Digitális szövegtár az erdélyi magyar humán és társadalomtudományi kutatások 1989 előtti történetének tanulmányozásához 

(Összeállította Bárdi Nándor)

A KIADVÁNY ELÉRÉSE

Ennek a digitális szövegtárnak a terve egyrészt már az ezredfordulón, a Bevezetés romániai magyar társadalomkutatás történetébe kolozsvári, a BBTE Szociológia Tanszéken, majd a KPI szakkollégiumában tartott hasonló kurzus kapcsán felmerült. Másrészt a Tizenkét év című az erdélyi magyar tudományos kutatások 1989 utáni eredményeit összefoglaló 2002-es kritikám kapcsán kellett azzal szembenézni, hogy mennyire nem látom át a tudománypolitikai, illetve tudománytörténeti előzményeket. E hiánynak a pótlására szánt anyaggyűjtés eredménye ez az összeállítás, amelyet elsősorban azoknak a kutatóknak és oktatóknak szántam, akik a saját szakmai módszertanuk szerint vizsgálják a romániai magyarság társadalmi jelenségeit, de szükségét érzik annak, hogy valamiféle áttekintésük legyen az előzményekről. Ezt az irodalmat a kisebbségi elit ideológiai konstrukciós és legitimációs szükségletei és a korlátozott nyilvánosság egyaránt meghatározta. Azonban, pusztán ideológussága, a kor nyilvánosság-lehetőségei miatt nem tekinthetünk el ettől a beszédmódtól és az így megjelenített ismeretektől, hiszen ez a romániai magyar társadalom képzetének szerves része. Mindenki a maga módján viszonyulhat ehhez, miután az alapszövegeit hozzáférhetővé tesszük. Ezt a munkát próbáltuk elvégezni digitalizáló munkatársaimmal, Györgyjakab Izabella vezetésével és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, valamint az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete Kisebbségi magyar közösségek a 20. században c. OTKA program (109173) támogatásával.

A szövegtár két részből áll: az erdélyi magyar humán és társadalomtudományi kutatások és a vonatkozó tudománypolitikai megfontolások gyűjteményéből és hat önismereti téma konkrét tudományos közleményeiből. A XIX. századtól induló tudománytörténeti áttekintő munkák esetében a válogatáskor arra törekedtem, hogy a humán és a társadalomtudományok minél szélesebb köre kerüljön be, de a művészeti (zenei, képző- és iparművészet, irodalmi) élet összefoglalásait nem vettem fel. Szintén kimaradtak az bibliográfiák és az ideologikus politikai programbeszédek. Az intézménytörténet fontossága miatt ide három 1989 után született összeállítást is fel kellett vennem.

A hat társadalomtudományi témát úgy választottam ki, hogy akár bibliográfiai szinten is e kérdések köré lehetne a legfontosabb publikációkat összegyűjteni. Ezeken belül pedig a különböző korszakokra jellemző megközelítések kerültek be az olvasószobába. A két világháború közti leírásokból és elemzésekből, az intézményi alrendszerek szerint beosztott, külön szöveggyűjtemény készül (Ahogyan lehetett … A romániai magyarság társadalmi élete a két világháború között), ezért ezeket mellőztem. 1944 után az előbbi (oktatás, jog, egyházak, közművelődés stb.) megközelítés helyett, egy – levéltári forrásokat is használó – a romániai modernizációs kérdéseket a magyarság példáján keresztül vizsgáló szöveggyűjteményre, illetve a magyar–román viszony társadalomtörténeti dokumentációjára vonatkozó szöveggyűjteményt tartanék a leghasznosabbnak. Jelen összeállításban tudatosan eltekintettem a történeti és a néprajzi leíró tanulmányok tematikájától, inkább arra törekedtem, hogy egy-egy nagyobb téma legyen minél több oldalról megközelíthető. A magyarországi anyagokból csak a szakirodalmi összefoglalókat vettem fel, a magyar irodalomtörténet, illetve a hetvenes évektől indult jobbára kéziratos erdélyi helyzetjelentéseket azért nem közöljük, mert azok nem Romániában, nem ott élő szerzők által készültek. Ez alól Nyárády R. Károly, Varga E. Árpád és A. Gergely András esetében tettem kivételt. Az első két esetben az erdélyi népesedéskutatásban betöltött súlyuk miatt, az utóbbi munka pedig szakirodalmi összefoglalóként megkerülhetetlen.  Nem vettem fel a szövegtárba – legyen az tudományos vagy ismertterjesztő – a honosításokat, azaz a máshol megjelent tudományos eredmények ismertetését. Ez alól némileg kivétel a Tettszámokban megjelent kulturális antropológiai írások, hiszen ezek a magyar antropológia úttörő szövegei. De ezeknél is arra törekedtem, hogy olyan publikációk kerüljenek be a szövegtárba, amelyek terepe, példaanyaga a romániai magyarság köréből származik. Miközben az önismereti irodalom szerves részét képezik, nem digitalizáltunk társadalmi riportokat, illetve szociográfiákat, mert módszertanilag közelebb állnak a publicisztikához és az irodalomhoz, mint a szaktudományokban elfogadottakhoz.

Ez a bővíthető „olvasószoba” elsősorban a Romániában társadalomtudományokat oktatóknak, illetve az ilyen jellegű képzésben résztvevő hallgatóknak készült, de reményeink szerint általában az „Erdély kutatásokat”, az eddig elért eredmények felhasználását és az ahhoz való kritikai viszonyt is segíti.

 Bárdi Nándor