Vezető kutató: Feischmidt Margit
Támogatási forrás: TK Inkubátor pályázat
Kutatás időtartama: 2013 - 2017
Résztvevők:
Majtényi Balázs, Szabó Andrea, Janky Béla, Bartha Eszter, Tóth András, Körtvélyesi Zsolt, Papp Z. Attila, Horváth György, Szombati Kristóf
Kutatás célja és fő kérdései:
A lokális és globális okokra visszavezethető gazdasági és társadalmi ellentéteket a politika és a közbeszéd a nemzeti identitást és a kulturális partikularizmusokat előtérbe helyező új diskurzusai, átnevezték, illetve egy új narratívába ágyazták. Ennek az identitáspolitikai fordulatnak meggyőző leírását adja Douglas Holmes Integral Europe című könyvében (Holmes 2000). Holmes az integracionizmus fogalmát az „ellen-felvilágosodás” európai eszmetörténeti hagyományából vezeti le, és a globális verseny, valamint az európai integráció folyamatai által okozott sérelmekre adott reakcióként értelmezi. A fordulat azzal a társadalmi folyamattal van összefüggésben, amely a társadalom jelentős részének, de különösen az alsóbb osztályokhoz tartozóknak a tájékozódása és identifikációja szempontjából a helyi közösségekhez és értékekhez való visszatérés fémjelez. A kultúra és az identitás kérdéseinek előtérbe kerülése ugyanakkor annak a politikai rendszerben végbement változásnak is a hatása, amit a szélsőjobboldal térnyerése és a baloldal válsága kivált.
Az európai politika történelmi trendjeit vizsgáló politológusok véleménye szerint a berlini fal leomlása utáni időszak egyik legjelentősebb eseménye a radikális jobboldalinak vagy szélsőjobboldalinak nevezett ideológia politikai képviseletének stabilizálódása Európa legtöbb országában. A korábban jelentkezett nyugat-európai, illetve a jelenlegi kelet-európai szélsőjobboldali mozgalmakra igaz, hogy politikai víziójuk középpontjában a több irányból veszélyeztetett nemzeti közösség áll, a politikai cselekvés pedig, amit célként megjelölnek, a nemzet védelmére irányul, amit a többségi vagy domináns kultúra és identitás megerősítésével kívánnák elérni. Ideológiájuk többnyire (e tekintetben vannak azonban jelentős különbségek) közösségelvű, és az individualizmusnak különösen azokat a formáit utasítják el, amelyeket a liberalizmussal tudnak azonosítani.
Kutatásunk ennek a folyamatnak a társadalmi okait és hatásait, különösen a kulturális és etnikai kisebbségeket érintő okokat és hatásokat vizsgálja. A program multidiszciplináris jellegéből fakadóan az identitáspolitikai fordulat szociológiai, jogi és politológiai aspektusait elemzi.
Kutatás előzményei:
A globális és európai gazdasági integráció felgyorsulása (aminek egyik kulcsaspektusa a helyi termelőkapacitások leépülése), és a jóléti állam ezzel párhuzamos válsága negatívan érintette a helyi közösségeket és az ezekhez gazdasági és kulturális értelemben erősebben kötődő embereket. A többnyire gazdasági alapú félelem és fenyegetettség felerősítette a társadalom jelentős részének tradicionális normákba és azokra alapuló közösségekbe való hitét. A nemzet, illetve a nemzeti identitás felértékelődése elválaszthatatlan a bevándorló és kisebbségi közösségek elismerésének krízisével, ami a szélsőjobboldali politikák idegenellenességétől a mindennapi rasszizmusig több féle módon érezthető. Kimutatták, hogy a szélsőjobboldali pártoknak Nyugat-Európában elsősorban a bevándorlókkal szemben ellenérzéseket tápláló, a nagy mérsékelt pártok bevándorlási politikáját eredménytelennek tekintő szavazókat sikerült megszólítaniuk.
Míg Nyugat-Európában a szélsőjobboldal a fő ellenségét a globális Dél országaiból érkező, elsősorban muszlim közösségekben találta meg. Kelet-Európában ugyanezt a szerepet a romákra osztották ki. A muszlimellenesség és a cigányellenesség ezzel együtt több dologban hasonlít egymáshoz, mint amennyiben különbözik. Mindkettőnek része a kisebbségek körében tapasztalható bűnözés témája, az annak visszaszorítására irányuló rendpártiság, az idegenekkel szemben túlzottan megengedő mainstream politikát ostorozó elitellenesség, valamint az „őshonos” nemzet önrendelkezési jogát kifelé védelmező euroszkepticizmus. A szélsőjobboldali politika mozgásterét Kelet-Európában ugyanakkor növeli a baloldali fogantatású strukturális kritika gyengesége, illetve a cigány- és zsidóellenesség magas foka és még további erősödése.
Kutatás módszerei:
Az interdiszciplináris projekt egyfelől empirikus, másfelől normatív megközelítésből vizsgálja a társadalomban végbemenő strukturális folyamatok és az identitáspolitikai válaszok összefüggéseit. A projekt empirikus része szociológiai, szociálantropológiai és politikatudományi megközelítéseket egyesít, normatív része elsősorban alkotmányjogi, másodsorban politikai filozófiai megközelítéseket alkalmaz. Szociológiai perspektívából elsősorban nagy európai adatbázisok (European Social Survey, Eurobarometer, European Value Survey), valamint magyarországi statisztikai adatok segítségével kívánjuk vizsgálni a társadalmi státusz, aktivitás, iskolázottság, lakóhely, szegregáció mértéke és a politikai opciók, a nemzeti kérdésekhez, az európai integrációhoz, a kisebbségekhez és a kisebbségpolitikához való viszony összefüggéseit.
Az MTA TK Kisebbségkutató Intézetben egy már korábban elkezdett kutatás folyományaként az etnicizált társadalmi konfliktusok lokális okainak vizsgálatát helyezzük előtérbe. A jelen projekt ennek a komparatív illetve transznacionális aspektusaira fekteti a hangsúlyt. Arra teszünk kísérletet, hogy a kvalitatív és kvantitatív adatok kombinálásával a konfliktusok és a rá adott politikai válaszoknak olyan tipológiáját dolgozzuk ki, amit megfelelő módszerek segítségével nemzetközi, elsősorban regionális összehasonlításban is hasznos lehet.
Kutatás eredményei:
Elemzésünkkel rámutattunk, hogy a gyöngyöspatai konfliktus kibontakozásában az események során mindvégig kezdeményező szerepet játszó szélsőjobboldali mozgósításon – és azt lehetővé tevő korlátozott és késleltetett rendőrségi beavatkozáson – túlmenően a cigányellenesség megfogalmazásából és a cigányok megfegyelmezéséből politikai tőkét kovácsoló helyi elit is fontos szerepet játszott. A szélsőjobboldali mobilizáció azért tudott sikeres lenni, mert olyan érzelmeket, észleléseket, attitűdöket és szimbólumokat tudott mozgósítani, amelyek már meglévő társadalmi igényekre és érdekekre épültek, illetve azokra reagáltak. Azok a civil szervezeti ernyő alatt fellépő helyi „politikai vállalkozók”, akik a „cigány-kérdést” a 2000-es évek derekán előhúzták abból a tabuzónából, ahová a helyi politikai közélet konszolidált vezetői (pártállástól vagy pártszimpátiától függetlenül) korábban száműzték, ugyanazzal a stratégiával kísérleteztek, amelyet a Jobbik évekkel később az országos politika szintjén sikerrel alkalmazott. A homogén tömbként kezelt „cigánysággal” szembeni félelmek megszólaltatása, a személyes sérelmeknek a magánszférából a politikai közéletbe való beemelése – és ezzel együtt a „magyarok” szimbolikus kárpótlása – a politikai tőkeképzés rendkívül hatékony eszközének bizonyult: a tabuk ledöntésével viszonylag rövid idő alatt a falu elitjének perifériájáról a középpontjába lehetett kerülni. Azt állítjuk, hogy enélkül az ideológiai munka nélkül a szélsőjobboldali mozgósítás nem lehetett volna ilyen sikeres Gyöngyöspatán. Elemzésünkben azt is hangsúlyoztuk, hogy a retorikai fordulaton túl ennek a politikának a lényege a lakóhelyi és iskolai szegregáció intézményesítésében rejlett. A „színhatár” felállításával a gyöngyöspatai települési elit az ország törvényeit figyelmen kívül hagyó rendszert vezetett be, és e tekintetben sokkal tovább ment el, mint a települési vezetések túlnyomó része.
Manipulált félelmek és dehumanizált idegenek. A xenorasszizmus felépítése és társadalmi háttere egy magyarországi faluban. Ásotthalom példája
Az esettanulmány alapkérdése az volt, hogy a menekülőket miként érzékelték Magyarországon egy olyan helyen, ahol az érzékelésben és a reakciók megfogalmazásában a politika, a média és a hétköznapi találkozások egyaránt szerepet játszottak. A jelenséget nem a közvélemény vagy a szociálpszichológiai attitűdök, hanem a társadalmi diskurzusok felől közelítettükük meg. Kiindulópontunk az idegeneket jelentéssel felruházó társadalmi diskurzusok leírása, amely diskurzusokat két dimenzióban, a hétköznapi beszédben és a nyilvánosságban, azon belül a politikában és a közösségi médiában igyekeztünk megragadni. A leírás interjúkra és etnográfiai megfigyelésre támaszkodik. Rámutattunk, hogy miként történik meg a félelmek kontrol alá vonása, és az miként függ össze az ellenség dehumanizálásáról és elpusztításáról szóló hétköznapi diskurzussal. Továbbá azt mutattuk be, hogy az idegenekkel kapcsolatban a nyilvánosság különböző szintjein kommunikált félelem és különbségtétel hogyan fogalmazódott azokra a kulturális előzményekre támaszkodva, amelyek a xeno-rasszizmust (az idegenek ellenségként való megjelenítését, az ellenség lefokozását és megsemmisítését) elfogadhatóvá tették. Végül amellett is érveltünk, hogy a xeno-rasszizmus hegemón helyzetbe úgy került, hogy kizárta az érzékelés primér módjaira épülő beszédmódok, az idegen emberekkel való találkozásokból származó személyes tapasztalatok bekerülését a közbeszédbe, amelyek az idegenség empatikus megközelítésének irányába mutatnának.
Publikációk:
Feischmidt Margit, Szombati Kristóf (2018) A szegénység kisajátítása és szimbolikus újrakeretezése: az „érdemtelenek” rasszizálása és az „érdemesek” etnicizálása. : Gyöngyöspata tanulságai. MAGYAR TUDOMÁNY (0025-0325 1588-1245): 179 6 pp 885-901
Feischmidt Margit; Szerbhorváth György (2017) Mezsgyevilágok helyett kerítések: felügyelet és biopolitika. NÉPRAJZI LÁTÓHATÁR: A GYÖRFFY ISTVÁN NÉPRAJZI EGYESŰLET FOLYÓIRATA (1215-8097 ): 2017 1 pp 206-223
Feischmidt Margit (2016) Manipulált félelmek és dehumanizált idegenek : A xenorasszizmus felépítése és társadalmi háttere egy magyarországi faluban. REGIO: KISEBBSÉG KULTÚRA POLITIKA TÁRSADALOM (0865-557X 2415-959X): 24 4 pp 5-32
Sajtómegjelenés:
„Groteszk képet alakítottak ki”. Interjú Feischmidt Margit társadalomkutató, egyetemi docens az identitáspolitizálásról. Magyar Narancs 2019/5