A bukaresti Maniu-párti Dreptatea követeli az észak-erdélyi „háborús bűnösök” megbüntetését. (Az egyik cikk szerint 1940–44 közt a magyar hatóságok 3 ezer románt öltek meg, 14.374-et megkínoztak, 8.749-et bebörtönöztek, 250 ezret pedig kiutasítottak Észak-Erdélyből. // A kolozsvári alispáni hivatalban felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Gyaluban – bár a román közigazgatás visszavonult – a magyar lakosságot tovább terrorizálják a helybeli románok.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 91. sz. törvény a Casa de Administrare şi Supraveghere a Bunurilor Inamice (CASBI), az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Pénztár megalakításáról. A törvény a fegyerszüneti egyezmény 8. pontjára hivatkozik, mely kötelezte a kormányt, hogy a még hadban álló ellenséges országok, Németország és Magyarország alattvalóinak tulajdonában lévő javakat kezelésbe vegye. Mivel január 20-án Moszkvában aláírták a magyar – szovjet fegyverszüneti egyezményt, Magyarország ettől kezdve nem is számít ellenséges hadviselő félnek.) Ezzel mind (a német érdekeltségek, javak mellett) a magyar állampolgárságú személyek, mind a magyar érdekeltségű vállalatok, vagy az Észak-Erdélyből elmenekült, vagy kitelepített lakosok teljes ingó és ingatlan vagyona a CASBI felügyelete alá kerül. (A CASBI-hivatalokat az április 3-án megjelent 5.822. sz. rendelettel állítják fel.) ? 1945. április 25. // A Kolozs megyei Buletinul Oficialban (Hivatalos Közlöny) megjelenő 847. sz. rendelet kimondja, hogy Kolozs megyében és Kolozsváron a magyar és a román egyaránt hivatalos nyelv. Az állampolgárok etnikai eredetének vizsgálata tilos. A kilencven százalékban nemzetiségek lakta területeken kizárólag az adott nemzetiség anyanyelvén kell vezetni a hivatalos jegyzőkönyveket stb.

A kultuszminisztérium határozata értelmében „demokrácia ellenes magatartásuk miatt” törlik a költségvetésből Márton Áron gyulafehérvári és Anton Durcovici iaşi-i (jászvásári) római katolikus püspököket, Maczalik Alfréd gyulafehérvári kanonokot, Adorján Károly gyulafehérvári osztályfőnököt, és még 150 katolikus papot, tisztviselőt. (Csak Csíkból 12 paptól vonják meg az állami segélyt.) Egy február 4-i törvényrendelet értelmében egyházi személyek kinevezéséhez a kultuszminisztérium előzetes jóváhagyása szükséges.   ? 1951. szeptember 10–17.

Gyulafehérváron letartóztatják Jakab Antalt, a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye ordináriusát, és Erőss Lajos kolozsvári káplánt, akik szembenállnak az egyházjogilag illegitim, a kommunista hatalom által támogatott Adorján Károly-féle egyházvezetéssel. Jakab utóda Márton Mózes csíkszentdomokosi plébános, ordinarius substitus lesz.

Letartóztatják Jordáky Lajost, a Bolyai Tudományegyetem volt professzorát, a kolozsvári magyar színház művészeti titkárát, Demeter Jánost, a Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskola oktatási igazgatóját, Veress Pált, Kolozsvár korábbi polgármesterét, Fodor-Pataky Ádámot, az MNSZ Kolozs megyei korábbi titkárát, valamint az egy évvel azelőtt szabad lábra helyezett Balogh Edgárt.

Az Igazságban megjelenik Gheorghe Gheorghiu-Dej írása: „A népi demokratikus rendszer további erősödése a RNK-ban”. A cikkben kijelenti, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést.

Miron Constantinescu, Fazekas János és Pavel Ţugui, valamint a helyi pártvezetés részéről Dumitru Niţov és Vasile Vaida találkoznak a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók, költők, irodalmi szerkesztők egy csoportjával. A két napos tanácskozás alatt fölszólal mások mellett Asztalos István, Panek Zoltán, Sütő András, Szabédi László (ő a legkritikusabb). Az irodalmi-irányítás, a cenzúra kérdései mellett a felszólalók egy része nagy hangsúlyt fektet a kisebbségi sérelmek ismertetésére: a hivatalos nyelvhasználat korlátozására, a kétnyelvű feliratok eltüntetésére, az anyanyelvű oktatás visszaszorítására. Számosan fölhánytorgatják a kolozsvári Agronómia magyar tagozata leépítésének kísérletét. Bányai László, a Bolyai egyetem rektora nyelvtörvény szükségességéről beszél. A két nap alatt ismét a felszínre kerül a kolozsvári és marosvásárhelyi írócsoport közti mély ellentét. Többen nyíltan bírálják a vásárhelyi dogmatikus Papp Ferenc és Kovács György, valamint a karrierista Hajdú Győző (aki nincs jelen) áldatlan tevékenységét. Ehhez hasonló eszmecsere a pártvezetés és a magyar értelmiség képviselői között legközelebb csak tizenkét év múlva kerül sor.   ? 1968. június 27.

A kolozsvári magyar pártlapnak vasárnapi különkiadása jelenik meg, melyet teljes terjedelmében a magyarországi „ellenforradalom” leverésének, valamint az ezzel kapcsolatos helyi eseményeknek szentelnek. Az Igazság többek között beszámol a délelőtti órákban a Bolyai Tudományegyetem aulájában tartott nagygyűlésről, amelyen az egyetem tanárai és dolgozói „ragaszkodásukat fejezik ki a Román Népköztársaság demokratikus és szocialista vívmányai iránt. Ezek az eredmények népünk közös harcának gyümölcsei,éppen ezért megvédésük és továbbfejlesztésük legfőbb biztosítéka a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók egysége és testvérisége... a párt vezetésével.” A gyűlés után a résztvevők táviratot küldenek a pártvezetésnek. Közli továbbá a lap, hogy miután Kolozsvár lakossága a rádióból értesült a legújabb magyarországi fejleményekről, „az összegyűlt dolgozók” röpgyűlést tartottak a Herbák János Bőrgyárban (ahol a munkások nagy része magyar) és a Carbochim üzemben. Az első helyszínen Tompa István, a tartomány pártbizottságának titkára, a másikon pedig Barátosi Jenő, a városi pártbizottság bürójának tagja beszél a dolgozókhoz. // A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet Tudományos Tanácsa a „magyarországi eseményekkel kapcsolatban” ülést tart és nyilatkozatot ad ki, amelyben elítélik a magyarországi „ellenforradalmat”. A nyilatkozatot aláírja az intézet vezetősége és tanári karának nagy része, mások mellett Andrásofszky Tibor, az intézet igazgatója (rektora), Csőgör Lajos, a fogászati klinika vezetője, Dóczy Pál, az 1. sz. belklinika vezetője, Puskás György tanulmányi igazgató, Miskolczy Dezső akadémikus, az ideg-elmegyógyászati klinika vezetője.

Romániába indul a Kádár János-vezette magyar párt- és kormányküldöttség. (A látogatás eredeti tervek szerint még 1957 szeptemberére volt ütemezve, de közös megegyezéssel elhalasztották.) A küldöttség tagjai: Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) KB első titkára, államminiszter, Apró Antal a kormány első alelnöke, Kállai Gyula államminiszter, KB-itkár, Némety Károly KB-tag, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Keleti Ferenc nagykövet. A delegáció Arad – Temesvár – Craiova – Piteşti érintésével 21-én Bukarestbe érkezik.

Megjelenik a nagykárolyi Szabadság, a rajoni pártbizottság hetilapjának utolsó száma. (Ez volt az utolsó, nem tartományi központban megjelenő magyar nyelvű hírlap.)

A bukaresti Augusztus 23. Stadionban barátságos labdarúgómérkőzést játszik a magyar és román ifjúsági labdarugó válogatott és a felnőtt A-válogatott. A számtalan szabálytalanság és durvaság ellenére az ifik mérkőzésén 4:1-re, a nagy csapatok mérkőzésen pedig 2:1-re kikapnak a románok. A mérkőzés alatt a román szurkolók több magyar szurkolót megvernek, vagy paradicsommal dobálják meg őket, a magyar játékosokat becsmérlik, szidalmazzák játékukat fújjolással és a játéktérre történő kő-, üvegdobálással igyekeztek megzavarni. Jellemző a légkörre, hogy Nicolae Ceauşescu, a Központi Vezetés tagja elhagyja a mérkőzés színhelyét, amikor a szovjet bíró az egyik román játékost leküldi a pályáról. A budapesti Népsport tudósítója a botrányos jelenetekről nem számol be, csupán annyit jegyez meg, hogy: „A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát...” (A bukaresti magyar nagykövet, Keleti Ferenc úgy látja, hogy „a mérkőzésen történt események világossá teszik a román vezető elvtársak és mindenki előtt, hogy a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolására.”. Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgóit, valamint a vízilabda csapatot is különféle inzultusok érik, ezért egy későbbi jelentésében annak a véleményének ad hangot, hogy a közeljövőben nem tanácsos újabb sporttalálkozót rendezni a két ország között.) ? 1981. szeptember 23. // Diákgyűlést tartanak a Bolyai Tudományegyetem aulájában. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lőtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: főbe lőttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Securitate emberei a kijáratnál letartóztatják. ? 1959. február 13.

A csíkszeredai bíróság előtt nyilvános tárgyaláson kezdik tárgyalni az október 21-én letartóztatott Sántha Antal csíkszentdomokosi káplán ügyét. Tiltott iratok terjesztésével és kiskorú lányok megerőszakolásával vádolják. (Márton Áron az 1959. január 1-i újévi szentbeszédében megvédi papja becsületét.) A nagy sajtónyilvánosság előtt zajló kirakatper végén tizenkét év börtönbüntetésre ítélik. A káplán 1965 augusztusában amnesztiával szabadul. A perrel a pártvezetés célja a csíki katolikus papság megfélemlítése.   ? 1964. július 6. 

Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, mások mellett Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Răutu. Az első napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: „Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerősödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélő nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus győzelméért vívott harcban.” A következő napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevőit, hogy: „Teljes erőnkből azon leszünk, hogy gyökerestől kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának.”, Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei „kérik, hogy küldjék őket más tartományokba dolgozni.” (A hatvanas évek elejétől elkezdődik a marosvásárhelyi magyar végzősöknek román lakosságú vidékekre történő kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetőségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetővé, hogy a különböző szakos magyar és román diákok „együtt tanulhassanak”.

és március 1. között Kolozsváron „egyesítési nagygyűléseket” tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári főiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernő, a Korunk főszerkesztője, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenő, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy „A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlődési követelményeknek”, de Ceauşescu egy idő múlva durván közbevág: „A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!” (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdőjelezi, hogy „az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen.”

Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen leteszi a vegyikombinát alapkövét. Az Azomureş-t öt évvel később helyezik üzembe, munkásainak legnagyobb részét a románok lakta vidékekről és a Kárpáton túlról toborozzák. A város elrománosítása a hatvanas-hetvenes években rohamtempóban folytatódik. (Míg 1956-ban még a lakosság háromnegyede magyar, ez az arány 1977-re hatvanhárom százalékra csökken.)

A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát húsz, Palczer Károlyt tizenöt, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát nyolc-nyolc, László Gizellát négy évnyi börtönbüntetésre, illetve kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége 1964-ben amnesztiával szabadul. (A tanárokat az '56-os forradalom szimpatizálásával vádoltak – valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)

A Maros-Magyar Autonóm Tartomány pártszervezetének plenáris ülésén felmentik Csupor Lajost az első titkári funkciójából, az utóda Iosif Banc lesz. (Több forrás szerint eredeti neve Bánk lehetett, egyébként egy Szászrégen melletti magyar faluban született.) Néhány munkanélküliként eltöltött hónap után Csupor pályáját a Szakszervezetek Központi Tanácsának f?titkárhelyetteseként fejezi be, ahol érdemi munkát azonban már nem végez.

Kolozsváron meghal Jancsó Béla (Marosújvár, 1903.), publicista, orvosi szakíró, szerkesztő. Orvosi tanulmányait Szegeden és Kolozsváron végzi, hazatérte után tagja a Tizenegyek írói csoportosulásnak, majd az Erdélyi Fiatalok szerkesztője, 1940–44 között a Ferenc József Tudományegyetemen tanársegéd.

Zöld Lajos csíkszeredai újságíró alkotótábort szervez a gyergyószárhegyi ferences kolostor épületében. Ezt követően minden évben magyar és román képzőművészek táboroznak Szárhegyen és elkezdődik a romos Lázár-kastély helyreállítása is.   ? 1980. június 4–7.

A Román Televízió magyar adása két és fél óráról három órára nő.   ? 1985. január 1.

Megalakul Ilie Verdeţi kormánya. Ebben az egyik alelnök továbbra is Fazekas János, a néptanácsok problémájával foglalkozó bizottság elnöke pedig Fazekas Lajos. Az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályát Lőrincz László helyett Fúró Gyula vezeti tovább.

Magyar–román írótalálkozót szervez Gyergyószárhegyre Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatója és Zöld Lajos csíkszeredai újságíró, az ottani képzőművészeti alkotótábor szervezője. A húsz magyar és nyolc román író a kölcsönös műfordítások, illetve a magyar irodalom belső problémáinek kérdéséről tanácskozik, de ennek kapcsán néhányan aktuális kisebbségi problémákat (pl. az anyanyelvi iskolázás, a magyar nyelvű könyvek számának csökkenését) is fölvetnek. (Beke György az Utunkban a táborról utólag úgy ír, hogy „Szárhegy a korszerű, mai Vécs” – utalva a két világháború közt minden évben megtartott marosvécsi Helikon-napokra.) A tanácskozás jegyzőkönyvének egy részét – a harmadik napi vita anyagát – a Korunk szeptemberi száma leközli, mire azzal vádolják meg a szervezőket, hogy „politikai fórummá” változtatták az összejövetelt, végül a november eleji kivizsgálást – közbenjárásra – Dumitru Popescu KB-titkár leállítja. (A következő évi szárhegyi tanácskozást az illetékesek végül még sem engedélyezik.)

Bukarestben az RKP KB Ideológiai Bizottsága egy ördögkúti emlékmű felállításáról tárgyal. (Ördögkúton 1940 szeptemberében a bevonuló honvéd egységekre rálőttek, mire megtorlásul ártatlan helyi civileket is kivégeztek.) Az emlékmű burkolt magyarellenes jelképe miatt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, Gere Mihály és titkára, Fejes Gyula interveniál Dumitru Popescu KB-tagnál. Azt kérik, hogy ha Ördögkúton felállítják az emlékművet, „cserébe” Szárazajtán is állítsanak emlékművet a Maniu-gárda áldozatainak. Popescu a kérést visszautasítja.

Bukarestben meghal Bányai (Baumgarten) László (Kőrösbánya, 1907.) egyetemi tanár, kutató. Franciaországban szerez egyetemi diplomát, majd 1934-40 között a MADOSZ központi titkára, 1945-46-ban az MNSZ egyik alelnöke, 1950-52 között oktatási miniszterhelyettes, 1952-56 között a Bolyai egyetem rektora, 1956-tól 1958-ig oktatásügyi államtitkár, 1959-től a bukaresti Történeti Intézet aligazgatója. Számos állami és párttisztség betöltése mellett történelmi tárgyú cikkei, publicisztikái jelentek meg.

Összehívják Bukarestben a magyar és a német „nemzetiségi dolgozók tanácsai” országos plénumait. (Ezen első ízben részt vesz Nagy Ferdinánd volt Kovászna megyei első titkár, miniszter.) Az első napon külön-külön ülésezik a két tanács. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa plenárisán felszólalók mindnyájan az RKP konferenciájának határozatát, Ceauşescu útmutatásait méltatják, „a nemzeti [értsd: nemzetiségi] kérdés megoldását” hangoztatják és visszautasítják a „külföldi reakciós” szándékokat. (Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó igazgatója, a KB póttagja és Gálfalvi Zsolt, az SZNMT korábbi tanácsosa, publicista nem vállalja, hogy felszólaljon.) A második napi közös ülés végén Ceauşescu rövid beszédet tart, melyben többek közt megvédelmezi a vegyes házasságok gyakorlatát.

Fölmentik a bukaresti A Hét főszerkesztőjét, Huszár Sándort. Az ürügyet az szolgáltatja, hogy a lap 43. számában fejjel lefelé jelent meg egy gyulafehérvári oklevél pecsétjét ábrázoló faliszőnyeg reprodukciója. Huszár körül már hónapok „sűrűsödött a levegő”, leváltása mégis megdöbbenést vált ki a magyar értelmiségi körökben. Ugyancsak leváltják helyettesét, Horváth Andort. Az új főszerkesztő Lázár Edit, helyettese Barabás István lesz. (Mindkettőjüket egy évvel korábban ”lekáderezik” az Előrénél – ami azt jelenti, hogy legalább egy éve készen áll Huszár leváltásának a terve, csak megfelelő ürügyet kellett keresni.) Huszár ezt követően évekig az Előre munkatársa.   ? 1987. december 20.

A marosvásárhelyi kórházban gyanús eredetű kórban meghal Pálffi Géza székelyudvarhelyi plébános. A Securitate „figyelmét” már akkor fölkeltette, amikor a hatvanas években a gyulafehérvári kántorképzőben tanított. Addig zaklatták (rendszeresen berendelték és megverték), hogy Gyulafehérvárról Gyergyóalfaluba kellett helyezni. Onnan Székelyudvarhelyre került, de hamar súlyos betegség lett úrrá rajta. Negyvenhárom évesen hunyt el, utolsó útjára óriási tömeg kíséri, temetése néma tüntetés számba megy.

Berecken meghal Dukát József (Székelykeresztúr, 1916.) gyulafehérvári egyházmegyés pap, pápai káplán, aki 1952 és 1953 között titkos ordinárius. 1953. július 18-án tartóztatják le, majd 1956 márciusában az ún. jurisdikciós perben kétszer hét év börtönbüntetésre ítélik. 1964-ben szabadul, majd a háromszéki (Kovászna megyei) Berecken lesz plébános.

Kolozsváron meghal Szabó T. Attila nyelvész, történész (Kolozsvár, 1906.), az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztője. Március 7-én Jakó Zsigmond, Nagy Jenő és B. Nagy Piroska búcsúztatja a Házsongárdi temetőben.

Vasárnap, a helyhatósági (néptanácsi) választások napján Brassóban több ezren tüntettek a Ceauşescu-rezsim ellen. A tömeg megrohamozza a helyi pártszékházat és a megyei tanácsházat, melyeket aztán feldúl, az ott található pártfunkcionáriusokat pedig megverik. A tüntetők a város főterén összetapossák, majd széttépik a gyűlölt államfő portréit, az épületekre rendszerellenes jelszavakat festenek és betörik a város sétáló utcáján az üzletek kirakatait. A helyszínre mintegy két órás késéssel megérkező pár száz rendőrtől a parancsnokság előzőleg elvette a lőfegyvereket, nehogy azok a tüntetők kezébe kerüljenek. A tüntetés felszámolása vízágyukkal és könnyfakasztó gránátokkal történt, és a mellékutcákba szorított tömeget, alig félóra alatt sikerült feloszlatni. Egyes vélemények szerint – jelenti az Erdélyi Magyar Hírügynökség – a letartóztatottak száma kilencven, más vélemények szerint e szám elérheti a kétezret. (Megbízható bukaresti források szerint valószínűleg négyszázan lehetnek, akiket hétfőn és a rákövetkező négy napon letartóztattak és Bukarestbe szállítottak, ahol azonnal brutálisan összeverték őket.) A bukaresti magyar nagykövetség információi szerint összesen nyolcvanhét személyt ítélnek el.

A temesvári református egyházmegye lelkészi közössége folyamodványában felszólítja a két romániai egyházkerület igazgatótanácsait és a zsinatot, hogy alakítsák ki álláspontjukat a falurombolással kapcsolatban. Ez az egyetlen szervezett tiltakozás a falurombolással szemben.   ? 1989. augusztus 28.