A 133. szovjet lövész hadosztály és a 4. román hadsereg csapatai harc nélkül bevonulnak Szatmárnémetibe és Nagykárolyba. Ezzel elfoglalják Észak-Erdély egész területét. // Minisztertanácsi rendelettel Észak-Erdély egész területén román katonai közigazgatás vezetnek be, mivel a polgári közigazgatás visszaállítása számos nehézségbe ütközik. (1944. november 7-i, a Román Menetszakasz Parancsnokság által készített helyzetjelentésből kiderül, hogy az észak-erdélyi kormánybiztos irányításával létrehozott állami adminisztrációt teljes mértékben csupán a Székelyföld négy megyéjében, Háromszéken, Udvarhelyen, Csíkban és Maros-Tordában sikerült felállítani. Itt mindenütt elfoglalta helyét a prefektus és a polgármesterek, valamint a szolgabírók, községi bírók, és jegyzők nagy része, a csendőrség felállította a csendőrörsöket, de a Román Nemzeti Bank csupán Sepsiszentgyörgyön rendezkedett be. Észak-Erdély többi részén csak a közigazgatás bizonyos részei foglalhatták el szolgálati helyüket. Kolozsvárott, Zilahon, Szatmárnémetiben és Nagyváradon azonban a szovjet katonai hatóságok nem – vagy csak átmenetileg – engedték meg a román közigazgatás megtelepedését.) A katonai közigazgatás bevezetésével a Ionel Pop-féle észak-erdélyi kormánybiztosság joghatósága ideiglenesen megszűnik. // A kolozsvári Tribuna Ardealului közli a román egyházfők válaszát Alekszej orosz pátriárka levelére : „...a román katonák az augusztusi fordulat óta vállvetve harcolnak a Szovjetunió vitéz katonáival azért, hogy Erdély ősi földjéről elűzzék – a németeket és a magyarokat.”