A Ruszinszkói Magyar Hírlap (a Magyar Jogpárt hivatalosa) írta: „Most minden magyarnak egy mestersége van Ruszinszkóban, valamennyi: lánckovács. […] a Ruszinszkóban megalakult magyar pártoknak […] okvetlenül egyesülniük kell még a választások előtt. Ez politikai természetű törvény. […] Ha ez a közös politikai program meglesz, biztosan tudjuk, hogy az egy csoportnak sem fogja az ő külön gazdasági programját csorbítani, avagy befolyásolni, kifelé azonban meglesz az a haszna, hogy egységessé válik a magyarság és ebből az így kovácsolt láncból egyetlen szemet sem fog tudni lepattantani bármelyik ellenfél is.”

Ungváron folytatódott a csehszlovák–román határmegállapító vegyes bizottság ülésezése.

Kárpátalja polgári igazgatásának kereskedelmi referátusa elrendelte, hogy „az új ipari kataszter elkészítése érdekében […] az összes iparigazolványok az iparhatóságoknál bemutattassanak és az illető hatóságok által láttamoztassanak”. ~ Távozott hivatalából Slavik Emil munkácsi zsupán. ~ Csehszlovákiába érkezett Doszifej szerb püspök.

Délben Volosin Avgusztin miniszterelnök Stefán Avgusztin és néhány kormánytisztviselő kíséretében Máramarosszigetnél román területre érkezett és hivatalosan felkérte a román kormányt a közbelépésre. (Április 3-i zágrábi nyilatkozatában Volosin ezt cáfolta.) A Szics-gárda kinyilvánította, hogy Volosin „elárulta” Nagy-Ukrajnát, emiatt megkezdi a védelem megszervezését. (Március 17-én a miniszterelnök tovább utazott Kolozsvárra. Március 18-án a berlini kárpátukrán sajtóiroda azt közölte, hogy Volosin és miniszterei továbbra is Kárpátukrajnában, Rahón tartózkodnak, de ez nem volt igaz.) ~ A kárpátukrán kormány külügyminisztere a következő táviratot intézte a Berlinben akkreditált valamennyi nagykövethez: „Az ukrán határon 4 nap óta folyik a vér a hadüzenet nélküli háborúban. A kárpátukrán kormány nevében kérem magas kormányuk közbelépését a magyar kormánynál, hogy a kárpátukrán kérdést diplomáciai úton, ne pedig fegyveres erővel rendezzék.” ~ A 15 óra 20 perces honvéd vezérkari jelentés: Béldy Alajos csapatai elérték Vereckénél a lengyel határt, a 19 óra 05 perces: Huszt – heves harcok árán – magyar kézre került, a katonaság Dolha és Perecseny alatt áll, 23 óra 15 perckor a honvédség bevonult Técsőre. ~ A Népszava e napi száma kiemelte, hogy Ruszinszkót nem csak politikai szükségszerűség, de a közös társadalmi múlt, népének akarata és gazdasági okok kötik egybe Magyarországgal. „A világ közvéleménye megnyugvással veszi tudomásul a Magyarország részéről tett intézkedéseket.” ~ A Német Távirati Iroda szerint Románia Kárpátukrajna megszállását „Erdély bekerítésének” nevezi. Románia elvi álláspontja: „senkitől semmi követelnivalója és senkinek semmi adni valója nincs.” ~ A délutáni órákban megszakadt a vasúti összeköttetés Halmi és Máramarossziget között, mert „a románok felszedték a vasúti síneket”. Másnap a román kormány megtiltotta, hogy a Kárpátukrajnából menekülők, különösen a zsidók, román területre lépjenek. A menekültáradat nem áll meg, március 17-re a száma megközelítette az 5 ezret. Közben a kárpátaljai románok kérték a román kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést „szabadságuk garantálása érdekében”. Március 18-án több kárpátaljai község határozatot szavazott meg, melyben kérte a Ruszinföld Romániához csatolását. Ugyanaznap a románok hermetikus határzárat állítanak fel, a határőrségnek magukat megadó katonákat internálják. ~ Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház ülésén bejelentette, hogy Kárpátalja visszafoglalása után a ruszinok („a testvér rutén nép”) autonómiát fognak kapni. ~ Ezen a napon megalakult a Német Birodalom Cseh–Morva Protekturátusa, az önálló cseh-szlovák állam megszűnt létezni.