A Szlovenszkói és Ruszinszkói Református Egyház Egyetemes Konventjének megbízásából küldöttség érkezik Prágába,hogy a kormánnyal tisztázza a református egyház helyzetét és sérelmeit,illetve – a 29-i cikk szerint – rávegye az államvezetést,hogy tegyen valamit 'a vallásszabadság szentségének megóvása érdekében'.Ezt a helyzetet Péter Mihály két héttel korábbi cikke ismertette. Eszerint a háború utáni passzivitás a békeszerződés megkötéséig tartott,utána az egyház elkezdett szervezkedni,megalakultak az egyházkerületek,a konvent mint legfőbb közigazgatási hatóság,sőt,október 8-án megkezdődik a törvényhozó testületnek,a zsinatnak a működése is Léván,hogy a korábban érvényben volt egyházi törvényeket az új helyzetre alkalmazza. (A 29-én megjelent cikkből már kiderül,hogy ez még csak igen távoli terv. A küldöttség föltehetően nem tudott tárgyalni Masaryk elnökkel,mert az nem tartózkodott az országban. E cikkben már az szerepel,hogy 'Az őszre tervezett zsinat megtartására vonatkozó kérelmet a magyarság egyenesen Masarykhoz intézte s az erre vonatkozó kérelmet el is küldötték Kapriba a köztársaság elnökéhez.'),A zsinatot előkészítő konvent május 17– 18-án Pozsonyban átnézte a törvényeket,ahol kellett,törvényjavaslatokat készíttetett, a zsinattartás engedélyezésére kérvényt visz fel a köztársaság elnökéhez Prágába (ez az engedélyezés az ő jogkörébe tartozik). A küldöttséget Czinke István püspök és Lukács Géza egyházkerületi főgondnok vezetik,tagjai még Idrányi Barna és Péter Mihály konventi tagok. Több memorandumot is visznek magukkal,mert a kormány animozitással viseltetik a református egyház iránt – noha demokratának tartja magát,az egyház pedig valódi népegyház,a történelemben először a kálvinista egyház írta zászlajára a demokráciát,a szabadelvű demokratikus államkormányzásra pedig a kálvini egyházalkotmány mutatott először példát. Az bizalmatlanság oka a kormány részéről az egyház magyar volta, nem tudnak felemelkedni arra a magaslatra,ahonnan beláthatnák,hogy Csehszlovákia nemzetiségi állam,amelyet nem veszélyeztet a kisebbségek kultúrája.A Prágában átadandó memorandumok közül a szerző néhányat ismertet. Az első az 1919–1920. évekből elmaradt államsegélyekre vonatkozik. Az elmaradás hivatalos indoklása az,hogy a református lelkészek csak a békeszerződés ratifikálása után tettek hűségfogadalmat,ezért nem jár nekik az államsegély ezekre az évekre. Ezzel szemben az akkori református püspök és a minisztérium között írásbeli megállapodás született,amely azt tartalmazta,hogy a miniszter az elmaradt államsegélyeket kiutalja. (Ezekből a pénzekből egyébként a szlovák nyelvű egyház lelkészei – feltehetően a szlovák nyelvű gyülekezetekben szolgálatot teljesítő református lelkészekről van szó – kaptak.) 'Nem emlékszünk rá – írja Péter Mihály –,hogy az előző rezsim ily kérdésben különbséget tett volna szlovák,román,szerb között.',Egy másik memorandum azt tárgyalja,hogy a reformátusoknak 'engedtessék meg' egy teológiai akadémia és egy tanítóképző felállítása,addig pedig hadd hozathassanak lelkészeket és tanítókat Magyarországról. Egy ilyen értelmű felterjesztésre Prágából nem kaptak választ,a kormány ugyanis azt szeretné,ha a reformátusok a a pozsonyi szlovák nyelvű [evangélikus] teológiára küldenék fiaikat. (Ahol tehát olyan nyelven tanulnának,amin egy szót sem értenek.) a konvent tehát ragaszkodik a teológiához és a tanárképzőhöz,és fenntartja a középiskolák létesítésére vonatkozó igényét is,hiszen nincs egyetlen középiskolája sem.Memorandum tárgyát képezi a lelkészek nyugdíja,özvegyek,árvák segélye,az egyházi közigazgatás költségeinek fedezése – az 1848:20. tc.-ben foglalt alapokon (amelyek az állam kötelezettségeit tartalmazzák).Nagyon sok sérelem éri az egyházi iskolákat is,ezeket az egyház autonómiája ellenére a kormány úgy tekinti,mintha államiak volnának,a konvent 'e tekintetben konkrét sérelmeket sorol fel,amelyek protestáns egyházunk gyászévtizedére emlékeztetnek'. Tiltakoznak a felekezeti és az állami iskolai tanítók közötti különbségtétel ellen – amely a fizetés kérdésében érvényesül –,továbbá a lelkészekkel,tanítókkal szemben jog- és törvényellenesen gyakorolt kivételes intézkedések ellen. A református egyház célja a konszolidáció,de ehhez a két tényező kölcsönös megértése kell.