Nyitóoldal Örökségesítés a kárpátaljai regionális térben

Örökségesítés a kárpátaljai regionális térben

Vezető kutató: Fedinec Csilla

Partnerintézmény: Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont, Beregszász

A kutatás céljai, kérdései:

A kulturális örökség fogalma történetiséget hordoz magában. Az örökség a múlt egy olyan verziója, melynek hordozója a jelenben tapasztalható, befogadható, legyen szó egy emlékműről, egy látványosságról, egy megemlékezésről, vagy egy művészeti élményről. A határokat és a határrégiókat sokféle tényezők alakítják, amelyek az együttműködéstől a konfliktusig terjedő széles skálán mozognak. A szomszédságok, a határon átnyúló kapcsolatok, a migráció, az előítéletek, a sztereotípiák, az állampolitikák, a regionális politikák és hagyományok befolyása különösen izgalmas olyan területen, amely állandó transzformáció állapotában van – például azért, mert az állami főhatóság történelmi léptékkel mérve rövid szakaszokon belül változik, és nem fedi le sem az etnikai, sem a kulturális határokat. Arra keressük a válaszokat, kik és mit jelöltek meg Kárpátalján a millennium óta eltelt időszakban, miként befolyásolták az emlékezetkultúrát a párhuzamos nemzetépítések és állampolitikák, hogyan befolyásolták a nemzeti identitást, kialakítottak-e regionális identitásmintázatot, a vizuális kultúra mely hatalmi centrumok felé orientálja az ide látogatókat, hogyan változtak a politikai és a közéleti diskurzusok az eltelt mintegy másfél évszázadban.

A köztér feletti hatalom birtokosa tudatosan igyekszik a tájképen nyomot hagyni, egyúttal törekedve a korábbi, illetve nem kívánatos narratívák eltüntetésére. Ezen, összefoglalóan szimbolikus térfoglalási eljárásoknak nevezett gyakorlatok különböző formát ölthetnek: az előző hatalom emlékeinek eltüntetését rendszerint az új hatalom szimbólumainak köztérbe helyezése követi, de esetenként a korábbi szimbólumok újraértelmezése vagy egyszerűen azok kisajátítása is megtörténhet. És van, amikor a regionális tudat „őslakos” logika mentén alakít ki gyakorlatot, aminek sajátos, Európa egyetlen más térségében sem ismert példája az órahasználat gyakorlata és köztéri megjelenítése Kárpátalján.

A kutatási programban a nyelvi tájkép vizsgálatát dinamikusan változó folyamatként szemléljük és elemezzük, és a nyilvános tér kitöltése mögött meghúzódó nyelvi ideológiák feltárására, értelmezésére használjuk. Nem a régió nyelvi tájképének mindenre kiterjedő leírásáról van tehát szó, hanem arról, hogy – a nyelvi tájkép bizonyos aspektusainak elemzése révén – közelebb jussunk a ma Kárpátaljaként ismert régióban zajló nyelvi és emlékezet-politikai folyamatok megértéséhez, és rámutassunk arra, hogy mindez miként jelenik meg a nyelvi tájképben.

Publikációk:

A kutatáshoz kapcsolódó írás a TK oldalán: Óraátállítás másképpen – a kárpátaljai eset (2019. március 28.)