„Az 1968 utáni Romániában azonban (és korántsem csak az erdélyi magyarok körében) érdekes hibridizáció megy végbe az értékeiben mélyen konzervatív népi mozgalom és az »új« szocialista elitek között. Mikó Imre, aki »elsõ« - 1944 elõtti - életében aktív alakítója volt az erdélyi magyar társadalompolitikának és közgondolkodásnak, 1968 után egyszemélyben köti össze a romániai magyar kisebbség különbözõ generációs csoportjait. Tekintélye, kiállása és a bizalmas ügyekben való páratlan jártassága egyfajta etalont képez a szocializmusban felnõtt elitek számára. Az 1970-es években ez a küldetéstudat képes felülírni a korábban meghatározó származási, politikai, vallási, szocializációs határvonalakat. Az erdélyi magyar értelmiség nagy közös projektje nem más, mint a mindennapi valóság örökségesítése. A sorra megjelenõ visszaemlékezõ alkotás (regény, tanulmány, dokumentumfilm, szobor, népmûvészeti tárgy) nem pusztán a múltba való menekülést jelenti. Inkább arra emlékezteti a célközönséget, az erdélyi magyar kultúrafogyasztót, hogy ennek a népcsoportnak akkor lesz jövõje, ha múltjára is büszke lehet. Ezzel határokat termel (vagy újratermel), azaz nemzetiesíti az etnikai közösséget.”
(Stefano Bottoni: Népszolgálat és túlélés. Mikó Imre és a román állambiztonság, 1948-1971)
A Magyar Kisebbség korábbi számainak letöltése teljes szöveggel: