A magyar kormány tiltakozó közleményt ad ki, mivel tudomására jut, hogy a dél-erdélyi hatóságok augusztus 24. óta több száz magyar tanítót, ügyvédet, katolikus, és református papot, apácát, valamint tisztviselőket, iparosokat, földműveseket szedtek össze és internáltak különböző regáti és dél-erdélyi táborokba, Tîrgu-Jiuba, Lugosra, Belényesre, Nagyhalmágyra és más helyekre. (Ősszel Tîrgu-Jiun huszonkét református és katolikus pap raboskodik. Belényesre internálják mások mellett Buthy Sándor magyarremetei lelkipásztort, későbbi nagyváradi református püspököt, Nagyhalmágyra pedig Olosz Lajost, a királyhágómelléki református egyházkerület főgondnokát, ismert költőt.)   ? 1944. október 26.

Gr. Bethlen Béla, a kelet-magyarországi hadműveleti területek kormánybiztosa hatályon kívül helyezi az aznap kiadott kiürítési rendeletet. Szabadon bocsátja a rendőrség által összeszedett román értelmiségieket, feloldja a közigazgatásban dolgozókat a magyar államra tett esküjük alól, ezzel lehetővé téve, hogy tovább szolgáljanak a román közigazgatás visszatérte után is. (Részben ennek is köszönhetően Kolozsvár hatóságának jelentős része a helyén marad. Bethlen december 31-ig kifizeti az intézetek havi illetményeit.) ? 1944. szeptember 15. // A budapesti vallás- és közoktatásügyi miniszter, Rakovszky Iván elrendeli a kolozsvári Nemzeti Színháznak és javainak kitelepítését. (A rendeletnek a társulat csak egy része tesz eleget. Az elmenekült művészek, az ostrom megkezdéséig Budapesten, a Magyar Művelődési Házban lépnek föl. A helyben maradott színészek november 7-én újra kezdik az előadásokat.)

Marosvásárhelyen Antalffy Endre tanár és Horváth Dénes, a helyi EMGE vezetője kezdeményezésére megalakul a Magyar Demokrata Szövetség. (A kommunista párthoz közel álló szervezet decemberben csatlakozik a kolozsváriakhoz és fölveszi a Romániai Magyar Népi Szövetség nevet.) ? 1944. október 15.

Megjelennek az 50. és 51. sz. törvényrendeletek, a háborús bűnösök és a hadivagyonok felkutatásáról. (1945. tavaszáig nem indulnak eljárások a háborús bűnösök ellen, bár a fegyverszüneti egyezmény 14. pontja kötelezi a bukaresti kormányt, hogy állítsa bíróság elé a háborús bűncselekményekkel vádolt személyeket, ám azt nem írja elő, hogy a román háborús bűnösöket ki kell adni az érdekelt kormányoknak.)   ? 1945. április 24.

Marosvásárhelyen a román állambiztonság letartóztatja a városba gyanútlanul visszatért Májay Ferencet, aki 1944 őszéig a székely főváros polgármestere volt.   ? 1945. október 17.

A Monitorul Oficialban közzétett törvényrendelet kibővíti a Nemzetiségügyi Államtitkárság („alminisztérium”) hatáskörét. A 230. sz. kiegészítő törvényből törlik a „kisebbségi” kifejezést, és ettől kezdve a „nemzetiségi” kifejezést használják az államtitkárság elnevezésében.

A Nagy Nemzetgyűlés négyszáztizennégy képviselőjéből négyszázegy megszavazza a Román Népköztársaság Alkotmányát. A szovjet mintára megalkotott alaptörvény létrehozza az elnöki tanácsot, melynek élén I. C. Parhon orvosprofesszor áll, a minisztertanács elnöke Petru Groza.   ? 1952. szeptember 24.

A magyar lapokban megjelenik Luka László/Vasile Luca cikke: „A nemzeti kérdés megoldása a Román Népköztársaságban”. (15-én megjelenik a „Tartós békéért, népi demokráciáért”-ban is.) Szerinte azokban az országokban, melyek több nemzetiségűeknek tekinthetők (köztük Románia is), megoldották a nemzeti kérdést, Marx–Engels–Lenin–Sztálin tanításainak szellemében. A romániai magyarság ezerhétszázkilencvennyolc magyar elemivel, kétszázharminc középiskolával, huszonhét pedagógiai iskolával és kétszáznyolcvanegy óvodával rendelkezik, valamint van tizenkét napi-, tíz hetilapja, és huszonöt időszaki kiadványa.

Letartóztatják Jordáky Lajost, a Bolyai Tudományegyetem volt professzorát, a kolozsvári magyar színház művészeti titkárát, Demeter Jánost, a Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskola oktatási igazgatóját, Veress Pált, Kolozsvár korábbi polgármesterét, Fodor-Pataky Ádámot, az MNSZ Kolozs megyei korábbi titkárát, valamint az egy évvel azelőtt szabad lábra helyezett Balogh Edgárt.

Leonte Răutu és Fazekas János, a Központi Vezetés titkárai terjedelmes feljegyzést terjesztenek a pártvezetés elé a kolozsvári helyzetről. Ebből kiderül, hogy bár „a magyar értelmiségiek és az egyetemi hallgatók körében a hangulat javult”, ennek ellenére „az értelmiség egy részének még mindig nincs szilárd álláspontja, különösen a szovjet csapatoknak az ellenforradalmi összeesküvés szétzúzásában nyújtott segítségét illetően.” A jelentés készítői kitérnek a Várhegyi István nevéhez fűződő Határozattervezetre is, megjegyezve, hogy a szöveg készítői közül négyet letartóztattak. Megjegyzik azt is, hogy míg a börtönéből nemrég szabadult Jordáky Lajos „negatív hatással” van a hallgatóira, addig Demeter János, Takács Lajos, Kacsó Sándor, és különösen Balogh Edgár (mindnyájukkal azokban a napokban közölték, hogy visszavették őket a pártba) „jó magatartást tanúsítottak”.   ? 1957. október 16.

Bukarestben tartják az RMP Központi Vezetőségének plenáris ülését. A lapok az ülés munkálatairól hallgatnak, nem közölnek az ilyen esetekben szokásos terjedelmes pártdokumentumokat. Ráadásul egyedülálló módon a tanácskozást egy napra (30-ára) felfüggesztik, ami a moszkvai hatalmi harccal van összefüggésben. Miután 29-én Hruscsov legyőzi a sztálinista ellenfeleit, Gheorghiu-Dej is megváltoztatja (enyhíti) saját ellenzékével szembeni politikáját. Az eredmény: a július 4-i Scînteia közli, hogy „pártellenes tevékenységükért” kizárták a Politikai Bizottságból (az ortodox sztalinista) Iosif Chişinevschit és (a reformista, a hruscsovi liberalizáció hívének tartott) Miron Constantinescut (aki egyébként a magyar kisebbséggel szemben is békülékenyebb politikát mutatott korábban).

Az 1953-ban tagozatként létrehozott temesvári magyar színház önálló intézménnyé válik, Temesvári Magyar Állami Színház néven. Igazgató-főrendezője: Taub János.

A Bolyai Tudományegyetem megszüntetése (illetve a Babeşsel történő összevonása) és a Securitate zaklatásai miatt öngyilkos lesz Szabédi László (Sáromberke, 1907.) író, költő, műfordító, irodalomtörténész egyetemi tanár.

Megjelenik a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Oktatási-Művelődésügyi Osztályának közleménye, miszerint magyar és román tagozattal beindul a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola. (Két fakultással működik: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, valamint fizika, kémia és ipari ismeretek. (1961-től román–történelem és magyar–történelem szakokok is indulnak.) A főiskola három éves képzést nyújt, az általános iskola fölső tagozatán oktató pedagógusokat képeznek.

a román hatóságok mereven érvényesíteni kezdik azt az előírást, amely szerint az uticélnak megjelölt helyet a magyarországi látogató csak a helyi milícia engedélyével hagyhatja el. (A román állampolgárok ezzel szemben szabadon utazthatnak Magyarország területén.) Az egy évvel későbbi, július 1–3-i kétoldalú tárgyalásokon Kállai Gyula ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez az intézkedés „a magyar közvéleményre negatívan hatott”, mire Ceauşescu közli, hogy erre azért volt szükség, mert „az oda utazó személyek nacionalista tevékenységet folytatnak”, „nacionalista anyagokat” terjesztenek.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt. (A 20. században ez a hatodik érvényben lévő alaptörvény.) Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai „nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlő jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és kulturális élet minden terén. Az állam szavatolja az állampolgárok jogegyenlőségét. Tilos ezen jogok bármilyen korlátozása és a gyakorlásuk során bármilyen megkülönböztetés nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási alapon. Minden olyan megnyilvánulást, amelynek célja ilyen korlátozások bevezetése, a nacionalista-sovén propagandát, a faji vagy nemzeti gyűlölet szítását törvény bünteti.” A nemzeti kisebbségekről a 22. szakasz szól: „...az együttélő nemzetiségeknek biztosítva van az anyanyelv szabad használata, továbbá könyvek, folyóiratok, színházak és a minden fokú oktatás a saját nyelvükön. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, minden szerv és intézmény szóban és írásban az illető nemzetiség nyelvét is használja, és tisztviselőket nevez ki ezek soraiból vagy más olyan állampolgárok közül, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét és életmódját.” // Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.

Megjelenik a középfokú szakoktatást szabályozó törvényrendelet, melyben egy szó sincs a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásról, tehát a szakoktatás csak román nyelven folyik. Egyes esetekben az iskoláknak az átalakítása is sérelmes a magyar kisebbségre. Például Kolozsvárott az újonnan megalakított öt új szaklíceum iskolaépület-igényeit részben a magyar tannyelvű iskolák rovására elégítik ki.

Sepsiszentgyörgyön megjelenik a frissen létrehozott Kovászna megye magyar nyelvű hetilapja a Megyei Tükör első száma. Az RKP Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács által kiadott lap főszerkesztője Dali Sándor. 1970–74 között naponta jelenik meg, majd papírtakarékosságra hivatkozva 1974. május 4. és 1976. június 1. között hetente, ezt követően ismét napilap.

Vince József nagykövet azt jelenti Budapestre, hogy a magyar nemzetiségű párt- és állami funkcionáriusok közül sokan „általában tüntetően felzárkóznak a román vezetés mögé, sokan hűségnyilatkozataikban még a románokon is túltettek.” Ezzel szemben a magyar lakosság egy része „katonai beavatkozást remélt Romániába és feltételezve, hogy ez a román politika különútjának végét jelenti és még a határok módosítását is eredményezheti.” A nagykövet úgy véli, hogy az augusztus 26-i székelyföldi látogatás épp azt a célt szolgálta, hogy csillapítsa a kedélyeket, és szerinte „a vezetés további engedményekre és intézkedésekre is kész a nemzetiségi kérdésben”.

A kínai és észak-koreai útján látottak-tapasztaltak hatására Nicolae Ceauşescu új kultúrpolitikát hirdet meg. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága előtt meghirdeti – a tömegek által csak „kis kulturális forradalomnak” gúnyolt – új kultúrpolitikáját. Ez egy neosztalinista fordulatot jelent. Beszédében arra is kitér, hogy „a pártszervezetek feladata szilárdan visszaverni a nacionalizmus megnyilvánulásának bármilyen tendenciáját és formáját”. (Az elkövetkező években kiderül, hogy nem a többségi nacionalizmusra gondol.)   ? 1983. augusztus 2–3.

bevezetik a kötelező tízosztályos oktatást. Az ekkor végrehajtott átszervezések újabb lehetőséget biztosítanak a magyar nyelven történő tanulás lehetőségeinek szűkítésére, ugyanis számos helyen megszüntetik a magyar nyelvű XI-XII. osztályokat. Az első tíz tanévben magyarul tanult diákokat ezzel az elé a választás elé állítják, hogy vagy átmennek az utolsó két évre a román nyelvű osztályokba – sokan ezt nem tudják vállalni –, vagy mehetnek szakmát tanulni. Igen sokan ez utóbbi mellett döntenek, vagyis lekényszerítik őket az értelmiségivé válás útjáról. (1978/79-ben az ország összes XI-XII-es diákja közül alig három százaléka magyar nemzetiségű.) //Az addig csak magyar tannyelven oktató marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben román tagozatot létesítenek. 1980-ban még 7–7 magyar és román hallgató végez a főiskolán, míg 1990-ben 2, illetve 3.

Kolozsváron meghal Horváth István (Magyarózd 1909.), költő, regényíró. (Egy részeg rendőrtiszt üti el.) Első versei 1941-ben jelennek meg. 1945 őszétől a Falvak Népe egyik szerkesztője, 1956-59 között az Utunk rovatvezetője, rendszeresen publikál. 1962-ben szembetegsége miatt nyugdíjazzák, de ezután is több kötete jelenik meg, legismertebb műve szülőfalujának szociografikus igényű bemutatása: Magyarózdi toronyalja. 8-án több százan búcsúztatják a szülőfalujában, jelen van a magyar írószövetség delegációja is. // Népszámlálást tartanak az országban. Az országos adatokat csak megkésve és meghamisítva hozzák nyilvánosságra, a községsoros adatokat csak 1989 után. Ugyancsak manipulációt sejtet az a – korábbi gyakorlattól eltérő – módszer is, hogy hét „új” nemzetiséget tüntetnek fel a kérdőiveken, köztük a székelyt (valamint szászt, svábot, macedorománok stb.), de székelynek csupán ezerhatvannégyen vallották magukat. Az előzetesen közzétett eredmények szerint az országban egymillió-hétszázhatezer-nyolcszázhetvennégy, a „korrigált”, végleges adatok szerint egymillió-hatszázhetvenezer-ötszázhatvannyolc magyar nemzetiségű lakos élt az adatfelvétel időpontjában. A népszámlálás adatait a magyar és a nemzetközi statisztikus szakma és a szélesebb közvélemény is manipuláltnak, meghamisítottnak tartja. (Jól mutatja ezt, hogy Moldvában a népszámlálás szerint háromezernyolcszáztizenhárom magyar nemzetiségű lakos él, ha azonban ebből a számból levonjuk az Erdélytől 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolt Gyimesbükk mintegy kétezernyolcszáz fős magyar nemzetiségű lakosságát, valamint az ezer lélekre tehető református vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok – nyilvánvalóan pártutasításra – a tulajdonképpeni csángó-magyarokat teljesen eltüntették.)

Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése szerint Bákóban őrizetbe vették és durván bántalmazták, majd kitoloncolták a megyéből Gazda József kovásznai középiskolai tanárt, etnográfust, aki rendszeresen foglalkozott a moldvai csángók néprajzával.