Online és szabadon hozzáférhető formában megjelent Szombati Kristóf tanulmánya a Europe-Asia Studies folyóirat (IF: 2,102) honlapján: ITT.

Absztrakt

A cikk a hazai közmunkaprogram új értelmezésének kíván megágyazni. Miközben a legtöbb kutató a közmunkát a fegyelmezés-elnyomás-kirekesztés prizmáin keresztül vizsgálja, a cikkben saját terepmunka tapasztalataimra és más kutatók munkájára támaszkodva amellett érvelek, hogy a közmunkaprogramra (a büntetésre fókuszáló kezdeti szakaszt követően) érdemesebb egy olyan reinkorporációs stratégiaként tekinteni, ami az elsődleges munkaerőpiacról tartósan kiszoruló, marginalizált felesleg-népességet a vidéki polgármesterekhez kötődő klientelisztikus viszonyrendszereken keresztül kísérli meg a helyi társadalom hierarchikus szövetébe integrálni. Ezekben a patrónus-kliens viszonyokban a fegyelmezés a rendszeres jövedelemszerzés lehetőségével, valamint a társadalmi tagság visszaállításának perspektívájával párosul, ami egyfajta vonzerőt kölcsönöz a programnak. A cikk végköveztetése az, hogy a közmunkaprogram lehetővé tette a korábbi időszakban kriminalizált és rasszizált felesleg-népesség és a vidéki alsó középosztály közötti társadalmi konfliktus konszolidálását, és ezáltal nagymértékben hozzájárult az illiberális kormánypárt vidéki hegemóniájának megszilárdulásához.

Abstract

The essay analyses the consolidation of authoritarian rule in Hungary by focusing on the ruling party's workfare programme, which has become a cornerstone of rural poverty governance. While most scholars treat workfare as a disciplinary-cum-punitive apparatus seeking to both stigmatise and activate surplus populations, I interpret the Hungarian workfare programme as a strategy of reincorporation pursued by the hegemonic ruling party with the aim of taming the angry politics born out of the dislocations caused by neoliberal restructuring. It is argued, on the basis of my own ethnographic research and the secondary literature, that workfare consolidated naturalized rural hierarchies by tying surplus populations into clientelistic relations with local mayors. The attractiveness of clientelism for impoverished and marginalized surplus populations resides in the mixing of subjectivation and discipline with the guarantee of (a modicum of) social security and the prospect of social membership.