Életének 68. évében, 2013. június 30-án elhunyt Görömbei András irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Kossuth-díjas tudós fõ kutatási területe a határon túli irodalom és a népi írók témáját ölelte fel.

Görömbei András 1945. február 5-én született Polgáron. 1968-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett, 1970-ben elvégezte a német szakot is. Ugyanebben az évben védte meg doktori disszertációját. 1968–70 között a hajdúböszörményi Bocskai István gimnáziumban tanított, 1970-tõl a Kossuth Lajos Tudományegyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékének tanársegéde, 1975-tõl adjunktusa, 1981-tõl docense lett. 1992-ben egyetemi tanárrá nevezeték ki, és megbízták a tanszék vezetésével. 1993-ban az egyetem oktatási rektorhelyettesévé, két évvel késõbb Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki. 1989 és 1992 között Helsinkiben, 1996 és 1997 között Bécsben dolgozott vendégprofesszorként. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2005-ben Szilárd Leó ösztöndíjjal kutatott.

Görömbei András 1978-ban védte meg kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. Tagja volt a Debreceni Akadémiai Területi Bizottságnak és az Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának. 2001-ben az Akadémia levelezõ, 2010-ben rendes tagjává választották. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke, a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja volt.

Görömbei András fõ kutatási területe az összehasonlító irodalomtudomány, a népi írók és a népi írókra épülõ mozgalom volt. Jelentõs eredményeket ért el a határon túli magyar irodalom feldolgozásában. Munkássága kiterjedt a csehszlovákiai és a romániai magyar irodalom történetére, és a kisebbségi irodalmakra. Sinka Istvánról, Sütõ Andrásról, Nagy Gáspárról és Nagy Lászlóról monografiát jelentetett meg.

Számos kitüntetéssel ismerték el munkáját. 1985-ben Alföld-díjat, 1987-ben József-Attila-díjat, 2000-ben Kossuth-díjat kapott. Az Arany János-díjat 2004-ben, a Czine Mihály-díjat 2005-ben vette át.