A szovjet csapatok bevonulnak Csíkszeredába. // A Csendőrség Általános Inspektorátusa 44.158. sz. utasításával újjászervezik Észak-Erdélyben a csendőrséget, a személyi állományát Bukarestben állítják össze. (A visszafoglalt területekre nem csak az 1940. augusztus 30. után távozni kényszerült csendőrök mennek vissza, hanem olyanok is, akiket a Szovjetunióhoz visszakerült Besszarábiából, vagy Észak-Bukovinából vontak vissza.)

Kolozs megyei Kispetriben a váralmási román csendőrök letartóztatják a református lelkészt, és egy helybéli magyar földművest. A brutálisan megkínzott férfiak holttestét csak a tavaszi hóolvadás után találják meg.

Kolozsváron „Észak-Erdély ügyeinek intézése” céljából megalakul az ODA Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben tizenkét személy képviseli a Román Demokrata Szövetséget, hat-hat az RKP-t, a RSZDP-t, a szakszervezeteket és az MNSZ-t, négyen az Ekésfrontot, két-két személy a Hazafiak Szövetségét, a Zsidó Demokrata Népközösséget és a Népvédelmi Egyesületet. (A Román Demokrata Szövetség politikai obstrukciót folytat, nem vesz részt az ODA munkálataiban, mivel az a véleményük, hogy „a Nemzeti Demokrata Arcvonal egyes csoportjai vagy képviselői észak-erdélyi autonómiát követelnek”.) A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állít fel, melynek munkaköre kiterjed Észak-Erdély minden lényeges problémájára. // Kolozsváron helyi népességösszeírást tartanak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el id. Teofil Vescan Kolozs megyei főispán. Elszórt adatok szerint november–december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban még nem ismeretesek.) Az összeírás szerint Kolozsvár összlakossága hetvenháromezer fő. Nyolcvanhárom és fél százaléka, (hatvanegyezer) magyar, tizenegy százaléka román. (1941-ben: az összlakosság száztízezer kilencszázötvenhat, amiből magyar kilencvenhétezer hatszázkilencvennyolc, román tízezerhuszonkilenc). // Marosvásárhelyen is népességösszeírást tartanak. Az összlakosság huszonkilencezer hatszázkilencvenkettő (1941-ben negyvennégyezer kilencszázharminckettő) fő. A város huszonhétezer hétszázhetvennyolc személy magyar nemzetiségű (kilencvennégy és fél százalék), (1941-ben még negyvenkétezer négyszázharmincöt magyar nemzetiségű személyt tartottak nyílván). A román nemzetiségűek száma ezernyolcszázkettő, hat százalék. (1941-ben még csak ezerhétszázhuszonhatan voltak.). Mintegy nyolc és félezer főre tehető azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban vannak, vagy a román adminisztráció után internálótáborba hurcolták. A deportált zsidók száma öt és félezer.). // A harmincas években alapított „Munkás Athenaeum” régi vezetősége ujjászervezi az egyesületet, fölvéve a „Józsa Béla Athenaeum” nevet. A kolozsvári magyar kommunisták egyik kulturális szervezetévé válik, amely könyvkiadással is foglalkozik. (Az év végén itt jelenik meg többek közt a „Vallás és egyház a Szovjetunióban”, és „A nő és a gyermek a Szovjetunióban” c. propagandakiadványok.) A kiadói alosztályt 1945 őszéig Szabédi László vezeti. // A Nemzeti Parasztpárt néhány markáns személyisége Dél-Erdélyben megalakítja a „Haiducii lui Avram Iancu” elnevezésű, antikommunista, szélsőnacionalista, magyarellenes fegyveres ellenállási csoportot. A Maniu-gárda feloszatása után a voluntárok egy része ebbe lép be.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 312. törvényrendelet, a háborús bűnösök és az ország katasztrófájáért felelősök megbüntetéséről. Eszerint 1945. szeptember 1. után már nem indíthatnak eljárást a felsorolt bűncselekményekért. (Mivel a király augusztus 23. után nem hajlandó a törvényeket, rendeleteket ellenjegyezni, a határidőt egy későbbi rendelettel meghosszabbítják 1946. június 10-ig.)   ? 1945. július 11.

A Kolozsvári Magyar Tudományegyetem Rektori Tanácsa értekezletet tart, melyen kénytelenek megállapítani, hogy a május 29-i törvény nem ismerte el az 1872-ben alapított egyetemmel való jogfolytonosságot. Bejelentik, hogy a Rektori Tanács megszűnik és átadják helyüket a Groza-kormány bizalmát élvező Hármas Bizottságnak. // Az aradi Jövő közli az 1944 végén Aradon végrehajtott népességösszeírás eredményeit: a város lakossága az elmúlt év végén nyolcvanhatezerhuszonnégy volt, ebből negyvenezernyolcszáz román, huszonhatezerháromszáz magyar, nyolcezerkétszáz német, hétezernégyszáz zsidó.

A kolozsvári Világosság beszámol arról, hogy a mérai gazdákat a szomszéd falusi román gazdák gépfegyvertűzzel kergették el a kaszálóikról. (A vidéki magyar lakosság zaklatása, terrorizálása egyre nagyobb méreteket ölt, és még 1946-ban is tart Kolozson, Magyarmacskáson, Nagynyulason, Mezősámsondon, Nagybánya környékén, Marosnagylakon, Lőrincrévén, Harin, Magyarlapádon és máshol.) Helyenként sikerül elűzni a magyar – jórészt szórványban élő – lakosságot, mert a hatóság nem tesz semmit a terror megfékezésére.

A sepsiszentgyörgyi Népi Egység, (a Magyar Népi Szövetség egyik félhivatalos lapja) éléről lekerül Kurkó Gyárfás neve, helyette Szabédi László lesz a felelős szerkesztő. (Március 1-én jelenik meg az utolsó száma, 2-án a nevét „Népújság”-ra változtatják. Főszerkesztő: Paál János.)   ? 1948. augusztus 10.

Népszámlálás (és mezőgazdasági összeírás) kezdődik az országban (február 3-án fejeződik be). A népszámlálási utasításokat és nyomtatványokat – először és utoljára – magyar nyelven is megjelentetik. Erdély lakossága három millió négyszázhúszezer-nyolcszázötvenkilenc fő (Románia lakosságának huszonegy és fél százaléka.) A népszámlálás szerint az erdélyi lakosságának kerekítve egynegyede, egymillió négyszáznyolcvanegyezer-kilenczázhárom személy magyar anyanyelvű.) A Regátban a népszámlálás mindössze tizenhétezer-kilencszáznegyvennyolc magyar anyanyelvű lakost „talált”.   ? 1956. február 21.

A Monitorul Oficialban megjelenik a Nagy Nemzetgyűlés 197. sz. rendelete, miszerint minden bankot feloszlatnak, a Nemzeti Bank, a Takarékpénztár (Casa de Economii şi Cecuri Poştale), a Letéti Pénztár, és az Országos Ipari Hitelintézet kivételével. Megszűnik egyebek mellett az Erdélyi Kereskedelmi Bank (Kolozsvár), a Fogarasi Hangya Bank, a Székelyföldi Kereskedelmi Bank (Marosvásárhely). A megszüntetett huszonnégy erdélyi bank közül tizenhat román. (Az Erdélyi Kereskedelmi Bank és a Székelyföldi Kereskedelmi Bank eddig a Pesti Magyar Bank száz százalékos tulajdonában volt.)   ¬ 1947. október 18.

Az Előrében megjelenik a Román Munkáspárt Központi Vezetése és a Minisztertanács határozata a jegyrendszer eltörléséről. A lap szerint: „A dolgozók nagy megelégedéssel fogadták a jegyrendszeren és fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetését.”

Az RMP Politikai Bizottsága létrehoz egy, a KB alárendeltségébe tartozó „nemzetiségi bizottság”-ot. A tizenegy fős grémium titkára Vécsei Károly, a MAT egyik osztályvezetője, Fazekas János bizalmasa lesz, öt tagja magyar (mások mellett Bányai László, Robotos Imre, Kovács György). Feladatkörébe tartozik „a román nép és az együtt élő nemzetiségek közötti barátság megszilárdításáról szóló pártirányelvek alkalmazásának”, illetve „különösen a nemzetiségi értelmiségiek körében a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásainak, illetve legyőzésére szolgáló módszereknek” a vizsgálata. A bizottság tényleges tevékenysége fennállásának három évében meglehetősen csekélynek mondható.

Marosvásárhelyen meghal Boga Lajos (Marosvásárhely, 1885.) természettudományi szakíró, szerkesztő. 1941–45 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület állattárának múzeum-őre, 1945-tól 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig a Bolyai Tudományegyetem állattan professzora. // Népszámlálást tartanak Romániában. Az RNK Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Igazgatóság november 24-i közleménye szerint az országban egymillió-hatszázötvenegyezer kilencszázötvenhárom személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek és egymillió-ötszáznyolcvankilencezer négyszáznegyvenhárom magyar nemzetiségűnek.

Az Előre beszámol arról, hogy Farczády Elek, a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár (Teleki Téka) vezetője egy ottani kódexben XV. századi magyar nyelvű, ötvenhárom szóból álló töredéket fedezett fel. A nyelvemléket megvizsgálta Szabó T. Attila nyelvész, valamint Jakó Zsigmond, Kelemen Lajos és Pataki József levéltáros-történészek. A felfedezett szövegtöredék jelentőségére való tekintettel (ez az időrendben ötödik magyar nyelvemlék) úgy döntenek, hogy a Bolyai egyetem fog gondoskodni annak feldolgozásáról és kiadásáról.

Az Előrének hétfői különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi „ellenforradalommal” kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Egyebek mellett beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”, valamint közlik az RMP Központi Vezetősége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét „a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez.” // A két kolozsvári tudományegyetem, a Babeş és a Bolyai, valamint „1500 tudós, tanár és tanító részvételével” nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában, ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy „egyes imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság tüntetést rendezett.” (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati hírközlő eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan visszautasítják a résztvevők, a „kalandor és nacionalista elemek minden arra irányuló kísérletét, hogy megtévesszenek egyes ifjakat.”

Megjelenik a Bányavidéki Fáklya (a Román Munkáspárt Nagybánya tartományi bizottsága és a tartományi néptanács lapja) első száma.

Kétoldalú egyezmény alapján megszűnik a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a vízumkényszer a szolgálati és hivatalos ügyekben utazók polgári útleveleire. (A következő év decemberében a magánutazások esetében is megszűnik a vízumkényszer, aminek köszönhetően évről-évre emelkedik a Magyarországra utazók száma: 1962-ben például huszonhatezren, két évvel később pedig hetvenegyezren látogathatnak Magyarországra.)

Az RMP Politikai Bizottsága megtárgyalja az ország közigazgatási beosztásának újabb módosításáról készült – és Nicolae Ceauşescu által ismertetett – előterjesztést. Az egyik kimondott-kimondatlan cél a Magyar Autonóm Tartomány, és Nagybánya tartomány nemzetiségi összetételének „javítása” (vagyis a románok arányának növelése.) A Központi Vezetés plénuma két nappal később jóváhagyja az előterjesztést.

a helyi hatóságok – Nagy Gyula kolozsvári református püspök hozzájárulásával – városrendezés ürügyével lebontatják az 1892-ben Alpári Ignác neves építész tervei alapján épült brassói református templomot.   ? 1964. május 17.

Népszámlálást tartanak Romániában. Az ország összlakossága a végleges adatok szerint tizenkilencmillió százharomezer-százhatvanhárom, ebből magyar nemzetiségű egymillió hatszáztizenkilencezer-ötszázkilencvenkettő, magyar anyanyelvű egymillió hatszázhuszonhatezer, az erdélyi népesség mintegy huszonhét százaléka. (1956-hoz képest harminckilencezer-száznyolcvannéggyel nőtt a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma.) Moldvában a népszámlálás csupán kilencezerötszáztizenhat magyar anyanyelvű lakost „talált” – ez azt jelzi, hogy a még meglévő magyar anyanyelvű csángók nagy részét románnak írták be. Mintegy hetvenezerre tehető az 1956 és 1966 között a Kárpáton túlról betelepedettek száma.

Ünnepi nagygyűlést tartanak – Nicolae Ceauşescu jelenlétében – „Kolozsvár fennállásának 1850. évfordulója” alkalmából. A főtitkár beszédében a hősi múltról és a jövőben fejlődés távlatairól beszél. Ez alkalommal – Drobeta-Turnu-Severin mintájára – átkeresztelik a várost: a hivatalos román neve ezután – utalva a város latin előzményére – Cluj-Napoca.

Brassóban – a kétoldalú kulturális egyezmény alapján – magyar könyvkiállítást rendeznek. A román fél – a magyar partner megkérdezése nélkül – önkényesen huszonhárom könyvet kiemel a kiállított anyagból, emiatt diplomáciai levélváltásra kerül sor.   ¬ 1972. november 27.

Nicolae Ceauşescu munkalátogatáson Hargita megyében jár. Csíkszeredában tartott beszédében bejelenti, hogy az ötéves tervben mintegy hatezer lakást építenek és „Csíkszereda az egyik traktorgyártó központ lesz”. Az elkövetkező években a település belső városmagját „eltüntetik” és „modern városközpontot” építenek. A város iparosítása együtt jár a románosítással. Míg az 1966-os népszámlálás idején nyolcszázhét román nemzetiségű lakos élt a székely városban, addig 1977-ben már négyezernyolcszáztizennyolc.) Kilátásba helyezi azt is, hogy létesítenek egy almérnöki (három éves posztliceáris képzés) szekciót a városban, ez azonban nem jön létre.

Kolozsváron meghal Horváth István (Magyarózd 1909.), költő, regényíró. (Egy részeg rendőrtiszt üti el.) Első versei 1941-ben jelennek meg. 1945 őszétől a Falvak Népe egyik szerkesztője, 1956-59 között az Utunk rovatvezetője, rendszeresen publikál. 1962-ben szembetegsége miatt nyugdíjazzák, de ezután is több kötete jelenik meg, legismertebb műve szülőfalujának szociografikus igényű bemutatása: Magyarózdi toronyalja. 8-án több százan búcsúztatják a szülőfalujában, jelen van a magyar írószövetség delegációja is. // Népszámlálást tartanak az országban. Az országos adatokat csak megkésve és meghamisítva hozzák nyilvánosságra, a községsoros adatokat csak 1989 után. Ugyancsak manipulációt sejtet az a – korábbi gyakorlattól eltérő – módszer is, hogy hét „új” nemzetiséget tüntetnek fel a kérdőiveken, köztük a székelyt (valamint szászt, svábot, macedorománok stb.), de székelynek csupán ezerhatvannégyen vallották magukat. Az előzetesen közzétett eredmények szerint az országban egymillió-hétszázhatezer-nyolcszázhetvennégy, a „korrigált”, végleges adatok szerint egymillió-hatszázhetvenezer-ötszázhatvannyolc magyar nemzetiségű lakos élt az adatfelvétel időpontjában. A népszámlálás adatait a magyar és a nemzetközi statisztikus szakma és a szélesebb közvélemény is manipuláltnak, meghamisítottnak tartja. (Jól mutatja ezt, hogy Moldvában a népszámlálás szerint háromezernyolcszáztizenhárom magyar nemzetiségű lakos él, ha azonban ebből a számból levonjuk az Erdélytől 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolt Gyimesbükk mintegy kétezernyolcszáz fős magyar nemzetiségű lakosságát, valamint az ezer lélekre tehető református vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok – nyilvánvalóan pártutasításra – a tulajdonképpeni csángó-magyarokat teljesen eltüntették.)

Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv húsz-húsz kilométer széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen kétszázhetvennyolc település van felsorolva) lakók évenként tizenkét utazásra vehetik igénybe az engedélyt, hat napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben tíz nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.

Megjelenik az Államtanács dekrétuma „a lakosság jó ellátását károsan érintő egyes cselekedetek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó intézkedésekről”, vagyis az élelmiszerek tartalékolásának („felhalmozásának”), az „üzérkedésnek” a tilalmáról. A rendelet megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják. (Az egyre rosszabb élelmiszer-ellátást ezzel próbálják „rendezni”.)

Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága ülésén ismételten heves vita tör ki Fazekas János és Nicolae Ceauşescu között, aki azzal vádolja, hogy pártszakadást akar előidézni. Dăscălescu, a főtitkár bizalmasa pártellenesnek minősíti Fazekas magatartását, aki visszautasítja a vádat és felszólalásában fasisztoid jelenségnek minősíti Ion Lăncrănjan hírhedett könyvét (Cuvînt despre Transilvania), de Ceauşescu közbekiabál és a könyvet példamutatónak minősíti. A vita végén Fazekas kéri, hogy rossz egészségi állapota miatt helyezzék betegnyugdíjba. Másnap a Nagy Nemzetgyűlés hivatalosan is fölmenti az állami tisztségeiből. (A magyar nagykövetség értesülése szerint eltávolítását a legkeményebben Elena Ceauşescu szorgalmazta, akinek a befolyása jelentősen megnőtt a férjére és a szűkebb pártvezetésre.)

Bukarestben meghal Kovács József (Temeskeresztes, 1919.) történész, egyetemi tanár, 1976 és 1984 között a Babeş-Bolyai Tudományegyetem prorektora, az Államtanács tagja.

Cs. Gyimesi Éva, a Babeş-Bolyai egyetem tanára tiltakozó levelet ír Viorica Nicolau tanügyminiszter-helyettesnek, mert a magyar végzős hallgatókat évek óta szisztematikusan színromán vidékekre helyezik ki.

A román pártvezetés összehívatja a „magyar nemzetiségű román dolgozók” Hargita, Szatmár, és Kolozs megyei tanácsait, melyekkel utólag is elítéltetik a kiutasított kolozsvári magyar főkonzulátust.   ¬ 1988. június 28.