A sepsiszentgyörgyi Desrobirea közzéteszi a Gavril Olteanu-vezette félkatonai egység felhívását, amelyben többek közt ez olvasható: „Erdélyi románok! Szabadságunkat tűzzel és vérrel szerezzük vissza. A magyar tömlöcöket szétzúzzuk, a falvakat és városokat megtisztítjuk a német–magyar hóhéroktól, a négyéves idegen megszállást kegyetlenül megbosszuljuk.”   ? 1944. szeptember 26.

A Magyar Dolgozók Szövetsége dél-erdélyi csoportja az október 4–5-i bukaresti tárgyalásai alapján határozatot hoz, hogy elfogadja az Országos Demokrata Arcvonal programtervezetét. ? 1944. október 16. // A szovjet–román csapatok végleg elfoglalják Nagyszalontát. A bevonulás nagy félelmet kelt a lakosság körében, a szovjet katonák fosztogatnak, gyújtogatnak, ekkor gyújtják fel többek közt a főtér északi oldalán fekvő Rozvány-házat is.

A bukaresti Scînteia (a Román Kommunista Párt központi napilapja) írja a Maniu-gárda vérengzéseiről: „Olyan bizonyító anyag van kezünk ügyében[...], melynek láttán égnek áll az ember haja.” // A brassói Népi Egység leközli a bukaresti rádió által sugárzott előző napi kormányközleményt: „Azoknak a közigazgatási hatóságoknak Észak-Erdélyből való kiürítésével kapcsolatban, amelyek a szovjet parancsnokság előzetes megkérdezése nélkül helyeztek hivatalukba, valamint a fegyveres bandákkal történt sajnálatos incidensekkel kapcsolatban, a román kormány felhívja az észak-erdélyi lakosságot, hogy teljes nyugalommal maradjon helyén és folytassa munkáját, mert a kiürítési intézkedések csak a fentemlített hatóságokra vonatkoznak.”

Kurkó Gyárfás vezetésével harminc tagú delegáció tárgyal Bukarestben. Kulturális téren tizennégy javaslatot terjesztenek elő. Szeptember 6-án a tárgyalásokról Kolozsváron beszámoló az MNSZ elnöke, Kurkó azt állítja, hogy javaslataik nyolcvan százalékát a kormány jóvá hagyta. Elismerik a felekezeti és állami magyar tannyelvű iskolák ún. nyilvánossági jogát. Brassó is magyar tankerületi főigazgatóságot kap, azok a katonaszökevények, akik 1940. augusztus 30. és 1944. augusztus 23. közt Dél-Erdélyből északra szöktek, közkegyelmet kapnak. A tárgyalások eredményeképpen kibővül a magyar tanügyi hálózat. Ígéret szerint hamarosan rendezik az állampolgárságokat is, visszaadják a Csíki Magánjavakat. Ugyancsak megígérik, hogy felállítják az önálló (Erdélyi) Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare), melynek élére Szentimrei Jenőt fogják kinevezni. (A vezérfelügyelőt jogilag csak 1946 októberében erősítik meg tisztségében.) Azt is megígérik, hogy orvosolni fogják a földreform során felmerült nemzetiségi panaszokat, mentesülnek a CASBI-leltározás alól azok, akiket erőszakkal hurcoltak el a csapatok, vagy munkaszolgálatra vittek el, vagy kötelezően soroztak be, de visszajöttek, visszaveszik az elbocsájtott orvosokat és azokat a volt MÁV-alkalmazottakat, akik nem önként mentek el a hadsereggel, a Székelyföldön az állomásokon a helységneveket magyarul is kiírják és hogy a magyar szövetkezetek egyenlő elbánásban részesülnek a románokkal. A gyakorlatban az ígéreteknek csak egy része teljesül.   ? 1945. december 3–19.

A kolozsvári szociáldemokratat napilap, az Erdély hasábjain közzéteszi kiáltványát az RSZDP Országos Magyar Bizottsága. Ebben többek közt élesen kritizálják az MNSZ novemberi 15-i állásfoglalását, és a kommunista vezetőség addig folytatott politikáját. Követelik a magyar politikai élet „demokratikus szabadságának helyreállítását”, és szükségesnek tartják a magyar egyházak demokratikus vezetőivel történő kapcsolatok fenntartását.   ? 1946. január 28.

súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók nyolcvanegy helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma százhatvanhat. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.