Kovács Nóra Szellemi örökség a globális térben: hagyományos gyakorlatok, új formák és az autenticitás keresése a tangó világában címmel tart előadást a VII. Nemzetközi Tánctudományi Konferencián.
ABSZTRAKT
Kulcsszavak: táncantropológia, argentin tangó, autenticitás, örökségesítés
Előadásom a 2009-ben az UNESCO szellemi örökséglistájára került tangó nemzetközivé vált világának társadalmi gyakorlatait vizsgálja, elsősorban a nemzetközi táncantropológia tangóra irányuló szakirodalma és részben személyes tapasztalatok alapján. A Rio de la Plata torkolatvidékén kialakult tangót ma többen művelik szerte a világon, mint kialakulása helyén Argentínában és Uruguayban. E városi műfaj alapvető ismérveivel is összefügg, hogy számos szociológus és antropológus került bensőséges közelségbe a globális útját járó és folyamatosan alakuló hagyományrendszerrel, és tette azt kutatása tárgyává. Ennek köszönhetően a tangó évtizedek óta a táncantropológia figyelmének homlokterében áll. Kisebb-nagyobb tangóközösségek a világ legtöbb országában, köztük Magyarországon is létrejöttek, és néhol több évtizedes múlttal rendelkeznek, emellett hasonlóságokat és különbségeket is felmutató helyi társadalmi, zenei és mozgásgyakorlatokat alakítottak ki. Elméleti és gyakorlati szempontból is jelentős kérdés, milyen referenciák, egyezkedések, alkufolyamatok és beszédmódok eredményeképpen válik egyegy konkrét zenei és mozgásgyakorlat autentikussá az argentin tangó közösségeiben.