Megalakult Jan Černy hivatalnok-kormánya (a 4. csehszlovák kabinet). ® 1921. szeptember 26. ~ E naptól a külföldre szóló levelek 20 dkg-ig lezárva is postára adhatók.

A szociáldemokrata párt tagjainak egy csoportja a válsággal fenyegető összkárpátaljai sztrájkok következtében Ungváron külön gyűlést tartott, hogy a párt jelenlegi vezetésének megdöntésére stratégiát dolgozzon ki. Felhívást fogadtak el, amely kimondja: „Elvtársak! Munkások! Kalandorok kerültek a pártvezetőségbe. Ezek a kalandorok álszocialisták […] Kalandorpolitikába vitték a munkásságot […] puccsszerű sztrájkba ugratták […] Aki a munkásérdekek komoly harcosa […] befejezettnek tekinti ezt a sztrájkot és munkába áll. Elvtársi üdvözlettel: a szabad szocialisták csoportja.” A szociáldemokrata párt vezetése válaszlépésként plakátokat ragasztatott ki, melyben felszólította a sztrájkolókat, hogy ne vegyenek részt „a magyar munkások államfelforgató munkájában”.

A Nemzetközi Szocialista Párt és a szakszervezetek irányításával sztrájkoltak a mezőgazdasági és az erdőmunkások a Beregszászi, a Nagyszőlősi, a Munkácsi és az Ungvári járásban.

Az illetékes minisztérium elrendelte a román katonaság által okozott károk bejelentését. ~ A Népszövetség felszólította Csehszlovákia kormányát, hogy tegyen előterjesztést Podkarpatszka Rusz autonómiájára vonatkozóan. ~ Az ungi és a zempléni református lelkészek és egyházi gondnokok Nagymihályiban letették a csehszlovák állam iránti hűségesküt. ~ Megindult a Podkarpatszka Ruszi Tanító Egyesület hivatalos havilapja, a ??????? ?????. ~ A beregszászi téglagyárak dolgozói sikeresen léptek fel a bérek tervezett csökkentése ellen.

Sztrájkba léptek fizetésük rendezését követelve az ungvári tanító- és tanítónőképző intézetek pedagógusai.

A Ruszinszkói Magyar Hírlap írta: „Kétségtelen, hogy a kárpátaljai ruszinlakta vidéknek, a hozzátartozó alfölddel együtt Ruszinszkóhoz kell tartoznia és nem lehet senkinek érdeke, hogy a ruszinok el legyenek szakítva egymástól. Ezért harcolunk megindulásunk óta mi és ezért harcolt a Ruszinszkói Magyar Jogpárt, hogy a szepességi ruszinokat visszaszerezzük keleti testvéreikhez.”

Megalakult a Ruszinszkói Hivatásos Újságírók Szindikátusa. Elnök: Havas Emil (az Új Közlöny felelős szerkesztője). Alelnökök: Rácz Pál (a Ruszinszkói Magyar Hírlap szerkesztője), Demkó Mihály (a Kárpáti Futár felelős szerkesztője).

Sztrájkoltak a perecsenyi, nagybocskói faipari vegyi üzemek, az aknaszlatinai sóbányák, az antalóci fűrésztelep dolgozói.

A Beregi Református Egyházmegye közgyűlésén lemondott esperesi tisztségéről Bertók Béla munkácsi lelkész. ~ Munkácson megalakult a Karpato-Ruszkij Orel Egyesület. Elnök: Karczub Gyula. ~ Sztrájkba léptek a beregszászi téglagyári munkások, előnyösebb kollektív szerződést követelve.

Az Országos Kisgazda-, Földműves és Kisiparos Párt kultúrosztálya pályázatot hirdetett „egy estét betöltő eredeti magyar népszínműre.” „A pályázat célja a szlovenszkói és ruszinszkói magyar falvak közönségének értelmi színvonalán álló, de feltétlenül irodalmi értékű népszínmű nyújtása által a falusi gazda- és kisiparos társadalom kulturális haladásának előmozdítása.” ~ Sztrájkoltak a szolyvai faipari vegyi üzem dolgozói.

A Ruszinszkói Magyar Hírlap írta: „A ruszinszkói magyarok – a politikai életben való szereplésüket illetően – két csoportra oszthatók: a dolgozók és a kritikusok osztályába. […] Egynéhány ember a magyar jövő érdekében lejárja a lábát, kiírja az agyát, kibeszéli a tüdejét, feláldozza lelki békéjét, földi vagyonát, a nagy többség, a sok ezer pedig kikönyököl háza ablakába vagy kiáll portája kapujába és nagy kényelmesen szemléli és bírálgatja a magyarságért, tehát érte is, vért verejtékező dolgozók munkáját. És ezeknek semmi sem tetszik. […] Míg csak suttogták […] nem tetszésüket vagy külön véleményüket, nem sokat törődtünk velük. […] De legújabban kiállanak az utcasarokra […] Kritizálók! Jöjjetek és dolgozzatok!”

A ruszin pártok Huszton tartottak tiltakozó gyűlést a tervbe vett közigazgatási reform ellen. Az egybegyűltek követelték Kárpátalja határainak a Poprádig való kiterjesztését.

A Kurtyák-párt kiáltványban szólította fel csatlakozásra a szepesi németeket és Szlovenszkó keleti területeinek szlovák és magyar lakosságát: „a cseh kormány a mai napig sem adta meg e bennünket törvényesen megillető autonómiát, hanem ehelyett 45 ezer cseh hivatalnokot zúdított Kárpátalja területére […] elsősorban hozzátok fordulunk segítségért, ti józan és nemesen gondolkodó, becsületes cipszerek, kik az országnak becsületes, törvénytisztelő ifjakat neveltetek. Másodszor hozzátok fordulunk, ti sárosi és zempléni, mindig jókedvű szlovákok és magyarok. Ti, akik ruszin testvéreitekkel évszázadokon át megbecsülésben és szeretetben éltetek együtt. Kérünk benneteket, jöjjetek segítségünkre, hogy közös erővel vívhassuk ki az autonómiánkat. […] a széles körű és garantált autonómia azonban csak a rutén néppel közösen bírt területeken vihető keresztül, tehát azon a földterületen, mely a Poprád folyótól a Fehér-Tiszáig, azaz a Tátrától Kőrösmezőig terjed. Ezen a természetes határokkal rendelkező területen – éljenek ott ruszinok, magyarok, cipszerek vagy szlovákok – mind e népeknek a nagyhatalmak által garantált széles körű autonómiához van joguk. Pártunk úgy határozott, hogy Kárpátalja határait nyugaton a Poprád és a Hernád mentén húzódó vasútvonalban kell megállapítani, beleértve Kassa városát is, amely város elsősorban van hivatva, hogy ennek a területnek fővárosa legyen. - Történelmi múltja van kívánságuknak.” ~ A Szlovenszkóhoz tartozó Szobránci és Kaposi járásban mozgalom indult a Kárpátaljához való csatlakozás érdekében.

A kormányzóság rendelkezésére a rendezetlen állampolgárságú egyének ezentúl csak 6 hónapig érvényes útlevelet kaphatnak (korábban két évre szólót). ~ A munkácsi építőmunkások sztrájkba léptek béremelési követeléssel.

Első alkalom, hogy útlevél nélkül, közös listával lehet Budapestre utazni a nemzetközi vásárra a Čedok Utazási Iroda munkácsi fiókjának szervezésében.

Csehszlovákiai előadókörútja során Ungváron is megfordult Balázs Béla író. ~ A podkarpatszka ruszi állami és felekezeti ukrán nyelvi irányzatú tanítók ungvári nagygyűlésükön követelték a nyelvi káosz megszüntetését, a terület iskoláiban az ukrán tannyelv bevezetését, a Szovjet-Ukrajnában kiadott tankönyvek használatának engedélyezését. ~ Sztrájkoltak az erdőmunkások a Técsői járásban.

A belügyminiszter elrendelte: „a vonaton utazók minden magyar újságot bevihetnek Csehszlovákiába. […] Csak ugyanannak lapnak a személyes olvasási szükségletet meghaladó példányai kobozhatók el”. ~ Sztrájkoltak az építőmunkások Huszton. A csendőrség a tömeg közé lőtt.

Munkácson sztrájkbizottságot alakítottak az áramfogyasztók. A villamos energia árának csökkentése érdekében a városban több napon keresztül egységesen senki semmilyen formában nem használta ezt az erőforrást (többek között február 27–28-án, március 14-én és 21-én). A sztrájk eredménytelen, de lapvélemény szerint „a nagyközönségnek annyi haszna máris van a mozgalomból, hogy megtanult fokozott mértékben takarékoskodni a villanyárammal és ennek következtében mégiscsak kevesebb volt a kiadása a legdrágább, legköltségesebb téli hónapok.”

A Podkarpatszka Ruszi Energiaellátó igazgatósága hivatalos jelentésben állapította meg, hogy „a sztrájk morális kihatása a rövid lejáratú kölcsön konverzálása szempontjából nagyon is ártalmas és hiábavalóan meggyöngíti a társaság amúgy sem kiváló anyagi helyzetét”, „a sztrájk nem az az eszköz, mely alkalmas arra, hogy azzal gazdasági kérdéseket elintézzenek”, lehetetlen, hogy „addig, míg ez az erőszakos kísérlet tart”, a PRE “bármilyen békéltető ajánlatot” tegyen.