A Manfred Wörner Alapítvány, az MTA Politikatudományi Intézete és az MTA Kisebbségkutató Intézete fontosnak tartja a magyar külpolitika kisebbségpolitikai dimenziójának szakmai megalapozását hazánk Európai Uniós tagságának viszonyai között. Ennek érdekében intézményeink

KISEBBSÉGEK ÉS A MAGYAR KÜLPOLITIKA

címmel

etnopolitikai mûhelyvita-sorozatot indítanak.

Idõpont:
2005. november 14., 9.30

Helyszín:
1012 Budapest, Országház u. 30. Jakobinus terem

Program

9:30-9:50
Bevezetõ megjegyzések: Szarka László és Dérer Miklós

9:50-12:00
1. panel: Autonómia, önkormányzatiság és kisebbségi közösségépítés
Vitavezetõ: Katona Tamás

Vitaindítók (15-15 percben)
Kántor Zoltán, Salat Levente
Felkért hozzászólók (5-5 percben )
A. Gergely András, Bárdi Nándor, Halász Iván, Öllõs László, Losonc Alpár, Tóth Ágnes, Vizi Balázs

12:00-13:00
Büfészünet

13:00–15:00
Magyar-magyar kapcsolatok; Támogatáspolitika
Vitavezetõ: Bayer József
Vitaindítók (15-15 percben): Nagy Boldizsár, Bíró A. Zoltán, Törzsök Erika
Felkért hozzászólók (5-5 percben): Horváth Tamás, Papp Z. Attila, Szarka László, Kovács András, Tóth Judit, Tóth Károly, Tóth Pál Péter

 

***

 

Elõzetes gondolatok a november 14-i etnopolitikai mûhelyvita céljáról

Tisztelt Kollégák!

A Manfred Wörner Alapítvány, valamint az MTA Politikatudományi és Kisebbségkutató Intézetei által szervezett november 14-i rendezvény elõkészítése során felmerült kérdésekrõl, a megbeszélés céljáról szeretnénk rövid tájékoztatást adni.

A hagyományosan kisebbségi kérdésnek nevezett jelenség együttes az elmúlt másfél évtizedben, illetve a vége felé közeledõ mostani kormányzati ciklusban gyakran került a magyar politikai viták, illetve a politikai közgondolkodás és a politológiai diskurzus középpontjába. Ezekben a nagy nyilvánosságot kapott polémiákban talán csak az a nyugtalanító felismerés a közös motívum, hogy minden megszólaló, résztvevõ érzi, sem az alapelvek, sem a stratégiai célok, sem pedig az eszközök, intézmények szintjén nincsenek következetesen végiggondolva, mûködõképes rendbe állítva a magyar etnopolitika ügyei.

A mûhelyvita – szándékaink szerint egy többször, többek által elkezdett beszélgetéssorozat folytatásaként – elméleti és gyakorlati alapkérdéseket próbál felvetni. A 21. század eleji európai nemzetállamok mindegyike szembesül a régi és az új kisebbségek közösségépítõ, identitáspolitikai törekvéseivel. Miként viszonyuljon ehhez a kisebbségi ügyekben mindig is többletérdekelt Magyarország politikai osztálya, mindenkori kormányzata? Milyen tényezõk határozzák meg a magyar etnopolitikai alternatívákat a következõ 5-10 évben?

A 2005. decemberi népszavazás óta eltelt idõszakban minden korábbinál végletesebben vetõdnek fel az etnopolitikai alternatívák: autonómia és nemzetegyesítés, munkaerõ-piaci és nemzeti logika szerinti integráció, regionalizáció és aktív migrációs politika, ráhagyatkozás az uniós bõvítés automatizmusaira és globalizáció ellenes hangulatok nemzeti hangszerelése, stb. Ezek mind jelen van a politikai elit megnyilatkozásaiban. Ebbõl adódóan érdemesnek látszik tisztázni a kelet-közép-európai régiónak, s azon belül Magyarországnak és közvetlen szomszédságának etnopolitikai trendjeit: vajon a nemzetállamok „megszelídítése”, a multikulturális régiók megerõsödése várható vagy éppen ellenkezõleg, a többségi nemzetek túlhatalmának az Unió által is támogatott intézményesülése prognosztizálható a következõ öt-tíz évben.

Még mindig nem dõlt el véglegesen, vajon az integrálódó posztszocialista tér a többsebességes Európa hátsó udvara marad, ahol a jórészt kisebbségi csoportok által lakott határrégiókat vagy az egyre kiterjedtebb szegregált roma településterületeket nem sikerül bevonni a felzárkózó, kapaszkodó térségek sorába. Vagy sikerül nagyobb sebességre kapcsolni és új fejlõdési centrumok alakulnak ki régiónkban?

Magyarországnak – sajátos helyzete miatt és a hazai viták csillapításának szándékával is - befelé és kifelé, a régióban és az Unióban egyaránt egyfajta éllovas-szerepet kell vállalnia a kisebbségi ügyek tematizációjában. Ez azonban már nem korlátozódhat a 20. század elejét idézõ jogvédelemre és paternalizmusra. A multietnikus határmenti térségek fejlesztésére, a kisnemzeti és a kisebbségi programok összehangolására törekedve olyan pozitív trendeket lenne jó megalapozni, amelyek például a szomszédságpolitikában átvennék az eddigi preventív célzatú manõverek szerepét.

A Magyarország határain kívül élõ diaszpóra- és kisebbségi magyar közösségek, a magyarországi kisebbségek helye a magyar kül- és belpolitikában, a magyar állammal való kapcsolattartás egyéni és közösségi stratégiái, a migrációs és transznacionális kötõdések etnikai, nyelvi, kulturális, politikai fedezete olyan horderejû kérdések, amelyek belsõ és nemzetközi jogi szabályozásának kiterjesztésével folyamatosan törõdni kell.
A magyarországi politikai, állampolgári közösségen belül a kettõs identitású, jórészt magyar anyanyelvû kisebbségek alkotmányos, politikai helyértékét éppúgy érdemes újra meg újra végiggondolni, mint a kisebbségi magyar nemzetépítés lehetõségeit, értelmét.
Ki lehet-e, ki kell-e egészíteni az anyaországok és a befogadó államok, illetve a kisebbségek, diaszpóra és migráns csoportok kapcsolatának eddig csak a kisebbségvédelem kategóriái közt elképzelt szabályozását olyan új megközelítésekkel, amelyek az integrált uniós térben a kommunikációs társadalom körülményei és feltételei közt alapvetõen az esélyegyenlõség és a multikulturális együttélési keretek biztosítását célozzák?

A két részre osztott november 14-i mûhelyvita során a felkért vitaindítók alapján az alábbi témakörben szeretnénk begyûjteni a résztvevõk véleményét:

Elsõ témakör:

1.1. A kisebbségi magyar nemzetépítés regionális kereteit miként lehet összhangba hozni a Magyarország, illetve a befogadó ország részérõl megfogalmazott kívánságokkal?
1.2. Az autonómiaviták, az önkormányzatiság mûködõ elemei közelebb viszik-e a kisebbségi magyar társadalmakat a valódi, vállalt és akarati közösséggé váláshoz, segítik-e õket a többségi elfogadásban, illetve a Magyarországgal való kiegyensúlyozott kapcsolattartásban?
1.3. A magyar–magyar kapcsolatokban az egyes magyar kisebbségek politikai reprezentációját, álláspontját láthatóan meghatározó geopolitikai, munkaerõ-piaci, szociális megfontolások mennyiben rendelõdnek alá a magyarországi pártpolitikai viszonyoknak? Miként lehetne kiegyensúlyozottabbá tenni ezt a kapcsolatrendszert, milyen intézményi megoldások tûnnek alkalmasnak a HTMH politika megújítására?

Második témakör:

2.1. A hagyományos magyar támogatáspolitika korlátait, lehetõségeinek végességét felismerve milyen szerkezetû gazdasági, szociális, kulturális-oktatási támogatási-fejlesztési megoldások jöhetnek számításba?
2.2. A régiófejlesztés vagy az intézményfejlesztés, a magyarországi tudás exportja vagy a kisebbségi magyar munkaerõ importja lehet a reális cél a határmenti együttmûködésben?
2.3. Hatékonyabbá vagy éppen ellenkezõleg konfliktusosabbá tenné a jelenlegi támogatáspolitikai gyakorlatot a befogadó államokkal közös, összehangolt támogatás- és fejlesztési politika?

Budapest, 2005. november 05.

A szervezõk nevében: Szarka László