Észak-erdélyi körútja során a Kolozsvárra érkező Lucreţiu Pătrăşcanu igazságügyminiszter, a Román Kommunista Párt egyik országos vezetője beszédet tart a helyi román értelmiség előtt. Beszédében többek közt kijelenti hogy „a kormány és a Kommunista Párt központi vezető bizottságának nevében kijelentem, hogy visszautasítunk Erdély kérdésében mindennemű kompromisszumos fordulatot és hangoztatjuk jogainkat erre a román területre.” Ugyanekkor jelenti ki azt is, hogy három-négyszázezer magyarnak azért nem lehet megadni az állampolgárságot, mert „a régi magyar rendszer ideológiáját vallják”. („...3–400 ezer magyar állampolgár él még ma is törvényellenesen és az ország törvényein kívül Románia területén.” – állítja az igazságügyminiszeter.) Ugyanekkor mondja azt is, hogy „...először román vagyok és utána kommunista.” (Beszédének ezt a részét a sajtó nem közli.)   ? 1948. február 22.

A kolozsvári magyar pártlapnak vasárnapi különkiadása jelenik meg, melyet teljes terjedelmében a magyarországi „ellenforradalom” leverésének, valamint az ezzel kapcsolatos helyi eseményeknek szentelnek. Az Igazság többek között beszámol a délelőtti órákban a Bolyai Tudományegyetem aulájában tartott nagygyűlésről, amelyen az egyetem tanárai és dolgozói „ragaszkodásukat fejezik ki a Román Népköztársaság demokratikus és szocialista vívmányai iránt. Ezek az eredmények népünk közös harcának gyümölcsei,éppen ezért megvédésük és továbbfejlesztésük legfőbb biztosítéka a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók egysége és testvérisége... a párt vezetésével.” A gyűlés után a résztvevők táviratot küldenek a pártvezetésnek. Közli továbbá a lap, hogy miután Kolozsvár lakossága a rádióból értesült a legújabb magyarországi fejleményekről, „az összegyűlt dolgozók” röpgyűlést tartottak a Herbák János Bőrgyárban (ahol a munkások nagy része magyar) és a Carbochim üzemben. Az első helyszínen Tompa István, a tartomány pártbizottságának titkára, a másikon pedig Barátosi Jenő, a városi pártbizottság bürójának tagja beszél a dolgozókhoz. // A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet Tudományos Tanácsa a „magyarországi eseményekkel kapcsolatban” ülést tart és nyilatkozatot ad ki, amelyben elítélik a magyarországi „ellenforradalmat”. A nyilatkozatot aláírja az intézet vezetősége és tanári karának nagy része, mások mellett Andrásofszky Tibor, az intézet igazgatója (rektora), Csőgör Lajos, a fogászati klinika vezetője, Dóczy Pál, az 1. sz. belklinika vezetője, Puskás György tanulmányi igazgató, Miskolczy Dezső akadémikus, az ideg-elmegyógyászati klinika vezetője.

A kínai és észak-koreai útján látottak-tapasztaltak hatására Nicolae Ceauşescu új kultúrpolitikát hirdet meg. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága előtt meghirdeti – a tömegek által csak „kis kulturális forradalomnak” gúnyolt – új kultúrpolitikáját. Ez egy neosztalinista fordulatot jelent. Beszédében arra is kitér, hogy „a pártszervezetek feladata szilárdan visszaverni a nacionalizmus megnyilvánulásának bármilyen tendenciáját és formáját”. (Az elkövetkező években kiderül, hogy nem a többségi nacionalizmusra gondol.)   ? 1983. augusztus 2–3.