Munkácson Kárpátontúli Ukrajna népbizottságainak első kongresszusa kiáltványt fogad el a terület Szovjet-Ukrajnával való „újraegyesüléséről”, megválasztja Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsát, s határozatot hoz a nagybirtokok és az egyházi földek felosztásáról.

A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Érsekújvárt, majd március 30-án Komáromot, március 31-én Nyitrát és Galántát, április 1-én pedig Szencet és Dunaszerdahelyt, s megkezdi Pozsony ostromát.

Kassán az új csehszlovák kormány nyilvánosságra hozza programját, az ún. kassai kormányprogramot, amelynek VIII. fejezete a kollektív bűnösség elve alapján – az aktív antifasiszták kivételével – kilátásba helyezi a teljes magyar és német kisebbség megfosztását csehszlovák állampolgárságától, s a háborús bűnösség címén elítéltek és a Magyarország trianoni területéről beköltözöttek kiutasítását az ország területéről. A kormányprogramnak az államigazgatás átszervezéséről szóló V. fejezete megfogalmazza a magyarok és németek kizárását a nemzeti bizottságokból és választójoguk megvonását; a háborús bűnösök felelősségre vonásáról rendelkező IX. fejezet felelősségre vonásukat, internálásukat és megbüntetésüket; a X. fejezet vagyonuk lefoglalását és nemzeti gondnokság alá helyezését; a tervezett földreformmal foglalkozó XI. fejezet mezőgazdasági tulajdonuk elkobzását, s csehek, szlovákok és ukránok közötti szétosztását; az oktatási és kulturális intézményekben végrehajtandó tisztogatásról rendelkező XV. fejezet pedig a német és magyar iskolák bezárását, a német és magyar kultúrához fűződő viszony felülvizsgálását, a művelődéspolitikában pedig a szláv orientáció megerősítését. A kormányprogram többi fejezete a nemzetgyűlési választások előkészítésével, az ország teljes felszabadításában a szovjet hadseregnek nyújtandó segítséggel, a csehszlovák hadsereg szovjet mintára történő átszervezésével és megtisztításával, Csehszlovákia új külpolitikai irányvonalával, vagyis a Szovjetunióval és a többi szláv állammal való szorosabb együttműködésével, a cseh-szlovák államjogi viszonynak az egyenlőség elve alapján történő újrarendezésével, Kárpátalja jövendő sorsával, gazdasági kérdésekkel és az új szociális politikával foglalkozik.

Gustáv Husák belügyi megbízott kiadja a nemzeti bizottságokról szóló április 7-i SZNT-rendelet végrehajtási utasításait, amelyek szerint a nemzeti bizottságok tagjai kizárólag a valamely szláv nemzethez tartozó csehszlovák állampolgárok lehetnek. Azokban a német és magyar többségű községekben és járásokban, amelyekben a szláv lakosság aránya nem éri el az összlakosság egyharmadát, nem állítható fel nemzeti bizottság, ezekbe a Belügyi Megbízotti Hivatal biztosokat vagy 3-6 tagú ideiglenes közigazgatási bizottságot nevez ki. Az utasítás már nem számol azzal, hogy a magyarokat tanácsadói minőségben esetleg bevonják a nemzeti bizottságok munkájába.

Az SZLKP KB úgy határoz, hogy beszünteti a magyarok és németek párttagságát és pártba való felvételét, egyúttal felkéri a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a németek és magyarok kitelepítésének részletes tervét úgy, hogy a kitelepítéseket 1945 őszéig le is lehessen bonyolítani.

A szovjetek tizenkét napi fogvatartás után szabadlábra helyezik az április 6-án őrizetbe vett Esterházy Jánost.

Megkezdődik a nem őshonos magyarok szervezett kitoloncolása Csehszlovákiából. A kitelepítettek pontos száma ismeretlen, csehszlovák adatok szerint június végéig 31 780 magyar kénytelen elhagyni az ország területét.

A magyar kormány a SZEB-hez intézett szóbeli jegyzékében tiltakozik a csehszlovákiai kiutasítások és internálások ellen, s hívja fel a bizottság figyelmét többek között Esterházy János letartóztatására és Neumann Tibornak, a Magyar Párt pozsonyi helyi szervezete elnökének internálására.

A csehszlovák kormány nevében Vladimír Clementis külügyi államtitkár jegyzékben kéri fel az amerikai, brit és szovjet kormányt, hogy közelgő potsdami értekezletükön tűzzék napirendre a német és magyar kisebbség kitelepítésének kérdését. A jegyzék szerint a kitelepítés 2—2,5 millió németet és kb. 400 ezer magyart érintene, miközben a magyarokkal kapcsolatban kilátásba helyezi, hogy egy részük kitelepítése lakosságcsere formájában is megvalósulhatna, mivel Magyarországról 345 ezer szlovák kíván áttelepülni Szlovákiába. A németek és magyarok kitelepítése a csehszlovák állam és Közép-Európa békéjének biztosítása szempontjából szükséges, s elhalasztása a cseheket és szlovákokat komolyan nyugtalanítaná. seheket és szlovákokat komolyan nyugtalanítaná.

Az Oktatás- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal kiutasít Csehszlovákia területéről minden olyan nem csehszlovák állampolgárságú magyar lelkészt, akit 1938. november 2. után helyeztek valamely szlovákiai egyházközségbe.

Komáromban a hatóságok a városháza előtti térről eltávolítják Klapka György tábornok szobrát.

A Belügyi Megbízotti Hivatal az ún. megbízhatósági igazolványok kiadását szabályozó 297/1945 sz. határozatával a német és magyar nemzetiségű személyek számára – az aktív antifasiszták kivételével – megtiltja megbízhatósági igazolvány kiadását.

A kommunista párt magyar funkcionáriusai által Érsekújvárba összehívott „dél-szlovákiai antifasiszta magyarság tanácskozásának” részvevői 12 pontban fogalmazzák meg sérelmeiket. Az ún. Szlovákiai Magyar Antifasiszták Bizottsága nevében Fábry József, Kugler János, Major Sándor és Szalay István által aláírt emlékirat tiltakozik többek között a magyaroknak a pártból és a tömegszervezetekből való kizárása, a magyar nyelvhasználat, a sajtó és irodalom tiltása, a magyar iskolák bezárása, a gyermeknevelési segély és nyugdíj megvonása, a magyar magán-, köz- és állami alkalmazottak elbocsátása, s a magyaroknak a földosztásból való kizárása ellen.

Ravasz László dunamelléki református püspök a református egyetemes konvent nevében levélben kéri fel az Egyházak Világtanácsát: a csehszlovák protestáns egyházakon keresztül hasson oda, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyar protestánsok egyházközségeit ne töressék szét, s hogy templomaikban használhassák anyanyelvüket.

A csehszlovák-magyar Vegyesbizottság Ótátrafüreden meghozza 16. sz. véghatározatát, amely a lakosságcsere keretében áttelepülőket megfosztja attól a – lakosságcsere-egyezményben biztosított – lehetőségtől, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék.

Pozsonyban a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok érdekvédelmének ellátására megnyílik a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság Wagner Ferenc minisztériumi jogtanácsos vezette Meghatalmazotti Hivatala.

A párizsi békekonferencia Magyar Területi és Politikai Bizottságában Vladimír Clementis felszólalásával megkezdődik a 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére előterjesztett csehszlovák indítvány vitája. Clementis a kitelepítésen kívül lehetetlennek minősít minden más megoldást, s elfogadhatatlannak bármiféle kisebbségvédelmi politikát.

A csehszlovák politikai vezetés a Vladimír Clementis, Gustáv Husák, Daniel Okáli, Július Ďuriš és Rudolf Slánský részvételével megtartott tanácskozáson beleegyezését adja a szlovákiai magyarság Csehországba telepítéséhez. A tanácskozás résztvevői nem titkolják, hogy a deportálásokkal nyomást kívánnak gyakorolni Magyarországra a lakosságcsere mielőbbi megkezdése érdekében.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 255/1946 számmal törvényt fogad el a külföldi csehszlovák hadsereg tagjainak és a nemzeti felszabadító harc résztvevőinek nyújtandó kedvezményekről, amely azonban a magyarokat és németeket kizárja a kedvezményben részesíthetők köréből.

A szlovákiai magyar katolikusság „vezetői” komáromi megbeszélésükön 14 pontba foglalva összeállítják és a szlovákiai katolikus egyház vezetése elé terjesztik a magyar katolikusok egyházi vonatkozású kérelmeit. Síkra szállnak többek között a magyar nyelvű katechézis és igehirdetés, valamint a magyar katolikus egyesületek működésének engedélyezéséért, a magyar nyelvű papképzés biztosításáért és magyar katolikus sajtótermékek megjelentetésének lehetővé tételéért.

A kommunista befolyás alatt álló üzemi tanácsok pozsonyi kongresszusa határozatban követeli a demokrata többségű „népellenes” Megbízottak Testülete lemondását. A pártra nehezedő nyomás következtében lemond miniszterelnök-helyettesi posztjáról Ján Ursíny, a DP alelnöke.