Nyitóoldal A személyi elvű autonómiák belső dinamikája Közép- és Délkelet-Európában: öt ország összehasonlító elemzése (2015-2019) (NKFIH PD 116168)

A személyi elvű autonómiák belső dinamikája Közép- és Délkelet-Európában: öt ország összehasonlító elemzése (2015-2019) (NKFIH PD 116168)

Vezető kutató: Dobos Balázs

Időtartam: 2015-2019

Támogatási forrás: NKFIH PD116168

Dobos Balázs: Kisebbségi választások Közép- és Délkelet-Európában (adatbázis)

A posztdoktori összehasonlító kutatás célja, hogy elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt feltárja és elemezze azon személyi elvű kisebbségi autonómiák jellegzetességeit a kelet-közép- és délkelet-európai térség öt országában (Észtország, Horvátország, Magyarország, Szerbia, Szlovénia), ahol az autonómia közjogi alapokra épül, és szervezeti formái a különböző – helyi-települési, megyei-regionális, és országos – szinteken választott kisebbségi testületek, a kisebbségi tanácsok vagy önkormányzatok. Ezek feladat- és hatásköre rendszerint a kisebbségek politikai érdekképviseletére, illetve főként a közösségeket alapjaiban érintő nyelvi és kulturális ügyek véleményezésére vagy akár az azokban való döntésre és saját intézmények alapítására és fenntartására terjed ki.

A vizsgálat középpontjában a kisebbségi testületeknek a létrehozása, megválasztása áll, és arra keresi a választ, hogy vajon miként értelmezhetők, miként ragadhatók meg egyrészt e sajátos kisebbségi választások szerepe és funkciói, a választási rendszerek hatásai, továbbá, hogy a választási szakirodalom főbb megállapításai miként alkalmazhatók e speciális kontextusban, az öt országban eddig megrendezett kisebbségi tanácsi/ önkormányzati választások alkalmával. Elemzési eszközéül így a választások főbb céljai és funkciói szolgálnak, amelyek komoly szervező-strukturáló tényezőkként tértől és időtől függően akár eltérő hatásokat is kifejthetnek, és adott esetben nehezen is egyeztethetők össze egymással.

A területi autonómiákkal ellentétben, a személyi elvű autonómiák életre hívása politikailag kevésbé költséges az érintett államok számára, ugyanakkor ezek gyakorlati végrehajtása sem nélkülözi a kihívásokat, amelyek közül elsőként kiemelendő a csoporttagság meghatározása, az identitás szabadságának és a választott kisebbségi testület közösségi legitimációjának összeegyeztetése. A kisebbségi választások összehasonlító vizsgálatának különös aktualitást adnak a térség személyi elvű autonómiáit tanulmányozó nemzetközi szakirodalom azon állításai, hogy ezen rendszereket, beleértve az alkalmazott választási szisztémákat is, jobbára felülről hívták életre, jelentős állami kontroll mellett, és miközben többé-kevésbé kiterjedtté vált a szabályozottságuk, kialakult a megfelelő jogszabályi keretük, a funkcióik többnyire inkább csak szimbolikus maradt. Ennek megfelelően az egyik fő kérdés, hogy vajon maguk az érintett kisebbségi közösségek idővel miként viszonyulnak ezekhez a struktúrákhoz, kitöltik-e ezeket az alulról szerveződő aktivitásukkal, illetve hogy mennyire érvényesülnek a gyakorlatban a demokratikus elszámoltathatóság és a hatékony érdekképviselet követelményei, amelyek komoly befolyással vannak végső soron a gyakorta kis létszámú, szétszórtan elhelyezkedő és az asszimiláció előrehaladott fokán álló közösségek fennmaradása szempontjából is.

Mindezek nyomán a kutatás fő kérdései:

  • a személyi elvű kisebbségi autonómia lehetséges meghatározásai, elhelyezése a nemzetközi kisebbségvédelemben és a nemzetközi jogban;
  • a személyi elvű kisebbségi autonómia és a kisebbségek hatékony közéleti részvétele, a kisebbségekkel való rendszeres konzultáció, illetve a kisebbségi ’empowerment’;
  • elméleti háttér és történeti háttér: az Osztrák-Magyar Monarchia és a 20. század eleji Oroszország, a két világháború közötti Baltikum, a jugoszláv önigazgatás nemzetiségi vonatkozásai;
  • az autonómia létrejöttéhez, elfogadásához kötődő, külső és belső körülmények, összetett feltételrendszerek vizsgálata és összevetése az érintett országokban; a kisebbségi közösségek hatása a jogszabályi döntésekre;
  • a vizsgált autonómia-modellek főbb jellemzőinek, választási elemeinek összehasonlító elemzése;
  • a kisebbségi választások funkcióinak értelmezése (legitimáció és elszámoltathatóság, választási verseny és részvétel stb.);
  • a kisebbségi választási rendszerek hatásainak a feltérképezése (mechanikus és pszichológiai hatások, alkalmazott választási formula, szavazólap szerkezete, a választási folyamathoz való hozzáférés, stabilitás és változás stb.)

Módszertanát tekintve, a vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmon kívül mind az öt országra összeállítja a kisebbségi tanácsi/ önkormányzati választások adatbázisait, amelyeket egyes kisebbségi közösségek vezetőivel, szakértőkkel és hivatalnokokkal készített interjúk egészítenek ki.

Összefoglaló írás és videó a kutatás eredményeiről: Etnobiznisz vagy képviselet? A kisebbségi választásokról (2019. március 6.)

A kutatás keretében megjelent tanulmányok: