Benes külügyminiszter expozéja a külügyi bizottságban a Köztársaság legaktuálisabb külügyi problémáiról.

Franciscy Lajos kanonok,az OKP szenátora cikkben tárja fel a Vatikánnak és a Csehszlovák Köztársaságnak a választások miatt a közbeszédben háttérbe szorult viszonyát,kiindulópontként a Marmaggi-affért választva. A nuncius távozásának oka nem egyszerűen a Husz-emléknap hivatalossá tétele volt, a Vatikán ezt önmagában belügynek tekintette volna,amibe nem avatkozhat bele,de az Osservatore Romano állásfoglalása szerint a Szentszék 'nem türheti szó nélkül a Husz-napnak olyan megülését,amely az ország katolikus lakosságának vallási érzületét sérti',márpedig ez esetben a vallási vonatkozások emeltettek ki,és Husz ünneplésében az állam képviselői hivatalosan vesznek részt. Az így kialakult helyzet a Szentszék számára előnyös,mert nem kell hosszú és eredménytelen tárgyalásokat folytatnia a kormánnyal személyi kérdésekben,például a püspökök kinevezése kapcsán. Ugyanis csak egyszer jött létre megegyezés a Szentszék és az állam között,és a kormány annak több pontját – az összes egyházi birtokok átadása,elűzött püspökök életjáradékának fizetése – nem teljesítette. Minthogy azóta semmilyen kérdésben nem jutottak dűlőre,olyan helyzet alakult ki,hogy a Szentszék a kormány 'további megkérdezése nélkül' nevezte ki az egyházfőket. Így tehát ha nincs Prágában nuncius,akkor nem kell tárgyalni sem. A Szentszék ezt a helyzetet mégsem akarja sokáig fönntartani: 'Egy nunciatura,amelynek nincs helyén a vezetője,abnormis diplomáciai szerv. A Szentszék pedig a diplomáciai abnormitásoknak sohasem volt barátja és ma sem az.' És e mostani helyzet előnyei nem érnek föl a hátránnyal,amit a nunciatúra nemléte okozna,hiszen egy nuncius megfigyelései beleilleszkednek 'a pápai diplomácia munkájába','A nunciusok az ország belső viszonyainak megfigyelői azon a helyen,amelyre őket a Szentszék állította',amelynek feladatai betöltéséhez minden oldalról meg kell kapnia a szükséges információkat,ezért Róma ezt a kérdést meg akarja oldani. A csehszlovák kormánynak viszont csak előnye származik abból,ha a nuncius nincs a helyén. Nem akar garanciákat adni,hogy a nunciust többé nem érheti olyan 'inzultus',mint tavaly. Ha ugyanis ezeket megadná,az egyházellenes cseh pártok támadnának ellene. Ha garanciaadás nélkül próbálná elintézni a dolgot,ez újabb sikertelenségekhez vezetne,s ezzel kompromittálná magát. Az igaz,hogy ha a nuncius nincs a helyén,a kormány nem gyakorolhat olyan befolyást az egyházi ügyekre,amilyet szeretne,de hát a Szentszéket eddig sem tudta befolyásolni 'tulzó nemzeti és egyoldalu poitikai' céljai elérésében. Az ország katolikusainak azonban azt kell kívánniuk,hogy a nuncius visszatérjen,mert ő a közvetlen irányítójuk egyházpolitikai kérdésekben,az egyház leghivatottabb képviselője. A parlamentben és a közéleti fórumokon követelniük kell a kormánytól,hogy hárítsa el a nuncius visszatérésének akadályait.

A PMH vezércikkében Szent-Ivány József foglal állást a magyarországi frankhamisítás kapcsán az országot bíráló sajtó ellen. A külföldi – ellenséges – sajtó még nem tud semmit az ügy hátteréről, lehet,hogy felfújja,de mindenképpen Magyarország ellen használja föl azt. Nem lehet tudni,hogy egyéni haszonszerzésről van politikai bűntényről van-e szó – szerinte inkább talán az utóbbiról,de ez nyilván az abnormális helyzet következménye. A békediktátum a háború folytatása más formában. Ez az ügy igazolja Trianon tarthatatlanságát,amit a szerző és köre már sok szempontból fölvetett.