.

19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat betetőzésének?

1. A magyar nemzetről való beszédmódban a kilencvenes években két pólus alakult ki. Az egyik a nemzetegyesítésről, tehát egy egységes politikai nemzet rekonstruálásáról beszél, a másik pedig a magyar nemzeti-kulturális örökséghez való viszonyt helyezi középpontba. Tehát részegységek közösségéről van szó. A kilencvenes években országonként a kisebbségi társadalom önmaga által megszervezendő nemzeti autonómiája jelentette a politika jövőképet. Ez a "státusmagyarság" létrehozásával együtt a nemzetrészek regionális különállását és önálló entitását is elismerte. A Borbély Imre és Duray Miklós külhoni- illetve kettős állampolgárság koncepciójában azonban már csak a magyar állam és a határon túli egyén viszonylatáról van szó. Ez a magyar állam szerepét is megváltoztatja a magyarságpolitikában. Itt már nem mint anyaország hanem mint minden magyarok állama jelenik meg Magyarország. Itt már az egyes országokban élő határon túli magyarság (erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai stb.) nem jelenik meg külön politikai és társadalmi entitásként.

2. Történetileg mindez azzal jár, hogy a kettős állampolgárságban gondolkozó megközelítésben ezek a kényszerközösségek a történeti Magyarország maradékközösségei és nem külön-külön (töredék)társadalmak. A kettős állampolgárság koncepció azzal, hogy tudomást sem vesz a Kántor Zoltán által kisebbségi nemzetépítésnek nevezett folyamatról, a nyelvországhoz való integráltság erősítésén túl, sem a saját társadalom szervezéséről, sem a államországba való politikai-társadalmi integrációról, sem a nemzetközi folyamatokhoz való viszonyról nem tud mit mondani. Hisz valójában egy fontos emancipatórikus technikáról van szó, amelyet a népszavazási vitában mint a kisebbségi sors megoldását, mint Trianon felülírását mutatták be. Ez azonban nem pótolhatja a kisebbségi közösségeknek az integrációs és a modernizációs kihívásokra adott válaszait. Pontosabban azoka a demokratikus szocializációt ellátó intézményeket/szerkezeteket, amelyekben a kisebbségek elitek kitermelik a saját társadalmuk problémáira vonatkozó identitáspolitikai programokat.

Lesz ilyen: kettős állampolgárság, népszavazás ide vagy oda?

Pilisszentiván, 2004. november 30.

Népszavazás - kettős állampolgárság

1. A htm állampolgársága körüli viták genezise 1996-2004.

2. A politikai túszhelyzet elemei

3. A sodródó politikai kényszerhelyzet érv-szerkezete

4. Társadalmi és gazdasági hatás

5. Politikai megközelítés

6. Történeti pozíció

7. Fogalmi értelmezés

8. A népszavazás eredménye

9. A problémakezelés lehetőségei

1. A genezis

Liberális javallat: 1989 TGM
1992 Végel-Konrád

1996:
- alapszerződések
- magyar kisebbségi pártok kormányzati lehetőségei
- MAÉRT
- a nemzeti autonómia jövőkép (állam az államban) zsákutcája

1998-2000:
- MVSZ külhoni állampolgárság koncepció kialakítása
- 2000: RMDSZ aláírásgyűjtés

2003:
- június 3. Zoran Zsinkovic nem ellenző nyilatkozata
- június 22. VMSZ-VMDP stb. aláírásgyűjtés
- augusztus 18. Patrubány: ne kössék áttelepedéshez az államp.
- Augusztus 20. MVSZ népszavazási kezdeményezés mellett dönt

2003 szeptember-december:
- MDF kezdeményezés: tv módosításra
- alkotmánybírósági határozat
- KÜM és a vajdasági szakértők tárgyalásai

2004 március-június
- aláírásgyűjtés
- a FIDESZ álláspont kialakulása

Magyarország és a határon túli magyarok viszonyának intézményesítésére - 1996-2000 között - kialakított elképzelések

1. Célstátus egy konkrét jogosultságrendszer számára
(státus/kedvezménytörvény; nemzetpolgárság)

2. Külön státus létrehozása, sarkalatos törvénnyel
(külhoni állampolgárság; letelepedés nélküli állampolgárság)

3. Honosított állampolgárság, a letelepedési feltételek
megőrzésével
(munkahely, megélhetés, magyar nyelvű állampolgársági vizsga)

4. Alkotmánymódosítással minden magyarra kiterjesztett teljes
körű állampolgárság

5. A politikai túszhelyzet elemei

- nincs tv. szöveg, népszavazási kérdés és értelmezései léteznek

MVSZ - a politikai tematizáció vezetése

A magyar parlament késlekedése és mulasztása

A kormányzat magyarságpolitikájának tehetetlensége: támogatáspolitika//apparátus kudarca//szakágazat képviseletének gyengesége

HTMH elitek - kényszer diskurzusváltása

MDF problémamegoldó javaslatok - pártpolitikai kiszorulása

A tudományos szakértői kutatások eltérő prioritásai

6. A politikai sodródás érv-szerkezete

Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. Tv 19. szerint "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

Mire jó?
A népszavazás célja: a magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján magyarországi lakhely és megélhetési igazolás nélkül történő megszerzési lehetőségének biztosítása a világ bármely táján élő nemzettársaink számára.

A trianoni békediktátum következtében elcsatolt magyar nemzetrészeken élő magyaroktól erőszakkal elvett állampolgárság visszaadását, egy több mint ezer éves természetes állapot visszaállítását célozza meg.

Jogi érvek:
a. nem ellentétes a nemzetközi joggal
b. nem ellentétes az EU jogrendszerével
c. egyéni döntés eredménye és nem az adott állam akaratától függ
d. csak elvi jellegű jogokat biztosít az állampolgárság
e. a szülőföldön maradók nem szólnak bele a mo-i választásokba
f. az eredménytelen nsz. nem akadályozza meg a nsz. vagy tv-t.

Gazdasági érvek:
g. nem jár jelentős költségvetési többlettel
h. gazdasági előnyöket hoz
i. a nsz. költségei elenyészőek más kiadásokhoz és a hozadékához

Magyarságpolitikai érvek:
j. a kettős állampolgárság lelki, érzelmi kapcsolatot, biztonságot ad
k. a nem szavazás tragikussá tenné a magyar-magyarviszonyt
l. a magyar állampolgárság védelmet ad
m. a kettős állampolgárság nem ellentétes az autonómiával
n. csökkentheti az elvándorlást

Pártpolitikai érvek:
o. a FIDESZ tematizálhatja a politikai életet
p. nacionalista zűrzavar, nemzeti retorika és egymásra igérgetés felé megy a politikai élet
q. szomszédságpolitikai konfliktusok lehetősége
r. a „nem” az MSZP-t erősíti
s. a htm pártok meggyengülése igen/nem esetén
t. a népszavazási intézmények devalválódása

Ki mire szavaz?

- a gyors és automatikus honosított állampolgárság
megadására

- a letelepedés nélküli magyar állampolgárságra

- a magyar állampolgárság megadására

- arra, hogy az OGY alkosson külön törvényt a letelepedés nélküli állampolgárságról

- a htm melletti szolidaritás kifejezése

- MSZP/FIDESZ szimpátia-szavazás

- a magyarországi politikai osztály kritikájaként nem szavaz

7. Társadalmi, gazdasági következmények

A) Demográfiai és migrációs kérdés
- mo-i népességcsökkenés 1980-2000: 600 e fő
- 1989 után 250 e fő jött Magyarországra
(tart.+ állampolg.)
-80% htm= 20% okt.,
15% felsőfokú végz.,
15% ipar-építőipar
20% mnk, htb, nyugd.,
i. évi cc. 10 e. fő
sajátosságok:
ii. pozícióőrző kapcsolatkeresés/mobilitásigény
- korosztályi, szakmai hálózatok
iii. migrációs rendszer kezdemények
iv. a státustörvény nem befolyásolta a tendenciákat
B) A költségek
I. kormányzati számítások
100e-800e fő
v. alacsony bevételi szám/minimálbéralap
14-35 MD
vi. magas nyugdíjas arányok: 30%
(27e jelenlegi=19MD)
vii. 25e munkahely -- mo-i munkanélküliség
viii. lakásvétellel nem számol
32 MD-502 MD teher

II. MVSZ számítások
1 cs., 10e cs., 100e cs., 800e fő
u. 10e cs.= 13,752 MD Ft bevétel
v. 6 fős család, nagyszülőkkel
w. 2 lakásvásárlással, 2 dolgozó szülővel

III. Lehetséges-e szakszerű számítás?
BM adatbázisai alapján a társtat adatokból lehet
képet kapni a mai költségekről.

8. Politikai megközelítések

Pártpolitika

- FIDESZ: népszavazási igen és nem a tv az elsődleges
igen: 2/3-os tv - saját koncepció/MSZP felelősség
nem: MSZP felelősség

- MSZP: a tematizáció visszaszorítása, sok bizonytalansági
tényező és a beszorítottság miatt: mindenképp „nem”; helyettesítő: nemzetpolgárság/ Szülőföld program

- MDF: praktikus szakpolitikai problémamegoldás
Kispárt kiszorítás

- SZDSZ: egységes állampolgárság/ EU hit/
deetnicizálás

Magyarságpolitika
- 1918-1938: revíziós jövőkép
- 1938-1944: revitalizáció/ reciprocitás/ 1868-as tv.
- 1944-1946: elvi kisebbségvédelem
- 1947-1968: külföldi belügy
- 1968-1988: kettős kötődés/ lenini nemzetiségi politika
- 1988-1996: kulturális nemzetrész/ nemzeti-kulturális autonómia jövőkép
- 1996- reintegráció
i. kedvezménytörvény
ii. állampolgárság/ útlevél/

államországi magyarságpolitikák: dezintegráció/
az integrációs politikai szándékok gyengülése

Kisebbségpolitika
- a kisebbségi elitek csapdahelyzete
- gyengül a regionális lojalitás társadalmi háttere

9. Történeti megközelítés

Etnoregionális csoportok/ nyelvi közösségek/ kisebbségi töredéktársadalmak = kényszer-, maradékközösségek

Integrációs viszonyaik

1. Saját társadalom önszerveződése: kiszolgáltatott a politikai elit ellenőrizte forráselosztásnak
alrendszerek:
politikai érdekvédelem
önkormányzati pozíciók
egyházak
nyilvánosság
civil társadalom
kulturális tudástermelő int.
2. A nyelvországhoz való viszony
Támpol: közösségi
egyéni kapcs. kedvezmény tv.
állampolgárság /kilépés a kisebbségi
léthelyzetből
Integrációs projektek:
Duna Tv
intézményműködtetés
felsőoktatás fejlesztés
kedvezmény tv
vízum/ útlevél

3. Az államországhoz való viszony
önálló identitás és regionális projektek hiánya
a belső regionális vonatkoztatási pontok gyérülése

4. Nemzetközi trendekhez való viszony
transznacionális kapcsolathálók hiánya
globalizáció-érzéketlenség

10. Fogalmi megközelítés

- a haza fogalmak geopolitikai mássága:
Magyarország
ahol magyarok élnek
magyar történeti tér

a szülőföld és a haza fogalmának
összekapcsolása/ szétválasztása

a terület vagy az etnikum szervezi az államot/nemzetképek

A htm mint politikai közösségek hova tartoznak? A többségi politikai közösség - a nyelvországi politikai nemzet között

- Magyarország - szomszédos országok magyarsága
- Magyarország - magyar nemzetrészek
- Anyaország-kinstate - magyar politikai élet - határon túli magyar kulturális és politikai közösségek

- Magyarország: minden magyarok állama

- nemzetépítés - kisebbségvédelem/ kisebbségi nemzetépítés?

- töredéktársadalmak - önálló politikai, társadalmi entitások?

8. Eredmények

97,97% érvényes szavazat

igen: 51,55% 1.519.850 fő 18,8% (választó népesség)

nem: 48,45% 1.428.358 fő 17,7%

Cap. Researc. 2004. nov. 11.

50%- os részvétel

Igen 55/56 Nem 33/32

A megkérdezettek szerint:
2/3 többletkiadással jár
50% ingyenes orvosi ellátással jár
40% sokan költöznének át

Medián

Igen 29%, Nem 17%

Kettős állampolgárság esetében adni kell:
- útlevelet 63%
- iskoláztatás 56%
- szavazójog 45%
- nyugdíj 21 %

9. A problémák kezelésének lehetőségeiről

- A népszavazás eredményétől függetlenül szerkezeti lépések szükségesek az ad hoc, sodródó magyarságpolitika és kisebbségpolitika stabilizálására. De legsürgősebbek a kormányzati gesztusok és következetesség.

1. Sürgető, rövid távú szervezeti lépések:
MAÉRT független szakértői stratégiai bizottság létrehozása

MAÉRT szakbizottságok, rendszeres működtetése államtitkári vezetéssel
Támogatási rendszer reformja: szülőföld program tisztázása: kuratóriumok/ célprogramok/ elszámolási rendszer

2. Középtávú (éves) szerkezeti lépések:
Támogatáspolitika:
normativitás a költségvetésből 0,18% - 0,4-0,5%-ig (2006-ig)
normatív, akkreditált intézménytámogatási rendszer kialakítása
Migrációs politika:
idegenrendészet helyett társadalompolitikai kezelési mód
Közigazgatás:
Magyar költségvetésből telepített irodák
(státus, Agora) funkciójának eu-konform átalakítása

3. Stratégiai prioritások:

A kedvezménytörvény továbbfejlesztése

Migrációs rendszerek működésének elősegítése, kialakítása

Munkaerőpiaci képzés (Magyarországról), a vállalkozótámogatás helyett

Teljesítményhez kötött intézménytámogatás

Bárdi Nándor