A magyarországi, ezen belül erdélyi nemzetiségi pénzintézetek problémája szorosan összefügg a 19-20. századi nemzetépítések történetével. A mai köztudatban ugyan elsõsorban a románok bankjairól él rögzült (nem egy szempontból torzult) képként, hogy a 19. század végén, a 20. század elején tevékenyen hozzájárultak a románság térnyeréséhez, a magyarság térvesztéséhez Erdélyben, földvásárlásokkal, kulturális egyesületek, a román egyházak támogatásával. A kortársak számára azonban egyértelmû volt, hogy az erdélyi szászok pénzintézetei még inkább a nemzetépítés szolgálatában állnak.
Könyvem célja annak feltárása és bemutatása, hogy az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere milyen szerepet játszott a szász nemzet 19. századi átalakulásában, a modern szász nemzet megteremtésében. Megpróbálom nem egyszerûen igazolni, hogy a szász pénzintézetek a kisebbségi nemzetépítés fontos eszközeivé, a kisebbségi társadalom nélkülözhetetlen struktúráivá lettek, hanem ezen túl bemutatni a pénzintézeti rendszer kiépítésének folyamatát és a nemzetépítésben betöltött konkrét szerepét is. Mindehhez az alapot a szász társadalom átalakulásának, a rendi nemzetbõl modern nemzetiséggé válásának rövid bemutatása adja. A szászok a 19. század eleji rendi különállásuk elvesztése után egy tudatos és intenzív intézményépítési politikával képesek voltak új, a korszak liberális Magyarországának jogrendjébe beilleszkedõ, a nemzeti különállást mégis megvalósítani képes, megfelelõen strukturált intézményrendszert életre hívni és mûködtetni. Az egyháztól a különbözõ profilú (gazdasági, kulturális, városszépítõ, jótékony stb.) egyleteken és a Szász Néppárton át a pénzintézetekig terjedõ intézmények sora képes volt a kisebbségi társadalomnak keretet adni és a közösség saját magára vonatkozó döntéseit legitim módon meghozni, majd azokat megvalósítani.
Az intézményrendszerbe betagozódó pénzintézeti szféra kiépítése, akkor még elsõsorban népjóléti hangsúlyokkal, a korai, tradicionális takarékpénztárak megalapításával kezdõdött, 1835-ban és 1841-ben. (Brassó, Nagyszeben) Ezt követõen, válaszul a különbözõ társadalmi igényekre, fokozatosan egyre bõvült a különbözõ pénzintézeti típusok köre. Az elsõ Schulze-Delitzsch típusú szövetkezetek a városi iparos és kereskedõ csoportok igényeinek kielégítését vállalták fel, a földhitelintézet és a két régi takarékpénztár átalakulása, a záloglevél-kibocsátás megkezdése a mezõgazdaságból élõk és a városi ingatlantulajdonosok felé nyitott, a falusi Raffeisen-szövetkezetek a kistelepülések agrárnépességét kapcsolták be a hálózatba, a szász pénzintézetek által közösen alapított Vereinsbank pedig befektetési és telepítõbanki feladatokat látott el. Mindezt úgy, hogy számos esetben a németországi „know-how” átvételével úttörõ szerepet vállaltak egyes pénzintézeti típusok magyarországi meghonosításában. (Hagyományos takarékpénztárak, a kétféle hitelszövetkezet.)
A 20. század elejére kiteljesedett hitelszféra többféle módon segítette a szász nemzetépítést. A közvetlen hitelkapcsolatok elõnyeibõl (többek között a bankok által kínált kedvezõ feltételek révén) részesedtek az egyházközségek, az általuk fenntartott iskolák, a falusi gazdák. Tevékeny szerepet vállaltak nagy infrastrukturális beruházások (vasútépítés, vízerõmû, villamos stb.) elõkészítésében és megvalósításában, pénzügyi-finanszírozási segítséget nyújtottak a szász evangélikus egyház és a szász Univerzitás likviditási nehézségeinek áthidalásában, a földvásárlásokban, a telepítésekben és támogatásaik révén a különbözõ egyletek mûködésében. Mindezeken túl jelentõs szerepük volt a szász társadalom átalakításában is. A pénzintézetek adtak új, modernebb, a kor kihívásaihoz igazodó keretet a falusi közösségek önszervezõdésének és az egész szász társadalmat átfogva megteremtették a lehetõséget, hogy a szász gazdasági nemzetépítés fontos politikai döntéseit a gyakorlatba is átültessék. A 20. század elején a Szász Néppárt elnöki tisztét betöltõ Dr. Karl Wolff egyúttal a legnagyobb szász bank vezérigazgatója és az egyház világi fõgondnoka is volt. Más pénzintézetek vezetõi is egyszerre töltöttek be gazdasági, egyházi és politikai funkciókat. Wolff és társai mindezen intézményekre támaszkodva arra is képesek voltak, hogy már-már önálló gazdaságpolitikát valósítsanak meg – a pártelnök egyúttal a szászok „pénzügyminisztereként” is mûködjön –, anélkül, hogy megkérdõjelezte volna az államjogi berendezkedést, Magyarország egységét.
1. Szászok a történeti és a köztudatban
1.1. A szászok és Erdély: történelem, ahogy ma ismerjük
1.1.1. Erdélyi történet az új évezredben
1.1.2. Banktörténet és az erdélyi bankok története
1.1.3. A szászok és bankjaik a historiográfiában
1.2. Források és feldolgozásuk
2. A szászok a 19. századi Erdélyben
2.1. Intézményi keretek a Királyföldtõl a megyékig
2.1.1. Beilleszkedés a kiegyezés rendszerébe
2.1.2. A Szász Néppárt és társadalmi háttere
2.1.3. A helyi elitek szerepe a szász politikában
2.1.4. Választások alatt és között
2.1.5. Az egyház
2.1.6. Az egyletek
2.2. A szász nemzet
3. Szász bankok, szász bankrendszer
3.1. A bankrendszer elemei: a takarékpénztárak
3.1.1. Alapítás és szervezet
3.1.2. Célok és mûködés
3.1.3. Források
3.1.4. Eszközök
3.2. A bankrendszer elemei: az elsõ hitelszövetkezetek
3.2.1. Új igények, újválaszok
3.2.2. A városi hitelszövetkezetek szerepe és mûködése
3.3. A bankrendszer elemei: a földhitelintézet
3.3.1. Javaslatok, tervek és a földhitelintézet alapítása
3.3.2 A lokális banktól a nemzetközi pénzpiacba integrált pénzintézetig
3.4. A bankrendszer továbbfejlesztése: a takarékpénztárak átalakulása
3.5. A vidéki hitel: a Raiffeisen-egyletek
3.5.1. Az agrárhitel kérdése újra napirenden. Tervek, javaslatok
3.5.2.A kezdetek
3.5.3. A kiteljesedés
3.6. A bankközi együttmûködés formái és a Vereinsbank alapítás
3.7. Szász nemzeti bankrendszer?
4. A nemzet és bankjai
4.1. A szász pénzintézetek és a szász társadalom
4.1.1. Társadalompolitikai célok – a takarékosság és az öngondoskodás
4.1.2. Társadalompolitikai célok – státuszõrzés
4.1.3 A szász bankok társadalmi háttere
4.1.3.1. A városi pénzintézetek
4.1.3.2.A falusi pénzintézetek
4.2. A bankok és a nemzeti program. Az 1890-es programrevízió
4.2.1. A programrevízió okai és háttere
4.2.2. A szász–magyar "kiegyezés"
4.3. Átalakuló társadalmi szerkezet
4.4. Beruházások, üzletek, támogatások
4.4.1. A vasútépítések, infrastrukturális fejlesztések – tervezés és megvalósítás
4.4.2. Városi, községi, egyházi beruházások finanszírozása
4.4.3. A pénzintézetek az Univerzitás és az egyház pénzügyeinek rendezésében. Tizedmegváltás,
a "Hétbírák erdei"
4.5. Támogatások
4.6. "Bodenschutz" és "Innerkolonisation"
4.6.1. A földvédelem és a telepítésügy ideológiája
4.6.2. A "Bodenschutzbewegung" és a telepítések agyakorlatban
4.6.3. Új tervek a világháború alatt
5. Modern nemzet, nemzeti gazdaság és modern bankok
Függelékek
1. függelék. Bankok, passzívák, aktívák – a legfontosabb fogalmak
2. függelék. A Brassói Általános Takarékpénztár alapítói, 1835
3. függelék. A Nagyszebeni Általános Takarékpénztár részvénytársaság tagjai és foglalkozásuk, 1891
4. függelék. A Brassói Általános Takarékpénztár által folyósított támogatások 1836–1910.
5. függelék. A Nagyszebeni Általános Takarékpénztár jótékony célú támogatásai 1886–1909.
Felhasznált források és irodalom
Források
Levéltári források
Nyomtatott források, dokumentumgyûjtemények
Újságcikkek
Szakirodalom
Személynévmutató
Intézménymutató
Helynévmutató