A PMH (föltehetően as prágai Die Zeit alapján) ismerteti az Angol Külügyi Intézet tagja,Toynbee professzor Közép-Európai tanulmányútjáról,benne csehszlovákiai tpasztalatairól,a köztársasági elnökkel és politikusokkal való megbeszéléseiről szóló,az Economistban megjelent cikkét. A magyarokkal nem foglalkozik benne,a németekkel és általában a csehszlovákiai demokráciával azonban igen. A PMH többek között ezt idézi a szövegből:,'Csehszlovákia számára a kisebbségi probléma gyökeres és gyors elintézése sürgős állampoiitikai szükségesség,amint azt vezető államférfiai is tisztán látják és el is ismerik. Ez a cseh szükségesség egyben brit érdek is,mert a kisebbségi kérdések megoldása Csehszlovákia függetlenségének és integritásának legfontosabb előfeltételei[,] ha Csehszlovákia eltűnne a térképről,úgy ez az európai hatalmi erőviszonyok megváltozását jelentené s ez végeredményben oda vezetne,hogy Nagybritannia Németország kénye-kedvének lenne kiszolgáltatva.' Minthogy csehszlovákia megmaradása létérdek,sürgetni kell a kisebbségi probléma megoldását,mielőtt késő lenne. Az idézet folytatása:,'Ha az ember a Csehszlovákiában < meglevő kisebbségi problémáról egy csehvel beszél,úgy ez mindjárt azzal az általános megállapítással kezdi,hogy Csehszlovákia demokratikus állam. Ha pedig azután a német kisebbség egyik tagjával beszél az ember,úgy azt tapasztalja,hogy a cseheknek ez a demokráciával való előhozakodása úgy hat,mint a bikára a vörös posztó. Az igazság az,hogy a valódi és tradíciókon alapuló demokratikus életformát nagyon nehéz ott alkalmazni,ahol olyan kisebbséggel kell együttélni,amely nem akar fennhatóság alatt élni. Csehszlovákiában pedig ma azok a módszerek,ahogy a csehek a németek fölött uralmukat fenn akarják tartani,nem demokratikusak. A csehek csehesitő politikát folytatnak. A németek ezt rossznéven veszik és ellenállnak. Ez viszont a cseheket még drasztikusabb csehesitő intézkedésekre készteti. Ezzel bezáródik a circulus vitiosus és a gyűlölet árja hömpölyög a körpályáján. A csehszlovákiai német kisebbség állandóan legridegebben kénytelen érezni,hogy nem szeretik,hogy nem kívánatos,hogy a cseh többség általában jobban szeretné,ha a német kisebbség itt nem volna, hogy a csehek rendszeresen azon dolgoznak,hogy a németeket elcsehesitsék s a falhoz szorítsák s hogy ők különböző előnyöket biztosítsanak maguknak egyrészt a gazdasági válságból,másrészt a Németország részéről fenyegető — s valónak látszó — veszély elhárítását célzó uj államvédelmi törvények utján.— Milyen kilátásai vannak a csehszlovákiai cseh és német népközösség megbé külésének? Ha az ember dr. Benessel beszél s utána ugyanúgy Henleinnel,akkor az a benyomása van az embernek,hogy a dolgot meg lehet csinálni. Ha ez a két államférfi egy napon szemtől-szembe kerülhetne,— amint én beszélgettem velük egymás után —,úgy ők egymás között valószínűleg megoldhatnák a kérdést. De megengedhetik-e maguknak,hogy találkozzanak? S ha össze is jönnének,tárgyalhatnának-e teljhatalommal? Amikor a csehek elutasítják a Henleinnel való tárgyalást,úgy ezt a demokratikus politikát abban a hiszemben űzik,hogy Henlein saját radikálisainak a foglya és hogy a szudétanémet »keményfejűek« Berlinből kapják utasításaikat. Viszont a csehszlovákiai németek is szkepszissel vannak aziránt,hogy dr. Be nes képes lesz mindazt keresztülvinni,amit megígért. '