A reprezentáció politikája és a különbségtétel mediatizált formái – fókuszban a magyarországi romák médiaábrázolása címmel konferenciát rendez az PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke és az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke.

Helyszín: Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed

Idõpont: 2012. május 4-5.

A rendezvény részletes ismertetése a szervezõ honlapján.
 

Magyarországon a kisebbségek médiareprezentációját az elrejtés vagy láthatatlanná tétel, valamint a devianciát és veszélyességet alátámasztó esetek tabloizálása és általánosítása jellemzi. Ez a helyzet alig változott az elmúlt években. Mindemellett új jelenségekre is felfigyelhettünk: ilyen például a roma szereplõk megjelenése a populáris tömegmédiában, vagy a gyûlöletbeszéd más beszédmódokat egyre inkább háttérbe szorító megerõsödése a nyilvánosságban. Konferenciánk a kisebbségek reprezentációjának tárgyában új kérdésfeltevéseket és szemléletet javasol: különbözõ esetek és tendenciák nemzetközi kontextualizálását és összehasonlító elemzését, az empirikus és normatív megközelítések egymás melletti megszólaltatását. A hazai médiakutatásban korábban alkalmazott tartalomelemzési módszereket össze kívánja kapcsolni a jelentések, a hatás, a különbségtétel rendszereinek, és az általuk mûködtetett többségi-kisebbségi hatalmi relációk elemzésével. Ehhez olyan elõadókat várunk, akik a kisebbségi reprezentációk – azon belül is elsõsorban a romák reprezentációjának – létrejöttét és mûködését a szociológia, a kritikai kultúrakutatás, a médiaelmélet és médiajog szempontjából vizsgálják. Konferenciánk – hazai viszonylatban némileg rendhagyó módon – az elemzett szövegek, honlapok, média tartalmak készítõit is megszólítja: a kerekasztal-beszélgetések meghívottjai a romákról legtöbbet író, részben roma származású újságírók, online-szervezõdések és portálok szerkesztõi.

I. Szekciók

Roma hõsök és anti-hõsök a populáris tömegmédiában

A társadalomkutatók egy része a média által közvetített populáris kultúrát olyan rendszerként fogja fel, amely érzékenyen reagál a társadalomban zajló folyamatokra. Úgy  látják, hogy a populáris kultúra kettõs társadalmi funkciót tölt be; egyrészt közelíti egymáshoz a társadalom különbözõ szegmenseit, vagyis áthidalja, még pontosabban felülírja a kulturális különbségeket, másrészt pont ellenkezõleg, feszültséget teremt az eltérõ kulturális kódok bemutatása révén. Ezt a kettõséget a magyarországi romák médiareprezentációja esetében is felfedezhetjük. A mainstream médiát gyakran éri az a vád, hogy nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben biztosítja a romák láthatóságát, ám manapság egyre több olyan, elsõsorban a kereskedelmi tömegmédia csatornáin elérhetõ program kerül adásba (sorozatok, valóságshow-k, talkshow-k, fõzõmûsorok, tehetségkutatók, vetélkedõk, zenés szórakoztató mûsorok) amelyek ennek éppen az ellenkezõjét bizonyítják. Vajon milyen képet alkotnak meg ezek a mûsorok a magyarországi romákról? Mennyiben járulnak hozzá a kisebbségek társadalmi elfogadottságához? Vagy ellenkezõleg: ezek a mûsorok csak tovább élezik az amúgy is súlyos ellentéteket? Milyen attitûdöket alakit ki e mûsorok kapcsán a többségi társadalom, és hogyan látják magukat a kisebbség tagjai?  Szekciónkon a fenti kérdésekre keresünk választ a produkciós oldal, a mûsorok és a közönség vizsgálataival egyaránt.

Rasszizmus a médiában és a populáris kultúrában

Ez a szekció bizonyos réteg- vagy szubkultúrákban, populáris és közszolgálati médiumokban megjelenõ roma-ábrázolások, a kisebbség és a többség közötti különbségtétel mediatizált formái által reprodukált hatalmi relációkra hívja fel a figyelmet. Elemzéseinkben fõképpen a rasszizmus – fenotipikus jegyekkel összefüggõ kulturálisan kódolt hierarchikus viszony -  hazai megjelenésére, s nemzetközi összefüggéseire fókuszálunk. Azoknak a médiaeseményeknek, szövegeknek, képeknek, zenéknek a mûködését vizsgáljuk, amelyek a faji különbségeket értelemmel ruházzák fel, elsõsorban azáltal, hogy a „rassziszált” kisebbséget morális, kulturális vagy egyenesen biológiai értelemben veszélyesként jelenítik meg a többségre nézve. A veszéllyel szemben pedig vagy a legitim leszámolás dramaturgiáit építik fel, vagy a legyõzésnek egy szelídebb formáját választják: nevetségessé teszik azt, akit elõzõleg veszélyes idegenként mutattak be. A produkciós szándékokat, a létrehozott tartalmakat és a hatás mechanizmusait egyaránt szeretnénk megérteni, ezért elsõsorban olyan elõadásokat várunk, amelyek a populáris kultúra, a média, illetve a mindennapi beszéd világához tarozó konkrét kulturális termékeket, média- és beszédeseményeket elemeznek a rasszizálás – elsõsorban a „cigányokkal” kapcsolatos különbségtétel által mûködtetett hatalmi, uralmi relációk – szempontjából. 

A közszolgálati média romaképe – a kisebbségek reprezentációja, mint médiaelméleti probléma

A közszolgálatiságról szóló értelmezések többsége szerint a média szerepe alapvetõ a társadalmi közbeszéd alakításában. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a romák reprezentációja inkább jellemezhetõ a véletlennel és az éppen aktuális politikai üzenetek lecsapódásával, mintsem tudatos, a közszolgálatiság missziójához illeszkedõ beszédmód kialakításával. Ebbe a szekcióba olyan elõadásokat várunk, amelyek a fennálló viszonyok között vizsgálják a kisebbségek, elsõsorban a romák képét a magyarországi közszolgálati médiában. S ezzel párhuzamosan, azt is tematizálja, hogyan függ össze a kisebbségek médiareprezentációja a média mûködésének törvényszerûségeivel és az általa felvetett elméleti kérdésekkel. Arra a kérdésre is választ keresünk, hogy milyen volna a kisebbségek elismerését és a társadalmi integrációját szolgáló ideális médiareprezentáció? Hogyan érintené ez a közszolgálatiság fogalmát Magyarországon?

A kisebbségek médiareprezentációja, mint szabályozási probléma

A szekció fõ kérdése, hogy az elmúlt évek szabályozási kísérletei mennyire voltak képesek adekvát választ adni a média roma-ábrázolásából fakadó társadalmi problémákra. A médiahatóságok a médiajog kínálta keretek segítségével próbálták/próbálják ellensúlyozni az egyoldalúan negatív médiareprezentációt. A szabályozás egyik iránya a rasszista beszéd büntetõjogi korlátozását célozza meg. A tiltások mellett – a szabályozás másik irányaként – léteznek elõírások, amelyek célja a romák média-megjelenésének elõmozdítása, azonban ezzel kapcsolatban legfeljebb mennyiségi követelményeket határoznak meg. A szekció felveti azt a kérdést, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó a normatív elvárások megfogalmazása elõtt milyen társadalmi célokat fogalmaz meg a kisebbségek médiareprezentációját illetõen, döntéseiknél mennyire képesek figyelembe venni a kisebbségek médiaképének lehetséges hatásait, következményeit, illetve az egyes szabályozási eszközök milyen módon és mértékben járultak/járulhatnak hozzá a romák társadalmi megítélésének javításához.

II. Kerekasztal-beszélgetések

„Roma-kép” az újságírói gyakorlatban – kerekasztal-beszélgetés

A beszélgetésre olyan mûsorkészítõket és újságírókat hívunk meg, akik az elmúlt két évtizedben meghatározó jelentõségû roma tematikájú televíziós és rádiós mûsorokat, illetve lapokat, cikkeket írták, szerkesztették. Arra kérjük õket, hogy gyakorlati szempontból reflektáljanak a konferencia fõ témáira, beszéljenek munkájuk intézményi és személyes, esetleg identitásukkal összefüggõ adottságairól, a munkájuk során tapasztalt korlátokról és lehetõségekrõl.

A civil zsurnalizmus lehetõségei és tétje – kerekasztal-beszélgetés

Az elmúlt évben több civil kezdeményezés szervezõdött a facebook-on és más közösségi  portálokon (Milla, Ide Tartozunk, Százezren Gyöngyöspatáért stb.) és a roma média is ezt az utat választotta önreprezentációs lehetõségként (sosinet, RSK, commmunity, youtube-csatornák, stb.). Egyelõre mégis úgy látszik, hogy a civil zsurnalizmus gyerekcipõben jár Magyarországon, s az online felületek offline akciók megszervezésére adnak csak elegendõ muníciót. A for-profit média sem tudta mindezidáig megszervezni a maga civil újságírói hálózatát. Vannak tehát alternatív roma önreprezentációk, ezek azonban egyelõre nem, vagy csak lassan szivárognak át a mainstream-be. Kerekasztal beszélgetésünkön az online-szervezõdések és portálok adminjaival, szerkesztõivel beszélgetünk ezekrõl a kérdésekrõl. 

A konferenciára az elõadás címével (a preferált szekciót megnevezve) egy 1000-1500 karakter terjedelmû kivonattal, és rövid életrajzzal lehet jelentkezni, amit Guld Ádámnak a következõ címre kérünk elküldeni 2012. március 15-ig: guldadam@commonline.hu. A szervezõk a beérkezett elõadástervek alapján 2012. március 30-ig állítják össze a programot, és értesítik a jelentkezõket. A kerekasztal beszélgetésre a szervezõk hívnak meg résztvevõket, azokra tehát nem lehet jelentkezni.

Bogdán Mária – Feischmidt Margit – Guld Ádám – Kovács Éva – Polyák Gábor

Pécs, 2012. január 4.