Ankét

VÁLASZOK

1. Az első kérdést, nem találom eléggé pontosnak, legalábbis az "állampolgárság" viszonylatában. Ha az állampolgárság jogviszonyt feltételez, amint azt a kérdésben megfogalmazták, akkor ebben az értelemben kellett volna felmerülnie a kérdésnek Magyarország és a határon túli magyarság viszonylatában is. Ha valóban jogviszonyról beszélünk, akkor Magyarország és a határon túli magyarság között ilyen viszony nem jöhet szóba a mai nemzetközi államfilozófia állása szerint (még akkor sem, ha a magyar államnak szuverén joga megadni az állampolgárságot a kérelmezőnek, ha az nincs is összhangban az európai alkotmány szellemiségével és joggyakorlattal). Más vonatkozásban pedig (kulturális, gazdasági kapcsolatok, oktatásügy stb. terén) nehezen állítható, hogy Magyarország és a határon túli magyarság között "a viszony rendezetlen".

2. Íme, ez a kérdés újra és újra felmerül, anélkül, hogy megnyugtató választ lehetne adni rá. Mert a nemzetiségi hovatartozás egyéni választás kérdése, attól függetlenül, hogy objektív kritériumokat is lehet esetleg támasztani vele szemben. Véleményem szerint ez ugyanaz a csapdahelyzet, mint a Státustörvény esetében amelyre nem létezik jó válasz, hiszen ezt egyszerűen lehetetlen méltányosan rendszabályozni. Ezért sokkal helyesebbnek tűnik a Státustörvény azon módosítása, amely nem teszi függővé pld. az anyanyelvű oktatási kedvezmények megadását a nemzetiségtől, vagy a román állampolgársági törvény, amely nem köti nemzetiséghez a román állampolgárság kedvezményes megadását "1989 december 22 előtti volt román állampolgárok, akik önhibájuk és szándékuk ellenére veszítették el román állampolgárságukat, valamint ezek másodfokig terjedő leszármazottai számára", egyetlen kulturális jellegű követelmény a román nyelv és a román kultúra és civilizáció elemeinek ismerete lévén. Ennek ellenére nem tudok róla, hogy a moldvai nem-románok tömegesen folyamodtak volna román állampolgárságért, bár többségük feltehetően jól beszél románul és a román kultúra és civilizáció egyes elemeit is képesek lettek volna elsajátítani.

3. Kétségtelen, hogy a Státustörvény, amely utólag kedvezménytörvénnyé szelídült, nem adott, mert nem is adhatott az említett nemzetközi jogrendszer keretében megoldást a törvényalkotónak arra a nyíltan be nem vallott szándékára, hogy a Magyar igazolvány egyfajta "magyar útlevél" szerepét vállalja fel. A "külhoni állampolgárság" ezt a szerepet szeretné felvállalni.

4. Itt van a kutya eltemetve. Sem a magyarországi törvénykezdeményezők, sem a határon túli magyarság vezetőinek zöme nem tűnik felismerni, hogy alapvető ellentmondás húzódik a kettő között. (Persze ha adják - a magyar állampolgárságot - , bolond legyen valaki, hogy ne fogadja el, hiszen az az útlevél nem kér enni, ki tudja nem veheti-e hasznát az ember valamikor.) Miközben az autonómia követelése feltételezi az illető állam politikai nemzetébe való betagolódás elvi elfogadását az elvárt önkormányzati hatáskörök megadása fejében, a "kettős állampolgárság", azaz egy másik állam állampolgárságának igénylése elvileg feltételezi az eredeti állampolgárság, és annak politikai nemzetéhez való tartozás kielégítő voltának megkérdőjelezését és tagadását. Így alapvető elvi ellentmondás húzódik tulajdonképpen a két államjogi kategória között. A területi, regionális autonómia az adott politikai nemzet keretei között gondolkodik, végül is egy belpolitikai kérdés, míg a kettős állampolgárság, azaz "a magyar állampolgárság visszaadása" (Orbán Viktor) nemzetközi síkra tereli a kérdést, olyan jogosítványokat követelvén egy másik állam polgárai számára amelyekkel valójában a magyar állam nem rendelkezik. Az állampolgárság egyértelműen politikai és nem kulturális kategória, és ilyen értelemben jogi, sőt nemzetközi jogi (és nem lélektani) értelmezést kell nyernie.

5. A történelem nem zárul le az EU-ba való integráció folytán. Ha a (kulturális) nemzeti identitás kérdése fontos lesz a jövőben is, akkor az európai rendszeren belül is meg fogja találni azokat az utakat amelyek ennek megőrzéséhez és fejlődéséhez vezetnek. Mivelhogy nemcsak magyar kérdésről van szó, a kulturális nemzeteknek meg kell találniuk közösen a kulturális nemzeti értékek megőrzéséhez nélkülözhetetlen intézményeket is. A "nemzetpolgárság" gondolata és intézménye, távlatilag ilyen megoldás lehetne ha megfelelő tartalmat kapna. Pillanatnyilag viszont csupán poézis.

6. ???
7. Semmi esetre sem. A magyarországi munkaerő hiányt ideig-óráig pótolni lehet a hagyományosan magyarlakta régiók elnéptelenítésével, de e forrás kimerülésével a folyamat folytatódik, a magyar gazdaság kénytelen lesz megnyitnia kapuit az ázsiai, afrikai bevándorlás előtt, miközben a 60-as-70-es évek német migrációs politikához hasonlóan, előzőleg kiszipolyozza Erdély, Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja magyar önreprodukciós energiáit, mely ezen térségekre nézve végzetes lehet.

8. ???

9. Sehogy.

10. Lehet, sőt egy felelős kormányzásnak kell is. Ami nem jelenti azt, hogy a mérleg feltétlenül negatív lesz a magyar állam számára. De az semmi esetre sem elfogadható, hogy az egyik úrnak fizetem a tizedet és egy másiktól követelem a jussomat. A jogaimat ott kell követelnem, ahol az adót fizetem. Másrészt vitathatatlan, hogy a határon túlra rekedt magyar közösségek önön hibájukon kívül kerültek idegen állam hatalma alá, többek közt azért is, mert államuk nem volt képes annak idején teljesíteni törvényes kötelességét, hogy megvédje adófizető polgárait. Ebből a logikából kiindulva feltehető, hogy az "anyaország" felelőséggel tartozik volt állampolgáraival, és azok leszármazottaival szemben. A kérdés csak az, hogy melyik az az "anyaország"? Magyarország, Ausztria vagy Ausztria-Magyarország? Lehet, hogy mindjárt "hármas állampolgárságot" is kellene kérnünk, hiszen felmenőink mindkét állam állampolgárai voltak?

11. ???

12. Is-is. Sajnos a belpolitikai vetülete hangsúlyosabb a kelleténél. Úgy tűnik, hogy a többi ország ezt a kérdést csendben, az asztal alatt rendezte, úgy ahogy, anélkül, hogy megkérdezte volna saját népének véleményét.

13. A jövőképet igyekeztem már kifejteni az 5-ös kérdés kapcsán. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy bár a jelenlegi Európai Unió a nemzetállamok szövetsége, és ez szemmel láthatólag tükröződik politikusaink gondolkodásában is, hiszen a legtöbben nem képesek kilépni a nemzetállami sztereotípiákban való gondolkodásból, a jövő Európája kétségtelenül a régiók és a (kultúr-) nemzetek Európája lesz, amely egészen más összefüggésben fogja értelmezni a "honpolgárság" fogalmát. Ezzel szemben a mostani állampolgársági vita inkább a 19. sz. állampolitikai mentalitását tükrözi mint a jövő Európáét.

14. ???

15. ???

16. Amint említettem, nem tartom elfogadhatónak, hogy az egyik államnak fizetem az adót és egy másiktól várom el a szociális támogatásokat és a politikai jogok gyakorlásának lehetőségét. Ez nem csak illogikus, de erkölcstelen is. Ennek értelmében nem jöhet szóba egy teljes értékű állampolgárság megadása szociális támogatásokkal és választójoggal egyetemben. A szomszédos országok joggyakorlatán kívül, gyakran hivatkozunk öt különböző fajta brit állampolgárságra, anélkül, hogy meghatároznánk ezek tartalmát. Ha léteznek használható nyugat-európai precedensek, miért nem elemezzük ki alkalmazhatóságukat?

17. Nem tudom. A jogászok megtalálhatják a megfelelő megoldást. De nem lehet elvonatkoztatni a nemzetközi közegtől, adott esetben a Velencei Bizottság értelmezésétől, nem lehet ismét etnikai alapokra helyezni az állampolgárság megadásának feltételét, belebonyolódni a "ki a magyar?" című steril vitába, mint a Státustörvény esetében. És itt nem konjunkturális félmegoldásokra van szükség, mint Ausztria esetében a Státustörvény kapcsán. Nem lehet külön törvényt hozni Szlovákia és Szlovénia esetében, azért mert ezek már EU tagok, más törvényt hozni Romániára és Horvátországra nézve, mert ezek belátható időn belül EU tagok lesznek, és más törvényt Szerbia és Ukrajna esetében, akik belátható időn belül nem lesznek EU tagok. Véleményem szerint a magyar állampolgársági törvény radikális megreformálása túl korai még és nem képzelhető el az EU jogrendszerének alapvető módosítása nélkül. Ha távlati megoldást keresünk, az Unió jogrendszerén belül kell keresnünk azt.

18. Annak ellenére, hogy a legtöbb szomszédos ország csendben végrehajtott már hasonló, de nem feltétlenül azonos jogi reformokat, egyesek részéről hasonló reakciók várhatók, mint a Státustörvény esetében. Ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogyha mások végrehajtották is ezt a reformot, ugyanazt szó nélkül elfogadják majd Magyarország részéről is.

19. Mivelhogy a kezdeményezés tartalma ismeretlen, nem lehet megítélni, hogy alapvető szakítást jelentene-e vagy sem. Az idő mindenesetre még nem érett meg egy gyökeres európai állampolgársági reformra. Az európai alkotmány nyomán létrejövő európai állampolgárság és identitás fogalma meghatározó lehet a jövőre nézve. Mostani erőltetése, véleményem szerint erősen belpolitikai ízű és kontraproduktív.

Szokoly Elek