„Az 1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény nem csak a szudétanémet területek elvesztését jelentette a csehszlovák állam számára, hanem végzetes következményekkel járt az ország politikai berendezkedésére is, s döntő mértékben hozzájárult a demokratikus jogrend leépítéséhez az ún. második Cseh-Szlovák Köztársaságban. Paradox módon ekkor valósult meg Szlovákia és Kárpátalja Prága által közel húsz éven át elutasított autonómiája, s ekkor választották meg a két autonóm tartomány törvényhozását, a szlovák országgyűlést és a kárpátukrán szojmot.
Évekkel korábban, a parlamentáris demokrácia keretei között még mind a szlovák, mind pedig a ruszin autonómia a demokrácia és Csehszlovákia egységének fő letéteményese lehetett volna. A Szlovákiában és Kárpátalján hatalomra jutó, a nemzetiszocialista Németországtól inspirált és abban támaszukat látó politikai erők azonban a központi hatalom meggyengülését a többpártrendszer felszámolására és politikai ellenfeleik félreállítására használták fel. Ilyen körülmények között már az autonómia és az autonóm parlamentek megválasztása sem a demokrácia ügyét szolgálta, hanem a totalitárius szlovák és kárpátukrán államiság kiépítésének útját egyengette.
A kötet elsőként tesz kísérletet a két választás történetének, azon belül is elsősorban nemzetiségi vonatkozásainak a feldolgozására. Szerzője a történéseket elsősorban a felvidéki, illetve a kárpátaljai magyarság szemszögéből vizsgálja. Ugyanakkor nem szorítkozik kizárólag a magyar kisebbség szerepének az ábrázolására, már csak azért sem, mivel a magyarság csupán az egyik, az első bécsi döntést követően pedig már nem is a legnagyobb lélekszámú kisebbsége volt az autonóm Szlovákiának és Kárpátaljának. A két választás legnagyobb konfliktusforrását – a többpártrendszer felszámolása és a választások egypárti jellege mellett – ráadásul nem is feltétlenül a magyar kisebbség és a hatalom közötti konfrontáció jelentette, sokkal inkább a szlovákiai ruszinok önálló választási részvételének a meghiúsítása, Kárpátalján pedig az ukrán–ruszin szembenállás.”
TARTALOM
Előszó
I. AZ AUTONÓM SZLOVÁKIA ORSZÁGGYŰLÉSÉNEK MEGVÁLASZTÁSA
1. A szlovák autonómia és a Néppárt egyeduralmának kiépülése
2. Az autonómiatörvény elfogadása és a választások kiírása
3. A néppárti jelölőlista
4. A választási kampány
5. A nemzetiségek és a választások
5.1. A Német Párt választási kampánya
5.2. Az Egyesült Magyar Párt és a választások
5.3. A ruszinok önálló választási részvételének szándéka és kudarca
5.4. Akik helyet sem kaptak a jelölőlistán: a csehek és a zsidók
6. A választások napja, 1938. december 18-a
7. A választások eredménye és értékelése
8. Hogyan szavaztak a nemzetiségek?
9. A szlovák országgyűlés megválasztott képviselői
10. Az országgyűlés alakuló ülése
11. Az országgyűlés és a képviselők utóélete
12. Epilógus
II. KÁRPÁTALJA ÉS A KÁRPÁTUKRÁN SZOJM MEGVÁLASZTÁSA
1. Kárpátalja autonómiája és az ukranofil politikai irányzat hatalomra jutása
2. Az autonómiatörvény elfogadása és a választások kiírása
3. Az ellenzéki jelölőlisták elutasítása
4. Az UNO jelölőlistája
5. A választási kampány
6. A nemzetiségek és a választások
6.1. A kormánylistát támogató kisebbségek
6.2. Magyarország, a kárpátaljai magyarság és a választások
7. A választások napja, 1939. február 12-e
8. A választások eredménye
9. Hogyan szavaztak a nemzetiségek?
10. A szojm alakuló ülésének összehívása
11. A szojm megalakulása és Kárpáti Ukrajna önállóságának kihirdetése
12. Epilógus
Felhasznált források és irodalom
Személynévmutató
Helységnévmutató
Summary
Zhrnutie
Резюме