Meghívó
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete tisztelettel meghívja
Az emlékezés politikája 
c. rendezvényére
Miként lesz az emlékezetkultúrából emlékezetpolitika?
Hogyan intézményesül, és miként változik a kollektív emlék, az emlékezés tartalma, hogyan muködik az átpolitizált emlékezet, mint identitáspolitika?
Rendezvény idopontja: 2017. december 5., 9.45 - 17.00 óra
Rendezvény helyszíne: MTA Humán Tudományok Kutatóháza (1097 Budapest, Tóth Kálmán utca 4.) K. épület fszt. 11
9.45 Megnyitó: Papp Z. Attila
Történeti eseményértelmezések, moderátor Romsics Gergely
10.00 Dobos Edgár:
Június 28. etnohistóriája és politikai szimbolikája a balkáni népek történetében
10.25 Bárdi Nándor:
Hivatkozáskultusz-építés: az 1918-as gyulafehérvári határozatok változó értelmezése a kisebbségi magyar nyilvánosságban
10.50 Fedinec Csilla:
"Felszabadítás" vagy "kiűzés": 1944. október 28. az ukrajnai történelmi emlékezetben
11.15 Vita
Emlékfogalmazás, moderátor Zombory Máté
11.30 Eiler Ferenc:
A sajtó szerepe a magyarországi németek emlékezetpolitikai törekvéseiben, 1920–1945
11.55 Bányai Viktória – Komoróczy Szonja:
A vészkorszak zsidó áldozataira való emlékezés – a korai emlékművek terminológiája (1945-1949)
12.25 Márkus Beáta – Tóth Ágnes:
A németek elhurcolásának és kitelepítésének magyarországi emlékhelyei
12.55 Vita
13.15 Büféebéd
(Galéria)
Megtalált hagyomány, moderátor Erdősi Péter
14.00 Hegedűs István:
Egy örökség emlékezete. A betléri Andrássy-kastély, mint esettanulmány
14.25 Patakfalvi-Czirják Ágnes:
„Ünnepélyes keretek között újra és újra kimondani”– Régió és identitás a Székely Szabadság Napján
14.50 Szerbhorváth György:
Játék az ünnepekkel - régi és új ünnepek a Vajdaságban
15.15 Vita, kávé
Varázstalanítás, moderátor Bárdi Nándor
15.35 Marchut Réka:
„Széthullottak Szent István koronájának gyöngyei”
Szentistváni gondolat – augusztus 20-a a két világháború közötti Erdélyben, Budapest és Bukarest között
16.00 Papp Z. Attila:
Múlt a jelenben, magyarországi és külhoni magyar fiatalok nemzetképe
16.25 Vita, kávé
16.40 Konferencia-kommentárok:
Erdősi Péter, Romsics Gergely, Zombory Máté
ABSZTRAKTOK
Dobos Edgár: Június 28. etnohistóriája és politikai szimbolikája a balkáni népek történetében
A június 28-ában (Vidovdan) sűrűsödő események (1389-es rigómezei csata, Ferenc Ferdinánd és felesége ellen elkövetett szarajevói merénylet 1914-ben, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság alkotmányának elfogadása 1921-ben, Jugoszlávia kizárása a Kominformból 1948-ban, Slobodan Milošević Hágába szállítása 2001-ben, a szerb diaszpóra napjaként kijelölése 2009-ben) korántsem értek véget. A rigómezei csata és a szarajevói merénylet továbbra is alkalmat ad a politikai mozgósításra, a megemlékezési csatározásokra, az etnikai-nemzeti színielőadásokra és a nemzetközi beavatkozásra. Az előadásban Mehmet Reşat szultán 1911-es és Slobodan Milošević 1989-es rigómezei látogatásától Gavrilo Princip kelet-szarajevói bronzszobrának 2014-es leleplezéséig és a Koszovó államiságát megkérdőjelező szerb zarándoklatokig követem nyomon június 28-a politikai életre keltését.
Bárdi Nándor: Hivatkozáskultusz-építés: az 1918-as gyulafehérvári határozatok változó értelmezése a kisebbségi magyar nyilvánosságban
A kutatás alapkérdése: a legkülönbözőbb történelmi szituációkban hogyan fejezik ki, miként reprezentálják az önálló közösségkonstrukciójukat a romániai magyar elitek? Miként lesz egy politikai nyilatkozatból történelmi argumentáció, és mikor melyik integrációs modell (egyéni / közösségi / szervezeti) érdekében használják fel? Forrásként a romániai magyar sajtó 1918-2015 közti majdnem 400 közleményét, az „ambivalens diskurzus” és a „virtuális múl” elméleti keretezésében vizsgáltam meg. Ebből korszakonként egymással párhuzamos érveléseket tipologizáltam.
Fedinec Csilla: "Felszabadítás" vagy "kiűzés": 1944. október 28. az ukrajnai történelmi emlékezetben
A második világháború vége Ukrajna területén mind a mai napig fiktív naphoz kötődik. A korai években a bizonytalanságot az okozta, hogy a világégés előtti „utolsó”, vagy az új határok szerinti „utolsó” település, vagy a moszkvai díszsortűz napján kell-e méltatni Kárpátalja „felszabadítását”, noha egyik dátum sem fedte az esemény tényleges időpontját. A független Ukrajna ismét zavarba jött a dátum tekintetében, majd elfogadta a szovjet álláspontot az új határok szerinti „utolsó” településhez kötődő dátum továbbörökítésével, azonban a 2014-ben kirobbant orosz konfliktus hatására korrigálta a „fasiszta megszállás alóli felszabadítást” a „német megszállók kiűzésére”.
Eiler Ferenc: A sajtó szerepe a magyarországi németek emlékezetpolitikai törekvéseiben, 1920–1950
Az első világháború előtt a magyarországi németek nem léptek fel kollektív entitásként. Történelmüknek valójában egyetlen olyan közös pontja volt, amelyre építve szervezeteik megpróbálhattak múltra hivatkozó összetartozás-tudatot kialakítani, s ez a 18. századi bevándorlás kérdésköre volt. Az előadás azzal foglalkozik, hogy a magyarországi németek szervezeteinek sajtótermékei (Sonntagsblatt, Deutscher Volksbote, Deutsche Zeitung stb.) hogyan, milyen mértékben és milyen eszközökkel vették ki a részüket a magyarországi német szervezetek emlékezetpolitikai törekvéseiben.
Bányai Viktória – Komoróczy Szonja: A vészkorszak zsidó áldozataira való emlékezés
– a korai emlékművek terminológiája (1945-1949)
Hogyan nevezik meg, írják le a magyar Holokauszt áldozatává vált zsidó közösségek túlélői közvetlenül a háború utáni években az általuk készített emlékműveken azt a történelmi eseményt (és annak szereplőit), aminek akkor még nincs neve? A választott kifejezések milyen történelmi párhuzamokat mozgósítanak, milyen értelmezést adnak ezek által a közösség által átélt traumának?
Márkus Beáta – Tóth Ágnes: A németek elhurcolásának és kitelepítésének magyarországi emlékhelyei
A második világháború után kollektív büntetéssel sújtott magyarországi német közösség erkölcsi rehabilitációjára, ellentétben a többi régióbeli érintett országgal, a rendszerváltást követően szinte azonnal sor került (lásd 35/1990. évi és 36/1990. évi ogy. határozatot). A politikai hatalom fölvállalta azt is, hogy a németek által elszenvedett jogsérelmeket a részleges kártalanítási folyamatban orvosolja, ugyanakkor nem nyitotta meg a felelősség kérdését. E politikai gesztusok hatására a 90-es évek közepén, a magyarországi németek elhurcolásáról és kitelepítéséről az addig jószerével csak a történeti szakirodalomban folyó diskurzus szélesebb társadalmi nyilvánosságot kapott. A folyamat hatására megkezdődött a helyi közösségek emlékezet-kultúrájának kialakítása, amelyre a rendszeresen megtartott megemlékezések mellett, emlékhelyek, emléktáblák, emlékművek állításával került sor. Az előadás – amely egy megkezdett kutatás első eredményeit ismerteti – a német közösség(ek)nek az elhurcolás, kitelepítés emlékhelyeit mutatja be.
Hegedűs István: Egy örökség emlékezete. A betléri Andrássy-kastély, mint esettanulmány
Előadásom első részében a kulturális emlékek, múzeumi örökségek emlékezetének főbb irodalmát, illetve az Andrássy-család régióra gyakorolt gazdasági, kulturális hatását mutatom be. A betléri kastély építészeti múltjának bemutatásával elhelyezem azt a régió muzeológiájában. Az előadás központjában a kastéllyal kapcsolatos kiadványok, publicisztikák, kiállítások vizsgálata és látogatói statisztikák elemzése áll, melyek segítségével a kastély emlékezetének egy rétegét tárom fel. Előadásomban vizsgált örökség szerepe azért is különleges, mert impériumváltásoktól, rendszerváltozásoktól függetlenül több, mint egy évszázada nagy népszerűségnek örvend a különböző nemzetiségű turisták körében. Idegenforgalmi helyzete szlovákiai, sőt interregionális szempontból is kiemelkedő.
Patakfalvi-Czirják Ágnes: „Ünnepélyes keretek között újra és újra kimondani”– Régió és identitás a Székely Szabadság Napján
Előadásomban arra keresem a választ, hogy a rendszerváltás után újrafogalmazott székelyföldi identitáspolitikai törekvések milyen viszonyban vannak az erdélyi magyar, kisebbségi nemzetépítés folyamataival és a román nemzetállami kerettel. Az elmúlt évtizedekben különböző társadalomszervezési modell mentén egyfajta szimbolikus verseny alakult ki a magyar közösség képviseletéért az erdélyi magyar politikai mezőben. A székelyföldi regionalizációs folyamatok és székely identitáspolitikai törekvések is ebbe a keretbe illeszkedve fogalmazódnak meg. Az artikuláció három megnyilvánulását tárgyalom az előadásban: a feltérképezett identitás alatt azt a folyamatot értem, amely során egy közösségi narratíva épül fel a székelység történetének és hagyományainak szelekciója révén, a felzászlózott identitás a közösség ritualizált megmutatására, szimbolikus megjelenítésére utal, míg a megünnepelt identitás, az előzővel összefonódva, a közösség megélését, valamint a társadalmi mozgósítást takarja.
Szerbhorváth György: Játék az ünnepekkel - régi és új ünnepek a Vajdaságban
1990 után a vajdasági magyar kisebbségi politikai érdekérvényesítés mellett egyre hangsúlyosabbá vált a közösség régi, elsősorban nemzeti kötődésű ünnepeinek újraélesztése, mint március 15., de az új „hagyomány”-teremtés is, mint például november 4-e. Sajátos ünnep cunami indult el, amely során a szakrális elemek ütköznek a profánokkal. Egyes fontos események, mint a délszláv háborúkban elesetteké, kimarad az emlékezéskultúrából.
Marchut Réka: „Széthullottak Szent István koronájának gyöngyei”
Szentistváni gondolat – augusztus 20-a a két világháború közötti Erdélyben, Budapest és Bukarest között
Előadásomban arra keresem a választ, hogy az erdélyi magyarság hogyan viszonyult ahhoz a szentistváni gondolathoz, amelyiket a budapesti politikusok hangoztattak revíziós céljaik alátámasztására. Ezt elsősorban sajtóanyag alapján vizsgálom, a forrásanyagot azonban levéltári forrásokkal és irodalmi példákkal is bővítem. Ahhoz azonban, hogy az erdélyi magyar sajtóban megjelenő cikkeket kontextualizálni tudjuk, szükséges a magyarországi sajtó és a romániai román sajtóanyag bemutatása is. Így döntően ebben a három aktoros mezőben próbálok választ adni a kérdésre.
Papp Z. Attila: Múlt a jelenben, magyarországi és külhoni magyar fiatalok nemzetképe
Az előadás két empirikus, kérdőíves szociológiai felmérés adataira építve arra keresi a választ, hogy a magyar nemzethez való tartozás hogyan szerveződik a fiatalok körében többségi (magyarországi) helyzetben és kisebbségi (határon túli magyar) régiókban. A nemzethez való tartozásra vonatkozó többségi és kisebbségi vélemények összevetése az államnemzeti és kultúrnemzeti, illetve közösségi és individualista mintázatok jellegzetességeire, egyszersmind e dichotómiák fenntartásának létjogosultságára is választ adhat.