Kolozsváron folyik az ún. Simonfi-csoport jurisdikciós pere. A zárt tárgyaláson a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa „hazaárulással” és „tiltott iratok rejtegetése és terjesztésével” vádolja a csoport tagjait. Valójában az a „bűnük”, hogy szembenálltak Adorján Károllyal és néhány társával (akik egy Rómával szembenálló, a párt alá rendelt, kvázi „államosított” katolikus egyházat akartak létrehozni) és a még szabad lábon lévő titkos ordinárius, Fuchs Gábor, valamint a plébánosok egy része megpróbálták megakadályozni, hogy Adorjánék befolyásukat a papság nagyobb részére ki tudja terjeszteni. A per másnapján a törvényszék Simonfi Andor baróti káplánt, Dukát József zernyesti, Pál József bonchidai plébánost, Ferencz Benjámin volt gyulafehérvári püspöki irodaigazgatót, szamosújvári plébánost és dr. Gurzó Anaklét ferences teológiai tanárt hét-hét, Fuchs Gábor petrozsényi plébánost, Erőss Lajos kolozsvári káplánt, Csutak László kolozsvár-szentpéteri káplánt, Ambrus György katonai plébánost, és Dénes Anna Szeréna kolozsvári szociális nővért hat-hat, Márton József csíkszentsimoni káplánt és Hajdú Gyula kolozsvár-belvárosi káplánt „izgatás” vádjával öt–öt év börtönbüntetéssel sújtják. Hajdú és Márton József büntetése éppen amnesztia alá esik, ezért március 21-én kiszabadulnak. P. Gurzó Anaklét 1962-ben, Simonfi, Fuchs és Erőss 1964-ben szabadul. Pál Józsefet büntetésének letöltése után a Bărăgánba száműzik, akárcsak Ferencz Benjamint és Csutak Lászlót, ahonnan mindnyájan 1964-ben szabadulnak. Ambrus György 1958 körül meghal a Băile Mocrini mocsaraknál lévő munkatelepen.

A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa nyilvános tárgyaláson ítéletet hirdet a Várhegyi István és társai perben. Várhegyit hét, Nagy Benedeket, Koczka Györgyöt és Kelemen Kálmánt öt-öt év fogházbüntetésre ítélik.   ¬ 1956. november 17.

A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa meghozza ítéletet Dobai István és társai perében. „Hazaárulásért és az RNK belső és külső biztonsága elleni cselszövés”, valamint „tiltott közlemények terjesztéséért” Dobait és Varga Lászlót életfogytiglani kényszermunkára és még tíz év szabadságvesztésre, Komáromit („cselekedetei kimerítik a társadalmi rend elleni felbújtás tényét, mivel izgató és propagandatevékenységével nagy veszélyt hozhatott volna az állam biztonságára.”) huszonöt év kényszermunkára és még nyolc év börtönre, Kertészt huszonöt év kényszermunkára és még tíz év börtönre („a vádlott nyíltan szolidarizált a magyarországi ellenforradalmárokkal”), Bereczkit tizenöt év kényszermunkára, Gazdát tíz év szigorított börtönbüntetésre (hazaárulás stb. fel nem jelentése miatt), még hét év börtönre („áskálódás” miatt) és még öt év börtönre („tiltott kiadványok tartása miatt”), Nagyot öt év szigorított börtönbüntetésre, Dobrit („a társadalom elleni áskálódás miatt”, valójában Ravasz László püspök egy beszédéért és Illyés Gyula híres, Egy mondat a zsarnokságról című verséért) hat év börtönre, Lászlót („tilos közlemények tartása” miatt) öt év börtönre ítélik. Utóbbi kivételével mindenkinél még teljes vagyonelkobzást is elrendelnek. (Gazdát a következő évben az ún. tankönyvperben még újabb tizenötévre ítélik.) Dobri 1963. január végén szabadul a Duna-deltából, Dobai, Varga, Komáromi, Bereczki és Gazda az 1964-es amnesztia-rendeletekkel kerülnek szabadlábra, Kertész Gábor és Nagy József meghalnak a börtönben.

A kolozsvári katonai bíróság Macskási Pál vezette tanácsa ítéletet hirdet Fodor Pál és társai perében: Fodort huszonöt évre, Mezei Mózest (akit a Szoboszlai-perben is bíróság elé állítanak) húsz évre, P. Szentmártoni Bálint Odorik és P. Szőcs Ignác Izidor ferences atyákat tizenöt-tizenöt évre, P. Hajdú Géza Leander brassói plébánost és Csiha Kálmán református lekészt tíz-tíz év börtönbüntetésre ítélik.

A kolozsvári katonai bíróság Macskási Pál vezette tanácsa ítéletet hirdet Fodor Pál és társai perében: Fodort huszonöt évre, Mezei Mózest (akit a Szoboszlai-perben is bíróság elé állítanak) húsz évre, P. Szentmártoni Bálint Odorik és P. Szőcs Ignác Izidor ferences atyákat tizenöt-tizenöt évre, P. Hajdú Géza Leander brassói plébánost és Csiha Kálmán református lekészt tíz-tíz év börtönbüntetésre ítélik.

Sepsiszentgyörgyön este az 1848-as vértanúk emlékművénél tetten érik a magyar forradalommal együtt érző középiskolások által 1956-ban létrehozott Székely Ifjak Társasága néhány tagját, akik már az előző évben is megkoszorúzták a ’48-as emlékművet. Társaikat március 18. és 30. között fogják le. Június 3-án Kolozsváron a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa a kilenc – még csak tizenöt-tizenhat éves – diákot hattól tizennyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítéli.

és május 29. között a kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál-vezette, Temesvárra kihelyezett tanácsa a nagyszínházban folytatja le Szoboszlai Aladár és ötvenhat társa elleni monstre-pert. 30-án első fokon tíz vádlottra mondják ki a halálos ítéletet, melyet másodfokon július 24-én helyben hagynak. Kivégzik Szoboszlai Aladár óbébai és Ábrahám Árpád feltorjai plébánosokat, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, dr. Kónya István-Bélát, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Lukács Istvánt és dr. Alexandru Fîntînarut. Az aradi ügyvéd Fîntînaru kivételével a többi román nemzetiségű vádlott (mint pl. Constantin Drăgăniţa ezredes) általában enyhébb ítélettel úszta meg a pert. Az elítéltek között Huszár bárón kívül több magyar arisztokratát is súlyos börtönbüntetésre ítélnek. Rajtuk kívül számos lelkészek vagy szerzetes is található az elítéltek között. Közülük életfogytiglani kényszermunkára vagy fegyházbüntetésre ítélik P. Ferencz Béla Ervin ferences szerzetest, Ráduly Géza gyergyószentmiklósi plébánost, P. Karácsony István minorita szerzetest és Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évre, Dénes Dávid hátszegi plébánost és P. Mezei Mózes Levente ferences szerzetest húsz-húsz évre, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évre, Kosza József ozsdolai plébánost tíz évre, Kovács Béla Lajos kovásznai plébánost nyolc évre, Pál Gyula futásfalvi lelkészt hat évre ítélik. A legidősebb elítélt az 1958. január 15-én letartóztatott Kovács Balázs, akkor hetvenhárom éves szentkatolnai plébános, akit „feljelentés elmulasztása” vádjával – magas korára való tekintettel – „csak” négy év kényszermunkára ítélnek, melyet le is tölt.

A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa ítéletet hirdet a harmincegy fős ún. érmihályfalvi csoport perében. Sass Kálmán érmihályfalvi, és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését bátyja, az ismert szobrász, Nándor közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról tizenhárom vádlottat (köztük Számadó Ernő költőt) huszonöt évre, kettőt ennél kevesebb börtönbüntetésre, Érolasziból négy, Biharvajdáról hat vádlott kapott huszonöt évet, hármat pedig húsz év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetően a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.

Megkezdődik a bolyais tanárok és diákok újabb csoportjának (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajos, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A Macskási Pál vezete kolozsvári katonai törvényszék 19-én – nyilvános tárgyaláson – ítéletet hírdet Varró János és társai perében. A „közrend elleni szervezkedés vádjával” a két tanársegédet: Varrót tizenhat, Lakót pedig tizenöt év kényszemunkára, Péterffy Irént tíz, Vastag Lajost nyolc, Páll Lajost hat, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig öt-öt év börtönbüntetésre ítélik.

között Kolozsváron, a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa tárgyalja az ún. „EMISZ-pert”, amelyben hetvenhat személy áll a bíróság előtt. Az „Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége” nevű illegális szervezetet részben munkásfiatalok, részben unitárius lelkészek, értelmiségiek alkotják. Március 19-én Orbán László, Opra Benedek, Sándor Balázs, Nyitrai Berta unitárius lelkész és Vincze János huszonöt-huszonöt év börtönbüntetést kapnak, tíz személy húsz évet, a többiekre négytől tizennyolc évig terjedő börtönbüntetést szabnak.

A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát húsz, Palczer Károlyt tizenöt, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát nyolc-nyolc, László Gizellát négy évnyi börtönbüntetésre, illetve kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége 1964-ben amnesztiával szabadul. (A tanárokat az '56-os forradalom szimpatizálásával vádoltak – valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)