Megszervezik a kolozsvári Magyar Tankerületi Főigazgatóságot, melynek élére Hadházy Sándor kerül. 1945. április 9-én a nemzetnevelési minisztérium hivatalosan is elismeri az önálló magyar kolozsvári tankerületet. ? 1945. szeptember 21. // Vasile Pogăceanu, Kolozs megye főispánja átiratban sürgeti a Kolozsvári Magyar Egyetem Rektori Tanácsát, hogy „az itt élő népek őszinte, demokrata és kellő tudományos felkészültséggel rendelkező legjobbjaiból nevezzen ki rendes és rendkívüli tanárokat az egyes karokra”. (A magyar és román kommunisták is többször sürgetik az egyetem vezetését, hogy az eltávozott professzorok helyére vegyenek fel olyan „demokrata érzelmű”, tehát kommunista értelmiségieket, akik majd biztosítják, hogy az oktatás „demokratikus szellemben folyjék”.) ? 1945. január 19. // A Központi Tanácsadó Testület Jogügyi Bizottsága ülésén határozati úton kijelentik, hogy Észak-Erdély fölött „a felségjogot a fegyverszüneti egyezmény aláíróinak nevében, a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság megbízása alapján a Szovjet katonai parancsnokság gyakorolja, meghatalmazottai alapján.”

Kolozsváron ifj. Teofil Vescan, a Román Kommunista Párt észak-erdélyi megbízottja kezdeményezésére értekezleten vitatják meg a magyar és román egyetem problémáját. Az egyetem, az EME, az MNSz, a szakszervezetek, a magyar egyházak és más intézmények képviseletében jelen lévő magyar felszólalók a kolozsvári magyar egyetem szükségessége mellett szállnak síkra. (A vita során Jordáky Lajos még azt is felveti, hogy ha már választani kell, inkább a román egyetem költözzön a román művelődés fontosabb központjába, Balázsfalvára vagy Nagyszebenbe.) A román felszólalók, (Victor Pop és Iulian Chitta) továbbra is a kolozsvári román nyelvű oktatás megindítását sürgetik. Végül Vescan ismételten kijelenti, hogy szerinte „az egyetem jelenlegi alakjában nem demokratikus”, és az a véleménye, hogy Kolozsváron egyelőre közös, magyar–román egyetemet kell létrehozni. ? 1945. február 12–13. // A kolozsvári Világosság hírül adja, hogy leváltották „a szegényekkel gőgösen bánó” nagyváradi polgármestert és alpolgármestert, Csiky Gyulát és dr. Pelle Jánost, akik „nem voltak hajlandók együttműködni a demokratikus szervezetekkel.” A helyi ODA javaslatára Ványai Károly vasmunkást nevezik ki polgármesterré, az alpolgármesteri tisztséget pedig „a demokratikus román szervezetek képviselőjének” számára tartják fenn. (Fenti személyek leváltásának feltételezhetően pártpolitikai okai vannak.)

A Monitorul Oficialban megjelenik a 86/1945. sz. törvény, a „Nemzetiségi Statútum”. (A sokat bírált Statútum inkább csak a dél-erdélyi magyarságnak számít nagy eredménynek, az észak-erdélyiek számára az adott helyzethez képest sok tekintetben visszalépést jelent. Így például az önálló kolozsvári magyar egyetem helyett a jogszabály 22. §-a kimondja: „A szükségletekhez képest [...] magyar és német tanszékek létesítendők.” A nemzetiségi nyelvek hivatalos használatát az illető nemzetiség min. 30%-os arányától teszi függővé. stb.) ? 1945. augusztus 6. // Kolozsváron ülést tart az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testülete. Elhatározzák, hogy február 12-re összehívják az ODA észak-erdélyi konferenciáját. A vitában felszólaló Jordáky Lajos – miután beszámol a bukaresti szakszervezeti kongresszuson történtekről – Észak-Erdély jövőjével kapcsolatban kijelenti: „Abban a pillanatban, amikor az ODA kerül kormányra, megváltozik a helyzet és Észak-Erdély kérdése újra napirendre kerül. De ebben az esetben is Románia kormánya nem adja, nem küldi ide a közigazgatást, hanem csak kiegészíti a meglévőt. Tehát a közigazgatást itt nekünk kell megszervezni!” Vita alakul ki a szociáldemokrata Bruder Ferenc és a kommunista ifj. Teofil Vescan közt a proporcionalitás kérdésében. Ezzel kapcsolatban Vescan leszögezi: „Nem lehet mindenütt szigorúan a nemzetiség elvén állani. A döntő tényező a demokrácia. Ahol szükséges, ott lemondunk a nemzetiségi elvről és demokratikus embert állítunk oda, tekintet nélkül nemzetiségére.” ? 1945. február 12–13.

A kolozsvári Városházán ülésezik „Észak-Erdély parlamentje”, az ODA észak-erdélyi konferenciája, melyen három fő kérdést vitatnak meg: Észak-Erdély státusának kérdését, a kolozsvári egyetem jövőjét, és a földreform problémáját. Az egyetem kérdésébe vita keletkezik a magyar és román küldöttek közt, míg az agrárreform-bizottság elfogadja Venczel József tervezetét, amely igazságosan igyekszik szétosztani a magyarok és románok közt a kiosztható földbirtokot. A konferencián megalakítják az ODA Észak-Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságát. (Gyakorlatilag egy regionális kormány csíráját hozzák létre.) A Központi Végrehajtó Bizottság vezetőségét ifj. Teofil Vescan (elnök), Jordáky Lajos (társelnök), Lakatos István, és Nicolae Moldoveanu (alelnökök) alkotják. A VB-nek kilenc román, nyolc magyar, négy zsidó és egy német származású tagja van. (Többek között: Balogh Edgár, Bruder Ferenc, Demeter János, Tudor Bugnariu, Vasile Pogăceanu, Neumann Jenő, Goldberger Miklós.) Az agrárreform szakbizottság (Venczel József tervezete alapján) kidolgoz egy demokratikus földreform-tervezetet (végrehajtására nem kerül sor). A VB ülésén javasolják az azonnali földosztás megkezdését, amit először februárban, a háromszéki Uzonban kezdenek el. A jogügyi bizottság jelentése alapján vita folyik arról, hogy Észak-Erdélyben a főhatalmat gyakorolja a Vörös Hadsereg, vagy csupán a közigazgatás ellenőrzését gyakorolja.

A kolozsvári magyar egyetem szakszervezeti bizalmijai emlékiratban többek közt kérik a „hatos bizottságot”, hogy közös egyetem helyett két független egyetemet hozzanak létre, mivel szerintük „A kétnyelvű egyetem esetleg megvalósítható Svájcban [...], de nem nálunk, ahol a nacionalizmus mindkét népen súlyos sebet ütött.” Megjegyzik még, hogy „A közös egyetem felállítása egyfelől egy rosszul sikerült kísérlettel szaporítaná az Erdélyben már működő román egyetemek számát, másfelől a meglévő és működő kolozsvári magyar tudományegyetem megszűnését jelentené.” (Február 26-án az előbbihez hasonló értelmű emlékiratot juttatott el a „hatos bizottsághoz” a kolozsvári Magyar Demokrata Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete is.)   ? 1945. március 9.

Kolozsváron megjelenik az Erdélyi Szikra a Kommunisták Romániai Pártja Észak-Erdélyi Tartományi Bizottságának lapja. Főszerkesztő: Nagy István. Az első számban közlik ifj. Teofil Vescan tervét, amelyet az Észak-Erdélyi Országos Demokrata Arcvonal tanácsa ún. „hatos bizottsága” nevében terjeszt elő: Kolozsváron legyen egy román és egy magyar egyetem, valamint egy kétnyelvű műszaki főiskola. // Megjelenik Kolozsváron a Dolgozó Nő első száma. Főszerkesztője Berde Mária írónő. ? 1949. február 20.

Vasile Pogăceanu Kolozs megyei főispán – a „hatos bizottság” javaslatára hivatkozva – rendeletet ad ki, melyben „véglegesen” rögzíti a „Kolozsvári Egyetemi Tömb” felépítését. A rendelet szerint az három autonóm intézményből állna: a román és magyar tudományegyetemből és egy kétnyelvű – több magyar és román karral és több székhellyel működő – műszaki egyetemből. Pogăceanu emellett a tanszemélyzetet is ki akarjta egészíteni több olyan személlyel, akik esetében már egyértelműen látszik, hogy a „politikai megbízhatóság” a kiválasztás fő szempontja. Ilyen alapon nevezi ki Balogh Edgárt „sajtótudományi előadónak”, Demeter Jánost pedig a „közigazgatás, esetleg alkotmánytan” nyilvános rendkívüli tanárának. Pogăceanunak ez a rendelete is papíron marad. (Március elején a magyar egyetemnek már 856 beiratkozott hallgatója van. A tavasz folyamán visszatér Kolozsvárra Gunda Béla, dr. Klimkó Dezső, dr. Ludány György, László Gyula, Szász István, dr. Obál Ferenc professzorok és megjelenik Benedek István és Benedek Marcell is)   ? 1945. április 16–17.

Kolozsváron megnyílik az 1848–49-es Ereklyemúzeum. (Az anyagot Kiss Jenő és Bözödi György gyűjtötte össze.) // A Magyar Népi Szövetség helyi szervezete az Országos Demokrata Arcvonal ülésén emlékiratot ad át a Marosvásárhelyre érkező Gheorghe Vlădescu-Răcoasanak, melyben többek között a következőket kérik: ahol legalább 10% magyarság él, csak magyarul tudó köztisztviselőket nevezzenek ki, Marosvásárhelyen állítsanak fel magyar mezőgazdasági főiskolát és műegyetemet, az ODA Központi Tanácsadó Testületének februárban hozott nyelvrendeletét terjesszék ki Észak-Erdélyre is. ? 1945. június 19.

Kolozsváron Aurel Potop nemzetnevelésügyi államtitkár és Luka László/Vasile Luca, az Országos Demokrata Arcvonal székely származású országos főtitkára jelenlétében tárgyalások folynak a magyar egyetemről. Magyar részről már nem a Rektori Tanács vesz részt a tárgyaláson, mivel – a román álláspont szerint – „magyar honpolgár tanárok nem illetékesek a hivatalos tényezőkkel való tárgyalásokra”, ezért a Balogh Ernő, Pásztai Géza, dr. Csőgör Lajos és Jordáky Lajos képviselik a magyar érdekeket. (A román felet Emil Petrovici, a szebeni egyetem rektora, ifj. Teofil Vescan, az Észak-Erdélyi ODA elnöke, David Prodan és Alexandru Roşca egyetemi tanárok képviselik.) A bizottság által 18-án aláírt megegyezés szerint a Nagyszebenből visszatérő román I. Ferdinánd Király Egyetemet és a Kolozsvár elfoglalása után is helyben maradt magyar egyetemet egy időben fogják megnyitni. Mindkét egyetemnek 4–4 kara lesz, a magyar egyetemen egy karrá olvad össze a jogi és közgazdaságtudományi kar. A román egyetem visszakapja a Ferenc József Tudományegyetem 1919. május 12-én elkobzott épületeit (melyeket a bécsi döntés után, 1940-ben elhagyott), míg a magyar egyetem a sétatéri volt Regina Maria (1918 előtt De Gerando) leánygimnáziumot foglalja el. A botanikus kertet és a könyvtárat közösen fogják használni. Mindaddig, amíg a magyar egyetem orvosi intézményei és laboratóriumai új épületben nem kapnak helyet, az Új Klinika épületét fogják használni. (Az egyezmény szerint a magyar állampolgárságú egyetemi tanszemélyzet csak akkor folytathatja működését, ha román állampolgárságért optál.) Mivel a magyar egyetemnek ki kell ürítenie az épületeit és új helyre kell költöznie, a megegyezést nem írja alá sem Balogh Ernő, sem Pásztai Géza. Az épületek kiürítése nagy visszatetszést kelt a magyarok körében. (Az április 19-i Erdélyi Szikra, az RKP magyar nyelvű hetilapja a tanácskozásról beszámoló cikkében kész tényként közli, hogy „május elsejére két egyeteme lesz Kolozsvárnak”.)   ? 1945. április 25.

Bukarestben tovább folytatódtak a tárgyalások a kolozsvári magyar egyetem kérdésében. Az Észak-Erdélyi ODA nevében Jordáky és Vescan terjedelmes memorandumot nyújt át Voitec nemzetnevelési miniszternek, amelyben részletesen kidolgozzák a magyar egyetem szerkezeti felépítését és személyi javaslatokat is tesznek. (A magyar fél törekvései arra irányulnak, hogy a magyar egyetem jogi helyzetét tisztázva az előző hetinél méltányosabb feltételeket érjenek el.) Három nappal később, április 28-án Demeter János, Venczel József és Nagy Géza újabb feljegyzést állít össze. Ebben javasolják egy miniszteri bizottság létesítését, amely az épületek és a személyi kérdések megoldásával lenne megbízva. Ezen kívül az ideiglenes Egyetemi Tanács összetételére is javaslatot tesznek: Miskolczy Dezső (rektor), Jordáky Lajos (prorektor), György Lajos (a bölcsészettudományi kar dékánja), Jancsó Elemér (prodékán), Buza László (a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja), Demeter János (prodékán), Balogh Ernő (a természettudományi kar dékánja), Dezső Lóránd (prodékán), Veress Ferenc (az orvostudományi kar dékánja) és Csőgör Lajos (prodékán). A tárgyalások 28-án érdemi eredmények nélkül érnek véget. // A Kolozsvári Erdély-ben Lakatos István vezércikkben foglalkozik az április 16–18-i tárgyalások eredményeivel: „Nem csinálunk titkot belőle, hogy a megállapodást nem tartjuk a legideálisabbnak. Lehetett volna olyan megoldást találni, amely minden szempontból dokumentálta volna a nemzetek közötti megértést, egyenlőséget és testvériséget.”

Újabb delegáció (Kurkó Gyárfás, az MNSz elnöke, Czikó Nándor, a nemzetiségügyi minisztérium tanácsosa, az MNSz alelnöke, Demeter János kolozsvári alpolgármester és az egyetem részéről Nagy Géza és Venczel József) tárgyal Bukarestben Ştefan Voitec nemzetnevelési miniszterrel és Aurel Potop államtitkárral. A tárgyalásoknak csupán az az egyetlen „eredménye”, hogy – Groza határozott kívánságára – a román tárgyalófél fölajánlja: a klinikák épületeit a magyar és román orvostudományi karok közösen használhatják. (Dr. Csőgör Lajos szerint a tárgyaláson éppen a kommunista Potop volt a merevebb, míg a szociáldemokrata Voitec miniszter rugalmasabb partnernek bizonyult a későbbiekben is. Egyes adatok szerint Groza a tárgyalásokon valószínűleg megígéri, hogy a 6-án kezdődő MNSz-kongresszusra kihozzák a magyar egyetem helyzetét rendező törvényt, a román fél azonban feltehetőleg jobbnak látta a törvény későbbi időzítését.)  ? 1945. május 29.

Csőgör Lajos, mint a magyar egyetem egyik szervezője tárgyal Bukarestben Ştefan Voitec nemzetnevelési miniszterrel, és Aurel Potop államtitkárral. Megállapodnak abban, hogy 3 tagú bizottságot neveznek ki a magyar egyetem további ügyeinek intézésére. (A 137.851/1945 sz. rendelet Csőgör Lajost, Demeter Jánost és Jancsó Elemért nevezi ki a bizottság tagjának.) A minisztérium 350 millió lej rendkívüli segély folyósítását ígéri meg az egyetemnek.   ? 1945. október 20.

”Saját kérésére” fölmentik tisztségéből Tudor Bugnariut, Kolozsvár 1944. október 11. után kinevezett polgármesterét. Utóda Gheorghe Chiciudean lesz. A két alpolgármester Demeter János és Dán István. // Lezajlik a Hármas Bizottság és a szebeni egyetem küldöttsége között az egyetem jogi átadása és átvétele. A jegyzőkönyvet magyar részről dr. Csőgör Lajos, Demeter János és Jancsó Elemér írják alá. (Az átadási jegyzőkönyv rendelkezési része valószínűleg idő előtt kiszivároghatott, mivel nem merték nyilvánosságra hozni. Ehelyett egy, a 405/1945. sz. rendelettörvény 5. pontjára hivatkozó halvány „Egyezményt” készítettek el, amellyel sikerült a magyar közvélemény figyelmét elterelni arról, hogy „mellesleg” olyan átadási jegyzőkönyv készült el, mely nemcsak az április 16–18-i határozatoknál, hanem magánál az idézett rendelettörvénynél is súlyosabb, amikor minden feltétel nélküli átadásról szól, anélkül, hogy az 1940 után szerzett épületekre és felszerelésekre bár egyetlen kikötést tartalmazna.)

Bukarestben a magyar és román egyetemek vezetői megbeszéléseket tartanak a vitás kérdésekről. A magyar orvosi kar számára a román delegációt vezető Emil Petrovici és társai az oktatásra és gyógyításra teljesen alkalmatlan épületeket ajánlanak fel. Megegyeznek a könyvtár és a botanikus kert közös használatáról, valamint arról, hogy a diákotthonokat számarány alapján osztják meg a két egyetem közt. Mivel az orvostudományi kar épületeinek a kérdése nem oldódik meg a tárgyalásokon, június 20. körül fölmerül az az elképzelés is, hogy az orvosi kar Marosvásárhelyre költözne, a volt Csaba Királyfi Hadapródiskola (1920–1940 között Mihai Viteazul Kadétiskola) épületeibe.

Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottsága nevében Kurkó Gyárfás adakozásra szólítja fel Erdély magyar társadalmát, mivel a magyar tanítók, tanárok, egyetemi professzorok hónapok óta nem kaptak fizetést. Felhívásában közli, hogy a gyűjtést már meg is kezdték, és közli, hogy Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök gyorssegély formájában három millió lejjel járult hozzá „az egyetemi és közművelődési célokat” szolgáló Petőfi Alap felállításához. // Teohari Georgescu belügyminiszter Kolozsvárra főispáni értekezletet hív össze. A rádiónak adott nyilatkozatában a csendőrségről szólva kijelenti: „Ez a csendőrség a demokratikus Románia csendőrsége lesz és magatartásában nyoma sem lesz a régi csendőrség maradványainak.” (A valóságban az 1945. március 6. után Észak-Erdélybe visszatérő román csendőrség sosem igyekezett megakadályozni a magyar kisebbség üldözését, zaklatását.) ? 1945. szeptember 9.

Az eredménytelen tárgyalások ellenére megjelenik a román egyetemi átvételi bizottság, hogy kezdetét vegye a volt Ferenc József Tudományegyetem épületeinek gyakorlati átadása-átvétele. (Június 21–22. körül azonban megegyezés jön létre arról, hogy az átadási jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: 1) az 1940 szeptember 11. után Kolozsvárra került felszerelés a magyar egyetem tulajdonát képezi. 2) A magyar egyetem elhelyezkedési gondjainak megoldásáig a román egyetem ideiglenesen helységeket, vagy épületeket enged át abból a célból, hogy a magyar intézmény tovább tudjon működni. Az egyezményt végül a románok nem hajlandók aláírni még Groza miniszterelnök és Voitec nemzetnevelési miniszter intervenciója után sem.)   ? 1945. július 16.

Bukaresti a minisztertanács döntést hoz arról, hogy a magyar egyetem orvostudományi karának Marosvásárhelyre kell költöznie, az ottani volt Csaba Királyfi Hadapródiskola (Mihai Viteazul Kadétiskola) épületébe. Egy július 27-i rendeletével a hadügyminiszter még katonai iskola szervezését rendeli el a Kadétiskola épületébe, azonban az augusztus 8-i 1.160 sz. határozatával végül átadja az épületet a nemzetnevelésügyi minisztérium számára. (A kolozsvári kommunista hetilap, az Igazság július 11–18-i számában sikerként tálalja, hogy az orvostudományi karnak el kell költöznie Kolozsvárról...)

A nemzetnevelésügyi miniszérium államtitkára, Aurel Potop 169.049. sz. határozatával elrendeli, hogy a volt Ferenc József Tudományegyetem 1940–44 közt beszerzett felszerelései a Bolyai egyetem tulajdonát képezik. (A 2. bécsi döntés után Kolozsvárra kerülő különböző felszerelések – a korszerű röntgenkészülékektől az ágyakig – értéke 1945-ben mintegy 25 millió aranypengő volt.) Néhány tanszék és klinika esetében a felszerelést a román professzorok csak hóapokig tartó herce-hurca után, az év végén hajlandók kiadni a magyar kollégáiknak. Az ugyanezen a napon megjelent 171.110. sz. határozatával Potop elrendeli, hogy a kolozsvári egyetemi könyvtár a magyar és a román egyetem közös irányítása alá kerüljön. (Az egyetemi könyvtár csak papíron „közös intézmény”, ugyanis a december 18-i Monitorul Oficialban megjelent 347.106. sz. miniszteri rendelet gyakorlatilag a románok kezébe adta legfontosabb jogköröket. Például az adminisztratív vezetést a román egyetem végezte, és a könyvtár vezető tanácsának elnöke is mindenkor a Ferdinánd egyetem rektora volt, aki korlátlan aláírási jogkörrel rendelkezett.) A 169.411. sz. rendeletével azt is elrendeli Potop, hogy az 1940-ben Brassóba menekült Kolozsvári Felsőfokú Kereskedelmi és Ipari Iskola Bástya utcai iskola épületét az 1945/46-os tanévre a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdaságtudománya kara rendelkezésére bocsátják. (A Bástya utcai épület egészen 1951-ig, a Kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskola létrehozásáig a Bolyai kezelésében van.)

A Monitorul Oficialban – a nemzetiségi statútum végrehajtási utasításaként, illetve módosításaként – közzéteszik a 629. és a 630. sz. törvényrendeleteket. Az első jogszabály megszünteti a „kisebbség” („minoritar”) megnevezést, helyette a „nemzetiség” kifejezést használja. (A kisebbségi államtitkárság nevét nemzetiségire változtatják.) A második jogszabály büntetendő cselekménynek minősíti a nemzetiségeket becsmérlő és gyűlöletet szító kifejezéseket és a nemzetiségi lakosok ellen irányuló cselekedeteket, biztosítja a nemzetiségek állampolgári egyenlőségét és szabadságjogainak védelmét is, különös tekintettel az anyanyelv szabad használatára. (A jogszabályok a gyakorlatban nem érvényesülnek.) // A Monitorul Oficiálban (1-i keltezéssel) megjelenik a kolozsvári magyar egyetem tanszékeinek megnevezése és száma. Ezt végignézve kiderül, hogy a magyar igényekhez képest több változás is történt. Például a jog- és közgazdaságtudományi karra kiegészítésül kért két előadást nem hagyták jóvá, sem a bölcsészettudományi karon kért két módosítást: nem lett összehasonlító román–magyar nyelvészeti előadás, a Dél-Kelet-Európa történetével és annak erdélyi vonatkozásaival foglalkozó tanszékből pedig az „Erdély történelme, különös tekintettel a román fejedelemségekkel való kapcsolatokra” elnevezésű tanszék lett.

Egészségügyi okokra hivatkozva visszamegy Budapestre Haynal Imre professzor, aki 1944. szeptemberében az Egyetemi Tanács tagjaként jelentős szerepet játszott abban, hogy a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsváron maradt, majd beindulhatott az oktatás.

Megjelenik a Monitorul Oficialban a kolozsvári magyar egyetemi tanács kinevezése. Rektor: dr. Csőgör Lajos, prorektor György Lajos, a bölcsészet-, nyelv-, és történettudományi kar dékánja Molter Károly, prodékánja Bró Vencel, a matematika- és természettudományi kar dékánja Péterffy István, prodékánja Balogh Ernő, a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja Jordáky Lajos, prodékánja Venczel József, az orvostudományi kar dékánja dr. Feszt György, prodékánja dr. Veress Ferenc. Az egyetem tanácsának kinevezésével a Hármas Bizottság megszűnik. (Dr. Csőgör Lajos rektor a brassói Népi Egységnek adott október 28-i interjúban azt is közli, hogy a legutóbbi bukaresti tárgyalásaikon kérték Groza miniszterelnöktől és Voitec nemzetnevelési minisztertől, hogy engedélyezzék az egyetem számára a „Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem” elnevezés használatát, amihez Groza és Voitec hozzájárultak.)   ? 1945. december 18.

A Monitorul Oficialban megjelenik a nemzetnevelési miniszter 347.101. sz. rendelete, mely szerint a kolozsvári magyar egyetem új hivatalos elnevezése: Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem – Universitatea Bolyai din Cluj.

A Világosságban éles kirohanást intéznek György Lajos egyetemi tanár, az Erdélyi Katolikus Státus világi elnöke ellen. A cikkíró (Tamás Gáspár kommunista újságíró) szerint az a György Lajos, aki tevékeny részese volt a kolozsvári magyar egyetem helybenmaradásának 1944 szeptemberében, „szívesebben látná Maniu uralma alatt az egyetem megszüntetését, mint demokráciánk megerősödését.” (A megtámadott professzor támadásokat cáfoló nyilatkozatát a lapok nem hozzák le.) Mint később kiderül, a támadás összefüggésben van a státuselnöki tisztével és a Márton Áron katolikus püspökhöz fűződő baráti kapcsolatával. 1947. nyarától sajtókampány folyik a „reakciós” György Lajos, Tavaszy Sándor, Balogh Artúr, Bónis György egyetemi tanárok ellen is.   ? 1947. július 7.

A közoktatásügyi minisztérium – pár nappal később napvilágot látó – reformja szerint a felsőfokú oktatás átszervezése után az almérnöki intézetek megszűnnek, és – szükség szerint – mérnök-képző intézetek létesülnek. Kolozsváron a megalakuló Mechanikai Intézetben csak különbözeti vizsgával (egy év „csúszással”) veszik át az Almérnöki Intézet magyar tagozatáról a hallgatókat. Az ipari minisztérium engedélyezi, hogy az új intézetben továbbra is folyhasson magyar nyelven oktatás. (Az intézetben a negyvenhét tantárgyból kilencet tanítanak magyarul, és minden vizsga történhet magyar nyelven is.) A magyar nyelvű műszaki felsőoktatás 1953 őszén megszűnik.

Megjelenik a felsőoktatás átszervezéséről döntő 263.327. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet. A jogszabály az addigi orvosi karokból létrehozza az önálló orvostudományi egyetemeket, amelyek doktori címeket is adhatnak. (Ezt csak három év tanulással és tudományos munkával lehet megadni.) A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet azonban a doktori adási jogot nem kapja meg. A törvény megszünteti Marosvásárhelyen a szervezés alatt álló gyógyszerészeti kart. (A magyar nyelvű gyógyszerészképzést végül 1949-ben mégis engedélyezik.) // A közoktatásügyi miniszter 263.327. sz. határozata a Bolyai Tudományegyetemen felállítja a matematika és fizikai, a természettudományi, kémiai, történelem és földrajzi, filozófiai, pedagógia és pszichológiai, filológiai, közgazdasági, jogi és közigazgatási tanszékeket. Marosvásárhelyen általános orvosi, gyermekgyógyászati, közegészségügyi, fogorvosi, gyógyszerészeti. // A közoktatásügyi miniszter 249. sz. rendelete elrendeli az önálló Magyar Művészeti Intézet (Institutul de Arta cu limba de predare maghiare din Cluj) felállítását (ugyanekkor hozzák létre a párhuzamos román intézetet is). A Magyar Művészeti Intézet három fakultással indul: zenei (a dékán: Márkos Albert), képzőművészeti (román tagozata is van, a dékán: Aurel Ciupe), színművészeti (a dékán: Poór Lili). (A koreográfiai kar a román intézetnél van, magyar tagozattal.) Az intézet rektora Kovács Zoltán képzőművész. ? 1949. február 6. // A Közoktatásügyi Minisztérium 263.318 sz. rendelete alapján elrendelik az Agrártudományi Intézet (Institutul Agronomic) Növénytermesztési Fakultása magyar tagozatának létesítését Kolozsváron. A képzés négy éves. (1951 őszétől öt évre emelik az oktatás időtartamát.) ? 1948. november 15.

Monitorul Oficial újabb kinevezéseket közöl a Bolyai Tudományegyetemre: Balogh Edgár lett a Bolyai Tudományegyetem rektora, és a történelem és földrajzi tanszék ideiglenes dékánja. Jancsó Elemért kinevezik a nyelvészeti tanszék dékánjává, Demeter Jánost a gazdasági-, jogi-, közigazgatási tanszék dékánjává, Zörgő Benjamint, Borbély Sámuelt, Soós Ilonát, Török Zoltánt, dékánokká, Lazányi Endrét az Agrártudományi Intézet magyar tagozatának dékánjává.   ? 1949. február 14.

Megkezdődik az oktatás a Babeş és a Bolyai Tudományegyetemek jogi karainak, és a Bolyai Tudományegyetem gazdaságtudományi karának külön főiskolává egyesítése útján megszervezett Kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskolán (Institut de Ştiinţe Juridice din Cluj). A jogi fakultás magyar és román tanítási nyelvű tagozatokból áll, a gazdaságtudományin csak magyar nyelven folyik tanítás, de román tagozatot is akarnak indítani. Az intézmény 1953. augusztus 31-én megszűnik, de a Bolyai Tudományegyetem a Bástya utca épületét nem kapja vissza.

Közlemény jelenik meg az Előrében (másnap pedig a kolozsvári Igazságban): „Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelőtt a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az első- és másodévet. Pártunk Központi Vezetősége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetőség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését...” A párthatározat következtében sebtében – a tanév megkezdése után több héttel – felvételi vizsgákat tartanak az első évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.

Az RMP Központi Vezetése Politikai Bizottsága számára „a helyzetről és a pártszervek által foganatosított intézkedésekről” készült általános tájékoztató szerint: „Az egyetemeken egyes elemek megpróbálták felhasználni a magyarországi eseményeket arra, hogy zavart keltsenek, és hogy a diákságot különböző megmozdulásokra ösztönözzék, lázítottak az orosz nyelv és a társadalomtudományok ellen (Kolozsvár, Bukarest, Marosvásárhely, Temesvár). Általában feszültebb helyzet tapasztalható a kolozsvári egyetemi hallgatók körében, ahol volt egy konkrét kísérlet is egy diákgyűlés megszervezésére október 24-én. A három szervezőt letartóztatták.”

Az RMP Politikai Bizottság ülésén elfogadják a két „egyesítendő” egyetem új struktúráját (ezen belül pedig azt, hogymely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni), melyet egy 11-i „referat”-ban, feljegyzésben rögzítettek. Eszerint például a matematika–fizika szakon az előadások 16 százalékát lehet magyar nyelven is hallgatni, a fizika–kémián és a biológia–földrajzon a húsz százalékát, a magyar nyelv és irodalom szakon az előadások kétharmadát, míg a filozófia szakon csak román nyelvű előadások hallgathatók – csakúgy, mint a jog és közgazdaságtudományi kar összes szakján. Gheorghiu-Dej javaslatára elfogadják, hogy a régi-új intézmény neve Babeş-Bolyai Tudományegyetem legyen.