a magyar és a csehszlovák fél megállapodott az ún. Bartha–Hodža-féle demarkációs vonalban.

A budapesti antantmisszió vezetője, F. Vix alezredes jegyzéket nyújtott át Károlyi Mihálynak a magyar–román demarkációs vonalról. A kormány nem tudta elfogadni a követeléseket, ezért lemondott. (A Vix-jegyzék előtti állapot szerint a tárgyalt régióból Magyarországhoz tartozott: Bereg és Ugocsa vármegyék, Máramarosból a Dolhai, a Huszti, a Taracvizi és a Técsői járás, Ungból a Szerednyei, a Nagybereznai, a Nagykaposi, a Perecsenyi járás, valamint az Ungvári járás egy része.)

a román hadsereg (a párizsi békekonferencián 1919. február 26-án megállapított, a nagyhatalmak által 1919. március 17-én jóváhagyott demarkációs vonal teljes hosszában), 1919. április 23-án a csehszlovák hadsereg megkezdte a régió elfoglalását. ~ Román megszállás alá jutott a területnek körülbelül 65 százaléka a Máramarossziget–Técső–Huszt–Beregszász–Csap vonalon. Husztra 1919. április 19-én, Királyházára és Nagyszőlősre 1919. április 20–21-én, Beregszászba (Tiszaújlak felől) 1919. április 27-én, Munkácsra 1919. április 28-án vonultak be. A román időszak beregszászi sajtóorgánuma az Új Élet című lap volt Papp László szerkesztésében. 1919. július 23-án Beregszászban a román katonaságot felváltotta a csehszlovák. ~ A csehszlovák hadsereg vette birtokába az Ungvári, a Nagybereznai, a Perecsenyi járást, a Munkácsi járás egy részét, egyetlen várost, Ungvárt, 1919. május 3-án foglalták el Csapot (a régiónak mintegy 35 százaléka). 1919. július 25-én a Vörös Hadsereg bombázta Csapot, mire a csehszlovák hadsereg megszállta a 1919. július 1-jei pozsonyi fegyverszüneti szerződésben kijelölt felvidéki semleges zónát. (1919. június 7-én G. B. Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke, a párizsi békekonferencia elnöke jegyzékben követelte a budapesti Forradalmi Kormányzótanácstól a csehszlovák hadsereg elleni hadműveletek azonnali beszüntetését, a demarkációs vonalra történő visszavonulást. 1919. június 13-án az újabb Clemenceau-jegyzék kijelölte Magyarország új határait, amelyek északon és keleten megegyeznek a későbbi trianoni határokkal. Az ígéret szerint ha a magyar katonaság visszavonul e vonal mögé, a román csapatokat kivonják a Tiszántúlról. Ez nem történik meg.)

A Volosin-kormányban lemondott Bacsinszki Edmund miniszter. December 11-től Prágában telepedett el. ~ A honvéd vezérkar főnöke hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, miszerint „a felszabadult Felvidéken” nem tarthatók ünnepségek. ~ Nemzetközi újságíró küldöttség szemlélte meg a demarkációs vonalat. ~ Az ungvári menekültügyi hivatalnál eddig a napig 1657 olyan személyt regisztráltak, akiket kárpátukrán oldalról tettek át a határon.

A cseh katonaság lezárta a határokat a demarkációs vonal mentén, útlevéllel sem lehet magyar területre lépni. ~ A Volosin-kormány küldöttei Budapestre érkeztek. Az MTI-szerint a közös határmegállapító bizottság ülésén 25 kárpátukrajnai községet ajánlottak fel cserébe Munkácsért és Ungvárért, a magyar kormány azonban elvben sem hajlandó a kérdésről tárgyalni. A kárpátukrán sajtószolgálat cáfolta a hírt. ~ Huszton megalakult az Ukrán–Német Társaság. Elnök: Révai Fedor. A cél: a két nép közeledése és kölcsönös elismerése.