Vezető kutató: Horváth György

Mentor: Bárdi Nándor

Kutatás időtartama: 2018 - 2020

Kutatás célja, kérdései:

A vajdasági magyarok önképe 1945-1990 között c. munka a PhD-témám. A korabéli folyóiratok, illetve az újságok egy részének, továbbá gyűjteményes köteteknek az elemzése révén mutatom be, hogy az újra kisebbségbe került közösség mit látott saját helyzetéből, hogyan látta jelenét, és milyen jövőbeli tervekkel rendelkeztek, például az intézményépítés terén. A konklúzió az, hogy az értelmiségiek valójában tisztában voltak a közösség egyre nehezebb helyzetével, elsősorban az oktatás, a gazdasági és politikai pozíciók, a munkaerőpiaci helyzet és a demográfia, így az elvándorlás tekintetében.

Kutatás előzményei:

A vajdasági magyarságról több jelenkori kutatásban vettem részt, de a szocializmusbéli időszakról is írtam tanulmányokat, könyvet. A közvélekedés szerint e közösséget elsősorban a délszláv háborúk, majd a 2010 után meginduló, exodus-mértékű kivándorlás hozta hátrányos helyzetbe, de a kutatás arra mutathat rá, hogy a negatív folyamatok szinte az élet minden területén megjelentek, kifejezetten a 60-as évektől, amit sokan viszont aranykornak vélnek.

A vajdasági magyar értelmiség 1990 után sajátos módon emlékezik vissza arra, mi és hogyan történt, mit gondoltak. Folyton felmerül az (ön)vád, hogy elárulták közösségüket. A kutatás első szakaszában feltűnt, hogy ez mítosz, így elsősorban olyan alkotókat, szociográfusokat, írókat kerestem, akiknek életműve ennek ellenkezőjét bizonyítja.

Kutatás eredményei 2019-ben:

A PhD-dolgozat részeként eddig kb. 350 oldalnyi szöveg készült el, és még két, kb. 40-40 oldalas fejezet megírása maradt hátra, ami márciusig elkészül.

E technikai eredményen kívül a dolgozat annyiban hozhat újat, hogy több mítoszt „leplezek le”, amelyek arra vonatkoznak, hogy a korabéli „kommunista” értelmiség elárulta nemzetét, azaz a magyar kisebbséget.

Emellett az összegző jellegű tanulmányok miatt az adatmennyiség miatt is jó kiindulópontot jelenthet további kutatásokhoz, mert eddig elsősorban irodalomtörténeti munkák születtek, ez a munka viszont inkább eszmetörténeti jellegű, illetve szintén hiánypótló, ami a vajdasági magyar szociográfia és (az alig is létező) ottani szociológia történetét illeti.

Korábbi kutatási eredmények:

Vajdasági lakoma c. kötetemben dolgoztam fel az újvidéki Új Symposion történetét, így e kutatás a korábbi munka egyfajta folytatása, kiegészítése, bár egészen más szempontokból is. Amíg ott főleg irodalmi munkák és polémiák, illetve magának a nyilvánosságnak a helyzete került terítékre, itt a társadalomtudományos jellegű, bár gyakran publicisztikai, naiv szociológiai és főképpen szociográfiai munkák.

Több tanulmányomban pedig a közösség 1990 utáni helyzetével foglalkoztam, mint a háború hatásával, a két- és többnyelvűség helyzetével, vagy az elvándorlással (ami korábban is meghatározó folyamattá vált, már a 60-as évektől). Ugyanez vonatkozik a kulturális intézmények leépülésével (miközben azok a jelenlegi kutatás tárgyidőszakában jöttek létre), a marginalizációval, a ruralizációval, az oktatás helyzetével.