A PMH információi szerint Halmi Béla lelkész zsupáni végzést kapott arról,hogy el kell hagynia Csehszlovákiát. 

Körmendy-Ékes Lajosnak kézbesítik a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium határozatát,amely szerint nem bír csehszlovák állampolgársággal. – A kasai államrendőrség utasítást kap,hogy kezeljék őt idegen állampolgárként. Körmendy -Ékes panaszt ad be a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz.

Petrogalli Oszkár vezércikke az PMH-ban a köztársaságból kiutasított magyar képviselőkről: Körmendy-Ékes Lajosról,Palkovich Viktorról és Földessy Józsefről.

Cikk a PMH-ban a kiutasított magyar képviselőkről. Állítása szerint Palkovich és Körmendy-Ékes ügye nem eshet azonos elbírálás alá Földessyével. Az utóbbi ellen nem a kormány lépett föl,hanem a magyar ellenzék. Földessy 1918-ban jött át a későbbi köztársasági területre,magyarellenes politikát folytatott,helyeselte a rendtörvényt. Szodcem képviselő volt, de pártja kizárta,kerületéből pedig 'százszor' felszólították,hogy tegye le mandátumát.

Az illetőségi kérdés sajátos esetét adja hírül a PMH: 'Nagyszöllős lakosságát a kormánynak egy újabb jogtalansága tartja izgalomban. Spolarich Jánost,aki harmincnyolc esztendeje lakik Nagyszöllősön s ez idő alatt mint polgáriskolai tanár generációkat nevelt föl,megfosztották illetőségétől és kimondták,hogy jugoszláv állampolgár lett,mivel négy esztendeig évekkel ezelőtt Bácspalánkán tanárkodott. Meg kell jegyezni,Spolarich Bácspalánkán nem fizetett adót és ott a községi kötelékbe való fölvételét sohasem kérte,amiről hivatalos írás is van a kezében. Érdekes,hogy az itteni hatóságok miként képzelik el az illetőség rendezésének kérdését. Ha valaki véletlenül még az özönvíz előtti időkben is négy esztendeig távol volt a köztársaság területétől,az rögtön elveszti minden jogát arra,hogy itt illetőséget nyerjen,harmincnyolc esztendei itt lakás és adófizetés ellenben nem elég ahhoz,hogy állampolgárságot nyerjen.'

A PMH a Nové Slovensko értesülésére utal,mely szerint a pozsonyi teljhatalmú minisztérium hamarosan revideálja az államfordulat óta kiállított illetőségi bizonyítékokat. Sokan 'minden alap nélkül' kaptak illetőséget és állampolgárságot',s a revízió 'mintegy százötvenezer egyén állampolgárságának a megvonását célozza'.

A PMH rimaszombati tudósítója jelenti: 'Hanes rimaszombati járási főnök az elmúlt napokban megsemmisítette Pálóczi Czinke István rimaszombati református püspök illetőségét és elrendelte,hogy a köztiszteletben álló püspököt az idegenek listájára vezessék. Czinke püspök harminc éve lakik Rimaszombatban,tehát kétségen felül áll az illetősége. A járási főnök rendelete megokolásában arra hivatkozik,hogy a püspök a magyarországi Pacin községben született és szülei ott bírtak illetőséggel. Mivel Rimaszombat községi kötelékébe való felvételét,noha 1896-tól lakik Rimaszombatban,soha sem kérte,és mivel ez így nem is adatott meg neki,idegennek tekinthető. A járási főnök rendelete az egész szlovenszkói magyarság körében nagy megdöbbenést váltott ki. A jogtalan rendelet ellen a püspök Kovács László dr. rimaszombati ügyvéd útján fellebezéssel élt.'

A PMH budapesti tudósítója e napon datált cikkében a Benes által a prágai szenátusban mondottakból indul ki. Brabec szenátor az illetőségi problémával kapcsolatos kérdésére a külügyminiszter azt válaszolta,hogy 'a csehszlovák kormány' részletes javaslatokat tett ebben az ügyben a magyar kormánynak' – de ezekre nem érkezett válasz. A Népszövetségi Ligák Uniójának legutóbbi varsói kongresszusán is szóba került,hogy a kisebbségi szerződések és a törvény ellenére Csehszlovákia ezreket foszt meg az illetőségüktől. A cseh delegátusok,Brabec és Slávik ott is Magyarországra hárították a felelősséget. A budapesti tudósító érdeklődött erről a magyar fővárosban,s pontosabban meg nem határozott helyről ezt a választ kapta: 'A magyar kormány párizsi követsége útján már többször fölvetette azt a kérdést,hogy milyen elvek szerint lehetne az illetőség és állampolgárság régóta vajúdó problémáját a két állam között rendezni,sőt a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság ismert elvi döntésével kapcsolatban 1924 nyarán,majd ez esztendő elején jegyzéket is intézett a csehszlovák kormányhoz úgy az illetőség,mint pedig a nyugdíjkérdés tekintetében és állandóan sürgette a mindenkit kielégítő megoldást. Ezek a sürgetések már egymagában véve is bizonyítják,hogy a csehszlovák kormány hivatalos javaslatokat nem tehetett,mert hiszen ebben az esetben a sürgetésnek hiányzott volna az indoka. A szlovák külügyminisztérium kezdetben nem is hivatkozott az állítólagos javaslatra,amit bizonyára nem mulasztott volna el megtenni,ha ilyen javaslatokat csakugyan közölt volna a magyar kormánnyal és csak később,a legutóbbi hónapokban kezdte fölhozni azt a kifogást,hogy propozícióira Budapesti válasz nem érkezett. Ezek után teljes bizonyossággal föl lehet tenni,hogy az állítólagos javaslatok a magyar kormányhoz soha meg nem érkeztek, ezt a föltevést támogatja az a körülmény is,hogy Benes Csehszlovák külügyminiszter mindezideig nem tartotta szükségesnek nyilatkozni arról,milyen időben küldte el Budapestnek ezeket javaslatokat.'

Palkovich Viktor plébánosnak,az OKP politikusának,képviselőjének,akit 1925 nyarán töröltek a választók névjegyzékéből,most megszüntették a mandátumát,és felszólították,hogy vagy szerezzen magyar útlevelet,vagy 30 nap alatt hagyja el az országot. A plébános cikkben búcsúzik el,melyben ismerteti egész ügyét, a vele szemben alkalmazott eljárás,amint bizonyítja,szabály-,jog- és törvényszerűtlen. 'Fényes diadal ez a csehszlovák államra,hogy egy magyarral kevesebb lesz a köztársaságban. Különben az ügy fellebbezés alatt áll. Dicsőség Istennek,békesség embernek.'

Szent-Ivány József az illetőségi törvény vitájában felolvassa a Magyar Nemzeti párt deklarációját:,'A magyar nemzeti párt az illetőség és állampolgárság kérdésében a trianoni békeszerződés által meghatározott törvényes alapon áll. A trianoni béke 1. szakasza az állampolgársági jogot úgy adja meg a csehszlovák köztársaság fennhatósága alá került volt magyar állampolgároknak,hogy ahhoz a csehszlovák köztársaság engedélye nem szükséges. (Ugy van!),Az illetőség az állampolgárság alapja s amint ismeretes,abban a kérdésben,hogy az 1886:XII. magyar törvény alapján ki szerezte meg az illetőséget,vita támadt és ebben a legfelsőbb közigazgatási biróság a magyar joggal és annak alapján álló joggyakorlattal ellentétes álláspontra helyezkedett,dacára annak,hogy a nemzetközi jog szerint a status kérdéseiben mindig a kérdéses területen érvénye jog az irányadó. (Ugy van!) A legfelsőbb közigazgatási biróságnak ez a szerintünk téves álláspontja több százezer itt lakó volt állampolgár exisztenciáját veszélyeztette és veszélyezteti s ezért a magyar nemzeti párt beadta törvényjavaslatát,amellyel az illetőség hallgatólagos megszerzésének lehetőségét kivánta törvény által elismertetni.Ennek a javaslatnak és a Dérer Iván dr. által beadott javaslatnak egyesitett tárgyalásakor meggyőződött a párt arról,hogy a mai pártiszonyok között álláspontunk teljes érvényesitéséhez többséget szerezni nincs módunkban s hogy a ma elérhető eredmény maximuma az,amit a tárgyalás alatt levő javaslat tartalmaz. Választanunk kellett tehát aközött,vajon egy lényeges,de csak részletmegoldást vigyünk-e keresztül,vagy pedig türni az eddigi állapotot és az állampolgárság,illetve illetőség nélkül levőknek helyzetét tétlenül nézni.Ez a javaslat a jogfosztottak nagyobbik felének adja meg a reparációt s mi ünnepélyesen kijelentjük,hogy teljesen szabad kezet tartunk fenn a teljes és állapotunknak megfelelő megoldás kiküzdésére s erre minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközt fel fogunk használni. (Ugy van!).A magyar nemzeti párt tehát kötelességének tartotta a mai politikai helyzetet kihasználni arra,hogy ez a kérdés most feltétlenül a törvényhozás elé kerüljön és meg van győződve arról,hogy energiájának latbavetése nélkül e kérdés bármilyen törvényhozási rendezésére csak nagyon hosszu idő eltelte után került volna a sor,vagy talán soha.Világosan és félreérthetettlenül kijelentjük,hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az állampolgárság kérdésében,a magyar nemzeti kisebbség jogos követelésének érvényesüléséhez,csak kiindulási alapnak tekintjük s azt csak ezen álláspontunk leszögezése mellett szavazzuk meg,úgy azonban,hogy az ellenünk beállitott szakaszok ellen foglalunk állást. Meg fogjuk találni a módot arra,hogy ennek a törvényjavaslatnak erélyes tilltakozásunk ellenére beerőszakolt pontjait megváltoztassuk.'

Az Interparlamentáris Unió 25-én megnyílt párizsi kongresszusán dr. Medinger csehszlovákiai német szenátor a nemzetközi jog kodifikálása kapcsán arról beszél,hogy gondolni kell a hontalanokra és a kettős állampolgárokra,illetve hogy általában fontos a kisebbségi képviselet biztosítása a kodifikálásnál. Hrusovszky [Hrušovský?] csehszlovák képviselő ezzel szemben azzal érvel,hogy Csehszlovákiában a németek benne vannak a kormánytöbbségben,s a magyarok sem panaszkodhatnak,mert arányosan több népiskolájuk van,mint a magyarországi szlovákoknak. A csehszlovákiai kisebbségek legyenek lojálisak, a határ igazságos és végleges.

A nemzetközi közlekedési konferencián határozatot hoznak a hontalanok útlevelének ügyében,és ezt be fogják terjeszteni különböző kormányokhoz. A hontalanoknak 'utlevél formájában' személyleírást adnának ki, ezt az a kormány állítaná ki,amelynek területén a hontalan hosszabb ideig tartózkodott. Akik politikai okokból hagyták el országukat,és összeütköztek hazájuk törvényeivel,ilyen dokumentumot nem kapnak,az ő állampolgárságukat tehát nem ismerik el.

Azonnali hatállyal kiutasítják a köztársaságból – Romániába – Szabó Lajos római katolikus esperesplébánost,a munkácsi OKP egyik vezetőjét. A közigazgatási bíróság néhány nappal korábban megszüntette az illetőségét,ő a Lex-Dérer alapján újabb kérvényt adott be,de a rendőrség az ügyintézési határidő lejárta előtt lép föl ellene,illetve a zsupán a fellebbezést fél órán belül elutasitja. A PMH szerint az őslakosság egységesen lép föl,a zsupánhoz küldöttség megy. A római és görög katolikus,a református,a zsidó hitközségek a döntés felfüggesztését kérik,de Szabó – elkerülendő,hogy karhatalommal távolítsák el – a távozás mellett dönt, a munkácsiak sorfala között vonul ki a városból. Korláth Endre egységes magyar parlamenti akciót szorgalmaz az ügyben. Jech zsupán a kiutasítás okaiként a következőket sorolja föl: '1. Szabó Lajos kisérte az itt járt angol ujságirókat, 2. Szabó Lajos október 28-án nem tüzetett ki zászlót a templomra, 3. Szabó Lajos Nagy Kálmán dr. temetésén »államellenes« gyászbeszédet tartott'.Valójában azonban a PMH vonatkozó híre szerint: az angolokkal nem találkozott,a tradíciók és a gyakorlat szerint a munkácsi római katolikus templomra nem szoktak zászlót kitűzni,ilyen kérdésekben egyébként is az egyháztanács dönt,a temetésen pedig a vallástalanság és a kommunizmus ellen beszélt az esperesplébános.

A PMH 3-án keltezett híre a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságnak egy hontalansági ügyben hozott fontos döntését ismerteti.D. József munkásnak Magyarország,Románia,Jugoszlávia egyetlen községe sem adott illetőséget. 1908 óta él egy 'délszlovenszkói magyar városban',útlevelet nem kaphatott. Az államrendőrség kihágásért elítélte,fellebbezett,de a zsupáni hivatal az ítéletet helybenhagyta. Ekkor a Szlovenszkói Teljhatalmú Minisztériumhoz folyamodott – az is jóváhagyta az ítéletet. Ekkor a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz fordult,amely döntést hozott Schulcz dr. tanácselnök vezetése alatt,s 'a közigazgatási hatóságok határozatait megsemmisitette. A legfelső közigazgatási biróság itéletében kimondotta,hogy a 215-1921 számu kormányrendelet,mely a külföldiek utlevélkényszeréről szól,erre az esetre nem alkalmazható,hanem csak azokra,akik utlevéllel kezükben lépték át a határt. Márpedig a panaszos nem lépte át a határt,mert beigazoltan 1908 óta tartózkodik a mai Szlovenszkó területén és nem is volt szándéka a határt átlépni.Tehát nem tekinthető idegennek.' A rendőrség okfejtése nem helytálló. De D. kihágást sem követett el,amikor nem igazolta csehszlovák állampolgárságát. A rendőrség és a felettes hatóságok nem vették figyelembe,hogy a panaszos mindent elkövetett az útlevél megszerzése érdekében,ez rajta kívül álló okokból nem sikerült.

Kassa képviselő-testülete tárgyalta a a magyar Színpártoló Egyesület és a és a szlovák színházi Druzstvo a színikerület sérelmes kettéosztása miatt beadott memorandumát. Blanár Béla (MNP) felszólalására a közgyűlés túlnyomó többséggel döntött,hogy az eredeti színikerületi beosztás mellett foglal állást. Háromtagú bizottságot választottak,amely a memorandumot átadja majd az országos elnöknek. (Ennek tagja dr. Halmi Béla is.) Ezután dr. Farkas Zoltán terjesztett elő indítványt,hogy a képviselő-testület forduljon a köztársasági elnökhoz,s 'kegyelmi úton kérje az összes hontalanoknak az állampolgárság megadását'. Ezt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta,Halmi Béla (MNP) kiegészítésével,hogy az elbocsátott és nyugdíjas tisztviselők egy évtizede húzódó ügyében is kielégítő megoldást kell elérni.

Prága,július 19. Megirta a P. M. H.hogy a szlovenszkói önkormányzati testületek iglói kongresszusán Skalsky közigazgatási tanácsos referálta az állampolgársági kérdést. A kongresszus,mint értesülünk,Skalsky előadása után határozati javaslatot fogadott el,amelyben a kormánytól az állampolgárság megszerzésére vonatkozó rendelkezések megváltoztatását kivánja,mert az eddigi gyakorlat nem felel meg a törvényhozó testület intenciójának. A mai jogbizonytalanság elkerülése céljából az önkormányzati testületek olyan rendezést kérnek,hogy az állampolgárság megszerzését ne tegyék függővé a községi illetőségtől,mert ezt sok esetben nem is lehet megállapitani,hanem sokkal mérvadóbb volna az állandó lakhely bizonyitása. Az egyhangulag elfogadott határozati javaslatban kérik,hogy: 1. államoplgárnaík fogadjanak el minden személyt,aki 1910 január 1-jén Szlovenszkó vagy Ruszinszkó területén lakott. 2. Az állampolgársági jogot biztositsák mindazon személyeknek,akik 1918 október 28-án már itt laktak. 3. A köztársaság egész területén egységesitendő a törvény s végül eo ipso elismerendő az állampolgárság minden állami tisztviselőre,akit kinevezése vagy államszolgálatba való átvétele révén már amugyis csehszlovák állampolgárnak tekintenek.'

A PMH híre szerint Faragó Ödön volt színházigazgatótól október 4-én a pozsonyi Országos Hivatal megvonta a további tartózkodási és működési engedélyt: 'semmi jogcime nincs arra,hogy itt maradhasson,mert csupán kenyérkereseti jövedelemszerzés céljából tartózkodik itten'. A munkácsi rendőrbiztosság november 7-én értesítette Faragót,hogy a budapesti csehszlovák követség megszüntette vízumának érvényességét,s felszólította,hogy 'saját elhatározásából' 24 órán belül hagyja el az országot. Faragó fellebbezett,s noha Rozsypal ruszinszkói országos elnök maga is próbált közbenjárni érdekében Pozsonyban,az Országos Hivataltól most visszajöttek az iratok azzal,hoigy nincs ok új intézkedésre.

A Csehszlovákiából kiutasított Faragó Ödön reggel elutazott Munkácsról,és átlépte a határt.