Pozsonyban a kapucinusok kolostorának nagytermében a Szlovák Néppárt végrehajtó-bizottságának 160 tagja ülésezik a párt parlamenti képviselőinek és szenátorainak részvételével. A tárgy: a kormányba lépés feltételei. Ezek: a nagyszombati autonomista deklaráció elismerése,két miniszteri tárca (az egyik a szlovenszkói teljhatalmú miniszteré). A déli szünetben Hlinka vezetésével küldöttség jár Kállay miniszternél,hogy bejelentse a párt konkrét kérelmeit. A délutáni tanácskozáson 184:3 arányban megszavazzák a tárgyalások megkezdését.

Kormánypárti és ellenzéki ruszin pártok közös tiltakozása az ellen,hogy a nyelvrendeletben kisebbségnek minősítik őket. A PMH szerint: 'A ruszin nemzeti tanács,amely egyébként soha nem ad életjelt magáról,tanácskozásra gyűlt össze és elhatározta,hogy a nyelvrendelet ellen tiltakozással él,mert abban Podkarpatska Rus autonóm jogainak megsértését látja.' memorandumot intéznek a kormányhoz,párbeszéd kezdeményezése céljából,hogy Ruszinszkóban a ruszin legyen az államnmyelv-

Milan Hodža iskolaügyi miniszter a képviselőház kulturális bizottságában válaszol az expozéja kapcsán elhangzott beszédekre,kifejtve programját. Többek között rendeletben tiltották el a tanítóságot a pártagitációtól: 'a gyülölködő pártpolitizálás sem az általános iskolaügynek,sem a tanítványoknak nem tett jó szolgálatot,de a legkevésbé az államnak'. A tanórákat a testnevelés javára csökkenteni kell. A görög rovására növelni fogják a francia és az angol nyelv óraszámát. A fölösleges tanítóképzőket meg kell szüntetni. A minisztériumba szolgálattételre behívtak egy német főiskolai szakértőt,igyekeznek a németek követeléseit realizálni,amennyire lehet. A miniszter fontosnak tartja,hogy a központi hivatalok a német egyetemeken szerzett oklevelet egyenlő értékűnek tartsák,mint a cseh okleveleket. A korábban 'forradalmi lázban' született tankönyveket revízió alá kell vonni: 'A tankönyvekből el kell tüntetni az egyik vagy másik nemzet elleni gyülöletet és még a nyomát is annak,ami faji,osztály- vagy nemzeti gyűlöletet szithatna és a gyermekek lelkét megmérgezné'. A falvak nevelése nem kevésbé fontos,mint a városoké.' Az iskolaautonómia és a nemzetiségi kérdés kapcsán a miniszter nem tud újat mondani ahhoz képest,amit a képviselőház nemzetnevelésügyi bizottsága előtt mondott,sajnálja,hogy akkori kijelentéseit félremagyarázták: 'Mi sem az iskola,sem a politikai közigazgatás terén nem fogunk forradalmi experimentumokkal kisérletezni. A miniszter meg van győződve arról,hogy a cseh és német nemzet megegyezése alapján megtalálható az együttélésnek és a kulturpolitikának olyan formája,amely megfelel annak a nagy elhivatásnak,amit a két nemzetnek a csehszlovák köztársaságban együttesen kell betöltenie.' Surlódási felület részben a csehek és szlovákok,a másik oldalon a németek és magyarok között a kisebbségi iskolák kérdése. A német és a cseh nacionalizmus szélsőségei ütköznek itt,meg kell találni a modus vivendit,'hogy kölcsönösen kerüljük a lélekrablást'. 'Kisebbségi iskolákat fogunk épiteni ott,ahol ehhez [a] törvényes és gyakorlati feltételek megvannak.' A miniszter kárhoztatta azt a 'kisebbségi politikát',amikor olyan német községekben hoznak létre cseh polgári iskolát,ahol egy cseh család sem lakik. Az értelmes nemzetiségi és állampolitika nem a nyelvi nivellálástól függ,hanem 'azok lelki közeledésétől,akiket a sors összekötött s e téren éppen az iskolaügynek feladata jó példával járni elől'. A Szlovák Néppárt részéről támadás érte a szlovenszkói cseh tanítókat, ezek új kultúrát hoztak Szlovenszkóra,ez a nézeteltérés oka (mióta ő a miniszter,egyébként minden szlovák középiskola igazgató jaszlovák). Szerinte 'a két erős cseh tradició'-nak,a huszitizmus és a katolicizmusnak békésen,a belső sazolidaritás veszélyeztetése nélküll kell egymás mellett élnie, a nemzeti gondolat mindkettőt áthatja.' 'A cseh nép éppen a vallási háborúk miatt többször veszélyeztette exisztenciáját,szolgáljon ez a jövőre figyelmeztetésül'.

A cseh és a német szocdemek a bécsi forradalom kapcsán közös manifesztációra hívták a prágai munkásságot a szociáldemokrata munkásház udvarára. A kommunisták is felajánlkoztak,de őket visszautasították,sőt nem is engedték be a munkásházba. Körülbelül 3000 ember vett részt a demonstráción,a környéken nagy rendőri készültség volt. Ez volt az első eset arra,hogy cseh és német szociáldemokrata munkások együtt demonstráljanak a bécsi a csehszlovákiai 'reakció és fasizmus' ellen.

A PMH összeállítása hivatalos statisztikai adatok,grafikonok és táblázatok közlésével demonstrálja Csehszlovákia gazdasági helyzete általa kedvezőtlennek ítélt képét. A dokumentumokat a következő felosztásban közli: pénzpiac, értékpapírpiac, a termelés és a munkanélküliség adatai, a mezőgazdaság, az árindex alakulása, kivándorlási statisztika.

Glossza fűz megjegyzéseket Munkács a PMH-ban néhány nappal korábban megjelent könyvtárstatisztikájához. Eszerint a 22%-ban magyar város könyvtárában 60-70%-ban magyar könyveket forgalmaznak. A szerkesztőségnek írott levelek szerint másutt is hasonló a helyzet. Egy levélben a glosszaíró azt olvasta,hogy Szlovenszkón egy magyar[országi] színházi folyóirat több példányban fogy el,mint az összes más nyelvű folyóirat együtt. Viszont 'sötétlő pont'-ja a munkácsi statisztikának,hogy a kimutatás szerint csak magyar szépirodalmat olvasnak a könyvtárlátogatók,tudományos műveket nem. Ez régen is így volt, új eszmék,új tanok a magyaroknál irodalommá válnak, így történt a Nyugat esetében is 'Ugyanazok az új eszmék,amelyek Prágában Masaryk társadalmi realizmusához vezettek és egy gyenge irodalomhoz,Budapesten ragyogó uj dalokká váltak és gyenge alapu politikává.' [A glossza írója nyilvánvalóan Szvatkó Pál,aki Csehek és magyarok című,a budapesti Apollo című folyóiratban megjelent esszéjében szinte szó szerint ugyanezt állítja.

Kamil Krofta külügyminiszter Karlsbadban a németség csehszlovákiai szerepéről tart előadást. Megemlíti,hogy 'fajtisztasági szempontból' nem lehet a csehszlovákiai németeket a német birodalomhoz csatolni,s ugyanilyen képtelenség az elcsehesítésük is. A svájci példa,mely évszázados fejlődés eredménye,a köztársaságban megvalósíthatatlan. 'Csehszlovákia nem lehet olyan nemzetiségi állam,amelyben a csehszlovák nemzeti jelleg megszünne. Ez nem jelenti azt,hogy mi egyedüli államnemzet vagyunk és akarunk maradni [..] amelynek a többiek szolgálni kötelesek.' Fölveti a második államnemzet lehetőségét,amelynek az volna a feltétele,hogy a németek tekintsék magukat államnemzetnek,Csehszlovákiát pedig a hazájuknak. Ez lassú fejlődéssel valósulhat meg, cseh oldalról 'józan,igazságos s valóban demokratikus kisebbségpolitika' kell hozzá. Krofta állást foglal a német autonómiával szemben,viszont helyesli a a közigazgatás decentralizálását. A kulturális önkormányzat szerinte nagyrészt megvalósult. Elismeri a németek igényének jogosságát az állami és közhivatalokban való aránylagos hivatalviselésre.

A PMH a Slovak cikkét interpretálja,amely szerint a 48 kassai képviselő-testületi tag közül 29 magyarnak vallja magát,noha a népszámlálás csak 17%-nyi magyart mutatott ki a városban.Az Egyesült párt 28,38%-ot kapott,a nemzetiségi kérdésben hasonló álláspontot valló kommunista párt pedig 18,42%-ot. A két párt együtt: 47.22%. A magyar–szlovák arány a városházán: 23:25. Ha a magyar szociáldemokraták számát tekintetbe vesszük: 24:24,azaz 50-50%. Ha a magát magyarnak valló 28 személyhez hozzávesszük a 2 zsidó tag egyikét,aki valószínűleg szintén magyarnak tartja magát,ez együtt 61,43% a hivatalos 17% helyett.Ebben a városban a magyart nem ismerik el második hivatalos nyelvnek.A PMH a Venkovra is utal, e lap szerint a választások eredménye a középpártok erősödését jelzi.

Franke iskolaügyi miniszter a képviselőház kulturális bizottságában expozét tart a körzeti polgári iskolákról szóló törvény végrehajtásáról. Nincs elég polgári iskolai tanerő, a hiány az 1935. október 1-jei adatok szerint Csehországban majdnem 15%,Morvaország/Sziléziában 21%,Kárpátalján 37%,Szlovenszkón majdnem 50%, országos átlagban 20%. Az állástalan fiatal tanítók száma viszont 4500 fölött van.

Hivatalos statisztikai adatok alapján közli a PMH,hogy 1936 végén Csehszlovákia lakossága 15 186 000 fő. Ezek közül 3 900 000-ren élnek 10 000 főnél népesebb városokban,11 596 000 ember pedig falvakban lakik. A lakosságnak körülbelül egynegyede városlakó. 104 olyan város van a köztársaságban,amelynek 10 000-nél több lakosa van- A falusiak 15 674 községben élnek. A városok átlag lakosságszáma 34 500,a falvaké 740 lélek.

Az anyanyelven való oktatás fontosságának újabb igazolásaként a PMH a királyhelmeci szlovák elemi iskola magyar nyelvű tanulóinak helyzetéről közöl cikket. Az osztálykönyvben zíz gyermek neve mellett ez áll: 'Pro neznalost' jazyka neklasi- fikovany. (A nyelv nemtudása miatt nem osztályoztatott.) Kollmann Károlyné igazgató antiszemita versikével igyekezett – úgymond – megóvni a szlovák tájszólás 'ferdeségeitől' a diákjait (akiknek 80%-a egyébként zsidó). A vers tartalma:,Haza jöttem a háborúból,sétáltam a Dunaparton,megláttam ott egy zsidót,megfogtam és úgy,ahogy volt,beledobtam a Dunába.'

A csernovai sortűz harmincadik évfordulójára alkalmából a köztársaság kikiáltása évfordulójára szervezett állami ünnepet megelőző napon a Szlovák Néppárthoz tartozó diákok két helyen tüntetést szerveztek Pozsonyban. A Svoradov otthonban elszállásolt ötszáz diák a színház előtti Hviezdoslav-szobornál,majd az egyetem épülete előtt tartott demonstrációt.

A nyitrai járási ház tükörtermében megnyílt öt nyitrai festőművész és két szobrász gyűjteményes kiállítása,amelyen több mint száz festmény,'mintegy' ötven szobor és dombormű látható. A kiállítók: Schurmann Miksa,Schüle Gusztáv,Slamka Lajos,Dvořák Jaroslav és Fedora N. festők,Mészáros E. József és Bártfay Gyula szobrászok.