Vezető kutató: Tóth Ágnes
Időtartam: 2015-2022
Támogatási forrás: NKFIH K116209
A kutatás célja és kérdései
A kutatás alapvető célja a magyarországi németség 1950-1990 közötti történetének monografikus földolgozása. A német nemzetiség társadalmi integrációját (illetve asszimilációját) a kormányzat nemzetiségpolitikájával összefüggésben vizsgálja. Ezért szükséges e nemzetiségpolitika jellemzőinek és változásainak föltárása, periodizációja.
Az 1950-1990 közötti időszakban mind a kormányzatnak, mind a kommunista pártnak a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatos törekvéseit alapvetően a marxista ideológia határozta meg. E szerint egyrészt az osztályszempontok felülírják a nemzeti hovatartozást, másrészt az állampolgári jogok különbségtétel nélküli biztosítása szükségtelenné teszi külön kisebbségi jogoknak az érvényesítését.
Már a kutatás eddigi eredményei is rávilágítottak arra, hogy a korszakon belül több al-periódust lehet elkülöníteni. Ezeken belül a nemzetiségpolitika tartalmi elemei és súlypontjai is változtak. Ugyanakkor az egész négy évtizedet jellemezte a kisebbségi kérdés súlyának csökkentése, a jogi szabályozás és a gyakorlat között feszülő ellentmondások, az önszerveződés akadályozása, felülről irányítottsága, totális ellenőrizettsége, valamint - a külhoni magyarokra tekintettel - a kulturális nemzet és az államnemzet felfogásának egyidejű szelektív alkalmazása.
A kutatás az alábbi kérdéseket állította középpontjába:
Nemzet-nemzetpolitika-nemzetiségpolitika:
A kormányzat és a kommunista párt nemzetfelfogásának jellemzése.
A kormányzat és a kommunista párt nemzetpolitikájának jellemzése.
A nemzetiségpolitikában elkülöníthető periódusok megállapítása. Az egyes al-periódusok tartalmi elemeinek meghatározása, a változások bel- és külpolitikai okainak vizsgálata.
A nemzetiségpolitika végrehajtó szervei struktúrája, az egyes szervezetek hatásköre, illetve ezek változásai.
A magyarországi kisebbségek jogi helyzetének – oktatás, nyelvhasználat, kultúra, önszerveződés – vizsgálata.
A német kisebbség:
Gazdasági-társadalmi helyzetének változásai a korszakban. Különös tekintettel a közösség szocio-kulturális jellemzőire: demográfiai trendek, képzettség, foglalkozási összetétel változásai.
Az anyanyelvi oktatás jellemzői, hatása az identitás megőrzésére.
A kulturális és egyéb önszerveződés formái és lehetőségei, tevékenységi körük, jellemzőik.
Cél az is, hogy a magyarországi német nemzetiség helyzetét a magyar-német – elsősorban a Német Demokratikus Köztársasággal fenntartott - kapcsolatok összefüggésrendszerében vizsgáljuk. E tekintetben két szempontot tartunk különösen fontosnak. Egyrészt: volt-e és milyen szerepe a magyar-német kapcsolatokban a vizsgált időszakban annak a ténynek, hogy Magyarországon nagyobb létszámú német közösség él. Másrészt: az NDK-val kialakított oktatási és kulturális kapcsolatokban figyelembe vették-e a német nemzetiség igényeit?
Fontos vizsgálati szempontunk - miután két azonos ideológiai alapon álló, bár gyökeresen eltérő történelmi tapasztalattal rendelkező szocialista országról van szó -, a két nemzetfelfogás és nemzetiségpolitika jellemzőinek összehasonlítása.
Nevezetesen:
Mikor válik tényezővé és miért a magyarországi német közösség az államközi kapcsolatokban?
Milyen szerepet játszott a szocializmus évtizedeiben a német közösség a Magyarország és NDK közötti kétoldalú kapcsolatokban?
Milyen módon segítette – ösztöndíjak, kulturális kapcsolatok, kinti foglalkoztatási lehetőség - az NDK a magyarországi német közösség identitásának megőrzését?
Milyen módokat engedett meg a magyar állam? A két fél közül ki és miért szorgalmazta az együttműködést? Milyen lehetőség volt a 2. világháború után Magyarországról az NDK-ba kitelepített németek és itthon maradt hozzátartozóik közötti kapcsolattartásra?
Hogyan működött együtt a két ország titkosszolgálata e kapcsolattartás ellenőrzésében?
Melyek voltak az ellenőrzés fő szempontjai?
Az intézményesülés (Szövetség, iskolák, civilszervezetek) folyamatának vizsgálata.
A kutatás előzményei
Az első világháborút követően kidolgozott európai kisebbségvédelmi rendszer kudarca valamennyi érintett fél számára már a ’30-as évek közepére nyilvánvalóvá vált. Megoldásként radikális alternatívák - a kisebbségi csoportok ki- és áttelepítése, gyors asszimilálása, fizikai megsemmisítése – fogalmazódtak meg. A második világháborút követő fél évtizedben e megoldási alternatívák valamelyikét, vagy mindegyikét valamennyi kelet-közép-európai ország - nagyhatalmi jóváhagyással – alkalmazta. Ezen akciókkal azonban természetesen nem rendezhették a felgyülemlett feszültségeket, sőt antihumánus, antidemokratikus voltuk, büntetőakcióként való végrehajtásuk révén további konfliktusokat generáltak. A régió egyes országaiban a kisebbségi kérdés elvi alapokon való újragondolására csak évtizedek múlva került sor.
Közvetlenül a második világháborút követő években Magyarországon sem született egységes törvényi szabályozás a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak biztosítására. A koalíciós korszakban a pártok programjai és a kormányzati dokumentumok általános deklarációkat megfogalmaztak ugyan a kisebbségek jogainak biztosítására, a valóságban azonban a nyílt megkülönböztetés volt jellemző. Míg az államhatalom a németek teljes kitelepítését tűzte ki célul, addig a déli szlávok (szerbek, horvátok, szlovének), a szlovákok és részben a románok esetében is tág teret biztosított a nyílt, de a pártállam által szigorúan ellenőrzött önszerveződésre, s érdekeik becsatornázására törekedett.
Kisebbségpolitikai szempontból is új helyzetet jelentett az évtized végére az ország szovjetizálásának befejezése, az egypártrendszer kiépítése, a németek kitelepítése és a szlovák-magyar lakosságcsere lezárulása, valamint a Jugoszláviával megromlott viszony. Az 1950-1990 közötti időszak kisebbségpolitikai szempontból sem tekinthető homogénnek. A korszakon belül több alperiódus is megkülönböztethető. Általános jellemzőként ugyanakkor a teljes korszakra vonatkozóan megállapítható, hogy a hatalom a nemzeti-etnikai kérdésnek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, nem került sor a kisebbségi kérdés koncepcionális alapjainak kidolgozására, átfogó jogi normában való szabályozására, mint ahogyan nem definiálták a nemzetiség fogalmát sem.
A kisebbségpolitikai periodizációt tekintve - az eddigi kutatási eredmények alapján - az ’50-es évek elejétől a ’60-as évek végéig terjedő időszakot, néhány átmeneti évet kivéve, az automatizmus időszakának tekintjük. A hatalom a kisebbségeknek a többségbe való gyors beolvadásával számolt, illetve asszimilációs politikájával azt segítette elő. A nemzeti törekvéseket alárendelte „az általános emberi haladás” ügyének. A ’70-es évek elejétől, részben a külhoni magyarság helyzetére tekintettel, a különböző dokumentumokban a magyarországi kisebbségek közösségként való elismerésére, intézményhálózatuk bővítésére és demokratizálására is sor került. A ’80-as évek közepéig zajló lassú folyamat eredményeként az egyes kisebbségi szervezetekben megteremtődtek a valós érdekképviselet bizonyos feltételei is. A rendszerváltást megelőző évtized már egy új periódus kezdetének tekinthető, amelyben intenzív munka kezdődött meg a kisebbségek jogainak elvi rendezésére. Az 1993. évi LXXVII. számú törvény elfogadása, amely a személyi elvű kulturális autonómia elvét fogalmazta meg, új alapokra helyezte a hazai kisebbségpolitikát.
Az elmúlt évtizedekben több tanulmány és forrásközlés is megjelent a magyarországi nemzeti kisebbségek 2. világháború utáni gazdasági társadalmi helyzetére, a kommunista párt és a kormány nemzetiségpolitikájára vonatkozóan. Elsősorban az 1945-1948/1950 közötti kényszermigrációs folyamatok összefüggései feltártak, ezen belül a szlovák-magyar lakosságcserének, valamint a németséget ért retorzióknak - jogkorlátozó intézkedések (vagyonelkobzás, internálás, állampolgári jogaik korlátozása) kitelepítésük körülményei – az új hatalmi struktúra kiépítésében játszott szerepe kapott hangsúlyt. Mindeddig kevesebb figyelmet szentelt a történettudomány az 1950-1989 közötti évtizedek magyarországi kisebbségpolitikai változásainak, s annak az egyes nemzetiségek asszimilációjában játszott szerepére, a jogi szabályozás teremtette lehetőségek és a gyakorlati megvalósítás közötti ellentmondásokra. A korszakra vonatkozóan megjelent tanulmányok és forrásközlések elsősorban Magyarország nemzetiségpolitikáját érintették, az egyes nemzetiségek helyzetét lokálisan, különösen az oktatás és a kulturális önszerveződés szempontjából tárgyalták. Kevés figyelmet kapott a nemzetiségpolitika külpolitikai összefüggése, az egyes nemzetiségeknek a kétoldalú kapcsolatokban játszott szerepe, valamint a közösségek társadalmi integrációja különböző összetevőinek együttes vizsgálata. Nem történt meg a magyarországi folyamatoknak egy kelet-közép-európai összefüggésrendszerben való elhelyezése sem.
E munka közvetlen előzményének tekinthető az a kutatás, amelyben a párt irányító szerveinek a nemzetiségi kérdés kapcsán megfogalmazott állásfoglalásait vizsgáltuk. A kutatás eredményeit a „Pártállam és nemzetiségek 1950-1973. című dokumentumkötetben adtuk közre. Ugyancsak e munka közvetlen előzményének tekinthető a Kisebbségkutató Intézetben 2002-től folyó „Identitás és modernizáció” című kutatás, amely a magyarországi nemzeti-etnikai kisebbségek demográfiai, gazdasági, politikai és kulturális helyzetét makro-elemzésekkel vizsgálta. Míg előbbi kutatás csak egy szegmensét vizsgálta a fölvázolt kérdéskörnek, utóbbi a kisebbségi törvény hatására kibontakozó társadalmi integrációs folyamatokra fókuszált. Mindkét kutatás módszertani tapasztalatai azonban jól kamatoztathatók jelen munka keretében is.
A kutatás előzményének tekinthető, illetve annak koncepcionálásakor fölhasznált legfontosabb nemzetközi és hazai szakirodalmat a csatolt válogatott bibliográfiában tüntettük föl.
A kutatás módszerei
A monografikus földolgozás, illetve a téma árnyalt megközelítése módszertanilag a legkülönbözőbb források – az államigazgatás különböző szintjein keletkező levéltári dokumentumok, a korszak társadalomstatisztikai adatainak, egy országos napilap, illetve a német nemzetiségi sajtó - ütköztetését és elemzését, valamint az összehasonlító szempontrendszer következetes érvényesítését kívánja meg.
A fentebb jelzett kérdések megválaszolásához a következő forrásegyüttesek föltárása szükséges:
Magyar Nemzeti Levéltár:
-Minisztertanácsi jegyzőkönyvek
- Miniszterelnökség iratai
- Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő Főosztályának iratai
- Oktatási, Népművelési, Művelődésügyi Minisztérium iratai
- Művelődési Minisztérium Nemzetiségi osztálya iratai
- Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya iratai
- Külügyminisztérium iratai
- Hazafias Népfront iratai
- Magyarországi Németek Országos Szövetségének iratai
Magyar Nemzeti Levéltár Megyei Levéltárai (Baranya, Bács-Kiskun, Tolna, Somogy, Békés, Fejér):
Megyei Tanács iratanyaga
Megyei Végrehajtó Bizottság iratanyaga
Megyei MDP-MSZMP iratok
Sajtó anyag:
Egy országos ( Szabad Nép/ Népszabadság) napilap
Egy megyei (Dunántúli Napló) napilap
Freies Leben és a Neue Zeitung
Bundesarchiv:
- Abteilung Deutsche Demokratische Republik mit sowjetischer Besatzungszone 1949-1990: Parlamente und Staatsoberhaupt
- Ministerrat, Zentrale Komissionen und Amter
- Auswärtiges und Internationale Beziehungen (Forschung und Technik; Bildung, Kultur, Sport und Medien)
Der Bundesbeauftragte für die Unterlagen des Staatssicherheitsdienstes der ehemaligen Deutschen Demokratischen Republik:
- Abteilung der „Intenationale Verbindungen”.
A kutatás eredményei 2019-ben
A Németek Magyarországon 1950-1970 című kéziratot 2019. április 30-án, mint akadémiai doktori disszertációt sikeresen megvédtem. A kézirat nyomdai előkészítése megkezdődött.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában az 1970-1990 közötti időszakra vonatkozóan a következő fondok (minisztertanácsi jegyzőkönyvek, miniszterelnökség iratai, Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő Főosztályának iratai, Oktatási, Népművelési, Művelődésügyi Minisztérium iratai, Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztálya iratai, Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya iratai, Külügyminisztérium iratai, Hazafias Népfront iratai, Magyarországi Németek Országos Szövetségének iratai) anyagában folytattam a feltáró munkát.
A föltárt, fényképezett iratanyagról - a korábbi gyakorlatnak megfelelően – itratkatasztert készítettem.
Az év során elkészült a Neue Zeitung 1970-1990 közötti tartalomföltárása és részben elemzése is. A német közösség hetilapjának szerkesztési elvei, a cikkek tartalma és hangneme ebben az időszakban már nemcsak a nemzetiségpolitikai törekvéseket tükrözi vissza, de a közösség belső kohéziójába, működésébe is betekintést enged.
2019. július 1.- augusztus 3. között kutatásokat végeztem Berlinben a Politisches Archivban, ahol az Akten des Ministeriums für Auswärtige Angelegenheiten und Auslandvertretungen der Deutschen Demokratischen Republik (1949-1990) fondfőcsoport témám szempontjából releváns aktáit tekintettem át. A föltárt iratanyag tartalmi súlypontját az NDK-magyar kapcsolatok alkotják. Ezen belül az iratanyag jelentős része a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokra, a két országnak a nemzetközi – fegyverkezési, német-kérdés, gazdasági változások – kérdésekben elfoglalt álláspontjára vonatkozik. Emellett a kétoldalú kapcsolatokban viszonylag nagy hangsúlyt kaptak a kulturális együttműködés lehetőségei. Érdekes volt megfigyelni, hogy a két német állam miként vetélkedett a magyarországi németség anyaország státuszáért. A magyarországi németek jelentős részét a későbbi NSZK területére telepítették ki, de a két ország között a ’70-es évek elejéig nem állt fönt diplomáciai kapcsolat, illetve az országoknak a szembenálló politikai táborokhoz tartozása is megnehezítette, hogy a gazdaságin kívül, más területeken is szorosabb kapcsolatot építsenek ki. Ennek ellenére az NSZK kezdettől fogva igényt tartott a magyarországi németek anyaország státuszára, amit az NDK vezetése féltékenyen figyelt és negligált. S mindez arra ösztönözte, hogy kulturális téren – tanártovábbképzés, lektor küldése, könyvek, kulturális csoportok utaztatása – figyelembe vegye a magyarországi német közösség érdekeit. Holott a kisebbségi kérdés az NDK-ban, ellentétben Magyarországgal, nem játszott szerepet.
A kutatás eredményei 2020-ban
A kutatás eredményeinek konferencián való ismertetése
2019. augusztus 13-16. Tengelic, a Magyar Történelmi Társulat által Hatalomváltás és társadalom a Kárpát-medence térségében. A szuverén hatalom változásainak hatásai a társadalomra (16–20. század) című konferencián a Németek Magyarországon 1944–1953 címmel tartottam előadást.
2018. április 26., Ulm. Szervező: Donauschwäbische Zentralmuseum.
2017. szeptember 20., Budapest. Szervező: Neue Zeitung Alapítvány. Konferencia címe: 50 éves a Neue Zeitung.
Előadás címe: Die deutschsprachigen Medien – Freies Leben, Neue Zeitung (1950-1970)
2017. október 13., Mezőberény. Szervező: PTE Német Alapítványi Tanszék, Országos Német Önkormányzat, Országos Szlovák Önkormányzat.
Konferencia címe: Protestáns közösségek Délkelet-Magyarországon
Előadás címe: Az evangélikus egyház fellépése a nem magyar anyanyelvű hívek érdekében a kitelepítés/kitelepülés időszakában.
2017. december 5., Budapest. Szervező: MTA TK Kisebbségkutató Intézet.
Konferencia címe: Az emlékezés politikája.
Előadás címe: A németek elhurcolásának és kitelepítésének magyarországi emlékhelyei (1952-2015).
2016. október 6-8., Innsbruck. Szervező: Komission für Geschichte und Kultur der Deutschen in Südosteuropa e.V. Előadás címe: Korrekturen der stalinistischen Nationalitätenpolitik in Ungarn? (1950-1965).
2016. november 2., Hajós. Szervező: Hajósi Német Nemzetiségi Önkormányzat. Előadás címe: Integráció elméletben – diszkrimináció a gyakorlatban. Németek Magyarországon 1948-1956.
2016. november 11., Pécs. Szervező: Koch Valéria Schulzentrum. Előadás címe: Integration im Prinzip – Diskriminierung in der Praxis
Die Deutschen in Ungarn 1948–1956.
2017. március 31., Tata. Szervező: Kuny Domokos Múzeum. Előadás címe: Nemzetiségpolitika Magyarországon 1950-1970.
Publikációk
2019
Ágnes Tóth: Gesichtspunkte der Überwachung und überwachte Personen in einer multinationalen Gemeinde. Waschkut/Vaskút 1950-1957. In. Aus den Giftschränken des Kommunismus. methodische Fragen zum Umgang mit Überwachungsakten in Zentral- und Südosteuropa (Hgg. Florian Kührer-Wielach, Michaela Nowotnick). Regensburg, Verlag Friedrich Pustet. 271-294.
Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez 1944-1953./ Quellen zur Geschichte der Deutschen in Ungarn 1944-1953. A dokumentumokat válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Tóth Ágnes. Budapest, Argumentum, 2018.
Márkus Beáta – Tóth Ágnes: A németek elhurcolásának és kitelepítésének magyarországi emlékhelyei (1952-2015). In: Ünnep és felejtés. Emlékezet, identitás, politika. Szerk.: Filep Tamás Gusztáv. Budapest, Pesti Kalligram, 2018. 142-171.
Ágnes Tóth: Zwangsmigration und Machtumstrukturierung in Ungarn 1944-1948. In: Krieg und Zwangsmigration in Südosteuropa 1940-1950. Pläne, Umsetzung, Folgen. Hg. Mathias Beer. Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2019. 243-261.
2018
Tóth Ágnes: A német-magyar államközi kapcsolatok és a Német Szövetség 1950-1970). In: Globális vetületek. Ünnepi kötet Fischer Ferenc 65. születésnapjára. Szerk.: Vitári Zsolt. PTE BTK Történettudományi Intézet – Fakultás Kiadó. Pécs-Budapest, 2018. 315-324.
Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955-1970). Századok, 152.évf. (2018). 4. szám. 841-868
Tóth Ágnes recenzió: Gerhard Seewann: A magyarországi németek története. Budapest, Argumentum Kiadó. 2015. Hungarian Historical Review.Volum 7. (2018) Number 1. 170-174.
2017.
Tóth Ágnes: A nemzetiségpolitika újragondolása (1965-1970). In: Kisebbségkutatás, 2017. 26. évf. 1. szám. 7-31.
Tóth Ágnes: A nemzetiségi iskolák szakfelügyelete. In: Regio, 2017. (25. évf.) 1. szám. 72-108.
2016.
Tóth Ágnes: Integráció elméletben – diszkrimináció gyakorlatban. Németek Magyarországon 1948-1956. In: Pro Minoritate, 2016. nyár. 47-55.
Ágnes Tóth: Möglichkeiten der Familienzusammenführung der in die DDR vertriebenen deutschen Familien aus Ungarn (1948-1950). In: Uta Bretschneider, Sönke Friedrich, Ira Spieker (Hg.): Verordnete Nachbarschaften. Transformationsprozesse im deutsch-polnisch-tschechischen Grenzraum seit dem Zweiten Weltkrieg.Thelem. Dresden, 2016. 181-205.
Tóth Ágnes: Emberek-sorsok-hivatalok-eljárási módok. In: Sed intelligere. Tanulmányok a hatvanötéves Gyarmati György tiszteletére. Kronosz Kiadó. Pécs, 2016. Szerkesztette: Slachta Krisztina, Bánkúti Gábor, Vonyó József. 251-265.