Napjainkban az önigazgatásra törekvõ székelység körében a régi székely jelképek - címer, pecsét, zászló - használata egyre nagyobb teret hódít, a saját szimbólumok használatának igénye erõsödik. Ez nem véletlen, hiszen a kisebbségi sorsban lévõ népcsoport számára a jelképek használata a közösségi identitás erõsítését szolgálja. Ennek megfelelõen az elmúlt húsz esztendõben kevés olyan székely fórum, rendezvény vagy nagy egyházi ünnep volt, ahol a magyar zászló mellett ne tûnt volna fel a székelységre utaló valamely zászló. Ugyanakkor kevés az a székelyföldi település, amely az utóbbi években ne terveztetett volna saját címert, amely lehet helyes, de a heraldika szabályaiba ütközõ is. Sajnálatosan kevés azoknak a településeknek a száma, amelyek a címertan követelményeinek megfelelõ címerrel rendelkeznek. A zászlóknál maradva, elmondhatjuk, hogy kezdetben két változat (kék alapon arany nap és ezüst félhold, illetve vörös és fekete alapon arany nap és ezüst félhold) használata terjedt el. Manapság az a kék-arany-kék zászló vált általánossá, amelyet néhai Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatója - az Erdélyi Fejedelemség korabeli székely hadizászlók egy részének szín- és szimbólumvilágából kiindulva - tervezett meg. Ki erre, ki arra a zászlóra esküszik, s úgy tûnik, a mérleg nyelve az utóbbi javára dõl el, hiszen ez már jelen van a mindennapi használatban, ott lobog számos székelyföldi helyi tanács székházának homlokzatán.
A kérdésben, mivel azt a napi politika síkján futtatták csupán, a szakma véleményét nem kérték ki a közelmúltig. Miután intézetünket, a Hargita Megyei Hagyományõrzési Forrásközpontot egy civil szervezet azzal az ötlettel kereste fel, hogy jó lenne a székely szimbólumokról - szakemberek bevonásával - tudományos fórumot szervezni, megszületett annak az ötlete is, hogy jó lenne tisztázni a székely szimbólumok történetét, a velük kapcsolatosan felvetõdõ kérdéseket tudományos kutatások révén vizsgálni, az eredményeket pedig kiadványok és elõadások réven ismertetni es népszerûsíteni.
Idõközben Hargita Megye Tanácsának támogatásával létrejött a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport, amelyben munkát vállaltak olyan szakemberek, akik több éve vagy évtizede kutatják szakmai megalapozottsággal a székely jelképeket, és arra törekednek, hogy azok eredetét hitelesen tisztázzák. E kis kötetbe szerkesztett írásaikkal is ezt a célt szeretnék szolgálni.
A munka tehát elkezdõdött. Bár számos kérdés vár még megoldásra, úgy gondoljuk, hogy e könyv megjelenésével az elõdök (Orbán Balázs, Jakab Elek, Keöpeczi Sebestyén József, ifi. Biás István) által kitaposott úton sikerült egy parányit elõbbre lépni.
Tudatában vagyunk annak, hogy munkánk gyümölcse csak akkor érik be, ha a megmaradás útjára lépve, sikerül az együtt megálmodott - gazdaságilag erõs- Székelyföldet megteremteni. Egy olyan Székelyföldet, amely az utánunk jövõ nemzedéknek biztos menedéke. Mert csak a jövõbe vetett hittel érdemes dolgozni, kutatni, bízva, hogy jelképeinket mindig lesz aki a magasba emelje.
(Mihály János: Elõszó)
Tartalomjegyzék
Elõszó
PÁL-ANTAL Sándor: 1848 elõtti székely helyhatósági címeres pecsétek
ZEPECZANER Jenõ: A heraldikus Orbán Balázs
MIHÁLY János: A régi székely címer udvarhelyszéki emlékei
MIHÁLY János: Zászlóhasználat a székelyeknél az Erdélyi Fejedelemség korában
SZEKERES Attila István: A közigazgatási címerek fajtái Székelyföldi példák
SZEKERES Attila István: Sepsiszentgyörgy címere
SZEKERES Attila István: Kézdivásárhely címere
SZEKERES Attila István: A címer útja a tervezéstõl az elfogadtatásig
Szerzõink
Pe urma simbolurilor secuiesti
Mellékletek