Kutatás leírása

 

Az alapkutatás célja, hogy a romániai Tövishát és a szlovákiai Zobor-vidék kiválasztott, vegyes lakosságú, eredendõen mezõgazdasági jellegû településeinek különbözõ etnikumai között kialakult együttélési technikákat leírja, a mûködési körülményeket szabályozó normákat értelmezze. A kutatás hipotézise, hogy a kiválasztott négy-négy település mintaszerûen tükrözi az etnikumközi együttélés sajátosságainak természetes viszonyait, ami egyidejûleg jelenti az etnikai, kulturális és szokásrendbeli sajátosságok megõrzését, valamint az együttéléssel járó interferenciális hatások következményeként ezek összehangolását. A történetileg létrejött etnikumközi együttélési technikákat a paraszti életvilág négy reprezentatív aspektusán, a vallási felekezeti együttélésen, a vegyes etnikumú házasságok szocializációs és nyelvhasználati normáin, a gazdálkodási gyakorlathoz köthetõ szokások és életmód, valamint a közvetlen környezet vizuális reprezentációs szintjein, a családi fotóhasználaton és a lakókörnyezet esztétizálásán és szimbólumhasználatán keresztül igyekszik tanulmányozni. A projekt típusa szerint kvalitatív, elsõsorban terepmunkára alapozott alapkutatás. A munkahipotézisben rögzített kiindulási probléma összetettsége miatt az adatgyûjtés és az adatok elemzése egyaránt a kutatási technikák kombinált alkalmazását követeli meg.

A Zobor-vidéken néhány sajátos adottság miatt a kutatás reprezentatív aspektusait illetõen az alábbi, a tövisháti tereptõl eltérõ vonásokat fontos kiemelni:

1. A zobor-vidéki falvak egységesen római katolikusok, így a két etnikum között felekezeti különbségek nincsenek. A releváns probléma a templomi nyelvhasználat, ami jelentõsen függ az egyházi adminisztráció szándékaitól, a lelkészek nemzetiségétõl, nyelvi kompetenciáitól, nemzeti elkötelezõdésük fokától. A Zobor-vidék magyar falvaiban az utóbbi idõben számos feszültség keletkezett az erõltetett szlovák liturgikus nyelv miatt.

2. A Zobor-vidéken markánsan kimutatható az anyanyelvi iskolák bezárása, elsorvasztása és a nemzetváltás, az asszimiláció közötti összefüggés. Az ismert történeti, nemzetállami, oktatáspolitikai és modernizációs szempontok okán a magyar családok egy részében bevett stratégia a szlovák iskolaválasztás. A világos nemzeti-etnikai kategóriák helyett a „szlovák iskolába járt”, „magyar iskolába járt” kategóriákkal érzékeltetik a nemzeti-nyelvi hovatartozást.

3. A vegyes házasságok alaptípusainak, nyelvi és szocializációs mintáit vizsgálva már az elsõ felmérések alapján is látható, hogy a Zobor-vidéken kiterjedtebbek a nemzetiségi vegyes házasságok, nincsenek felekezeti averziók, és hipotézisünk szerint a mentalitás, a reprezentációs minták, az etnikus szimbólumkészlet és repertoár is hasonlóbb, mint magyar-román viszonylatban.

4. A tövishátival ellentétben a kisgazdaságok, az önellátó háztájik újjáéledése a rendszerváltást követõen kevéssé jellemzõ. Más kutatások is jelzik (Kotics, Csanádi), hogy a szlovákiai falvakban élõk többségében kivonulnak a mezõgazdaságból, kiterjedt vállalkozói/bérleti rendszer és birtokkoncentráció van kialakulóban, a kisparaszti hagyományok eltûnõben vannak. A falvak agrárjellege a modernizációval megszûnõben van, a lakosság a környezõ városokban vállal munkát az iparban, illetve a tercier, kvaterner szektorban.

A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmánykötetek, és az együttélési technikák színtereit megjelenítõ szempontok alapján elkészített antropológiai filmek, portréfilmek mellett a projekt gyakorlati eredményei közül kiemelkedõ jelentõségû a téma a jövõ társadalomtudományi szakembereinek képzésébe történõ beemelése. Talán ennél is fontosabb azonban, hogy a kutatási hipotézis beigazolódása esetén a kiegyenlítetten vegyes lakosságú közösségek életviszonyainak problematikáját tárgyaló társadalomtudományi elemzést, az akkulturáció és az asszimiláció aspektusa mellett, az együttélési technikák azonosítására irányuló módszeres érdeklõdéssel egészíthetjük ki. Továbbá az etnikumközi együttélésre vonatkozó tudás a közösségfejlesztési, innovációs politikai gyakorlat szempontjából közvetlenül hasznosítható ismeretforrást jelent.

 

A zobor-vidéki kutatás során a tövisháti tapasztalatokkal ellentétben világossá vált, hogy az elmúlt évtizedekben felerõsödött a nyelvcsere és nemzetváltás, ami sokszor egy biográfián belül valósul meg (intragenerációs) és az etnikailag homogám családokban is a kommunikációs és szocializáció egyre inkább a szlovák. Ezt figyelembe véve 9 jelenséget választottunk ki, amelyeket a kutatás során a kvantitatív adatokra (népszámlálási statisztikák, parlamenti és helyhatósági választások eredményei, községi statisztikák, saját felmérések) alapozva döntõen kvalitatív társadalomtudományi eljárások (strukturált és félig strukturált interjúk, ünnepi események megfigyelése, intézményi dokumentációk, internetes megjelenések és sajtóhíradások elemzése, diskurzusanalízise) segítségével értelmezünk:

 

1. A Zoboralja mint referenciális státuszú magyar néprajzi csoport imázsának megszerkesztési folyamata, a néprajzi régió helye a magyar nemzeti örökségben.

2. Etnodemográfiai, etnikai földrajzi elemzés, a települések etnikai térszerkezete és az új településrészek etnikai összetételének bemutatása.

3. A vegyes házasságokban élõk nyelvi szocializációs és nemzetválasztási gyakorlata.

4. Az iskolaválasztás gyakorlata és a magyar iskola hatása a nemzeti identitásra.

5. A magyar nyelvû római katolikus pasztoráció kérdésköre.

6. A Zobor-vidéki magyarság politikai magatartása, különösen a legutóbbi két parlamenti választás (2010, 2012) során, amikor két, a nemzetiségi kérdésben is eltérõ retorikájú magyar párt (MKP és a Híd/Most vegyes párt) szállt versenybe.

7. A gazdasági modernizáció, az eredendõen paraszti foglalkozású magyar népesség foglalkozási átrétegzõdésének, térbeli és társadalmi mobilitásának hatása a magyar identitásra, Nyitra, mint prosperáló gazdasági tér vonzerejének következményei.

8. Nyitrának mint nagy múltú szlovák központnak szerepe a nemzetiesítésben, a város mint a szlovák nemzetállami kontroll adminisztratív és szimbolikus tere, a helyi szlovák-magyar interakciók nyelvi és szimbolikus kiegyenlítettségének kérdésköre.

9. A magyar ünnepek, a magyar közösségek szimbolikus jelentõségû eseményeinek szerepe az identitáserõsítésben, magyarországi „ellen-nemzetiesítõ” jelenlét az ünnepeken, fontos alkalmak üzeneteinek, jelentéseinek elemzése.