Az Európai Unió huszonhét tagállamában számos kisebbségi csoport él, nagyon különbözõ társadalmi helyzetben és politikai környezetben. „Egység a sokféleségben” – szól az Európai Unió jelmondata. De nem egyértelmû, hogy ebbe a „sokféleségbe” a kisebbségek is beletartoznak-e, és hogy az európai integrációnak milyen szerepe van a hagyományos nemzeti kisebbségek életében.

 

Az 1990-es években az etnikai, nemzeti kisebbségek helyzete a nemzetközi érdeklõdés elõterébe került Európában. Különösen a közép- és kelet-európai országok kisebbségi problémái kaptak figyelmet, és számos kérdés vetõdött fel a kisebbségek nemzetközi védelmével kapcsolatban. Ezzel egyidejûleg, a mélyülõ európai integráció során, egyre többet kezdtek foglalkozni azzal, hogy az Európai Uniónak milyen hatása van, lehet a nemzeti identitásokra, a nyelvpolitikára, milyen szerepe lehet a faji diszkriminációval szembeni fellépésben, illetve az európai értékek értelmezésében. A Maastrichti Szerzõdés, majd a Lisszaboni Szerzõdés új alapot adott a politikai integrációhoz, és az egykori szocialista országok csatlakozása is felvetette az európai értékek tisztázását. A keleti bõvítés során a kisebbségek helyzete is napirendre került. Sokan nagy várakozással tekintettek az integrációra, amely segíthet a kisebbségeket érintõ konfliktusok vagy a kisebbségek társadalmi problémáinak megoldásában. A szomszédos országokban élõ magyarok és a hazai romák sorsa miatt Magyarországra ez különösen igaz. A kötet tanulmányai olyan témákat járnak körül – az uniós jog és az EU-bõvítés hatása a kisebbségekre, a kisebbségi nyelvek helyzete az EU-ban, stb. – amelyek megvilágíthatják az EU szerepét a hagyományos nemzeti kisebbségek életében.