Délután I. Mihály király a palotaőrséggel letartózttatja Ion Antonescu marsallt, „nemzetvezetőt” („Conducător Statului”) és Mihai Antonescut, a minisztertanács elelnökét, külügyminisztert. Órákon belül megalakul Constantin Sănătescu tábornok első kormánya. Tagjai mások mellett: Mihail Racoviţă tábornok, nemzetvédelmi miniszter, Grigore Nicolescu-Buzeşti külügyminiszter, Aurel Aldea tábornok, belügyminiszter, Lucreţiu Pătrăşcanu (Román Kommunista Párt), igazságügyminiszter, Iuliu Maniu (Nemzeti Parasztpárt).   ? 1944. november 3.

Kolozsváron az Erdélyi Kör (az Erdélyi Párt értelmiségi klubja) Fő téri helyiségében ismert kolozsvári magyar polgári és baloldali személyiségek aláírnak egy memorandumot, melyben kérik Horthy Miklós kormányzót, hogy nyomban kezdjen fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval. A memorandum megszövegezésében Mikó Imre, Szabédi (Székely) László, Tamási Áron és Nagy István írók vettek részt, melyet gr. Teleki Géza 15-én átnyújt a kormányzónak. A memorandum aláírói: Tavaszy Sándor (református püspökhelyettes), Sándor Imre (római katolikus püspöki helytartó), Vásárhelyi János (református püspök), Józan Miklós (unitárius püspök), Maksay Albert (református teológiai igazgató), Boga Alajos (római katolikus prelátus, kanonok), Járosi Andor (ágostai evangélikus esperes), gr. Teleki Béla (az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Párt elnöke), Mikó Imre, Vita Sándor (országgyűlési képviselők), Haynal Imre (orvosprofesszor), Tamási Áron (író), Venczel József (az Erdélyi Tudományos Intézet üv. igazgatója), Jordáky Lajos, (a szociáldemokrata párt részéről) Nagy István (kommunista író), Szabédi László (író), Csifó Nagy László (unitárius püspöki titkár), Nagy Géza (az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára), Kiss Jenő (író). A Memorandumot gr. Teleki Géza egyetemi tanár, a tragikusan meghalt gr. Teleki Pál fia adja át 14-én Horthy Miklósnak. // Hans Friessner vezérezredes, a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoka kieszközli Horthy Miklósnál, Magyarország kormányzójánál a Székelyföld katonai kiürítését. (A polgári kiürítés tulajdonképpen hamarább megkezdődött, ugyanis a MÁV már 3-án kiürítette a Csíkszereda–Brassó vasútvonal Sepsibodoktól délre eső részét. A polgári kiürítés következményeképpen a civil lakosság döntő része vagy önként elmenekül, vagy kényszerrel bírják távozásra.) ? 1945. január 1.

Kolozsváron mintegy ötven észak-erdélyi polgári és kommunista politikus, baloldali értelmiségi, formálisan is megalakítja az Erdélyi Magyar Tanácsot. A tanács elnöke Vásárhelyi János református püspök, a végrehajtó bizottság tagjai: Járosi Andor, Jordáky Lajos, Mikó Imre. A Tanács Dálnoki Veress Lajos jóváhagyásával megszervezi a lakosság, a közigazgatás helybenmaradását, megbízásából Balogh Edgár és Bíró Tibor – a kolozsvári Tízes Szervezet, valamint a szakszervezetek segítségével – felállítják a városi Polgárőrséget. Az EMT a szovjet–román csapatok Kolozsvárra történő bejövetelekor szűnik meg. // Éjszaka a szovjet légierő bombázza Szatmárnémetit, mely a város egy részét – köztük a püspökség épületét is romba dönti. Mivel az óvóhely is beomlik, 21-en maradnak a romok alatt. (Szinte az egész központi papság odavész.) A légitámadás 17-én és 19-én is megismétlődik, emiatt a városi papság is elmenekül.

Az előző nap néhány helybeli román által Szárazajtára hívott, mintegy harminc-harmincöt fős, Olteanu-vezette Maniu-gárda kivégez tizenegy ártatlan helybéli civilt. (Két sebesült pár nappal később halt meg.) A gyilkosságokat és fosztogatásokat követő napokban a helybeli csendőrök mintegy hetven-nyolcvan férfit elhurcolnak a földvári haláltáborba, akiknek nagy többsége ott hal meg. Gyergyószentmiklós felé vonulva a gárdisták mindenütt terrorizálják a helybeli lakosságot, útközben még nyolc székelyt gyilkolnak meg. ? 1944. október 8. // A Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt álló 2. Ukrán Front alegységei, valamint a 31. román gyalogos- és az 1. lovashadosztály csapatai bevonulnak Nagyszalontára. (Korabeli szemtanúk szerint néhány szovjet katona már 25-én, hétfőn este beszivárgott a város délnyugati térségébe, de vissza is vonult harci egységéhez.) Pár napos szovjet megszállás után a német–magyar haderő ellentámadásba lendült és visszafoglalja Szalontát. Október 2-án máig sem teljesen tisztázott okok miatt 18 cigányembert kivégeznek. Egyesek szerint azért, mert zászlóval fogadták a szovjet csapatok bevonulását, vagy mert házhoz vezették az orosz katonákat nők meggyalázására. // Közzéteszik a Nemzeti Demokrata Front (Frontul Naţional Democrat din România – korabeli fordításban: Országos Demokrata Arcvonal) programtervezetét, amelyet a Román Kommunista Párt központi bizottsága dolgozott ki, és az „összes demokratikus erőknek” ajánlott. A legfontosabb célok között szerepel „egy valóban demokratikus rendszer” kialakítása, a Hitler-ellenes front támogatása minden eszközzel, a nemzetgazdaság újjáépítése, és egy demokratikus agrárreform végrehajtása stb. (A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban a 4. pontban leszögezik: „Nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül teljes egyenlőség valósuljon meg valamennyi állampolgár számára. A baráti együttélés és együttműködés rendszere létesüljön az ország összes nemzetisége között. A nemzetiségi és vallási üldözés törvényes eljárásban és büntetésben részesüljön.”) ? 1944. október 12.

A szovjet katonai parancsnokság – a kommunista párt helyi képviselőinek ajánlására – kinevezi az új közigazgatási vezetőket: Kolozsvár főpolgármestere Tudor Bugnariu egyetemi tanár, az RKP tagja, az alpolgármester Demeter János, jogász, a MADOSZ egyik alapítója, Kolozs megye főispánja id. Teofil Vescan banktisztviselő, az alispán dr. Csőgör Lajos fogász, egyetemi tanársegéd, az RKP régi szimpatizánsa. A rendőrfőkapitány id. Virgil Salvan építészmérnök, helyettese Nicolae Pojghi. A november 9-i kolozsvári Világosság ismerteti a megalakult kolozsvári ideiglenes városi tanács névsorát. Eszerint a 29 tagú tanács 17 román, 11 magyar és 1 zsidó származású tagból áll.

Kolozsvárra bevonul a Bukarestből oda küldött prefektúra az adminisztrációjával, a térparancsnokság, az ügyészség, valamint egyes kisebb katonai egységek, és a csendőrlégió teljes létszámmal. Még ezen a napon megérkezik Kolozsvárra a Nagyszebenben székelő Ferdinánd Király Tudományegyetem bizottsága is, valamint egy csendőrkülönítmény. Megpróbálják erőszakkal átvenni a magyar egyetem épületeit, 16-án pedig a klinikáknál összegyűlt román értelmiségiek előtt Ilie Lazăr, a román miniszterelnökség és a hadműveleti parancsnokság összekötője kijelenti, hogy „a magyar uralomnak egyszer s mindenkorra vége, s ő gondoskodni fog arról, hogy az egyetem azonnal román kézre jusson”. Amikor a történtekről értesítetik a szovjet városparancsnokot, Makedon – Malinovszkij marsall parancsára, és a fegyverszüneti egyezmény 17. pontjára hivatkozva – ultimátumszerűen elrendeli, hogy a bevonult csendőrség, a polgári közigazgatás emberei és a román egyetemi személyzet három órán belül hagyja el a város területét, kilátásba helyezve, hogy mindazokat a személyeket, akik a garnizonban lesznek 14 óra után, lefegyverzik. A román hatóságok egy része visszavonul Felekre, egy másik része pedig Szamosfalvára, Kolozsvár mellé.

A 133. szovjet lövész hadosztály és a 4. román hadsereg csapatai harc nélkül bevonulnak Szatmárnémetibe és Nagykárolyba. Ezzel elfoglalják Észak-Erdély egész területét. // Minisztertanácsi rendelettel Észak-Erdély egész területén román katonai közigazgatás vezetnek be, mivel a polgári közigazgatás visszaállítása számos nehézségbe ütközik. (1944. november 7-i, a Román Menetszakasz Parancsnokság által készített helyzetjelentésből kiderül, hogy az észak-erdélyi kormánybiztos irányításával létrehozott állami adminisztrációt teljes mértékben csupán a Székelyföld négy megyéjében, Háromszéken, Udvarhelyen, Csíkban és Maros-Tordában sikerült felállítani. Itt mindenütt elfoglalta helyét a prefektus és a polgármesterek, valamint a szolgabírók, községi bírók, és jegyzők nagy része, a csendőrség felállította a csendőrörsöket, de a Román Nemzeti Bank csupán Sepsiszentgyörgyön rendezkedett be. Észak-Erdély többi részén csak a közigazgatás bizonyos részei foglalhatták el szolgálati helyüket. Kolozsvárott, Zilahon, Szatmárnémetiben és Nagyváradon azonban a szovjet katonai hatóságok nem – vagy csak átmenetileg – engedték meg a román közigazgatás megtelepedését.) A katonai közigazgatás bevezetésével a Ionel Pop-féle észak-erdélyi kormánybiztosság joghatósága ideiglenesen megszűnik. // A kolozsvári Tribuna Ardealului közli a román egyházfők válaszát Alekszej orosz pátriárka levelére : „...a román katonák az augusztusi fordulat óta vállvetve harcolnak a Szovjetunió vitéz katonáival azért, hogy Erdély ősi földjéről elűzzék – a németeket és a magyarokat.”

A kolozsvári Világosságban Balogh Edgár főszerkesztő vezércikkben követeli a magyar közélet megtisztítását. Kijelenti, hogy bár „a legfőbb bűnösök” elmenekültek, de maradtak még sokan, akik „most a vörös szalag lobogtatásával, vagy éppen román nemzeti színnel akarják álcázni régi jobboldaliságukat és türelmetlen, izgága magyarkodásukat. [...] Nem a nemtelen bosszú, nem a nagy ügyhöz méltatlan feljelentgetések áradatát akarjuk megindítani, hanem a magyar tömegek éberségét akarjuk felhívni arra, hogy őrízzék meg a magyar demokrácia és a munkásmozgalom feddhetetlen tisztaságát a betolakodóktól.”   ? 1944. november 10.

Temesváron a Déli Hírlap utódaként megjelenik a Magyar Népi Szövetség Szabad Szó c. napilapjának első száma. Főszerkesztő: Kazinczy János. (1945. augusztus 19-től Lázár József).

Megjelenik Kurocskin őrnagy, Marosvásárhely katonai parancsnoka Ioan Bozdoc prefektus előtt, és közli vele, hogy „a közigazgatás a szovjet hadsereg fennhatósága alá kerül”, és a prefektus, „ha akarja, továbbra is dolgozhat, de anélkül, hogy [a román] főhatalmat képviselné.” Ugyanakkor közli azt is, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség el fogja hagyni a várost. Bozdoc hiába kéri a parancs végrehajtásának elhalasztását, mert azt Kurocskin visszautasítja. Ugyanezen a napon Aurel Ţeţu csíki prefektus is azt az utasítást kapja a csíkszeredai szovjet katonai parancsnoktól, hogy negyvennyolc óra alatt Csík megyéből távolítsa el az összes román hatóságot. // A kolozsvári Világosságban Nagy István kommunista író, újságíró tisztogatást sürget a magyarság soraiban. (Az ún. igazoló bizottságokban hónapokon keresztül politikai tisztogatások folynak.)

A Monitorul Oficialban megjelenik az 575. sz. törvényrendelet, mellyel felállítják a Kisebbségügyi Minisztériumot (Ministrul Nationalităţiilor Minoritare), egyelőre még konkrét hatáskör nélkül. (Felépítését az 1945. január 5-i, 7. sz. törvény szabályozza.) A minisztériumot Gheorghe Vlădescu-Răcoasa szociológus vezeti miniszteri rangban. (A jogszabályt a király csak egy hónappal később hajlandó aláírni.) ? 1945. március 24. // A brassói Népi Egységnek adott interjújában Gheorghe Vlădescu-Răcoasa többek közt kijelenti, hogy „a Romániában velünk együttélő, kisebbségben élő nemzetiségek minisztériumának létesítése egyidejűleg bel- és külpolitikai kérdés.” // A kolozsvári Világosság tudósítása szerint a Kolozs megyei magyar földművesek 12-én összegyűlt kiküldöttei „örömmel üdvözlik a Vörös Hadsereget abból az alkalomból, hogy Észak-Erdélyben katonai közigazgatást vezetett be...”

Észak-Erdélyben Maniu híveiből megalakul a Felszabadult Erdély Román Demokrata Szövetsége (Uniunea Democrată Româna din Ardealul Eliberat), amelyet Emil Haţieganu ügyvéd vezet. (Haţieganu 1940–44 között az észak-erdélyi románság egyik vezetője volt.)

A Kolozsvári Magyar Egyetem három professzora (Zolnai Béla, Várkonyi Hildebrand és Szabó T. Attila) levelet ír a nagyszebeni egyetem „demokrata érzelmű tanárainak”, javasolva, hogy Kolozsváron vitassák meg „a helyzetből származó kérdéseket”, vagyis azt, hogy miként biztosítsák a magyar és román egyetemi oktatást. Válasz a levélre nem érkezik.

A Román Kommunista Párt kolozsvári székházában közlik Puskás Lajossal, a Szomszédsági Szervezet kezdeményező bizottsága tagjával, hogy „mind román, mind magyar demokrata oldalon a Szomszédsági Szervezet iránt bizalmatlanság mutatkozik és így jobbnak látnák, hogy a Szomszédsági Szervezet addig is, amíg a közhangulat számára kedvezőbbé válik, szüntesse be működését.” Másnap, november 25-én a szélsőbalos Nagy István író vezércikkben támadja a szervezetet. A kezdeményező bizottság magyar tagjai ezek után kimondják önfeloszlatásukat. (A Tizes Szervezet illetve Szomszédsági Szervezet feloszlatásával – amelyben a baloldal befolyása nem érvényesült – a nem-baloldali orientációjú polgárság csak a magyar kommunisták-vezette Magyar Népi Szövetség, vagy az RSzDP Magyar Bizottsága keretei közt vehetett részt a közéletből.)   ? 1947. május 5.

A december 4-i bukaresti România Liberă nyomán a kolozsvári Világosság (négy nappal később pedig a temesvári Szabad Szó) közli a kisebbségi/nemzetiségi statútum törvénytervezetének szövegét. A későbbi kritikák ellenére a jogszabály változatlan szöveggel fog megjelenni. (A jogszabálytervezetet a kisebbségügyi miniszter december 25-én terjeszti a király elé.)   ? 1944. december 20.

Majláthfalván (Temes megye) több mint ötven helybéli MNSz-tagot tartóztat le a román csendőrség. (Az akciónak egy halálos áldozata is van.) A szovjet katonai parancsnokság szabadítja ki őket.

Megjelennek az 50. és 51. sz. törvényrendeletek, a háborús bűnösök és a hadivagyonok felkutatásáról. (1945. tavaszáig nem indulnak eljárások a háborús bűnösök ellen, bár a fegyverszüneti egyezmény 14. pontja kötelezi a bukaresti kormányt, hogy állítsa bíróság elé a háborús bűncselekményekkel vádolt személyeket, ám azt nem írja elő, hogy a román háborús bűnösöket ki kell adni az érdekelt kormányoknak.)   ? 1945. április 24.

Kolozsváron ifj. Teofil Vescan, a Román Kommunista Párt észak-erdélyi megbízottja kezdeményezésére értekezleten vitatják meg a magyar és román egyetem problémáját. Az egyetem, az EME, az MNSz, a szakszervezetek, a magyar egyházak és más intézmények képviseletében jelen lévő magyar felszólalók a kolozsvári magyar egyetem szükségessége mellett szállnak síkra. (A vita során Jordáky Lajos még azt is felveti, hogy ha már választani kell, inkább a román egyetem költözzön a román művelődés fontosabb központjába, Balázsfalvára vagy Nagyszebenbe.) A román felszólalók, (Victor Pop és Iulian Chitta) továbbra is a kolozsvári román nyelvű oktatás megindítását sürgetik. Végül Vescan ismételten kijelenti, hogy szerinte „az egyetem jelenlegi alakjában nem demokratikus”, és az a véleménye, hogy Kolozsváron egyelőre közös, magyar–román egyetemet kell létrehozni. ? 1945. február 12–13. // A kolozsvári Világosság hírül adja, hogy leváltották „a szegényekkel gőgösen bánó” nagyváradi polgármestert és alpolgármestert, Csiky Gyulát és dr. Pelle Jánost, akik „nem voltak hajlandók együttműködni a demokratikus szervezetekkel.” A helyi ODA javaslatára Ványai Károly vasmunkást nevezik ki polgármesterré, az alpolgármesteri tisztséget pedig „a demokratikus román szervezetek képviselőjének” számára tartják fenn. (Fenti személyek leváltásának feltételezhetően pártpolitikai okai vannak.)

Kolozsváron megnyílik az 1848–49-es Ereklyemúzeum. (Az anyagot Kiss Jenő és Bözödi György gyűjtötte össze.) // A Magyar Népi Szövetség helyi szervezete az Országos Demokrata Arcvonal ülésén emlékiratot ad át a Marosvásárhelyre érkező Gheorghe Vlădescu-Răcoasanak, melyben többek között a következőket kérik: ahol legalább 10% magyarság él, csak magyarul tudó köztisztviselőket nevezzenek ki, Marosvásárhelyen állítsanak fel magyar mezőgazdasági főiskolát és műegyetemet, az ODA Központi Tanácsadó Testületének februárban hozott nyelvrendeletét terjesszék ki Észak-Erdélyre is. ? 1945. június 19.

A zalaegerszegi pályaudvaron egy szovjet légitámadás következtében megsemmisül a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kimenekített anyaga. (A múzeum állományának kb. a kétharmadát 1944. szeptember 2-án szállította el a kiürítési rendeletnek engedelmeskedve Herepei János múzeumigazgató.)   ? 1945. szeptember 15.

Bukarestben tartják Teohari Georgescu belügyminiszter résztvételével az „észak-erdélyi megyefőnökök [prefektusok] értekezletét”. Észak-Erdély közigazgatási vezetői: Vasile Pogăceanu Kolozs, Virgil Ceaclan Bihar, Ştefan Andruţa (Anderco?) Szatmár, Victor Groza Maros-Torda (Maros), Virgil Câmpianu Szilágy, Valentin Buda (Romulus Moldovan?) Szolnok-Doboka (Szamos), Ştefan Pop Beszterce-Naszód, Bálint Mihály Csík, Demeter András Háromszék, és Szilágyi Ignác Udvarhely megye, Ion Chitta, Máramaros megye. (Az utóbbi megye nagy része április elejéig szovjet-ukrán megszállás alatt áll.) A Sănătescu-kormány alatt kinevezett – de 1944. november 14. után távozni kényszerült – észak-erdélyi prefektusokat két héttel korábban felmentették tisztségükből.)

Megjelenik a belügyminiszter 8626. sz. rendelete egyes észak-erdélyi polgármesterek kinevezéséről. (Magyar polgármestere van még ekkor Nagyszalontának, Nagyváradnak, Bánffyhunyadnak, Zilahnak, Nagybányának, Felsőbányának, Nagykárolynak, Szatmárnémetinek, Szovátának, Székelyudvarhelynek, Sepsiszentgyörgynek, Marosvásárhelynek és Kézdivásárhelynek. Az ekkor még magyar többségű Kolozsváron, Szamosújváron és Désen már csak az alpolgármester magyar.)

A bukaresti rádió ismerteti azt a belügyminiszteri rendeletet, miszerint a közintézményekre csak a román nemzeti zászlót, vagy az ENSZ-lobogót rakhatják ki, de a magánüzletekre, magánházakra bármilyet ki lehet tűzni. (Teohari Georgescu pár nappal korábban a Sepsiszentgyörgyön tartott beszédében – miután ismertette a fenti rendeletét –, a „zászlókérdéssel” kapcsolatban kijelentette: „Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nyelvű polgárok el fognak jutni odáig, hogy a román zászlóban sajátjukat tiszteljék”, mivel „a román zászlóban olyan zászlót fognak látni, amely nekik szabadságot biztosít”. Azok a „soviniszta” magyarok, akik „azt mondják, hogy a magyar zászlót Romániában is ki kell tűzni”, „a tagadó nacionalizmus útján” haladnak.)    ? 1945. október 6–21.

Megjelenik a 2280. sz. katonai közkegyelmi rendelet, mely az Antonescu-rezsim alatti kényszermunka elől Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekülteket érinti.   ? 1945. augusztus 19–31.

A Monitorul Oficialban – a nemzetiségi statútum végrehajtási utasításaként, illetve módosításaként – közzéteszik a 629. és a 630. sz. törvényrendeleteket. Az első jogszabály megszünteti a „kisebbség” („minoritar”) megnevezést, helyette a „nemzetiség” kifejezést használja. (A kisebbségi államtitkárság nevét nemzetiségire változtatják.) A második jogszabály büntetendő cselekménynek minősíti a nemzetiségeket becsmérlő és gyűlöletet szító kifejezéseket és a nemzetiségi lakosok ellen irányuló cselekedeteket, biztosítja a nemzetiségek állampolgári egyenlőségét és szabadságjogainak védelmét is, különös tekintettel az anyanyelv szabad használatára. (A jogszabályok a gyakorlatban nem érvényesülnek.) // A Monitorul Oficiálban (1-i keltezéssel) megjelenik a kolozsvári magyar egyetem tanszékeinek megnevezése és száma. Ezt végignézve kiderül, hogy a magyar igényekhez képest több változás is történt. Például a jog- és közgazdaságtudományi karra kiegészítésül kért két előadást nem hagyták jóvá, sem a bölcsészettudományi karon kért két módosítást: nem lett összehasonlító román–magyar nyelvészeti előadás, a Dél-Kelet-Európa történetével és annak erdélyi vonatkozásaival foglalkozó tanszékből pedig az „Erdély történelme, különös tekintettel a román fejedelemségekkel való kapcsolatokra” elnevezésű tanszék lett.

A nemzetnevelésügyi minisztérium értekezletet hív össze a magyar nyelvű műszaki oktatás jövőjéről Kolozsvárra. Ezen megállapodnak abban, hogy az elkövetkező években önálló Magyar Villamos- és Gépipari Intézetet állítanak fel Kolozsváron.   ? 1946. november 25.

Több Arad megyei, románok-lakta faluban (Gurba, Kerülős, Seprős, Apáti, Barakony, Szinte stb.) és a magyar Ágyán helyi felkelésekre kerül sor az erőszakos kollektivizálás miatt. A hadsereg és a milícia csapatai 3-án megszállják a falvakat és 12 földművest kivégeznek, mintegy százat pedig bebörtönöznek.

21-re virradó éjszaka (más források szerint 22-én) Kolozsváron magyar értelmiségiek tucatjait tartóztatják le és „irányítják” ítélet nélkül a fundulea-i gumipitypang-ültetvényre, majd a Duna–Fekete-tenger-csatornához. Ekkor van a csatornaépítés utolsó nagy „lendülete” is. (Az elhurcoltak között van Nagy Géza, aki 1945–1946-ban többször bírálta az MNSz kommunista vezetőségét, Molnár Dezső kolozsvári református lelkész, valamint Daróczi Ferenc református egyházkerületi jogtanácsos is.) ? 1953. január 9.

Reggel letartóztatják Balázs Imrét, Tirnován Vid Arisztidet valamint Walter Frigyest a képzőművészeti főiskola hallgatóit, az előző napi diákgyűlés szervezőit. (Waltert nem állítják bíróság elé.) ? 1956. debrecen 12. // Az Agerpress először számol be arról, hogy Magyarországon „ellenforradalmi felkelési kísérlet” történt. A hírügynökség szerint „október 24-én az esti órákban az ellenséges kalandot felszámolták és Budapesten helyreállt a rend.”

Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetőket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják.   ? 1956. november 15-16.

összesen Romániából néhyszázhuszonhétezer beutazást regisztrálnak Magyarországra, onnan kétszáznyolcvankétezer kilépést a szomszédos országba. (Ez utóbbi esetében azonban figyelembe kell venni hogy sokan a szállástörvény miatt, és azért, mert a külföldieknek háromszoros szállodadíjat kell fizetni, inkább éjszakára visszautaznak Magyarországra, ezért a statisztika némileg torzít.) Ez évben kétszázhuszonhat magyar nemzetiségű személynek adnak ki a magyar hatóságok a végleges áttelepítést lehetővé tevő vízumot. A magyar nagykövetség információi szerint „ha a helyi hatóságok tudomást szereznek az áttelepülési szándékról, azt a felsőbb szervekhez továbbítják, és sor kerül az itteni szempontból érdekesebb személyeknek a »komisszió« elé idézésére.” (A bizottság a helyi pártbizottság, a rendőrség, a megyei KISZ, a Securitate tagjaiból áll.) „Amennyiben a román állampolgár házasságkötés után kíván áttelepülni, igyekeznek ráhatni, hogy házastársát bírja rá arra, hogy az telepedjen le Romániában (általában eredménytelenül). Hivatkoznak arra, hogy a kérelmező felsőbbszintű iskoláit itt végezte, államköltségen, és meg kell térítenie az oktatási díjat. Dezertőr, mert azt az országot akarja elhagyni, ahol született és amely fölnevelte. […] Áttelepülési kérelmüket főleg az értelmiségi körök igyekezne eltitkolni még a környezetükben is.”