Burián István, a monarchia külügyminisztere jegyzékben fordult az USA elnökéhez, melyben azonnali fegyverszünetet és a wilsoni pontok alapján meginduló béketárgyalásokat javasolt. (W. Wilson 1918. január 8-i kongresszusi üzenetében fogalmazta meg a békére vonatkozó 14 pontos programját. A X. pont: „Ausztria-Magyarország népei részére, amelynek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.”) Wilson 1918. október 18-án válaszolt a jegyzékre, kijelentette, hogy a 14 pont a Monarchiára már nem lehet érvényes. ~ 1918. október 27-én Andrássy Gyula külügyminiszter jegyzékben különbékét kért Wilson elnöktől, elismerte a cseh–szlovák és a délszláv népek jogát a függetlenségre.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kiáltványban követelte a magyarországi nemzetek önrendelkezési jogát és a demokratikus átalakulást.

A régióban megalakultak a tanácsköztársaság megyei direktóriumai: beregi (központja: Beregszász), ugocsai (Nagyszőlős), máramarosi (Huszt) és ungi (Csap). Szinte minden településnek volt helyi direktóriuma.

a román hadsereg (a párizsi békekonferencián 1919. február 26-án megállapított, a nagyhatalmak által 1919. március 17-én jóváhagyott demarkációs vonal teljes hosszában), 1919. április 23-án a csehszlovák hadsereg megkezdte a régió elfoglalását. ~ Román megszállás alá jutott a területnek körülbelül 65 százaléka a Máramarossziget–Técső–Huszt–Beregszász–Csap vonalon. Husztra 1919. április 19-én, Királyházára és Nagyszőlősre 1919. április 20–21-én, Beregszászba (Tiszaújlak felől) 1919. április 27-én, Munkácsra 1919. április 28-án vonultak be. A román időszak beregszászi sajtóorgánuma az Új Élet című lap volt Papp László szerkesztésében. 1919. július 23-án Beregszászban a román katonaságot felváltotta a csehszlovák. ~ A csehszlovák hadsereg vette birtokába az Ungvári, a Nagybereznai, a Perecsenyi járást, a Munkácsi járás egy részét, egyetlen várost, Ungvárt, 1919. május 3-án foglalták el Csapot (a régiónak mintegy 35 százaléka). 1919. július 25-én a Vörös Hadsereg bombázta Csapot, mire a csehszlovák hadsereg megszállta a 1919. július 1-jei pozsonyi fegyverszüneti szerződésben kijelölt felvidéki semleges zónát. (1919. június 7-én G. B. Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke, a párizsi békekonferencia elnöke jegyzékben követelte a budapesti Forradalmi Kormányzótanácstól a csehszlovák hadsereg elleni hadműveletek azonnali beszüntetését, a demarkációs vonalra történő visszavonulást. 1919. június 13-án az újabb Clemenceau-jegyzék kijelölte Magyarország új határait, amelyek északon és keleten megegyeznek a későbbi trianoni határokkal. Az ígéret szerint ha a magyar katonaság visszavonul e vonal mögé, a román csapatokat kivonják a Tiszántúlról. Ez nem történik meg.)

Ungváron sor került a Proszvita Egyesület alakuló ülésére. Elnök (1939-ig): Brascsajko Julij.

A Kárpáti Magyar Hírlap idézte Korláth Endre parlamenti kijelentését: „akik nem az Egyesült Magyar Pártnak, hanem csehszlovák pártoknak voltak tagjai, nem voltak sem nemzethűek, sem tisztességes magyarok.”

Kozma Miklós kormányzói biztos Budapesten minisztertanácsi ülésen számolt be a kárpátaljai ügyekről.

Beregszászban Bereg vármegye törvényhatóságának kisgyűlése határozatot hozott arról, hogy a következő kulturális és hazafias egyesületeket támogatja: Északkelet-Magyarországi Kultúregyesület, Beregszászi Magyar Internátus Egyesület, Revíziós Liga, Országos Jegyzői Árvaház, Számvevőségi Tisztviselők Országos Egylete, Beregszászi Vöröskereszt Egyesület, Kárpátaljai Vakok Egyesülete, Beregi Református Népfőiskola, a Beregszászi Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete.