„Tóth Mihály kiemelte, hogy a kommentár elkészítésének célja alapvetõen a széles közvélemény és az országos szervek tájékoztatása a jogszabály nyújtotta lehetõségekrõl, valamint az önkormányzatok és állami hivatalok kötelezettségeinek, illetve a személyek és közösségek jogainak az ismertetése volt.
Kifejtette, hogy a törvény a kommentár értelmezésében a végrehajtásnak egy háromlépcsõs mechanizmusát állítja fel. Ennek elsõ szintjén azokban a közigazgatási egységekben, ahol valamely kisebbség lélekszáma eléri a legalább tíz százalékot, a jogszabály elõírja, hogy az itt mûködõ önkormányzatok és egyéb hivatalos szervek saját közérdekû döntéseiket, a saját tevékenységükrõl szóló hivatalos közléseket az adott kisebbségi nyelven is kötelesek közzétenni. Emellett meg kell teremteniük a szóbeli és az írásbeli anyanyelvi kommunikáció lehetõségét a kisebbség tagjai számára. Ezenfelül kötelesek biztosítani a kisebbségi nyelvek oktatását, továbbá a helység- és utcaneveknek a kisebbségi nyelven való feltûntetését.
A második fokozat alapján a törvény jogot biztosít azoknak a helyi önkormányzatoknak, amelyekben többséget alkotnak egy adott nemzetiség képviselõi, hogy döntsenek arról, hogy munkájukban milyen mértékben alkalmazzák a kisebbségi nyelvet, például kétnyelvû névtáblát, pecséteket, hivatalos okmányokat készítenek.
A harmadik szint a személyek szabad döntése arról, milyen nyelvû oktatásban kívánnak részesülni. Az állampolgárok dönthetnek arról is, hogy feltüntetik-e személyi okmányaiban saját anyanyelvüket.”
(MTI)
A dokumentum elektronikus elérhetõ: http://r-u.org.ua/wp-content/uploads/2013/10/komment.pdf