Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) 1894-ben alakult meg Budapesten. Külföldi zsidó és honi egyházi (katolikus és protestáns) társulatok példái lebegtek a szervezők szeme előtt. Az IMIT a magyarországi "haladó" (ún. neológ) zsidóság szellemiségét tükrözte, fő célja a vallási-tudományos ismeretterjesztés és a valláskulturális élet felpezsdítése volt, elsősorban felolvasások és kiadványok révén. Számos önálló, forrásértékű tudományos könyv megjelentetése mellett a Társulat neve mindenekelőtt az IMIT által kiadott évkönyvekkel forrott össze. Az Évkönyvek 1895-től 1918-ig, majd 1929-től 1943-ig jelentek meg. A vészkorszak után az IMIT már csak egy rövid időre újíthatta fel a működését (1947 végén) - ebből már csak egy évkönyv megjelentetésére futotta, 1948-ban. (Ezen évkönyvek utódainak tekinthetők a Scheiber Sándor szerkesztésében 1970-ben, majd 1971-től 1984-ig kétévente - a Magyar Izraeliták Országos Képviselete égisze alatt - megjelentetett Évkönyvek, továbbá néhány, az Országos Rabbiképző Intézet által ezután megjelentetett évkönyv.)
