Egyszerre regény és napló, lélekrajz és dokumentum. Kuncz Aladár Fekete kolostora azt bizonyítja, hogy művészien is össze lehet békíteni a műfaji sokféleséget, sőt ellentmondást. Ha egyetlen szóval próbálnánk jellemezni az első világháború idején francia internálótáborban töltött öt év leírását, az egyértelműen a hiteles volna. Mert a könyv szerzője bámulatos mértéktartással, irigylésre méltó igazságossággal feltárja a jót és a rosszat, minden fölös póz és pátosz nélkül. Megjeleníti – fogolytársa s barátja, Németh Andor szavaival élve – „a százegynéhány embert, mindegyiket külön-külön, személy szerint, hogy mindegyik látható legyen a kegyetlenül vastag falak közt”.

„A 2014-es Fekete kolostor a Kuncz Aladár-életműkiadás első kötete. Nem kritikai kiadás. Szövegét a cenzúrázott részek visszaírásával hetven év után állítottuk helyre. Mindenekelőtt a legelső, Kuncz imprimálta 1931-es kiadást [Erdélyi Szépmíves Céh, 1931] tartottuk szem előtt, azzal vetettük össze sorról sorra a Kriterion kiadó 1996-os szövegét. S mert hitelt érdemlő változatot kívánunk az olvasó kezébe adni, mindenütt, ahol eldöntetlen beavatkozást sejtettünk, ellenőriztük a kéziratban is. [...]
Átvettük és javítottuk, pótoltuk, de az új levéltári kutatások eredményeinek köszönhetően főként bővítettük a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó 1967-es kiadásának jegyzetanyagát. [...]
Az eredeti  kiadás képanyagát is hiánytalanul közöljük, az ottani képaláírásokkal együtt. [...] Kötetünkben néhány új, az eddigi Fekete kolostor-kiadásokban közreadatlan illusztráció is látható.”

 Forrás: http://www.kriterion.ro/article/427-megjelent/