A határon túli német kisebbségek helye a magyar kormányzatok és a magyar kisebbségek politikai törekvéseiben (1920-1944)

 

Kutatás leírás

 A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával zajlik, 2009 szeptembere óta.

A német és a magyar kisebbségek két világháború közötti történetének, ill. a magyar és német kormányok nemzet- ill. támogatáspolitikájának objektív vizsgálata a világháború lezárását követõ elsõ évtizedekben nem tartozott a kurrens kutatási témák közé. Ennek alapvetõen két oka volt: egyfelõl a háborús felelõsség kérdésének a közvéleményre, de a tudományos közéletre is gyakorolt bénító hatása, másfelõl a szocialista ideológiai alaptételekbõl levezetett gyakorlat, amely korlátozta a múlt e szeletének objektív feltárására irányuló törekvéseket. Bár ez a tendencia a hetvenes évektõl kezdve fokozatosan megváltozott (Németországban csaknem egy évtizeddel korábban, mint Magyarországon), valódi lendületet az ilyen irányú kutatások a nyolcvanas évek második felétõl, majd a kelet-közép-európai rendszerváltások után kaptak. Ettõl az idõponttól kezdve egyre-másra születtek az olyan munkák, amelyek komoly tudományos apparátus (már gyakran több ország levéltári forrásai) birtokában vizsgálták egy-egy kisebbség történetét, vagy történetének egy aspektusát.

 

Bár az elmúlt évtizedekben a kisebbségek történetének feldolgozása során egy sor alapmû született, furcsamód az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdések eredményeként a Monarchia utódállamaiba került német és magyar kisebbségek két világháború közötti politikai jellegû együttmûködésének, ill. viszonyának alapos vizsgálata ez idáig nem volt egyetlen levéltári forrásokra építõ tudományos kutatás tárgya sem. Születtek természetesen olyan munkák, amelyek egy-egy adott téma mellékszálaként megemlítették a vizsgált országokban kialakult politikai helyzetet, többnyire egyszerûen tényként elkönyvelve azt, de ez idáig nem készült olyan munka, amely a nagypolitikai háttérbe, az „anyaországi” támogatáspolitikák rendszerébe ágyazva vizsgálná a kisebbségek politikai kapcsolatait, az együttmûködés elméleti lehetõségeit, és gyakorlati korlátait, a politikai cselekvések mozgatórugóit.

 

A projektben mindenek elõtt arra keresem a választ, hogy mi volt az igazságtartalma annak a magyar politikai közvélemény számára sokáig oly evidens tételnek, amely szerint a szomszéd államokhoz került német kisebbségek természetszerûleg érdekeltek a területi revízióban, s ezért a szükséges idõpontban végsõ soron hajlandók lesznek akár tevõlegesen is együttmûködni a magyar kisebbségekkel abban, hogy az egykor Magyarországhoz tartozó területek visszatérjenek a magyar állam fennhatósága alá.

 

A német és a magyar kisebbségek eltérõ érdekviszonyainak feltárásával igyekszem tiszta képet kapni abban a kérdésben, hogy a kisebbségi szolidaritást háttérbe szorító hétköznapi politikai gyakorlatok mennyire voltak a gazdasági, társadalmi és politikai helyzet által determináltak, s mennyire voltak kulturális, ideológiai meghatározottságúak? A magyarországi németek szerepe mi volt ebben a politikai erõtérben? Külön figyelmet szentelek annak a kérdésnek, hogy az anyaországok befolyása miként hatott vissza a kisebbségek által követett politikai stratégiák kidolgozására, s mennyire vezette a felismert önérdek az eliteket a kisebbségek viszonyát meghatározó politikai döntések meghozatalában. Hangsúlyos (s egyáltalán nem evidens válaszokat kínáló) kérdésként vetõdik fel, hogy a nemzetiszocializmus hatalomra kerülése, majd a bécsi döntések mennyiben hoztak, ill. hoztak-e egyáltalán ebben az összefüggésben változást a kisebbségek viszonyában?

 

Az elemzés során kiemelten kezelem azokat a területileg jól lehatárolható, a magyar asszimilációs és német disszimilációs törekvéseknek egyaránt kitett „közösségek” vizsgálatát, amelyek etnikai hovatartozásának kérdése a magyar és a német kisebbségek esetében a két világháború között mindvégig komoly feszültségforrásként jelent meg (pl. Szatmár-vidék, Szepesség). Az ezekkel kapcsolatban lefolytatott évtizedes viták elemzése kitûnõ lehetõséget kínál arra, hogy megértsük a magyar és német kisebbségek között húzódó konfliktusok gyökerét, s feltérképezzük az egyes országokban nemzettudatuk alapján homogénnek egyáltalán nem tekinthetõ német kisebbségeken belüli erõközpontok (Szudéta-vidék, Szászföld) mobilizáló hatását az asszimiláció útján elindult, gyengébb öntudatú német kisebbségi közösségekre (Szepesség, Bánság). Végül a kutatás fontos részét képezi annak vizsgálata, hogy a politikai elitek egymáshoz való viszonya, politikai döntéseik következménye miként hatott vissza az érintett kisebbségek politikával is foglalkozó közvéleményére?

 

A kutatás mindenek elõtt levéltári forrásokra támaszkodik. Ehhez kiindulópontot jelentenek a budapesti kormányzati szervek fennmaradt dokumentumai, valamint az adott kisebbségek vezetõinek fennmaradt hagyatékai. A német levéltárak idevágó dokumentumai közül jelentõs mennyiség már rendelkezésemre áll. Míg a levéltári források a kapcsolati hálók, a politikai döntések hátterét hivatottak megvilágítani, a folyóiratok, napilapok cikkeinek segítségével a kisebbségi társadalmak politizáló közvéleményének hangulata rekonstruálható.