Szolyván megalakult a Kárpáti Ruszin Néptanács. ~ Kőrösmezőn a település és a környező falvak lakói határozatot hoztak a Huculföld Ukrajnához csatolásáról. Megalakították a Hucul Néptanácsot (Jaszinyai [Kőrösmezei] Ukrán Néptanács). Képviselői jelen voltak az 1918. december 10-i budapesti tanácskozáson, 1918. december 18-án a máramarosszigeti tanácskozáson, ahol be lettek választva a Máramarosi Néptanácsba. Novemberben Sztanyiszlavban megnyílt a Hucul Néptanács képviselete. - 1918. december 22.

A Keleti Szlovák Nemzeti Tanács eperjesi nagygyűlése elvetette a csehszlovák államhoz való csatlakozást, Magyarország integritása mellett foglalt állást. ~ Megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely kiáltványban autonómiát és demokratikus szabadságjogokat ígért a nemzetiségeknek.

Huszton ukrán kongresszust tartottak Brascsajko Mihajlo kárpátaljai politikus, a régióban az ukrán mozgalom szervezője elnökletével, melyen határozatot hoztak az Ukrajnával való „újraegyesülésről”.

Berinkey Dénes miniszterelnök és Szabó Oreszt ruszin miniszter rendelete nyomán Ruszka Krajnában tartományi választást tartottak. A tartománygyűlés először 1919. március 12-én ült össze Munkácson. Követelte, hogy 8 napon belül állapítsák meg az autonóm terület pontos határait, a hatalmat adják át a tartományi vezetésnek. 1919. április 8-án Szabó Oreszt személyes részvételével alakult meg Munkácson a tartománygyűlés legfelsőbb szerve: Ruszka Krajna kormánytanácsa. 1919. április 17-én került sor a 3. (és utolsó) ülésre, amit a munkácsi városi direktórium felfegyverzett polgárokkal oszlatott fel. Ez volt az első ruszin parlament.

Ungváron megalakult a Ruszkij Klub. Elnök: Avgusztin Volosin. ~ Párizsban E. Beneš átnyújtotta Harold Nicolsonnak, Nagy-Britannia képviselőjének a ruszin autonómiára vonatkozó tervezetet.

A csehszlovák és a román katonai megszállás a régióban véget vetett a tanácshatalomnak (40 napig állt fenn, 1919. március 21-től).

A csehszlovák megszállás alatt levő Ungváron az eperjesi, az ungvári és a huszti ruszin tanácsok Avgusztin Volosin elnökletével tartott közös gyűlésükön megalakították a Központi Orosz (Ruszin) Nemzeti Tanácsot (?????????? ?????? ??????? ????). Elnök: Beszkid Anton. Alelnökök: Volosin Avgusztin, Sztripszkij Miron és Brascsajko Mihajlo. A Tanács kimondta a Csehszlovákiához való „önkéntes” csatlakozást. A határozatot az Avgusztin Volosin vezette több mint száztagú küldöttség adta át T. G. Masaryk köztársasági elnöknek Prágában. - 1919. augusztus 12.

A belügyminisztérium rendeletben közölte, hogy Podkarpatszka Ruszban a legfőbb hatalom a katonai parancsnok kezében van, illetve meghatározta J. Breicha, a polgári közigazgatás vezetője pontos jogkörét.

február 17-ig Rómában tartózkodott Illés József budapesti egyetemi tanár, hogy „közbenjárjon a pápánál a felső-magyarországi görög katolikus rutének érdekében”. Ez idő alatt átadta a szentatyának Szabó András máramarosszigeti vikárius és Hodinka Antal egyetemi tanár suplicatióját, találkozott Septicki lembergi bazilita rendi érsekkel, aki ígéretet tett, hogy az ungvári Szent Bazil rendi atyákon keresztül fog tudakozódni Papp Antal római katolikus püspöki helynöktől a skizma felől. Illés 1921. március 18-án tett jelentést küldetéséről Budapesten a miniszterelnökségnek. A jelentésben a legfőbb eredménynek azt nevezi, hogy ígéretet kapott, miszerint „a munkácsi és eperjesi egyházmegyék sorsában mindaddig változás nem történik, míg a jurisdictio kérdésében az orientális congregátió nem dönt”. Illés ír arról, hogy a csehszlovákiai „ruthén kérdés számára külön társadalmi szerv szükséges”. Erre a feladatra vállalkozik a Rákóczi Szövetség, melynek munkaprogramjában a következő pontok szerepelnek: 1. figyelemmel kísérni a Szentszék lépéseit a görög katolikus püspökség hovatartozása ügyében, 2. „a görög katolikus papság segélyezése a kongrua-illeték eljuttatása révén is”, mert „a sizma terjedésének legfőbb oka gazdasági és nem vallási. A nép szabadulni óhajt az őt terhelő egyházi szolgáltatások alól. A magyar és magyarbarát papság így veszíti el a talajt és a befolyást is a népre.” 3. a görög katolikus felekezeti iskolák támogatása. „Adataim szerint a nép azért adja gyermekeit a cseh állami iskolákba, ahol ukrán vagy nagyorosz nyelven tanítanak, mert ott ingyenes a tanítás”. 4. lehetővé tenni a görög katolikus értelmiség (főként a papok, tanítók) gyermekei számára a főiskolai, egyetemi tanulmányok Magyarországon való végzését, 5. megfelelő gazdasági összeköttetést teremteni, 6. kapcsolatokat létesíteni „az amerikai ruthénséggel”, amely „gazdasági és kulturális fölényénél fogva leginkább fogja a jövőben befolyásolni és irányítani” a kárpátaljai ruszinokat, 7. felvenni a kapcsolatot a ruszin és a magyar politikai pártokkal.

Korláth Endre, a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének ügyvezetője levelet intézett az Egyesült Zsidópárt vezetőihez, melyben többek között kifejtette: „a zsidópártok felállítása óta a zsidók közül sokan úgy vélik, hogy magukat zsidó nemzetiségűeknek kell a népszámlálásnál vallaniuk.” Ez a körülmény a magyarság számarányának „károsodását eredményezné s nagyon sok helyen a magyar nyelvnek a közigazgatásban, bíráskodásban, sőt iskolákban való érvényesítését akadályozná.” ~ Ezen a napon országos népszámlálást tartottak (az elsőt Csehszlovákiában). A számlálóbiztosok a nemzetiséget (az 1910. évi népszámlálás alkalmával az anyanyelvet) regisztrálták. Kárpátalja összlakossága: 606568 fő, ebből csehszlovák állampolgár 599808. Nemzetiségi megoszlás: ruszin (’nagyorosz, ukrán, kárpátorosz’) 372884, magyar 102144, zsidó 80059, cseh/szlovák 19737, német 10460. Felekezeti hovatartozás: görög katolikus 329749, zsidó 93023, evangélikus 64703, pravoszláv 60599, római katolikus 55019. ® 1930. december 1.

Az Országos Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt bátyui gyűlésén határozatban tiltakoztak az ellen, hogy cseh telepeseket hozzanak a bátyui Lónyai-birtokra és a tiszasalamoni Odescalchi-birtokra.

A Ruszinszkói Magyar Hírlap írta a Kárpátaljai Magyar Színtársulat idénynyitása alkalmából: „Olyan színészeink vannak, akik valóban hivatottak a magyar kultúra művelésére és így csupán Ungvár közönségének impotenciáján fog múlni, ha megtörténik rajtunk az a nagy szégyen, hogy színügyünk koldusként fog elpusztulni a magyar közöny szemétdombján.”

Eperjesen országos ruszin kongresszust tartottak. Az elfogadott határozatból: „A kongresszus helyeslőleg jóváhagyja mindazokat a határozati javaslatokat, amelyeket a Ruszin Nemzeti Párt mezőlaborci, homonnai, sztakcsini, isztáncsi, velétei és szvidniki népgyűlésein hoztak. Elhatározza, hogy ezen rezolúciókat haladéktalanul közölni fogja a cseho-szlovák állam kormányával és köztársaság elnökével. Követeli, hogy a kormány azonnal teljesítse a ruszin népnek ezen határozatokban foglalt követeléseit azzal a hozzáadással, hogy a ruszinszkói ruszin nép ezúttal utolsó ízben keresi a cseho-szlovák köztársaság kormányánál kérelmeinek orvoslását.” „A kongresszus tiltakozik az ún. kassai nagyzsupa létesítése ellen, mert ez a Podkarpatska Rus és Szlovenszkó közötti határok végleges megállapítása előtt történt és így mindenben ellenkezik a békeszerződésnek és a cseho-szlovák köztársaság alaptörvényeinek ide vonatkozó rendelkezéseivel. - A kongresszus követeli az Ung vármegyei 43 ruszin községnek Szlovenszkóhoz való csatolása ügyében kiadott kormányrendelet azonnali hatályon kívüli helyezését.”

A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetsége szervezésében „Magyar Nemzeti Kongresszus” volt Munkácson. Az eseményen képviseltette magát a Zipser Deutsche Partei, a ruszinszkói „svábok” szervezete, a szlovákiai magyarok részéről Petrogalli Oszkár, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, az Ellenzéki Pártok losonci Központi Irodájának igazgatója, Sziklay Ferenc „szlovenszkói és ruszinszkói kultúrreferens”. A kongresszuson Korláth Endre többek között kijelentette: a) nem ruszin, hanem ruszinszkói autonómiára van szükség, b) a zsidóság magyarellenes, amikor elszakadni kíván tőle. A határozatból: „Meg vagyunk győződve arról, hogy e területen a ruszin nép szimpátiájával találkozó politikának helyes utat csak az a ruszin politikai pártvezér találta és találhatja meg, aki az egész őslakossággal összefogva küzd e terület részére a békeszerződésben is biztosított, nem ruszin, hanem ruszinszkói autonómia megvalósításáért, amelyet mi is az első perctől zászlónkra írtunk, amelyért őszinte meggyőződéssel küzdünk és fogunk küzdeni a jövőben is, éspedig nem a prágai kormány által ránk szabott irredenta érzésből kifolyólag, hanem őszinte hittel az iránt, hogy e terület népének kulturális és gazdasági fejlődését csakis e terület megbízottaiból alakított Sojm viheti a megvalósulás felé.” ~ Nagybereznán Ruszin–Szlovák Kör alakult. Elnök: Kosvanec Jaroslav.

A 267. sz. törvény szabályozta a szlovenszkói és a kárpátaljai közjegyzők hivatali hatáskörét.

Korláth Endre parlamenti képviselő első sajtónyilatkozatából: „A jelenlegi választási eredménynek egyáltalában nem tudok örülni, mert a lezajlott választás során olyan elemi erővel tört ki a népelkeseredés, hogy az végzetessé lehet az itteni egész berendezkedésre és könnyen forradalmivá válhatik, pedig a forradalmakból nekünk eddig már éppen elég volt!”

Az Országos Keresztényszocialista Párt vezetősége Lelley Jenő elnökletével Pozsonyban rendkívüli ülést tartott, melyen határozatban mondták ki, hogy nem értenek egyet a magyar pártszövetség losonci döntésével, azaz az egységes politikai irányítást szolgáló Intéző Bizottság létrehozásával. Felszólították a keresztényszocialista párti tagokat, hogy „az Intéző Bizottság munkájában részt ne vegyenek, illetve tagságukról mondjanak le.”

A kisgazdapárt técsői alapszervezetének ülésén határozatban mondták ki: „A técsői kisgazdapárt választmánya teljes elismeréssel adózik Korláth Endre képviselő és Egry Ferenc szenátor uraknak mint a párt képviselője és szenátorának a técsői határkérdés, illetve a romániai erőszakos földkisajátítások ügyében immár évek óta folytatott odaadó tevékenységükért. Az általuk már eddig is elért eredményeket a kitartó ellenzéki magatartás számottevő sikerének tekinti.”

a kárpátaljai kisgazdapárt Beregszászba tanácskozásra hívta egybe a magyar pártok vezetőit. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő kifejtette, hogy „az egységes, vállvetett munka érdekében, de meg a választási harc sikeres lefolytatása céljából is, szükséges, hogy a ruszinszkói ellenzéki pártok, a keresztényszocialista párt kivételével, a nemzeti gondolat alapjára helyezkedve Ruszinszkói Magyar Nemzeti Párt név alatt menjenek a választási küzdelembe”, „a keresztényszocialista párttal továbbra is pártszövetséget alkotva haladjon azon cél felé, amely az itt élő magyarság és őslakosság minden irányú érvényesüléséhez vezet.” Az ülésen határozatban mondták ki: „a Szlovenszkói Országos Magyar Nemzeti Párttal és e párthoz csatlakozó más pártokkal közös listán megyen a választásokba és a pártszövetségben levő keresztényszocialistákkal is e közös lista alapján biztosít együttműködést.”

Ungváron ülésezett a Központi Orosz Nemzeti Tanács. A jelenlevők kifejezték egyet nem értésüket a február 4-i nyelvrendelettel, felhívták az összes politikai szervezetet, a nemzetgyűlési képviselőket, hogy „lépjenek sorompóba a kárpátorosz lakosság autonóm nyelvi jogainak védelmében”, tiltakoztak a tervbe vett közigazgatási reform ellen, mely ismételten semmibe veszi a köztársaság eme részének autonóm jogait. A nagyobb nyomaték megadása érdekében a városban 18 órakor bezártak minden üzletet és nyilvános helyet. Estére már mintegy 2 ezer ember volt jelen a gyűlésen, közte az ellenzéki és a kormánytámogató pártok képviselői is. A határozatról távirati úton értesítették a köztársaság politikai pártjait, valamint a minisztertanácsot.

Elárverezték Ungváron a Hampel-házat, amit a tulajdonos eredetileg római katolikus fiúinternátus céljára adományozott a városnak. ~ A Proszvita Egyesület színháza jubiláris előadást tartott fennállásának 5. évfordulója alkalmából. Műsoron: Mascagni: Parasztbecsület. Az ünnepi beszédet Vaszil Grendzsa-Donszkij mondta.

A Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt elnöksége megállapodott abban, hogy „a két párt közt állandóan előforduló súrlódások jövőbeni elkerülése és preventív megakadályozása céljából egy bizottságot létesítenek”, amelybe bevonnak a pártpolitikától magukat távol tartó közéleti személyiségeket is. A bizottság kárpátaljai tagja Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő lett.

Megalakult Antonín Švehla (III.) nagykoalíciós kormánya (a 9. csehszlovák kabinet). - 1929. február 1. ~ A Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt Pöstyénben „minden kérdésben egyöntetű megállapodásra jutott.”

Az Országos Keresztényszocialista Párt kassai szervezetének vezetőségi ülése határozatban mondta ki, hogy „rokonszenvvel fogadja a Ruszinszkóból kiindult mozgalmat, mely szerint ezen autonóm területet a Tátráig, a Poprád folyóig terjesszék ki és ezen terület fővárosa Kassa legyen, mely területen az uralkodó ruszin nép mellett a kisebbségek jogai is teljességben érvényesülnek.”

Kárpátalja és Kelet-Szlovenszkó tűzoltó egyesületei országos tűzoltóversenyt tartott Ungváron.

A Ruszin Szociáldemokrata Párt határozatot hozott a Csehszlovák Szociáldemokrata Párttal való egyesülésről.

Jan Malypetr miniszterelnök Prágában fogadta a kormánypártok törvényhozóit, akikkel Kárpátalja iskolai és nyelvi kérdéseiről tárgyalt. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy tanulmányozni fogja az egyidejűleg átnyújtott memorandumot.

Beregszászban tartották az Egyesült Magyar Párt kárpátaljai kerületének gyűlését, ahol a vidék magyar kisebbségének gazdasági, kulturális és szociális problémáival, valamint időszerű politikai kérdésekkel foglalkoztak. Hokky Károly felszólalásából: Kárpátalján „magyar tanítóképző nincs és nem tudunk gondoskodni 311 magyar tanító utánpótlásáról.” Az elfogadott határozatból: fokozottan szolgálni a munkásság („a nemzeti közélet egyik legjelentősebb tényezője”) érdekeit, egyetértésben és megértésben élni a más nemzetiségű őslakosokkal, tiszteletben tartani nemzeti törekvéseiket, „magyarnak csak az tekinthető, aki nem támogat a magyarság ellen irányuló törekvést, politikai irányzatot”, továbbra is megmaradni az ellenzéki úton, a párt nem fogadja el a prágai parlament által a kormányzói hatáskör kibővítéséről hozott törvényt, „az autonómia kenyeret, megélhetést jelent, annak elmaradása pusztulást és tönkremenést”, fokozott figyelemmel kell kísérni a kárpátaljai magyar iskolaügyeket. ~ Felszentelték a felújított ősi radvánci római katolikus templomot. A bejárat előtt helyezték el Nepomuki Szent János 1726-ból származó szobrát, mely eddig az ungvári Bercsényi Étterem előtt állt.

Az Autonóm Földműves Szövetség és a Központi Orosz Nemzeti Tanács közös ülésén az alábbi határozat született: „Tekintettel arra, hogy a csehszlovák kormány tizennyolc év leforgása alatt sem valósította meg Podkarpatszka Rusz autonómiáját s ezzel a saint-germaini békeszerződésben és a csehszlovák alkotmánytörvényben vállalt kötelezettségeit Podkarpatszka Russzal szemben nem teljesítette, a Központi Orosz Nemzeti Tanács, mely Podkarpatszka Rusznak a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolását eszközölte, indíttatva érzi magát, hogy e sorsdöntő órákban teljes erejével szálljon síkra Podkarpatszka Rusz s a ruszin nép jogaiért és szabadságáért. A Központi Orosz Nemzeti Tanács a wilsoni elvek alapján ragaszkodik önrendelkezési jogához, követeli a Csehszlovák Köztársaság területén élő összes ruszinoknak egy autonóm testben való egyesítését, Podkarpatszka Rusz nyugati határainak definitív megállapítását és általában népünk jövőjének minden vonatkozásban való biztosítását a legdemokratikusabb szellemben: népszavazás útján.” ~ Imrédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter, Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, Pataky Tibor államtitkár németországi hivatalos látogatás alkalmával tárgyalt a Csehszlovákia elleni akcióról. ~ Szeptember 21-én Budapesten tömegtüntetésen követelték a Felvidék visszacsatolását. ~ Szeptember 22-én a magyar kormány jegyzékben követelte a csehszlovák kormánytól a magyarlakta területek visszaadását. ~ Szeptember 26.: a lengyel kormány arra biztatta a magyar kormányt, hogy nyíltan követelje Kárpátalja visszacsatolását és vegyen részt német–lengyel oldalon a Csehszlovákia elleni katonai akcióban.

A Központi Orosz Nemzeti Tanács a következő határozatot hozta: „Kárpátalja déli részén fekvő terület egy egészet alkot és ennek az északi részét nem lehet elválasztani a délitől, már csak azért sem, mert ezt egybeköti az ezer éves múlt gazdasági kapcsolata, az őslakos népek testvéri együttélése. - Az orosz többség ezen a területen az ezer éves múlt folyamán mindig meg tudta magát értetni az itt élő kisebbséggel. - Ennek a területnek az egységét és oszthatatlanságát 1918-ban elismerte Magyarország, amidőn a X-ik törvénnyel megadta Kárpátalja autonómiáját. - Ennek a terültnek az egységét elismerték a Nagyhatalmak is a nemzetközi és békeszerződések által, és ezért az Orosz Nemzeti Tanács ezennel bejelenti, hogy az orosz nemzet egységét, oszthatatlanságát Poprádtól a Tiszáig védeni fogja és ennek politikai hovatartozandóságát megváltoztatni csak az esetben lehet, hogyha Kárpátalja északi részei a délitől nem lesznek elszakítva és Kárpátalja önrendelkezési joga csak népszavazás által juthat kifejezésre.”

Az autonóm kormány határozatot hozott az Ukrán Nemzeti Egyesület (lásd. UNO, de nem azonos az 1938. szeptember 4-én alakult szervezettel!) (?????????? ??????????? ??’???????) létrehozásáról. Vezetője: Révai Fedor. Az egyetlen politikai erő, az állampárt volt ez Kárpáti Ukrajnában, melynek tisztviselőit a Volosin-kormány nevezte ki (január 23-án). A programból: a szellemi élet minden területe, az iskolák, a sajtó, a mozi, a színház, minden szellemi termék és azok megteremtői, a nemzet fizikai és erkölcsi építői szigorú állami ellenőrzés alá kerülnek. A nemzet tanítói, újságírók, írók, művészek, a nemzet szellemi értékeinek megalkotói csak fajtiszta ukránok lehetnek. Az UNO feladata, hogy elősegítse az Ukrán Nemzet politikai, etnikai, nemzeti és gazdasági egységét. A szervezet követendő mintának tekintette a németországi náci pártot. Az UNO hivatalos lapja a ???? ???????, amely többször sajnálattal szögezte le: nálunk még nem született meg sem az ukrán Mussolini, sem az ukrán Hitler. ~ A huszti tanügyi hatóság körlevélben elrendelte, hogy a tanítói kar köteles a Proszvita Egyesületben, a helyi ukrán nemzeti tanácsokban, szövetkezetekben és a Szics védelmi szervezetben közreműködni.

Munkács város képviselőtestületének közgyűlése úgy határozott, hogy „jogerőssé vált határozat alapján a cigányokat megfelelő helyre kitelepíti”. (Nem történt meg a végrehajtás.)