Brassóban a Magyar Népi Szövetség megkezdi országos kongresszusának, valamint az észak- és dél-erdélyi szervezetek tényleges egyesítésének előkészítését. A gyűlésen felszólaló Kurkó Gyárfás szerint: „...a legkíméletlenebb tisztogatást kell végrehajtani sorainkban.” // A kolozsvári Erdély közli a Tisztogató Bizottság határozatait. A „kipurifikáltak”, elbocsátottak között van Hantos Gyula földrajz- és Martonyi János jogász professzorok, valamint Cseke Vilmos matematikus tanársegéd is, akik 1944-ig a Ferenc József Tudományegyetemen oktattak. (Cseke később a Bolyai egyetem professzora lesz.)

Bukarestben az aradi vértanúk emlékére tartott ünnepélyen Luka László/Vasile Luca, az ODA főtitkára beszédében kijelenti, hogy „A magyarságnak határozott állást kell foglalnia Erdély kérdésében, s el kell döntenie, hogy be akar-e kapcsolódni a román demokráciába. [...] Meg kell mondjuk, hogy még magában a Magyar Népi Szövetségben is sikerült egyeseket a magyar és román reakciónak eltántorítani attól a határozott állásponttól, amelyet a kolozsvári nagygyűlésen leszögeztek” (Utalás Kurkó Gyárfásnak az MNSz-kongresszuson elhangzott záróbeszédére.)   ? 1945. november 15.

Ismét életbe léptetik a háborús bűnösök megbüntetéséről szóló törvényt, elrendelik a már lezárt ügyek felülvizsgálatát. (Kolozsváron negyvenhét személyt állítanak bíróság elé, valamennyien magyar nemzetiségűek. Köztük van Bözödi György író is.   ¬ 1945. december 3. // A Világosságban olvasható: „A határrendőrség felhívja a figyelmet, hogy szigorú intézkedéseket foganatosítottak a határ mentén, és a legújabb rendelkezés szerint a határrendőrségnek felszólítás nélkül is fegyvert kell használnia azok ellen, akik a tilos zónába szöknek.” (1947. nyarán–őszén nagy számban fordul elő, hogy a határsértőkkel szemben a határőrség felszólítás nélkül fegyverét használja. A magyar–román határon nagyarányú áru- és embercsempészés folyik, az utóbbi esetben részben Palesztinába menekülő zsidókról és Németország nyugati megszállási övezetébe menekülő németekről van szó.) ? 1948. július 14.

a Bákó megyei csángó-magyarok számára létesített magyar tannyelvű elemi iskolák száma eléri a negyvenet. (A Roman tartományban élő ún. északi csángók számára nem sikerül magyar tannyelvű iskolákat létesíteni.)   ? 1954. január 7.

az 1953/54-es tanév végén megszűnnek a moldvai csángó-magyaroknak létesített magyar tannyelvű iskolák. Két év múlva – a politikai légkör változása miatt – néhány faluban ismét megszervezik a magyar nyelvű oktatást, de az 1958/59-es tanév végén ismét felszámolják azokat.

Az RMP Politikai Bizottság ülésén elfogadják a két „egyesítendő” egyetem új struktúráját (ezen belül pedig azt, hogymely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni), melyet egy 11-i „referat”-ban, feljegyzésben rögzítettek. Eszerint például a matematika–fizika szakon az előadások 16 százalékát lehet magyar nyelven is hallgatni, a fizika–kémián és a biológia–földrajzon a húsz százalékát, a magyar nyelv és irodalom szakon az előadások kétharmadát, míg a filozófia szakon csak román nyelvű előadások hallgathatók – csakúgy, mint a jog és közgazdaságtudományi kar összes szakján. Gheorghiu-Dej javaslatára elfogadják, hogy a régi-új intézmény neve Babeş-Bolyai Tudományegyetem legyen.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, országos plénumát (országos gyűlését), melyen jelen van Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Leonte Răutu, Miron Constantinescu, Fazekas János, és Gere Mihály, valamint „a központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői”, és a német dolgozói tanács képviselői. A magyar nagykövetség értesülése szerint összesen hatvanan jelentkeznek felszólalásra, de csak tizenhatan kapnak szót. A tanácskozás Péterfi István tájékoztatójával nyílik meg, aki közli a küldöttekkel, hogy „Nicolae Ceauşescu elvtárs utasította az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az 1971/72-es oktatási évtől kezdődően biztosítsa magyar tannyelvű tagozatok, vagy osztályok létrehozását egyes szakiskolákban és szaklíceumokban.” Az is újdonságnak számít, hogy a felvételi vizsgára jelentkező magyar tanulók az összes tantárgyból magyarul vizsgázhatnak. (Korábban csak azokból, amelyeket magyarul tanultak.) A pártfőtitkár utasítása értelmében a szakminisztérium „intézkedéseket fog tenni” új, kizárólag magyar tannyelvű líceumok létrehozására a következő tanévtől. Arról is tájékoztatja a plénumot Péterfi, hogy a tanács bürójának felterjesztése nyomán Ceauşescu februárban „konkrét utasításokat adott” az Oktatásügyi Minisztériumnak a magyar nyelvű oktatás kibővítésére (tehát a magyarul is tanulható diszciplínák számának növelésére) a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A felszólaló Demeter János azt is javasolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, tagozatokban, magyarul lehessen tanulni Románia történelmét és földrajzát. A tanácskozás – miként korábban, és későbben is – románul folyik, csupán egy Kovászna megyei TSZ-elnök beszél magyarul. A felszólaló Ceauşescu két órás záróbeszédében többek közt leszögezi, hogy „a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú.” Ez a kijelentése az elkövetkező évek asszimiláció-ellenes kisebbségi küzdelmeinek egyik hivatkozási pontja lesz.   ? 1974. április 4–5.

hat önálló, csak magyar tanítási nyelvű líceum kezdi meg működését: Csíkszeredában, az 1. számú, (volt csíksomlyói római katolikus főgimnázium), Sepsiszentgyörgyön az 1. számú, (volt református Mikó Kollégium), Nagyváradon az Alexandru Moghioroş, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas (volt református kollégium), Szatmárnémetin az 5. számú, és végül Temesváron a magyar tannyelvű líceum.   ¬ 1959. szeptember.

Takács Lajos, az MNDT bürójának tagja levelet ír Nicolae Ceauşescunak, az RKP főtitkárának, melyben részletesen – a hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva – ismerteti a nemzetiségi szakoktatás problémáját. Közli, hogy a magyar nyelven oktató technikumok, és szakmunkásképzők száma elenyésző (a tizenhat erdélyi megyében működő kétszázhatvankilenc technikum van, a magyar nyelvű tagozatok száma pedig csak tizenegy, a száznyolcvan szakiskolából négyben lesznek magyar tagozatok), gyakorlatilag szinte a nullára csökkent ez az oktatási forma magyar nyelven. Az a véleménye, hogy a kialakult helyzetért részben a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium, részben a különböző szakminisztériumok és a KB illetékes osztálya a felelősek. Hiába biztosítja azonban Ceauşescut a „legőszintébb tiszteletéről”, a felvetett problémákra nem kap választ, csupán Cornel Burtică, a KB propaganda titkára válaszol Takácsnak megjegyezvén, hogy „Ceauşescu elvtárs csodálkozik a beadvány tartalma miatt...”    ? 1974. április 4–5.

A Tanügyi Újság közli, hogy a minisztertanács határozata nyomán az őszi tanévben Székelyudvarhelyen (ipari), Sepsiszentgyörgyön (építőipari), Marosvásárhelyen (vegyipari és gépgyártóipari), Szászrégenben (ipari), Csombordon (mezőgazdasági), és Kolozsváron (építőipari, valamint könnyűipari) magyar tannyelvű szaklíceumi osztályokat indítanak.   ? 1988. július 15.

Újabb szűk körű megbeszélésre kerül sor Bukarestben, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ott élő tagjai és Miron Constantinescu KB-titkár között. (Korábban őt bízták meg a nemzetiségi tanácsok irányításával.) A zaklatott légkörű megbeszélés során a magyar meghívottak ismertetik a magyar oktatási hálózat problémáit, és hiányosságait, és többek közt azt kérik a magyar-kérdés idős szakértőjétől, hogy a román nyelvű tanintézményekben tanuló magyar diákoknak legalább tegyék kötelezővé a magyar nyelv- és irodalom oktatását. Constantinescu azonban ezt „túlzónak” találja, és elutasítja a kérést.

a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben megszűnik a magyar nyelvű gyógyszerész képzés.   ¬ 1962. szeptember