A mai magyarországi Erdély-reprezentációk legfontosabb jellemzõje az ambivalencia, az azonosság, a hasonlóság, illetve a különbözõség, a másság, az idegenség kettõssége. Úgy is mondhatjuk, hogy ma Magyarországon két eltérõ, sõt egymásnak ellentmondó kép él Erdélyrõl. Az egyik Erdély: hozzánk hasonló, sõt velünk azonos, magyar, sõt „magyarabb”, esszenciálisabban magyar, mint a mai Magyarország bármely régiója. Erdély az õsi, autentikus magyar kultúrát „õrzõ” táj, kultuszhely. A másik Erdély: távoli, különbözõ, más, idegen vagy elmaradott, kevésbé modernizált, sõt egyenesen civilizálatlan, amely gondolat olykor eufemisztikus formában jelenik meg. Erdély ekkor az idealizált faluval, a paraszti társadalom idilljével szinonim: természetközelibb életformát, közösségelvûbb társadalmat jelent. Ez a kép, illetve annak létrehozása azt a kulturális és hatalmi logikát követi, ami a Kelet idealizált, de ugyanakkor nyilvánvaló módon alárendelt képét máshol is megalkotja.

Az ebben a kötetben olvasható tanulmányok szerzõi olyan konkrét és tipikus helyszíneket és helyzeteket kerestek fel, amelyekben az Erdélyrõl és az erdélyiekrõl való beszéd – többnyire magyarországiak által vagy legalábbis Magyarország vonatkozásában – megteremtõdik: a Magyarországról Erdélybe irányuló turizmus, valamint zarándoklatok és az Erdélybõl Magyarországra érkezõ, illetve a két hely között rendszeresen mozgó emberek életének helyszíneit. A tanulmányokat összefoglaló elõszó azt a megállapítást teszi, hogy vizsgált Erdély-reprezentációk a nemzetalkotás azon stratégiáját követik, amely szerint fel kell mutatni egy helyet, ahol a megvalósítani, kiterjeszteni vágyott kulturális állapot még „érintetlen”, „eredeti” formában van jelen. Ezt az autenticitást – a nemzeti létezés bizonyítékát – konstruálják meg és kódolják bele Erdélybe, még pontosabban abba a mítoszba, amely e hely sokféle valósága helyett a róla való képzet- és képalkotást a magyar nyelvû közéletben meghatározza.

 

TARTALOM

Feischmidt Margit
A magyar nacionalizmus autenticitás-diskurzusainak szimbolikus térfoglalása Erdélyben

A nemzeti örökség felfedezése, kultuszhelyek teremtése

Ilyés Zoltán
A gyimesi „ezeréves határ” olvasatai

Sebestény Adrienné
'Erdélybe utazni más'. A magyar turisztikai irodalom Erdély-képe

Vörös Gabriella
A szakrális, a nemzeti közösség és az egzotikum élménye. A magyarországiak részvételének motivációiról a csíksomlyói pünkösdi búcsúban

Gagyi József
Örökségesítõ Máréfalva. Az örökségturizmusra való berendezkedés elsõ lépéseirõl egy székelyföldi faluban

Hagyomány és eredetiség paradoxonjai az etnikai migráció tükrében

Jon Fox
Vándorló nemzet(i) – identitások. Erdélyi vendégmunkások Magyarországon

Molnár Péter
A táncház mítosza és valósága: amit a 21. század néprajzosa Széken talál

Pulay Gergõ
A vendégmunka mint életforma. Széki építõmunkások Budapesten

Bondár Anita
Nõi migráció és változó nemi szerepek. Széki asszonyok Budapesten

Kiss Tamás
Az etnikumközi viszonyok mintázatai, térreprezentációk erdélyi vállalkozók önéletrajzi elbeszéléseiben