Vaslábon a csíksomlyói búcsúra vonuló gyergyócsomafalviakra karókkal, bicskákkal támadnak a helybeli románok.   ¬ 1945. szeptember 9.

A Monitorul Oficialban megjelent 826. sz. törvény módosítja a korábbi, 91. sz. CASBI-törvényt. Ezek szerint a román állampolgárok javait mentesítik az eljárás alól. (A román állampolgárok vagyonának CASBI alóli fölszabadítása csak 1947 közepétől veszi kezdetét.)   ? 1946. november 30.

Kolozsváron tartja közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Sándor József halála miatt megüresedett elnöki székbe Tavaszy Sándor rangidős alelnököt, főtitkárrá Nagy Gézát választják. A tudományos egyesület igazgatóválasztmánya tagjai sorába választja Balogh Edgárt, Brüll Emánuelt, Csőgör Lajost, Gaál Gábort, Jancsó Elemért, Kiss Elek unitárius püspököt, Kós Károlyt, Kurkó Gyárfást, Lakatos Istvánt, Pásztai Gézát, és Venczel Józsefet.

Parlamenti választásokat tartanak Romániában, melyen durva csalások, atrocitások fordulnak elő. (Nem csak a polgári pártok szavazatait „lopták” el, hanem a szövetséges MNSZ szavazatainak egy részét is.) A parlament hivatalos kiadványa szerint a Demokratikus Pártok Blokkja (négymillió-hétszázhatvanhatezer hatszázharminc szavazatot), háromszáznegyvenhat mandátumot kapott. (A DPB-n belül a Romániai Szociáldemokrata Párt nyolcvankettő, az RKP hatvanhét, az Ekésfront hetven, Gheorghe Tătărescu szakadár liberális pártja hetvenhárom, Alexandrescu szakadár parasztpártja huszonegy, és a Nemzeti Néppárt huszonhat mandátumot kapott.) Az MNSZ (ötszázhatvankilencezer-hatszázötvenegy szavazat), huszonkilenc mandátumot kapott, a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt (nyolcszázhetvennyolcezer kilenszázhuszonhét szavazatot), harmincegy mandátumot, a Brătianu-féle Nemzeti Liberális Párt (kétszázharminckilencezer nyolcszázhat szavazatot), három mandátumot, a Lupu-féle Demokratikus Parasztpárt pedig két mandátumot kapott. (A két háború között meglévő ún. „prémiumos” választási rendszer helyett arányos, listás rendszert használtak. A négyszáztizennégy fős parlamentbe az MNSZ képviselőin kívül az RSZDP és az RKP listáin még öt-öt magyar jutott be.) A helyhatósági választásokat az 1945-ös ígéretek ellenére nem tartják meg, hanem elhalasztják 1947 nyarára, majd végül csak a tanács-rendszer bevezetése után tartanak választásokat.)

Csíkszeredában tartják a négy székely vármegye közbirtokosságainak kongresszusát, melyet az Magyar Népi Szövetség Központi „százas” Intézőbizottsága hív össze. A közbirtokosság tulajdonában van ekkor Románia erdeinek tizenegy százaléka, hatszázötvenegyezer hektár, és csak Csík vármegyében ötvenkilenc közbirtokosság létezik. Elhatározzák, hogy Csíkszeredában felállítanak egy közös érdekvédelmi bizottságot. A közbirtokosságok jogvédő irodájának tevékenysége (a szélesebb jogkör, és anyagi megalapozottságának hiánya miatt) mindössze néhány körlevél kibocsájtásában merül ki.   ? 1948. október 14.

5-re virradó éjszaka mintegy hatszáz román és magyar ellenzéki személyiséget tartóztatnak le. A letartóztatottak között van egyebek mellett Puskás Lajos tanár, a kolozsvári Tízes Szervezet 1941–1944 közötti vezetője, Pásztai Géza ügyvéd, szociáldemokrata politikust, Bartha Ignác ügyvéd, volt erdélyi párti képviselő, Oriold Béla egyetemi tanár, Kakassy Endre újságíró, Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész és más értelmiségiek, ügyvédek, református és katolikus papok, szerzetesek. (1947 áprilisától kezdve bírósági ítélet nélkül, ún. „adminisztratív büntetéssel” Szamosújváron raboskodik többek között. Elekes Viktor, a Bethlen Kollégium rektor-professzora, dr. Váró György ügyvéd, 1940–44 között országgyűlési képviselő, Szigeti József író, Sass Kálmán és Kónya Ernő református lelkészek, Juhász Antal marosvásárhelyi hittan tanár, dr. Hadnagy János zetelaki római katolikus esperes, Árvay Árpád újságíró valamint más ismert magyar értelmiségiek, és falusi földművesek.) ? 1947. március 26.

A kolozsvári Világosságban megjelenik Balogh Edgár Luka-cikkre írt válasza: „Tisztító önvizsgálat ideje jött el”. Ebben gyakorlatilag beismeri az „éberség” hiányát, és Lukának az „elvtelen magyar egység”-re vonatkozó „vádjait”. Meghirdeti az általános tisztogatást.   ? 1947. július 17–18.

Kolozsváron értekezletet tart a Romániai Magyar Írók Szövetsége. Ekkor határozatot hoznak arról, hogy testületileg csatlakoznak a Román Írók Szövetségéhez. (Bányai László indoklása szerint: „lépést kell tartanunk a társadalom fejlődésével, kilépve a nemzetiségi eltokozódásból.”[sic!])

takarékossági okokból „ideiglenesen” újabb tanszékeket szüntetnek meg a Bolyai Tudományegyetemen: a Jog- és Közgazdasági Karon a római jogi tanszéket, a Bölcsészettudományi Karon a társadalomtudományi és statisztikai tanszéket, a Természettudományi Karon az ásvány- és kőzettani tanszéket.

A Monitorul Oficialban megjelent 256.506. sz. nemzetnevelésügyi miniszteri rendelettel nyugdíjazzák a Bolyai Tudományegyetemről György Lajos irodalomtörténészt, Balogh Ernő geológust (az Erdélyi Kárpát Egyesület volt elnöke), Boga Lajos zoológust és Szabó Jenő aszisztenst. A tanév megkezdése előtt felmondják azt a megállapodást, ami alapján a református teológia két professzora: Tavaszy Sándor és Imre Lajos előadhattak a BTE-n.

Népszámlálás (és mezőgazdasági összeírás) kezdődik az országban (február 3-án fejeződik be). A népszámlálási utasításokat és nyomtatványokat – először és utoljára – magyar nyelven is megjelentetik. Erdély lakossága három millió négyszázhúszezer-nyolcszázötvenkilenc fő (Románia lakosságának huszonegy és fél százaléka.) A népszámlálás szerint az erdélyi lakosságának kerekítve egynegyede, egymillió négyszáznyolcvanegyezer-kilenczázhárom személy magyar anyanyelvű.) A Regátban a népszámlálás mindössze tizenhétezer-kilencszáznegyvennyolc magyar anyanyelvű lakost „talált”.   ? 1956. február 21.

Bukarestben Antos István budapesti pénzügyminisztériumi államtitkár és Alexandru Iacob pénzügyminiszterhelyettes aláírják a két ország közti CASBI-egyezményt. Ez az egyezmény (mely rendezte a magyarországi természetes és jogi személyek Romániában lévő ingóságainak kérdését) a legtöbb pontban – magyar szempontból – jóval hátrányosabb, mint az 1947. május 16-án aláírt diplomáciai jegyzőkönyvben rögzített feltételek. A bizalmas záradékban a magyar kormány lemondott a magyarországi természetes és jogi személyek azon ingóságainak visszaszolgáltatásáról, amelyeket a román állam, annak hatóságai, vagy a „demokratikus pártok” használnak.

A Buletinul Oficialban megjelenik az 5/1950. sz. közigazgatási reform-törvény (melyet a Központi Vezetés két nappal korábban hagyott jóvá), amellyel létrehozzák Románia új közigazgatási beosztását: szovjet mintára a megyék helyett huszonnyolc tartományt alakítanak ki. Erdély huszonkét megyéjéből tizenegy tartomány lesz, például Sztálin tartomány része lesz Csík, Udvarhely és Háromszék megyék (mint Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, és Sepsiszentgyörgy rajonok).

szabadlábra helyezik az 1952. augusztus 30-án letartóztatott és azóta bírósági ítélet nélkül börtönben ülő Veress Pált, Kolozsvár volt polgármesterét, régi kommunista politikust.

Az egyetemi pártszervezet rendkívüli gyűlésén Miron Constantinescu tart tájékozatást a magyarországi „eseményekről”. Beszédében egyebek mellett „engedékenységgel”, a „kötelező éberség” hiányával, és általában „liberalizmussal” vádolva Gáll Ernő prorektort teszi felelőssé a Bolyai Tudományegyetemen történtekért. Késő este beszédét azzal fejezi be, hogy mindenki haza mehet, a magyarországi ellenforradalom kérdése meg van oldva... (Constantinescu minden bizonnyal tudomást szerzett a pár órán belül bekövetkező szovjet beavatkozásról.)

A Hivatalos Közlönyben megjelent 799. sz. rendelet több erdélyi magyar többségű település megváltozott hivatalos nevét közli. (Egy negyvenegy oldalas jegyzék közli a települések megváltozott neveit. Például a Maros-Magyar Tartományban: Jedd: Iedu – Livezeni, Magyarsáros: Şaroşu Unguresc – Deleni, Jobbágyfalva: Iobăgeni – Valea, Székelykakasd: Cocoş – Vălureni.   ? 1971. október 21.

Nicolae Ceauşescu és kísérete (Fazekas János és Vasile Patilineţi) a koradélután Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában, végül az esti órákban Székelyudvarhelyen nagygyűléseken vesz részt. Beszédeiben a főtitkár arra helyezi a hangsúlyt, hogy az eddig iparilag elmaradott Székelyföld az elkövetkező évtizedben óriási mértékben fog fejlődni. (Az ötéves tervben a megye öt új vállalatot „kap”.) Az iparosítással pedig tulajdonképpen a kisebbségi kérdés is megoldódik. Egyébként pedig „a marxi-lenini politika következetes alkalmazásával Romániában helyesen megoldottuk a nemzeti[ségi] kérdést” – mondja Csíkszeredában. Székelyudvarhelyen kijelenti, hogy „senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzék ügyeinkbe, hogy megsértse románia szuverenitését.” A gyűlések végén Ceauşescu minden esetben magyarul is elköszön az őt éljenző székelyektől. (A székelyföldi látogatás után néhány nappal – zsúfolt bukaresti munkaprogram után – augusztus 30-án a pártvezetés Kolozs megyébe látogat. A tordai és a kolozsvári naggyűlésen elhangzó beszédeiben Ceauşescu a párt körüli egység fontosságát hangsúlyozza.)

A 371. sz. minisztertanácsi rendelet megerősíti a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy mindazokból a tantárgyakból, melyeket nem román nyelven tanultak, az anyanyelvükön vizsgázzanak. A jogszabálynak van egy – a korábbi gyakorlatot tekintve meglepő – kitétele is, ugyanis szankciókat helyez kilátásba azok ellen, akik a rendeletet nem tartják tiszteletben.   ? 1973. május 13.

Marosvásárhelyen meghal Kemény János (Pittsburgh, 1903.), író, szerkesztő, irodalom- és színházszervező. 1926-ban Marosvécsi kastélyába hívja azokat az erdélyi magyar írókat, akik később az ún. helikoni munkaközösséget alkotják. A vécsi találkozók ezt követően 1944-ig megismétlődnek. 1931-től a Thália Magyar Színház Rt. elnök-igazgatója, 1941–44 között a kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója. 1945-ben egyik fő szervezője a marosvásárhelyi Székely Színháznak, 1952-ig itt dramaturg, majd könyvtáros, 1958–68 között a marosvásárhelyi Új Élet rovatvezetője. Több novelláskötete, regénye jelent meg. Hosszas közbenjárásra sikerül elintézni, hogy az államosított kastélya kertjében, Marosvécsen temessék el.

Bukarestben meghal Kohn Hillel (Kolozsvár, 1891.) jogász, közgazdasági szakíró, szociológus, politikus. A harmincas évektől tagja az illegális Kommunisták Romániai Pártjának, 1934-től annak „fedőszerve” a MADOSZ titkára. A második bécsi döntés után a Kommunisták Magyarországi Pártja észak-erdélyi tartományi titkárságának titkára, az ún. szamosfalvi kommunista perben életfogytiglanra ítélik. Buchenwaldból szabadulva visszatér Kolozsvárra és az RKP egyik tömegszervezetének, a Demokratikus Zsidó Népközösségnek lesz a vezetője. 1946-tól a Bolyai Tudományegyetem tanára.

A „kis kulturális forradalom” meghirdetése óta először ül össze Bukarestben az írók országos konferenciája. Az írószövetség elnökévé Zaharia Stancut választják, az egyik alelnök Sütő András lesz.

Takács Lajos, az MNDT bürójának tagja levelet ír Nicolae Ceauşescunak, az RKP főtitkárának, melyben részletesen – a hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva – ismerteti a nemzetiségi szakoktatás problémáját. Közli, hogy a magyar nyelven oktató technikumok, és szakmunkásképzők száma elenyésző (a tizenhat erdélyi megyében működő kétszázhatvankilenc technikum van, a magyar nyelvű tagozatok száma pedig csak tizenegy, a száznyolcvan szakiskolából négyben lesznek magyar tagozatok), gyakorlatilag szinte a nullára csökkent ez az oktatási forma magyar nyelven. Az a véleménye, hogy a kialakult helyzetért részben a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium, részben a különböző szakminisztériumok és a KB illetékes osztálya a felelősek. Hiába biztosítja azonban Ceauşescut a „legőszintébb tiszteletéről”, a felvetett problémákra nem kap választ, csupán Cornel Burtică, a KB propaganda titkára válaszol Takácsnak megjegyezvén, hogy „Ceauşescu elvtárs csodálkozik a beadvány tartalma miatt...”    ? 1974. április 4–5.

Az RKP KB-nak az oktatás „fejlesztéséről és tökéletesítéséről” tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: „Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak.” Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása „segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez”). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy „az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget...” Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot – mielőtt konkrét jogszabályba öntenék – vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról – ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának – már igencsak esedékes – összehívása is elmarad.

és március 2. között Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök „baráti látogatásra” Budapestre látogat. Érdemi tárgyalásokra nem kerül sor. A kiadott közös közlemény szerint a két fél egyetért abban, hogy a kétoldalú viszonyt a két évvel korábbi találkozó szellemében kell fejleszteni.

Brassóban és néhány székelyföldi városban – Kunszabó Ferenc írónak a külügyminisztériumba eljuttatott információi szerint – románellenes röpcédulák jelennek meg. A Securitate széleskörű nyomozásba kezd, a tetteseket nem találják meg. Sokan feltételezik, hogy a Securitate provokációjáról van szó.

Kolozsváron letartóztatják Kallós Zoltánt, a moldvai csángó-magyarság folklórjának egyik legismertebb kutatóját.   ? 1974. december 7.

A bukaresti magyar nagykövetség hivatalosan kéri, hogy – tekintettel az 1848-49-es szabadságharc leverésének 125. évfordulójára – az aradi, Zala György-féle szabadságszobrot a román illetékesek állítsák ismét fel. A megfelelő román hatóságok azonban arra az álláspontra helyezkednek, hogy „az idő rövidsége miatt nem látnak lehetőséget” az emlékmű október 6-ig történő helyreállítására.   ? 1975. április 23.

Meghal Argay György (Korpona, 1893.), a Romániai Zsinatpresbiteri-Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Utódává 1975. június 15-én a gyülekezetek Szedressy Pál bukaresti lelkészt, főjegyzőt választják meg.

Hivatalos látogatáson Budapesten tárgyal Puja Frigyessel George Macovescu külügyminiszter. (Találkozik meg Losonczi Pállal, Lázár Györggyel és Biszku Bélával is.) A „többször feszült, de korrekt légkörű” tárgyalásokon a közös közlemény megfogalmazásakor a román fél mereven elzárkózik attól, hogy a nemzetiségek egyáltalán említve legyenek. Puja Frigyes felveti a „szállástörvény” kérdését, de Macovescu elzárkózik a megvitatása elől és azt is visszautasítja, hogy a kishatárforgalomba vonják be Szatmárnémetit, Nagyváradot és Aradot. A magyar főkonzulátus megnyitását a debreceni hasonló diplomáciai kirendeltség megnyitásához köti. A könyvkiállításokkal kapcsolatos sorozatos anomáliákat megvédi és azt kéri, hogy a magyar fél „ne sértse a román érzékenységet”.

A Richter-skálán 7,3 fokozatú földrengés éri este, kilenc óra huszonkét perckor Bukarestet és környékét. Biczó György nagykövet 7-i rejtjeltávirata arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy az első hivatalos adatok szerint ötszáznyolcan haltak meg, a sebesültek száma kétezerhatszáz. (Mint utólag kiderül, a halottak között van Szilágyi Domokos és Hervay Gizella költők fia, „Kobak” és Dankanits Ádám művelődéstörténész is.) A végleges adatok szerint a földrengésnek országosan ezerötszáznegyvenegy áldozata van, az anyagi károk elérik a tízmilliárd lejt.

Csernátonban meghal id. Haszmann Pál (Komandó, 1902.), tanító, helytörténész, néprajzkutató. 1934-től nyugalomba vonulásáig Csernátonban tanító, iskolaigazgató, közben komoly néprajzi gyűjtést folytat, számos néprajzi, helytörténeti vonatkozású cikket publikál. Gyűjteményéből 1973-ban hozzák létre a Kovászna megyei múzeum szabadtéri néprajzi részlegét. A tájmúzeumot két fia, ifj. Haszmann Pál és Haszmann József vezetik.

A Magyar Nemzet karácsonyi számában megjelenik Illyés Gyula nagy visszhangot kiváltó esszéjének (Válasz Herdernek és Adynak) első része. A folytatás az 1978. január 1-i számában lát napvilágot.

Bukarestben összehívják a magyar és a német „nemzetiségi dolgozói tanácsok” országos plénumait (országos gyűléseit). Az első nap külön-külön tanácskoznak, majd a második nap közös plenáris ülést tartanak, melyen Nicolae Ceauşescu is felszólal. Az első nap a kétszáz küldött újraválasztja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét (Péterfi Istvánt) és függetlenített titkárát (Koppándi Sándort), de nem választanak újjá két alelnököt: Király Károlyt és Antalfi Andrást, aki korábban „disszidált”. A most megválasztott új alelnökök: Fazekas Lajos Hargita megyei első titkár, Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár, Péter Ilona kolozsvári cipőgyári munkás és Szabó Albert nagyváradi esztergályos, az alapítás óta pedig Méliusz József és Takács Lajos. Az előterjesztésben az országos pártkonferencia határozatából adódó feladatok című beszámolót ismertetik, emellett még két referátum hangzik el. Egyik a magyar nemzetiségi oktatás helyzetéről, melyet Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár tart, a másik a kulturális ellátottság helyzetével foglalkozott, melyet Hegedűs László, az SZMNT nemzetiségi bizottságának államtitkár vezetője terjeszt elő. Takács Lajos alelnök a tanács munkatervét ismerteti. Mivel több felszólaló is felhánytorgatja a a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlatát, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: „Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket – különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is – szülőhelyükre irányítsák és ne küldjék őket az ország, vagy a megye egyik végéből a másikba.” (Ennek ellenére a korábbi gyakorlat folytatódik, sőt, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő.)

Puja Frigyes külügyminiszter hivatalos, baráti látogatásra Bukarestbe látogat. A tárgyalások során felveti a „szállástörvénnyel”, a kishatárforgalommal (Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti ebből való kizárása), a kultúrális munkatervvel, a sajtótermékek kölcsönös forgalmazásával, a nemzetiségi kérdéssel, közös hagyományaink ápolásával, a vízügyekkel, főkonzulátusokkal, kishatárforgalmi átkelőhelyekkel, kultúrális intézetek kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos problémákat. Puja a Minisztertanácsnak készített jelentésébenn közli: „Kifejeztem értetlenségünket az egyes megállapodások végrehajtásában tapasztalható halogató román magatartás felett”, amire Ştefan Andrei azzal válaszol, hogy: „A magyar megítélésnél pozitívabban értékelik kapcsolatainkat”. Kijelenti, hogy a „szállástörvényt” „nem tudják megváltoztatni, és a magyarok esetében sem tudna kivételt tenni.” és arra sem lát lehetőségét, hogy a három várost is bevonják a kishatárforgalomba. A többi kérdésben is semmitmondó válaszokat kap a magyar külügyminiszter.

Erdőszentgyörgyön közúti balesetben meghal Varga Katalin, A Hét munkatársa és Nagy Pál (Szatmárnémeti, 1929.) festőművész. 1952-ben a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben szerez diplomát, ezt követően 1976-ig a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceum tanára.

Kolozsváron nyilvános tárgyaláson két év börtönbüntetésre ítélik Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes-plébánost, azzal a váddal, hogy engedély nélkül rózsafüzéreket készítettek a szerzetesekkel és azt önköltségi áron árusították. (A valódi ok az, hogy az óvárosi ferences templom renoválását felügyelvén nagyarányú sikkasztást fedezett fel – erre a sikkasztást elkövető feljelentette.) Szeptember 26-án elutasítják a fellebbezését. Mivel a plébános májusban elmúlt hatvan éves, erre hivatkozva Jakab Antal gyulafehérvári püspök kegyelmi kérvénnyel fordul az államelnökhöz, amit elutasítanak. Mivel nem vonul be a börtönbe, novemberben Gyergyószárhegyen letartóztatják, majd leültetik vele a két évnyi büntetést. (Egyszer már ült 1958 és 1964 közt.)

Éjszaka „ismeretlen tettesek” Kolozsvárott lerombolják az Ady–Şincai Líceum (volt református kollégium) épületén elhelyezett, az első világháborúban elesett diákok emléktábláját. Az eset nagy felháborodást kelt a helyi magyarság között. Balogh Edgár az Igazságban teszi szóvá, Takács Lajos, az Államtanács nyugalmazott alelnöke, a Bolyai egyetem utolsó rektora táviratot küld emiatt Nicolae Ceauşescu államelnöknek. Helyi vélemények szerint az akció a hivatalos szervek tudtával, sőt, szervezésével történt.

Budapesten hivatalos látogatáson vesz részt Constantin Dăscălescu miniszterelnök. A magyar fél felveti a vitás kérdéseket (határátlépések akadályozása, a kétoldalú kulturális termékek cseréjének fokozatos felszámolása román részről, a magyar-ellenes propaganda megélénkülése stb.), amit a román fél visszautasít, a közös nyilatkozatba a nemzetiségek szerepének méltatását sem hajlandó belevenni.