Kutatási elõzmények

  Könyvünk az elvégzett alapkutatásokon, részpublikációkon és monográfiákon túl sem elõzmények nélküli. Elõször az elsõ világháborút lezáró béketárgyalásokra 1919–1920-ban készült magyar külügyminisztériumi anyag foglalta össze az akkor még csak várhatóan elcsatolandó területek nemzetiségi, társadalmi viszonyait. Az Trianoni békeszerzõdés aláírása utáni évtizedben döntõen eseti vagy országos sérelmi jelentések láttak napvilágot. Európai szinten a Nemzetiségi Kongresszusok magyar küldöttei 1929-ben javasolták a kontinens nemzeti kisebbségeinek egységes szempont szerinti helyzetjelentéseinek elkészítését. Ezt 1931-ben Ewald Ammende szerkesztésében publikálták is. A harmincas évek végén az újbóli országhatár változások után egy-egy régió két évtizedes kisebbségtörténetét dokumentálták különbözõ összefoglaló monográfiákban. Összehasonlító elemzés azonban nem készült. A második világháború alatt elindított béke-elõkészítés ezeken túllépve az egész térségrõl szóló ismeretekre és az összehasonlításra koncentrált. Ennek eredménye Rónai András Közép-Európa atlasza és a Radisics Elemér szerkesztette három kötetes Dunatáj tanulmánygyûjtemény és adattár. A politika meghatározta kutatástörténetben újabb összefoglaló elkészítésére csak 1972–1973-ban, Magyarország és a szomszédos országok kulturális kapcsolatainak feltárása keretében volt mód az MTA Irodalomtudományi Intézet szervezésében (Für Lajos, Kiss Csaba, Pomogáts Béla és mások részvételével). De sem a kulturális, oktatási részterületeket vizsgáló több ezer oldalas anyag, sem a rövidebb összefoglaló publikálására nem került sor. A munka helyzetfeltáró, leíró jellegébõl adódóan elsõsorban arra szolgált, hogy a magyarországi elit csoportok dokumentálják a határon túli magyarság helyzetét és egyre problematikusabb intézményességét. Másfél évtized múlva (1988) a társadalomtudományi progresszió meghatározó orgánumának számító Medvetánc c. folyóirat külön tematikus számban adott közre helyzetjelentéseket, négy régió magyarságáról. Közben 1985-tõl a Magyarságkutató Intézetben folyamatos adat-, dokumentumgyûjtés és kutatás programok indultak a határon túli magyarság viszonyainak feltárására. Ebbõl országonkénti rész-összefoglalások illetve a népi kultúra, a kétnyelvûség, a vallásosság terén tanulmánykötetek láttak napvilágot. A Magyarságkutató Intézet átalakulásával létrejött Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézetében a kilencvenes évek elején elõkészületek történtek egy összefoglaló kiadására, országonkénti helyzetjelentések formájában, de az anyagot végül nem publikálták. Nem történész munkák a kilencvenes évek második felében megjelent tematikus összefoglalók a határon túli magyarság néprajzáról (Balassa Iván), etnikai térszerkezetérõl (Kocsis Károly) és élõnyelvi állapotáról (Kontra Miklós). Az ezredfordulón részben ezt akarta pótolni a Nemzetismeret tankönyv (Bakos István, Kiss Gy. Csaba, Hámori Péter) és a Világ magyarsága kézikönyv (Bihari Zoltán szerk.). Ez utóbbi eddig a legbõvebb általános összefoglaló a határon túli magyarság viszonyairól.

 

 

  1995-ben Tabajdi Csaba kezdeményezte, hogy készüljön mielõbb egy összefoglaló a határon túli magyarság történetérõl és jelenlegi helyzetérõl. A kötet munkálatai 15 szerzõvel a következõ évben elindultak és 1997–1998-tól önálló kötetekben, folyóiratokban 25-30 tanulmány meg is jelent a készülõ munkából. A szerkesztés során azonban kiderült, hogy egy tudományosan megalapozott feltáráshoz szisztematikus forrásfeltárásokra, kronológiák, bibliográfiák összeállítására és szakmai specializációra van szükség. Az addigi munkák inkább sajtóanyagon, visszaemlékezéseken alapultak, és alapvetõen kulturális, mûvelõdéstörténeti jellegûek voltak. Hiányoztak a levéltári forrásokat feldolgozó, politikai, gazdasági intézmények vizsgálatában elmélyülõ munkák. Ráadásul az 1945 utáni kisebbségtörténetrõl egymás után jelentek meg a tisztázó munkák. Az is ekkor vált világossá, hogy a kisebbségtörténeti kutatások súlypontja – a hasonló tematikájú néprajzi, szociológiai, antropológiai vizsgálatokhoz – egyre inkább a határokon túlra kerül. Ha meg is marad a magyarországi közvetítés, szakmai integráció, de a kutatási terepen új programok, mûhelyek alakulnak ki és mindez a kisebbségtörténeti publikációk mennyiségi növekedését és a velük szemben támasztott szakmai elvárások szigorodását hozta magával. Tíz év elteltével jó néhány tematikus kötet megjelentetése után, mintegy szembenézve az eddigi kisebbségtörténeti tudástermeléssel határoztuk el újra az összefoglaló elkészítését.

 

A kutatás alapkérdései

 Ez a könyv az elsõ világháború után kisebbségi helyzetbe került és országonként önálló csoportként megszervezõdött magyar közösségek történetét foglalja össze. A kötet nem tudományos monográfiának készült, de nem is pusztán tanulmánygyûjtemény. Az egyes fejezeteken belül a problémák értelmezésének és az eddigi ismeretek áttekintésének az egyensúlyát kerestük. Minden szerzõ arra tett kísérletet, hogy a gyakran annotációval felérõ fejezetcím nyomán, egy-egy témát minél teljesebben, sokrétûbben körüljárjon. A viszonylatokra koncentráló probléma bemutatás egyik része a politikatörténeti megközelítés helyett a minél szélesebb társadalomtörténeti háttér bekapcsolása. A másik fontos terület pedig a magyar kisebbségek problémájának a nemzetközi változásokban, de elsõsorban az adott ország viszonyainak alakulásában betöltött szerepe. Ez a megközelítést három szemléleti alapelvhez kapcsolódik. 1. A magyar kisebbségi közösségek nem a középkorra visszanyúló õshonos vagy bevándorolt társadalmi csoportok, hanem politikai változások révén létrejött kényszerkisebbségek. Ezek a létrejöttük szerint kényszerközösségek váltak kilenc évtized alatt regionális–nemzeti–kisebbségi csoportokká. 2. A magyar kisebbségi közösségek a Kárpát-medencében nem organikus, homogén életvilágok, hanem sajátos adottságaik alapján egyénileg és regionális, kulturális, nemzeti alapon tagolt és sokféle módon szervezõdõ, folyamatosan változó társadalmi csoportok. 3. Magyarország és a szomszédos országok kapcsolattörténete kétszáz éve a párhuzamos nemzetépítések története. Ebben a magyar nemzetépítésbõl 1918-ban kiszakadt lokális, regionális csoportok a nemzetállami központoknak és a nemzetközi erõviszonyoknak vannak kiszolgáltatva. Mindezzel szemben fogalmazták meg a kisebbségi elitek, saját nemzeti alapon szervezõdõ társadalmi-közösségi konstrukcióikat. Tehát olyan õshonos kisebbségek történetérõl van szó, akik nemzetkisebbségként konstruálják meg közösségüket és azonosságideológiájukat. Miközben kulturális örökségük a történeti Magyarország hagyatéka, így a többségi társadalom felõl alapvetõen birodalmi kisebbségként (a Magyar Királyság maradványaként) kezelik ezeket a csoportokat.

 

Módszertani sajátosságok

 Magyar kiadás: külön fejezetek foglalkoznak a szomszédos országokban élõ magyar anyanyelvû zsidók, romák, csángó-magyarok valamint a nyugat-európai és tengeren túli diaszpóra-magyarsággal. A könyv végén található mellékletekben a témában való tájékozódást segítõ válogatott bibliográfiát adunk közre. Ugyanitt alapvetõ segédletnek tartjuk a Közép-Európa nemzetiségi viszonyait áttekintõ népszámlálási idõsorokat illetve a magyarság területi térszerkezetének változását bemutató színes térképeket. A 29 szerzõ alkotta, 6 részre tagolt, 69 fejezetbõl álló kötetben, közel 60 fekete-fehér térkép és több mint ezer fotó található. Az ismeretek rendszerezésében segít a fejezetenkénti bibliográfia, kronológia, a kislexikon és a forrás- és dokumentumidézetek. A kötetben közel 800 fotó található.

 

Angol kiadás: Az Atlantic Research and Publications Atlantic Studies on Society in Change c. sorozatában a Columbia University Press terjesztésében jelent meg a kötet. A sorozat szabványai szerint el kellett hagynunk a kislexikont, a forrásokat, a kronológiát és a képanyagot. A tanulmányokat jegyzetekkel láttuk el illetve case study-ként az országonkénti helyzetképeket összevontuk. Két anyag, az 1945 utáni békeelõkészítés és az államszocialista korszak egyházügye fejezet kimaradt, mert a jelenlegi új kutatási eredményeket nem tudtuk integrálni, hisz magyarul sem igen publikálták csak a vonatkozó forrásokat. A közép-európai migráció, a kisebbségi magyar nyelvfejlõdés; a kisebbségi magyar közösségek társadalmi átalakulása; a mai nyugat-európai és amerikai diaszpóra témakörében új tanulmányok készültek. A kiadáshoz személy- és intézmény névmutató kapcsolódik. Az angol nyelvû kötet terjedelmes bevezetõjében a magyar kisebbségek tipológiai sajátosságai és a lakóterületeik regionális sajátosságai részletesen bemutatásra kerültek.

 

 

Eredmények

Magyar nyelvû kötet

• Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk. Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László, Budapest, Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008. 508.
• 1000+1000 példányban jelent meg. Mutatókkal és online bibliográfiával elérhetõ még: http://adatbank.transindex.ro/regio/kisebbsegkutatas/

 

Recenziók

• Berényi Dénes: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. MAGYAR TUDOMÁNY 11: (2009)
• Боднар В., Вегеш М.: Угорські національні меншини у ХХ столітті. In: Науковий вісник Ужгородського університету. Серія: Політологія, соціологія, філософія. Випуск 12. Ужгород, Видавництво Ужгородського національного університету «Говерла», 2009. 218-221.
• Cholnoky Gyõzõ: Tabló a magyar kisebbségrõl. KISEBBSÉGKUTATÁS 4: (2008)
• Dévényi I.: Megmaradunk? Nemzeti sorskérdés. HETI VALASZ 8: (39) 31 (2008)
• Egry Gábor: Létezik-e kisebbségtörténet? KORUNK május: (2009)
• Kisgyõri Roland: Kisebbségi magyarok a történelem sodrásában. PRO MINORITATE tavasz: 174-178 (2009)
• László M Ferenc: Könyv - Mindenkinek és senkinek - Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. MAGYAR NARANCS 20: (37) 41 (2008)
• Мандрик І. О.: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században In: Науковий Вісник Ужгородського університету. Серія історія. Випуск 21. Ужгород, 2008. 230-231.
• Nóvé Béla: A kisebbségtörténet revíziója. HOLMI (3) 390-395 (2010)
• Tóth István: Tanulmánykötet trianoni fénytörésben. MAGYAR NEMZET. 2008. június 12.
• Varga-Kuna Bálint: A magyar kisebbségekrõl mindenkinek. KORALL 37: 133-135 (2009)

 

Angol nyelvû kötet

• Minority Hungarian Communities in the Twentieth Century. Eds. Nándor Bárdi, Csilla Fedinec, László Szarka. Social Science Monographs, Boulder, Colorado –  Atlantic Research and Publications, Inc., Highland Lakes, New Jersey, 2011, 859. (Atlantic Studies on Society in Change 138.)

A kötet 800 példányban került kiadásra. Ebbõl 200 példány régiónk könyvtáraiba és kutatóintézeteibe került. Szakfolyóiratokban a következõ félévben várhatók a kritikák.

 

 

Kutatási értékelés

  A magyar nyelvû kiadványunkat egyértelmûen pozitívan fogadta a szakmai célközönség. (Szervezésünkben 350 példány került külhoni magyar tanárokhoz, könyvtárakba.) A téma megkerülhetetlen kézikönyvérõl van szó. A kötetekben fontos lett volna markánsabban megjeleníteni az egyházi intézményrendszert és a kisebbségi magyar közösségek társadalmi változásait. Ezek a korabeli alapkutatások hiányában maradtak el. A felhasználók szerint is elsõrangú a képanyag és a sok résztördelés is olvashatóbbá és izgalmasabbá teszi a kötetet. 2013–2014-ben javasoljuk a könyv javított, bõvített kiadását illetve internetes adatbázissá fejlesztését egy külön projekt keretében. A kötetben szereplõ tipológiát fontos volna bõvíteni az õshonos és a birodalmi kisebbség tipológia mellett a kisebbségtörténetileg párhuzamos csoportok összehasonlításával, mint pl. a szudétanémetek és a boszniai szerbek.