Kutatás leírása

A világban nem példa nélküli próbálkozás, hogy szomszédos, nemcsak konfliktusmentes történelmi viszonyt megélt népek közös történelemkönyv megírásával próbálkozzanak. Európában erre mindezidáig az egyetlen sikeres vállalkozás az a 2006-ban megjelent német–francia középiskolai tankönyv volt, amely az 1945 utáni eseményeket dolgozta fel, a német–francia megbékélés és partnerség idõszakát.

 

A közös történetírás újabb példájául szolgál az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének és az Ungvári Nemzeti Egyetem Politikai Regionalizmus Kutatóintézetének közös vállalkozása, amely nemcsak egy szûkebb idõszakot, hanem Kárpátalja politikai régióvá szervezõdésétõl napjainkig dolgozza fel a régió történetét, létrehozva ezzel az elsõ nagyívû szintézist. A munka kiemelt sajátossága, hogy magyar és ukrán történészek, politológusok, szociológusok, filológus szakemberek közösen dolgoztak a(z iker)könyvön, amely egyidejûleg jelent meg Magyarországon magyar nyelven, illetve Ukrajnában ukrán nyelven. A kötet szerzõi az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének, az MTA Történettudományi Intézetének, az Ungvári Nemzeti Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola, a Kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrajna Történelme Intézetének munkatársai.

 

A különbözõ tudományterületek, interdiszciplináris kutatási programok különösen az utóbbi évtizedekben figyeltek fel a sok tekintetben rendkívüli régióra. Az európai regionalitások reneszánsza, a határjelenségek, határterületek iránti fokozott érdeklõdés éppúgy megnövelte az érdeklõdést Kárpátalja iránt, mint a régió különbözõ nemzeti narratíváiban rögzült sztereotípiák, a dogmatikus múltszemlélet kihívásai, a politikai megrendelések, az egyéni szubjektivizmus. Ezekkel az évtizedeken át romboló hatású jelenségekkel szemben egyre gyakrabban lázadnak az új megközelítést sürgetõ tudósok, a multiperspektivikus látásmód elõnyeire figyelmeztetõ pedagógusok. A tankönyvként használható kiadvány – kollektív monográfia – tagolása alapvetõen igazodik a hagyományos történeti korszakokhoz, amelyek az államfordulatokhoz kötik a korszakhatárokat. Kivétel az utolsó, ötödik fejezet, amely a nyelvkérdést mint olyan tényezõt vizsgálja, amelynek kulcsszerepe volt és van a nemzetállami és egyéni önidentifikációban, a regionális és etnikai identitásformációk sajátosságainak alakulásában. Meggyõzõdésünk, hogy a nemzetiségileg és nyelvileg sokszínû régió történetének feldolgozása nehezen képzelhetõ el a nyelvpolitikai vonatkozások összefoglalása nélkül. A különbözõ állami, intézményi nyelvpolitikák – vagyis a nyelvi viszonyok és kommunikációs gyakorlatok rendszerint valamilyen ideológiai hátterû és célú befolyásolása, jogi, hatalmi eszközökkel való szabályozása – mély nyomokat hagytak Kárpátalja eredendõen soknemzetiségû népességének identitásában.

 

A multiperspektivikus látásmód megkívánja azt, hogy ha fontosnak tartjuk általában a tudományosságra nézve a nemzeti nyelvû tudományosságot, és fontosnak tartjuk a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódást – ma már elsõsorban az angol nyelv által –, akkor a társadalomtudományokban, különösen a történettudományban és a kapcsolódó határtudományokban fontos az is, hogy itt, a Kárpát-medencében utat nyissunk, lehetõséget teremtsünk arra, hogy az egymás mellett elbeszélés, vagy a sporadikus együttmûködés helyett, illetve mellett olyan kutatások számára is megteremtõdjön a lehetõség – s itt van felelõssége a döntéshozóknak –, amelyek végeredménye mind a két nép (ország) nyelvén azonos tartalommal megjelenõ kiadványokban jelenjen meg. Semmiképp nem az elkendõzés, a problémakerülés szándékával, hanem éppen hogy azok párhuzamos végiggondolásával, s a mi szempontunkból – a magyar szaktudományos nézõpontok érvényesítésével, azok hozzáférhetésével olyan tartalmi és nyelvi színvonalon, amely által megkerülhetetlen részévé válhat az adott nyelvû tudományosságnak, de ez a hatás kölcsönös. Egy nagyon egyszerû példa: le lehet írni magyarul azt, milyen problémákat látunk a szomszédos nemzeti történetírásokban, de ennek hatása az elvárható eredmény szempontjából marginális, már-már érdektelen, ha a szomszéd országok történészei nem olvasnak magyarul. Ennek a kötetnek nagy elõnye tehát az is, hogy mindkét nyelven (ukránul és magyarul) elérhetõ, elolvasható a régiótörténeti szintézis.

 

Magyarország szempontjából ez a fajta megközelítés, ez a fajta útja a tudománymûvelésnek, amit az ikerkiadvány megnyitott, országimázs, nemzetimázs formálásának a lehetõségét is magában hordozza, sokkal erõteljesebb távlati hatásokkal akár, mint amit a napi politika szintjén el lehet érni. Tudatában kell lenni annak, hogy a dolgok nem változnak egyik napról a másikra, a spontán felvilágosodásnak pedig zéró az esélye.

  

Eredmények

• Fedinec Csilla, Vehes Mikola (fõszerk.) Csernicskó István, Oficinszkij Román, Osztapec Jurij, Szarka László, Tokar Marian (szerk.): Kárpátalja 1919–2009: történelem, politika, kultúra. – Budapest: Argumentum, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, 2010. – 640 o.
• Закарпаття 1919–2009 років: історія, політика, культура / україномовний варіант українсько-угорського видання / Під ред. М. Вегеша, Ч. Фединець; [Редколег. Ю. Остапець, Р. Офіцинський, Л. Сорко, М. Токар, С. Черничко; Відп. за вип. М. Токар]. – Ужгород: Видавництво «Ліра», 2010. – 720 с.

  

Kutatási értékelés

Gyáni Gábor, a könyv lektora:

„A terjedelmes szintetikus munka, amely eminens magyar és ukrán történészek közös terméke, az elsõ történeti áttekintés az 1918-ig Magyarország szerves részét alkotó, azt követõen hol Csehszlovákiához, hol a Szovjetunióhoz és újabban pedig Ukrajnához tartozó régió elsõ világháború utáni és napjainkig tartó történetérõl. A munka úttörõ jelentõségû, mivel afféle országtörténetként beszéli el ennek a némileg mindig különálló régiónak a teljes történelmét: ilyen munka korábban soha nem látott napvilágot! […] A kötet sok szerzõ jól összehangolt együttmûködésének az eredménye, amely elsõrendû tudományos teljesítmény. Példamutató vállalkozás, amely olyan történeti kézikönyvvel ajándékozott meg bennünket, amely követésre méltó a Trianonnal Magyarországtól elszakított többi, magyar kisebbség által lakott régió számára is.”

 

Ablonczy Balázs, a könyv lektora:

„… a munka a mai elérhetõ legszínvonalasabb, legkiegyensúlyozottabb és legátfogóbb összefoglalása a kárpáti régió történetének. A sokszereplõs szerzõgárda, az ukrán és magyar történészek együttes szereplése, a téma legjobb szakértõinek együttes munkája olyan mûvet hozott létre, amelyet bátran oda lehet adni bármely döntéshozó, politikus, egyetemi hallgató kezébe, mindkét országban. […] Hallatlanul fontosnak tartom továbbá azt is, hogy az eddigi magyar történeti narratíva kiegészült az ukrán nézõponttal, s így egy jobb, közép- és kelet-európai önismeretet remélhetünk a könyv olvasóitól, használóitól.”

 

A régió történetét magyar és ukrán szemszögbõl interpretáló, két nyelven kiadott tanulmánykötet ukrán változata az év legjobb könyve lett a 2011. évi ortodox Mikulás-napi ungvári könyvfesztiválon. A díjátadás alkalmából Roman Oficinszkij, az Ungvári Nemzeti Egyetem történész professzora hangsúlyozta: a kárpátaljai történelem 90 évét feldolgozó könyv sikert aratott a régió oktatási intézményeinek diákjai és tanárai körében, és tetszéssel fogadta azt a térség múltja iránt érdeklõdõ olvasóközönség is. Kifejtette: ukrán részrõl remélik, hogy az elkezdett ukrán-magyar közös munkának lesz folytatása, hiszen a kötet anyagát létrehozó alkotói közösség készen áll erre. (MTI)